Magyar Nyelvőr – 69. évfolyam – 1940.

1. szám - Beke Ödön: Újabb adatok szólásaink történetéhez

ÚJABB ADATOK SZÓLÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ. írta: Beke Ödön. Olyan vén, mini a hetevény. A hetevény a ,fiastyuk' csillagzat neve a Székelyföldön és a baranyamegyei Ormányságban. Csíkszentmihályon a hetevén v. hetevény a nyár derekán jelenik meg, ekkor kezdi a zab hányni a fejét. Azért mondják: Még nem pillantotta még a hetevént, azétt nem fejedzik. Az öregre azt mondják: Együdős a hetevénnel. Olyan vén, mind a hetevén. Tréfásan harminc éves leánynak is mondják. (Szőcs Lajos szíves közlése.) Ez a szólás tehát párja annak az országszerte elterjedt mondás­nak: Vén, mint az országút (Nyr 68:77). Ebben azonban a tejút országút neve elhomályosult, azért nyugaton postautat is mondanak helyette, ami pl. Kemenesalján az országút neve. De az eredeti jelentés elhomályoso­dását azok a változatok is bizonyítják, amelyekben az országút nevet kap, pl. Mikszáth Fekete kakasában: Vén, mint a palojtai országút (Rubinyi, M. K. stílusa és nyelve 69). Vén vagyok, mint a perkátai országút (Tolna m. Pálfa, Palotay Gertrúd). Vigyorognak a csillagok. Kiskúnhalason vigyorog a nap, ha a felhők közül ki-kibukkan (Nyr 68:31). A Székelyföldön meg, mikor téli fagyos éjen derült az ég, azt mondják: Mind vigyorognak, mijén hegyes szemmel néznek a csillagok (MNy 12:38). A vigyorog alapszava, a vigyog, Törös Beregszászi nyelvjárásában ,nevet' jelentéssel van följegyezve. Ennek csak hangváltozata vícsog vihog, vigyorog, kacag (Marcal mell., Bodrogköz, Cegléd, Hajdú m. Földes, Jászság, Beregszász, MTsz Szalonta, Nyr 42:462), ,viccsog, mosolygásra húzogatja a szájacskáját (a csecsemő)' (Csallóköz); ,vigyorog' (Kiskúnhalas) MTsz; vicsorog ,nevet' (Somogy m. Szenna, Nyíri). A MTsz ismeri ezt a szólást is: a nap kiviccsanik: a felhők közül kisüt, kivillan (Somogy m. Balaton mell., Bács-Bodrog m. Bezdán), egy zalamegyei mesében azonban így is előfordul: Egyszer aztán kiviccsant a torony (Balaton vid. MNGy 8:472), tehát .kivillant, előtűnt hirtelen'. Szent János pohara, áldása. A Pallas-Lexikon szerint János áldása Szt. János evangélista emléknapján, dec. 27-én az egyház által e szent tiszteletére megáldott bor, melyet a hívek eltesznek s belőle azon célból isznak, hogy Szt. János közbenjárása által minden testi-lelki bajtól meg­óvassanak. Egy temesközi mesében két vőfély a temetőn keresztülmenet megrúgott egy koponyát, s csúfságból meghívta a lakodalomba. A koponya megszólalt s elfogadta a meghívást. A megijedt vőfélyeknek a pap azt tanácsolta, hogyha eljön, valahányszor isznak, azt mondják: *Igyuk mög a Szenjános poharát!». Valóban, mikor inni akartak, a Szenjános poharát köszöntötték rá. A lakodalom végén a koponya is meghívta őket vendég­ségbe. A pap tanácsára elmentek a pap prosekctój ával, s megint a Szenjá­nos poharát itták mög; azt mondta nekik a koponya: «Szöröncsések vattok, hogy prosekcijóvá gyüttetök ki, mög a Szenjános áldását köszöntöttétök rám". Másutt a Szentjános pohara, áldása ,búcsúpohár' (MNy 3:338, 6:351, SzhSz), s a szólás német eredetű (Ernyey MNy 9:399, Tolnai 10:24), de megvan mása a szlovénben is (Mariánovics Milán [= Simonyi] Nyr 43:283). A somogymegyei Kapolyon azt mondják: Megittuk az Erzsébet poharát (Nyr 26:327). Mondják-e ezt másutt is, s mi lehet az eredete?

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék