Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
1. szám - Rubinyi Mózes: Gyarmathi Sámuel
MAGYAR NYELVŐR 74. ÉVFOLYAM * 1950 JANUÁR-FEBRUÁR * 1. SZÁM GYARMATHI SÁMUEL Irta: Rubinyi Mózes A magyar tudományos élet múltjában kevés olyan érdekes egyéniség akad, mint Gyarmathi Sámuel, akiről az egész világon minden számottevő nyelvész-szakember elismerte és elismeri, hogy ő az összehasonlító nyelvtudomány megalapítója. Élete valójában tragikus élet volt, nagy kezdések és nagy lebukások tarka élete. Lángész volt, aki korának úttörő polgári szellemei közé tartozott, ezért feudális kora nem is tudta megérteni, még kevésbbé megbecsülni. 1751-ben született Kolozsvárott és 1830-ban ugyanott halt meg, hányatott, hosszú életében tehát volt alkalma végigszenvedni a feudális társadalmi rendszer minden kicsinyességét, szűkkeblűségét, korlátoltságát, anyagi és szellemi kizsákmányoló módszerének minden átkát. Gyarmathi azt a művét, amely most másfél évszázada jelent meg és a nyelvtudomány történetében forradalmi fordulatot jelentett: az Affinitást, s Pál cárnak ajánlotta abban a reményben, hogy viszonzásul anyagi támogatásban fog részesülni. E korban a tudós igazi koldus, a hatalmon lévők koncait lesi. Gyarmathi azt írja egy kéregető levelében, hogy hajlandó volna műve kéziratát akár ingyen is átengedni, hiszen volt ebben a korban ennél rosszabb figura is, amikor a tudós író még műve nyomtatásának költségeit is maga volt kénytelen kifizetni. Dehát ki volt ez a Gyarmathi Sámuel, aki először csillogtatta meg magyar nevét az egész nűvelt világ szaktudományában, akiről a polgári nyelvészet nagyjait: Gabelentz, Thomsen, Benfey, Sandfeld-Jensen, Setála, Saussure és az egész magyar nyelvtudomány mint alapvető nyelvtudósmesterről emlékeznek meg*? Igazi lángész volt a zseni minden ragyogása és minden szomorúsága tarkította életét Eredetileg orvos volt, aki Bécsben szerezte meg orvosi diplomáját, de jellemző, hogy orvosi és tisztiorvosi működésének legnagyobb dicsőségéül ő maga feljegyzéseiben azt említi meg, amikor egy tudós barátját, Lichtenberg nevűt, súlyos betegségéből — tokaji borral gyógyította meg. Tíz évig középiskolai tanár volt a zilahi református „iskolán". Oda tudományos érdemei alapján hívták meg, de tovább nem maradhatott, mert rakoncátlan nebulóit eszméivel megfékezni nem tudtapálcával meg nem akarta. Volt színész, sőt színházi súgó is és lelkesedett kora nagy találmányáért, a léghajózásért. Pozsonyban két ízben is ő eresztette fel a Montgolfier-testvérek léggömbjét. (Nem e léggömbök voltak életének első és nem is utolsó léggömbjei.) A tollat is jól forgatta és tárgyválasztási is jellemző. Korának hozzá hasonló nyelvésztehetsége, Joachim Heinrich Campe, nagy német szótárt szerkesztett és a Robinsonkönyvet kiadta németül, ezt a Campe-féle Robinsont fordította le magyarra Gyarmathi a régebbi magyar fordítás alapos felhasználásával. Ugyancsak lefordította Campenak Amerika felfedezéséről írott könyvét, a grófi csemeték mentora, nevelője hozza be Göttingából Erdélybe a sárga krumplit és Erfurtban új típusú szövőgépek modelljeit kutatja fel hazája szövőiparának fellendítésére. Hírlapíróként dolgozott a Révai Miklós által szerkesztett pozsonyi Hírmondóba. Józaneszű tudós volt Gyarmathi, de minden munkájában, minden igyekvésében felénk, a mi korunk felé nyúl csengő kezre. Évtizedekkel, Széchenyi előtt, műveiből, leveleiből^jkJ^nk_ áraid árva hazája fellendítésének vágya 1 Magyar Nyelvőr If r. Növedve