Magyar Nyelvőr – 69. évfolyam – 1940.
1. szám - Balassa József: Lator
haere ‹ hóhér; parizer ~‹ páncél, páncél; binder ‹ pintér; wagenaere ‹ bognár; *zapfelaere ‹ csaplár; krámaere ‹ kalmár; burgaere ‹ polgár; tragaere ‹ trágár. Sőt a korai újfélnémet korban átvett szavakban isér, -ár lett a szóvégi er-ből: zeiger ‹ cégér; vorreiter ‹ fullajtár; morder ‚ mordály; morser › morzsár, mozsár; thaler › tallér. Csak az újfelnémet korszakban átvett mélyhangú szavakban lett a szóvégi -er-ből a magyarban -or; pl. zucker › cukor, gader › gádor, schwager › sógor. Tehát ezeken a példákon okulva, azt mondhatjuk, hogy a kf. /ofer-ból, ha abban a korban kerül a magyarba, lotár lett volna. Még erősebb bizonyíték a német eredet ellen a szó jelentése. Gombocz így okolja meg, hogy a lator német jövevényszó: «A középfelnémet loter ( újfelnémet lotter), a magyar lator példaképe ,könnyelműt, semmiházit, feslett erkölcsűt jelent. A nyelvemlékek és a népnyelv bizonysága szerint ez volt a magyar lator eredeti jelentése is: ssemmiházi, gazember, parázna, kurafi. Mai tolvaj, rabló jelentése csak későbbi fejlemény®. A magyar nyelvtörténet adatait vizsgálva, éppen az ellenkező eredményre jutunk. A NySz. adatai azt bizonyítják, hogy a lator szó a kódexek korában és később is, rablót, gazembert jelentett. Íme néhány példa a kódexekből: Ti vagytok két latrok, kik ez világot kernyel kerengik. (Jókai K.) Ütet kezdé verni, miképen tolvajt, latrot. Ti gonosz latrok és kegyetlen gyilkosok. (Virg. K.) Latrok jövének én házamra. Gonosztevő latrok. (Érdy K.) Ugyanez a jelentése a latornak a későbbi századok irodalmában. Másik jelentése: parázna, kurafi, csak a 16—17. sz.-ban fordul elő néhány írónál. A latorból képzett szavak is mind az eredeti jelentést őrizték meg: latorkodik: rabol, garázdálkodik; paráználkodik jelentéssel csak a 16. sz. második fele óta fordul elő; latorság: rablás, garázdálkodás, gonoszság; latorságos: gaz, aljas, így áttekintve a lator szó jelentését a régi irodalomban, azt látjuk, hogy eredeti jelentése: rabló, gonosztevő, tehát ugyanaz, mint a latin latioé. Csak később, a 16—17. század vitázó, szabadszájú irodalmában használták kezdetben mint jelzőt parázna értelemben: lator asszony, lator társa. Az irodalmi nyelv máig is az eredeti rabló, gonosztevő jelentést őrizte meg. A nép nyelvében a lator szó eredeti jelentése enyhült, amint azt elég gyakran tapasztaljuk, és a TSz. adatai szerint ma ilyen jelentésekkel fordul elő: vásott, konok, megátalkodott, csintalan, eleven, kópé, víg fickó, kicsapongó, parázna, kurafi. Hogy hogyan lett a latin latro-ból a magyarban lator, azt könnyű megérteni. Amint fentebb a kódexekből vett idézetekben látjuk, a lator szó csaknem mindig többesszámban fordul elő: latrok: a régi, ú. n. hangzóvesztő szótövek (álmok: álom, sátrak: sátor, ökrök, ökör, bokrok, bokor) mintájára a latrokhoz is megalkotta a nyelvérzék a lator egyesszámot.