Magyar Nyelvőr – 69. évfolyam – 1940.

1. szám - Balassa József: Lator

haere > hóhér; parizer ~> páncér, páncél; binder > pintér; wage­naere > bognár; *zapfelaere > csaplár; krámaere > kalmár; bur­gaere > polgár; tragaere > trágár. Sőt a korai újfélnémet korban átvett szavakban is -ér, -ár lett a szóvégi er-ből: zeiger > cégér; vorreiter > fullajtár; morder > mordály; morser > morzsár, mo­zsár; thaler > tallér. Csak az újfelnémet korszakban átvett mély­hangú szavakban lett a szóvégi -er-ből a magyarban -or; pl. zucker > cukor, gader > gádor, schwager > sógor. Tehát ezeken a pél­dákon okulva, azt mondhatjuk, hogy a kfn. /oíer-ból, ha abban a korban kerül a magyarba, lotár lett volna. Még erősebb bizonyíték a német eredet ellen a szó jelentése. Gombocz így okolja meg, hogy a lator német jövevényszó: «A kö­zépfelnémet loter (= újfelnémet lotter), a magyar lator példaképe ,könnyelműt, semmiházit, feslett erkölcsűt' jelent. A nyelvemlékek és a népnyelv bizonysága szerint ez volt a magyar lator eredeti je­lentése is: isemmiházi, gazember, parázna, kurafi. Mai tolvaj, rabló jelentése csak későbbi fejlemény®. A magyar nyelvtörténet ada­tait vizsgálva, éppen az ellenkező eredményre jutunk. A NySz. adatai azt bizonyítják, hogy a lator szó a kódexek korában és ké­sőbb is, rablót, gazembert jelentett. íme néhány példa a kódexek­ből: Ti vagytok két latrok, kik ez világot kernyel kerengik. (Jó­kai K.) Ütet kezdé verni, miképen tolvajt, latrot. Ti gonosz latrok és kegyetlen gyilkosok. (Virg. K.) Latrok jövének én házamra. Go­nosztevö latrok. (Érdy K.) Ugyanez a jelentése a latornak a ké­sőbbi századok irodalmában. Másik jelentése: parázna, kurafi, csak a 16—17. sz.-ban fordul elő néhány írónál. A lator-ból képzett sza­vak is mind az eredeti jelentést őrizték meg: latorkodik: rabol, garázdálkodik; paráználkodik jelentéssel csak a 16. sz. második fele óta fordul elő; latorság: rablás, garázdálkodás, gonoszság; la­torságos: gaz, aljas. így áttekintve a lator szó jelentését a régi irodalomban, azt látjuk, hogy eredeti jelentése: rabló, gonosztevő, tehát ugyanaz, mint a latin latroé. Csak később, a 16—17. század vitázó, szabad­szájú irodalmában használták kezdetben mint jelzőt parázna érte­lemben: lator asszony, lator társa. Az irodalmi nyelv máig is az eredeti rabló, gonosztevő jelentést őrizte meg. A nép nyelvében a lator szó eredeti jelentése enyhült, amint azt elég gyakran tapasz­taljuk, és a TSz. adatai szerint ma ilyen jelentésekkel fordul elő: vásott, konok, megátalkodott; csintalan, eleven, kópé, víg fickó; kicsapongó, parázna, kurafi. Hogy hogyan lett a latin latro-ból a magyarban lator, azt könnyű megérteni. Amint fentebb a kódexekből vett idézetekben látjuk, a lator szó csaknem mindig többesszámban fordul elő:- lai­rok; a régi, ú. n. hangzóvesztő szótövek (álmok: álom, sátrak: sá­tor, ökrök, ökör, bokrok: bokor) mintájára a latrok-hoz is meg­alkotta a nyelvérzék a lator egyesszámot.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék