Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
6. szám - A Nyelvőr postája
Feltételezzük, hogy olvasónk is ismeri ezeket a helyeket, átolvasta alaposan Sztálin elvtárs zseniális fejtegetéseit. De éppen ezért csodálkozunk is egy kissé azon a kérdésen, helytálló-e ma is N. J. Marrnak az a dicsérete, amelyet a Nyelvőr júniusi számában olvasott, vagy Marr munkásságának felszínes ismeretén alapult csupán. Nem tudunk elképzelni olyan nyelvészt, aki Sztálin elvtárs ragyogó értékelés© után máskép vélekednék Marr ról, önánt ő. A Nyelvőr cikkírója súlyos tévedést követett el, de ennek nem csupán az a magyarázata, hogy Marr munkásságát felszínesen ismerte. Hasonló tévedésbe olyanok is beleestek, akik nála alaposabban ismerték Marr írásait. Marr munkásságának helyes megítélését nem az „új tanítás" tüzetesebb tanulmányozása tette lehetővé, hanem Sztálin elvtárs segítsége. A Nyelvőr cikke májusban íródott, mielőtt Sztálin elvtárs leleplezte és megsemmisítette a marri tanítást; a folyóirat számainak szétküldése már folyamatban volt, amikor megjelentek a Pravdában azok a cikkek, amelyek fordulatot idéztek elő nemcsak N. J. Marr megítélésében, hanem magában a nyelvtudomány történetében is. Telegdi Zsigmond Szabó Pál parasztíró írja: Kétrendbeli érdeklődésére a következőket válaszolom: 1. Fecser: kizárólag a ruca csinálja, vagyis a kacsa, ha az udvaron a kút körül, vagy eső után tócsát talál. Ezért mondják az olyan gyermekre, vagy emberre, aki a vízzel valamiképpen nem jól bánik mosdás közben, vagy ivás közben. 2. Sorompóra: kihúzza: a tengeri kapálásának egy régi módja. A tengeri sorról kapával kihúzták a földet hosszú és egybefolyó halomra, tehát sorompóra. Sorompó: leginkább fából van, ami elzárja az utat, tilos dűlőknél, esetleg vasúti átjáróknál, de a régi időkben földből is csinálták ugyanezt. Egyébként a szőlőt is így kapálják rendszerint. Az ilyen kapálás tengerinél helytelen és ma már másképpen csinálják. 3. Árvagané: a tehéncsorda széthullajtott trágyája az őszi legelőn. Mikor már deres a mező és csakugyan ez a friss tehéntrágya olyan árván, olyan szomorúan gőzölög a végtelen határban... Kisbojtárok, akik nagygazdáknál, vagy uraságnál szolgáltak a múltban, a deres mezőn mezítláb jártak a jószág után és mikor nagyon fázott a lábuk, hát beálltak ebbe a meleg ganéba. 4. Kaccenjammer: nálunk egyáltalán nem mondják, de mondják másnaposnak, meg hogy ég a mészkemence, másállapot, stb. 5. Papucs: a csődör lábán, fedeztetéskor. Egyébként nagy gyönyörűséggel böngészgetemi a Nyelvőrt. Hunya István író írja: A Révai Könyvkiadó N. V.-hez küldött levelüket megkaptam és a kívánt magyarázatra szoruló szavakra örömmel adom meg az ismertetést: 7. szűzleves lehet, csak endrődi étel, mert bár igen sok földmunkás között voltam már, de még nem tapasztaltam ismeretét. Bár Endrődön is csak a földmunkás szegénység ismerte. Összeállítása: víz, só, sárgarépa, petrezselyem, krumpli, egészben vereshagyma, keményre gyúrott tésztából csipetke és végül törött bors. 8. pergő szót Endrődön szénával, szalmával, vagy kevésgazzal szépen megrakott szekérre használják, de használják kalapra is. 12. vaskó, ez a parasztok, leginkább akácfából kétélű késalakra faragott csizmatisztítója, amit sáros időben a csizmaszárban viseltem én is. 12. kotlár, öntöttvas főzőedény, zománc nélkül. De előfordul zománcozva is. Az endrődi nép lábasnak, egy igazán háromlábú, öntöttvas főzőedényt nevezi igen helyesen, mert az tényleg lábas is. 35. bégár szót arra használják, ha valaki valamilyen cselekményre biztat valakit, de leginkább erkölcstelenre vagy bosszúállóra.