Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Vita - Telegdi Zsigmond: Egy hibás cikkről
nyelv új korszakáról, megújulásáról beszélhessünk. Sztálin elvtárs a nyelvtudománynak ezt az alapvető kérdését is tisztázta. A szókészlet — ahogy Sztálin elvtárs kifejti — általában rendkívül érzékeny a változások iránt, amelyek az emberi tevékenység különböző területein állandóan végbemennek, és így maga is a majdnem szakadatlan változás állapotában van. Ez azonban nem áll egyformán a szókészlet minden részére. A szókészlet magva, az alapvető szókincs igen sokáig él, évszázadokon keresztül sem változik. Még állandóbb a nyelvtani szerkezet. „A korok folyamán kidolgozott és a nyelv vérévé vált nyelvtani szerkezet még lassabban változik, mint az alapvető szókincs. Természetesen, az idők folyamán változásokon megy át, tökéletesedik, javítja és pontosabbá teszi szabályait, új szabályokkal gazdagodik, de a nyelvtani szerkezet alapjai igen hosszú idők folyamán megmaradnak, minthogy, amint a történelem mutatja, sikeresen szolgálhatják a társadalmat számos korszak folyamán" (24). Ezek alapján Sztálin elvtárs megállapítja: „a nyelv nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse alkotja a nyelv alapját, sajátosságának lényegét" (uo.). A szókészletnek az a gazdagodása tehát, amelyre hivatkoztam, még egyáltalán nem bizonyítja, hogy nyelvünk újulóban van, új korszak küszöbén áll. Erről csak akkor beszélhetnénk jogosan, ha gyökeres változásokról számolhatnánk be nyelvünk alapvető szókészletében és nyelvtani szerkezetében is; köztudomású azonban, hogy ilyesmiről szó sincs. Hogy megerősítsem hibás tételemet, hivatkoztam végül azokra, a fejtegetésekre, amelyekben Sztálin elvtárs tisztázta, hogyan fejlődnek tovább a nemzetek a szocializmus győzelme után. A marxizmus tanítása szerint, amelyet ezen a ponton is Sztálin elvtárs dolgozott ki és alkalmazott a szocializmus viszonyaira, a kapitalizmus bukásával el kell tűnnie a régi, burzsoá nemzeteknek. De a kapitalizmus idején fennálló nemzetek felszámolása nem jelenti a nemzetek felszámolását, a nemzeti különbségek, a nemzeti nyelvek és kultúrák elhalását. A régi nemzetek romjain, a régi nemzetek gyökeres átalakulása útján új, szocialista nemzetek jönnek létre, amelyek sokkal életrevalóbbak a burzsoá nemzeteknél, sokkal jobban össze vannak forrva és sokkal inkább felölelik az egész népet. A nemzetek megújulásával megújulnak a nemzeti kultúrák is, a régi, burzsoá tartalmú kultúrát új, szocialista tartalmú kultúra váltja fel. Sztálin elvtárs tehát megállapítja, hogy a szocializmus viszonyai között a nemzetek és a nemzeti kultúrák átalakulnak, megújulnak. Ezt a tanítást én, helytelenül, a nyelvre is vonatkoztattam. Minthogy összekevertem a nyelvet és a kultúrát, a sztálini fejtegetésekből azt akartam kiolvasni, hogy a szocializmus építésének korszakában a nemzettel és a nemzeti kultúrával együtt a nemzeti nyelv is gyökeresen átalakul a szocializmus szellemében. A Marxizmus és nyelvtudomány című művében Sztálin elvtárs elutasítja ezt a tévedést. Kimutatja, hogy ilyet állítani annyi, mint magunkévá tenni a marxizmusnak azt a helytelen nézetét, amely a nyelvet osztályjellegűnek, nem az egész társadalom, hanem valamely osztály alkotásának és birtokának tekintette. „A kultúra lehet burzsoá és szocialista kultúra, ezzel szemben a nyelv, mint az érintkezés eszköze, mindig az egész nép által használt nyelv és a burzsoá kultúrát is, a szocialista kultúrát is szolgálhatja" (19). „Vájjon ezek az elvtársak