Magyar Nyelvőr – 69. évfolyam – 1940.
1. szám - Beke Ödön: Újabb adatok szólásaink történetéhez
Szent Mihály lova. Calepinusnál először van szótározva annak a saroglyának ez a neve, amelyen a halottakat vállon viszik a temetőbe, a legrégibb adatunk azonban a Székelyudvarhelyi kódexből való: mikoron négy embernek miatta vitetik atte tested a szent mihál lovába (272), azonkívül egy tordai diák 16. sz.-i bejegyzésében Szent Myhaly lova (Nyr 35:224). Eredetére nézve 1. MNy 3:358, 6:216. Egy névnapi köszöntő szerint Szent Mihály igazi lovon viszi a halott lelkét az égbe: Ha pediglen eljön a... halál... akkor aztán testét négy szál fekete deszka közzé préselve ... hegedülő cigánok kisírják a temetőbe, lelkit pedig Szent Miháj négy fekete csikójával repricse a mennyeknek országába! (Érmellék, Nyr 29:532). Az istenfáját! Nagyon elterjedt káromkodás. Vácott így mondják: Az istenfáját, aszt a jószágát! (Nyr 10:52). Nyilván arra a szagos, recéslevelű növényre gondolnak, melynek a háromszékmegyei Nagyajtán istenfa a neve (Nyr 34:105). Ez a növény Artemisia-fajok neve (Kiskúnság 29:19), még pedig az A. abrotanum (Tolna m. Sárköz Ethn. 15:273, Makó 18, Moldva Bogdánfalva MNy 29:317, Csapó 244), A. absynthium (Nagykároly SzF 2:67), A. monogyna (Jászapáti MNy 23:69), a Brassói-térben is megvan ez alakban, másutt a régiségben istenfája (1520—30 MNy 11:38, Gyöngy T. Dorst, Cas Gl, Melius, Clusius, Cal. Szikszai); Istenke fája A. monogyna (Kúnszentmiklós MNy 23:69); Kolozsvárt az istenfa Biota orientális (SzF 2:67). A káromkodásnak azonban semmi köze sincs az istenfája növényhez, mert eredetileg euphemisticus átalakítása volt a penis dei magyar megfelelőjének. Ugyanígy mondják: a kutya fáját penis canis értelmében. Három a magyar igazság. Ez ma általánosan elterjedt alakja szólásunknak. De Baján ezen kívül így is mondják: Három a magyar! (Nyr 31:283). A Szamosháton: Három az Isten igazsága (Csüry). Sirisakánál: Három az igazság (Marg.). Egy udvarhelymegyei mesében: Három az isten igaza (Keresztúrfiszék MNGy 12:177). Erdélyi közmondásgyüjteményében ellenben így jegyezte föl: Mert egy az igazság. Kutyafejű tatár. Csokonai egyik vígjátékában emlegetik először irodalmunkban a kutyafejű tatárt, s Petőfi János vitézében is szerepel. Mindketten bizonyára a nép ajkáról vették. Az udvarhelymegyei Égen káromkodásban mondják: Te kutyafejű tatár! (Nyr 27:477). Más népeknél is emlegetnek kutyafejű és kutyaorrú szörnyetegeket így az észteknél, cseremiszeknél, finneknél (Beke, Nyr 56:61, 58:119, Toivonen, FUF 24:97). Az észtek beszélnek olyan kutyaorrúakról, melyeknek csak egyetlen nagy szeme van a homlokuk közepén, de az akkora, mint a hold vagy egy kerek doboz, de ezzel messzebbre lát, mint az ember kettővel. A csebokszári cseremiszek szerint is van féllábú és félszemű kutyaorrú. A szarapuli és a malmyzsi votjákok szerint a Palás-murt, félszemű, félkezű, féllábú óriás, az erdő réme, akinek hangja a népképzelet szerint a visszhangban hallható (Munkácsi, Votják Szótár 541; palás ,darabka, kis rész', pal ,feP, murt ,ember'). Wichmann a moldvai csángókról írja szótárában, hogy az ő hitük szerint a tatároknak csak félszemük van: „Die Tataren sollen nur Kálmány Lajosnak egy egyházaskéri meséjében szerepel pl. a kutyafejű tatár (Hagyományok I. 17.).