Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.

Vita - Telegdi Zsigmond: Egy hibás cikkről

nyelv új korszakáról, megújulásáról beszélhessünk. Sztálin elvtárs a nyelvtudománynak ezt az alapvető kérdését is tisztázta. A szókészlet — ahogy Sztálin elvtárs kifejti — általában rendkívül érzékeny a változások iránt, amelyek az emberi tevékenység különböző területein állandóan végbemennek, és így maga is a majdnem szaka­datlan változás állapotában van. Ez azonban nem áll egyformán a szó­készlet minden részére. A szókészlet magva, az alapvető szókincs igen sokáig él, évszázadokon keresztül sem változik. Még állandóbb a nyelv­tani szerkezet. „A korok folyamán kidolgozott és a nyelv vérévé vált nyelvtani szerkezet még lassabban változik, mint az alapvető szókincs. Természetesen, az idők folyamán változásokon megy át, tökéletesedik, javítja és pontosabbá teszi szabályait, új szabályokkal gazdagodik, de a nyelvtani szerkezet alapjai igen hosszú idők folyamán megmaradnak, minthogy, amint a történelem mutatja, sikeresen szolgálhatják a társa­dalmat számos korszak folyamán" (24). Ezek alapján Sztálin elvtárs megállapítja: „a nyelv nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse alkotja a nyelv alapját, sajátosságának lényegét" (uo.). A szókészletnek az a gazdagodása tehát, amelyre hivatkoztam, még egyáltalán nem bizonyítja, hogy nyelvünk újulóban van, új korszak küszöbén áll. Erről csak akkor beszélhetnénk jogosan, ha gyökeres vál­tozásokról számolhatnánk be nyelvünk alapvető szókészletében és nyelv­tani szerkezetében is; köztudomású azonban, hogy ilyesmiről szó sincs. Hogy megerősítsem hibás tételemet, hivatkoztam végül azokra, a fejtegetésekre, amelyekben Sztálin elvtárs tisztázta, hogyan fejlődnek tovább a nemzetek a szocializmus győzelme után. A marxizmus taní­tása szerint, amelyet ezen a ponton is Sztálin elvtárs dolgozott ki és alkalmazott a szocializmus viszonyaira, a kapitalizmus bukásával el kell tűnnie a régi, burzsoá nemzeteknek. De a kapitalizmus idején fenn­álló nemzetek felszámolása nem jelenti a nemzetek felszámolását, a nemzeti különbségek, a nemzeti nyelvek és kultúrák elhalását. A régi nemzetek romjain, a régi nemzetek gyökeres átalakulása útján új, szocialista nemzetek jönnek létre, amelyek sokkal életrevalóbbak a burzsoá nemzeteknél, sokkal jobban össze vannak forrva és sokkal inkább felölelik az egész népet. A nemzetek megújulásával megújulnak a nemzeti kultúrák is, a régi, burzsoá tartalmú kultúrát új, szocialista tartalmú kultúra váltja fel. Sztálin elvtárs tehát megállapítja, hogy a szocializmus viszonyai között a nemzetek és a nemzeti kultúrák átalakulnak, megújulnak. Ezt a tanítást én, helytelenül, a nyelvre is vonatkoztattam. Minthogy összekevertem a nyelvet és a kultúrát, a sztálini fejtegetésekből azt akartam kiolvasni, hogy a szocializmus építésének korszakában a nem­zettel és a nemzeti kultúrával együtt a nemzeti nyelv is gyökeresen átalakul a szocializmus szellemében. A Marxizmus és nyelvtudomány című művében Sztálin elvtárs elutasítja ezt a tévedést. Kimutatja, hogy ilyet állítani annyi, mint magunkévá tenni a marxizmusnak azt a helytelen nézetét, amely a nyelvet osztályjellegűnek, nem az egész társadalom, hanem valamely osztály alkotásának és birtokának tekintette. „A kultúra lehet burzsoá és szocialista kultúra, ezzel szemben a nyelv, mint az érintkezés eszköze, mindig az egész nép által használt nyelv és a burzsoá kultúrát is, a szocialista kultúrát is szolgálhatja" (19). „Vájjon ezek az elvtársak

Next