Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
5. szám - Könyvekről - Trócsányi Zoltán: Új orosz nyelvkönyvek
magyarázatot. Petőfi írásai beszélnek önmagukért! Megértésükhöz nem kell segítség. A kötet végén található jegyzetek is a legszükségesebbre szorítkoznak. Nem magyarázzák azonban pl. az anakonda szó jelentését. (Kígyófajta.) Gaál Józsefről nem elegendő annyi tájékoztatás, hogy „A peleskei nótárius és egyéb humoros művek szerzője" (82. 1.). Az egyszerű olvasók eligazodása végett meg kell jegyezni, hogy Gaál József Gvadányi műve alapján írta a nótáriusról szóló bohózatát. Ezek a megjegyzések azonban semmiben sem csökkentik a mű sajtó alá rendezéséért s kiadásáért az illetékeseknek járó elismerésünket. Dénes Szilárd ÚJ OROSZ NYELVKÖNYVEK Irta: Trócsányi Zoltán A több, mint százmilliós orosz nép nyelve iránt világszerte egyre nagyobb az érdeklődés. Századunk első évtizedeiben az orosz nyelvet csak filológusok, kereskedők és katonák tanulták, a második imperialista világháború befejezése óta azonban a nyugati társadalmak minden rétegéből egyre többen igyekeznek elsajátítani az orosz nyelvet, s a népi demokráciák országaiban az orosz nyelv megtanulásának vágya általános. A második világháború előtt idegenek számára rendszeres, részletekbe vesző orosz nyelvtanok készültek, melyek megtanulásának előfeltétele volt a latin rendszerű grammatika biztos tudása. Ezekben a nyelvtani műszavakat nem kellett megmagyarázni, csak az idegen nyelvek nyelvtanaiban meglévő kategóriákba, — mutatis mutandis, — el kellett helyezni az orosz nyelv formánsait. Most azonban, amikor a latin rendszerű grammatikai oktatásokon át nem esett lelkes érdeklődők is el akarják sajátítani az orosz nyelvet, új rendszerű nyelvkönyvekre is szükség van. Ennek az új szükségletnek megfelelően készültek az alább ismertetendő új orosz nyelvkönyvek, melyek között első helyen kell említenünk és méltatnunk a Szovjetunió egyik kiváló nyelvtudósának, Nina Potapovának jeles gyakorlati nyelvtanító könyvét. A múlt évben jelent meg műve 1. kötetének I., ebben az évben a II. és III. magyar kiadása (Az orosz nyelv kézikönyve: 1. k. 20000-től 50 000-ig. — A Magyar-Szovjet Társaság Kiadója: Új Magyar Könyvkiadó N. V. — év nélkül 81. 290.) és II. kötetének első kiadása (A Gorkij-Könyvtár orosz nyelvtanfolyamainak szerkesztésében és megbízásából kiadja: Új Magyar Könyvkiadó N. V. — 1950. 312 l.) Ez a könyv ma már világszerte ismert — francia és angol nyelven is megjelent —, bizonyára több kiadásban és sok tízezres példányszámban. A magyar kiadás a francia nyelven megírt második kiadás fordítása. De jegyezzük meg mindjárt, hogy nem szószerinti fordítása, mert az átdolgozók — Varga Tamás és Németh Margit tanár —, szükség esetén fölhívják a figyelmet magyar párhuzamokra vagy ellentétekre. Mindjárt az első lecke, amely a net és ne tagadó szavak közötti különbséget magyarázza meg, figyelmeztet arra, hogy ez más formája a tagadásnak, mint a magyarban, mert a magyar nem tesz különbséget mondat vagy mondatrész tagadása között. Potapova nyelvkönyve bőséges hangtani bevezetéssel kezdődik, ami igen értékes rész, de nézetünk szerint kezdőknek sok: megnehezíti az elindulást a nyelvtanulásban. A gyakorlatban ajánlatos ezt a részt akkorra hagyni, amikor a tanfolyam vezetője már az első leckéken túlhaladt, s a tanulók legalább száz orosz szót ismernek. Potapova a lehető legegyszerűbb eszközökkel igyekszik bevezetni a tanulót az orosz nyelv elemeibe. A nyelvtanítás kezdeti nehézségeit úgy igyekszik kiküszöbölni, hogy eleinte, az első leckékben, rövid, egyszerű tőmondatokat ad, melyeknek megmagyarázza a kiejtését és szavainak különböző funkcióit.