Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Nyelvjárásaink - Tikos Béla: Adatok a hortobágyi növénynevek kérdéséhez
alja, kikél a temérdek elhullott vad zab mag. Tavasszal tovább növekszik és májusban már majdnem bevégzi életműködését. Május derekán virágzik az akác, majd júniusban kis világoszöld hajtások jelentkeznek, a szent jánoshajtások- Ez már halálharang- a rendes sűrűségű akácosok aljnövényzete számára, mert az eddig ritka lombozat annyira sűrűsödik, hogy csak az árnyékot legjobban tűrő fajok élnek meg alatta. A cigány zabnak már nem árt, a magja még utóérésen megy át és nyugodtan lehull. A hortobágyi gyepet júniusban kaszálják. „Fütyül a kasza a veresnadrágban", s ez való, mert a hajlékony és alacsony gyepet csak a legsebesebb csapásokkal lehet lekaszálni, azért ad fütyülő hangot a kasza. Egyébként a szénája tápláló, s ezt jól tudja a hortobágyi pásztor is, sőt az augusztusi kopár legelőt is dicséri. „Ha itt a földet nyalja, jobban hízik a jószág, mint másutt a térdig érő mezőben, mert ez sikeresebb." A cigányzabot ezzel szemben már május elején kaszálják. Helyes is, mert különben elöregszik. A tapasztalt feleskaszás azt tartja, hogy „ha az akác virágja közé hull a cigányzabnak, a fene eszi meg, nem a jószág". Ez igaz is A Bromus tectorum inkább az erdők szélén és a tisztásokon él, még értéktelenebb, a pásztor nem különbözteti meg, ez is vadzab. A fent felsorolt okok miatt a vadzab majdnem egyeduralkodó a záródott 38 akácosokban. Az akácosok és fiatal tölgyesek többi aljnövényei szintén korán virágzók és termők, maga az ibolya is és sok más (Poa bulbosa, Corydalis cava, Arum maculatum, Anthriscus tihospermus), amelyeket a pásztor külön névvel nem nevez meg. A Hortobágy éghajlati poklában az erdőn kívül is sok olyan növény van, amely a koratavaszt használja ki összes életműködéseinek elvégzésére. Ilyen a már említett kígyóhagyma, de még inkább a gumósperje egyik monstrositása, a Poa bulbosa monstr- crispa- Elevenszülő, azaz nem magvakat hullat, hanem apró növényeket, amelyek beleragadnak az esőáztatta földbe, azután már jöhet a szárazság vagy beárnyékolás. Azért él meg a csupasz sziken is, de a tölgyes árnyékában is. A pásztor nem különbözteti meg a többi fűtől, pedig a koratavaszi birkalegeltetést jórészben ez a növény teszi lehetségessé. Májusban a sziklaszedők az ő kalászait is letolják a talajról és így gátolják az elszaporodását. Az erdő legérdekesebb növényei névtelenül virítanak. Az újabban alföld fásításra használt fafajok ellenben megkapták a nevüket. A bálványfa (Ailanthus glandulosa) neve ecetfa. A nálunk díszfaként termesztett ecetszömörce (Rhus tiphina) is ecetfa, ez esetben joggal,mert a sötétpiros termés feltűnően savanyú. Levelei azonban ugyanolyanok, mint a bálványfáé, azért már régóta ecetfa a bálványfa. A hortobágyi jó, televényes, nedves földeket kanadai nyárral erdősítik. Populus virginia-val (sinonima P. Canadensis), ez a kalodai nyár A Hortobágy vidékén kevés az erdő, a lakosság nem szokott hozzá, az újabbkori pásztorember is alig fordul meg erdős vidéken, ellentétben a régivel, mert az a gulyával vagy juhnyájával együtt az erdőn vagy a mocsárban telelt, így azután félnek az erdőtől, vagy legalábbis nyugtalanítónak érzik, különösen az éjjeli erdőtől. Nem csoda, ha a nagy legelőkénél sokkal dúsabb növényzetét nem ismerik. A mult század vége feléig a Tisza sokkal közelebbi viszonylatban állott a Hortobággyal a gyakori kiöntések miatt. Pásztori szemtanuk állítása szerint a tutajosok a Cortobágy puszta derekán terelték a fenyőszálfákat a múltszázad 70-es éveiben Nádudvarra, Hajdúszoboszlóra, Szovátra.89 Ugyanezért itt-ott füzesek is voltak a ma már csupasz talajon, valamikor égeresek, nyársasok zöldeltek. A mai pásztor csak, akkor ismeri azt a parti növényzetet, ha a Tisza mellől származik. Ismerik a fűzfát (Salix abba és S. fragilis). Ismerik aMalagya-fűzet, a kötő füzet (Salix viminatis), arany füzet (Salix aurea). Mindezen fajok egyéves hajtásait kosárkötésre használják (nem pász-