Magyar Nyelvőr – 76. évfolyam – 1952.
Angyal Endre: Nyolcvan esztendő a magyar nyelvművelés szolgálatában
MAGYAR NYELVŐR 76. ÉVFOLYAM * 1952 JANUÁR-FEBRUÁR * 1. SZÁM NYOLCVAN ESZTENDŐ A MAGYAR NYELVMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN Irta: Angyal Endre. 1952 január 15-én volt nyolcvan esztendeje, hogy napvilágot látott Szarvas Gábor folyóiratának, a Magyar Nyelvőrnek első száma. Azóta hatalmas változások, átalakulások történtek az emberiség és a magyarság életében: háborúk és forradalmak zajlottak le s hazánk is újjáalakult; feudálkapitalista országból a nép államává lett. Szarvas Gábor folyóirata azonban ma is él és létezik, szolgálja a tudományt, a haladást, a nemzet ügyét. Szarvas kezéből leghűbb tanítványa, Simonyi Zsigmond vette át a zászlót, Simonyit tragikus összeomlása után Balassa József követte a szerkesztésben. Balassának aztán meg kellett érnie, hogy a második világháborúba vakon rohanó fasiszta Magyarország 1940-ben betiltsa lapját, s alig öt évre rá maga Balassa is áldozatául esett a nyilas hóhérok őrjöngésének. Amikor azonbaneljött a felszabadulás, 1946-ban új folyama indulhatott a Nyelvőrnek. Az ötévi kényszerű megszakítás okozta hogy 1952 „januáriusában" — ahogy a lapalapítás korában írták volna — még csak a hetvenhatodik évfolyam indulhat meg, nem a nyolcvanegyedik, azonban így is tekintélyes és csodálatraméltó alkotása az emberi szellemnek a Nyelvőr egymás mellett sorakozó hetvenöt kötete. A kutató, aki ennek a hetvenöt kötetnek méltatására és ismertetésére vállalkozik, mindjárt az elején meg kell, hogy vallja: a feladat és erejének nagysága nincs arányban egymással. Nem egy tanulmány, hanem tanulmányok sora, vastag könyv tellenék ki annak a gazdag anyagnak csak vázlatos kivonatolásából és értékeléséből is, amelyet a Nyelvőr köteteiben a magyar és a nemzetközi tudomány felhalmozott. Olyan rövid áttekintés, mint a mienk, csak egyes szempontok kiemelésére vállalkozhatik, öt szempontból akarjuk bemutatni a gazdag anyagot. Először a tulajdonképpeni „nyelvművelésről" lesz szó, arról a hősies munkáról, amelyet a Nyelvőr, Szarvastól egészen napjainkig, anyanyelvünk tisztaságának és szépségének, hajlékonyságának és kifejezőerejének érdekében folytat. Ehhez kapcsolódik szorosan a második és a harmadik szempont: a folyóirat érdemei a „nyelvkincsek" feltárása és feldolgozása területén, a népi nyelv adatainak közlésében és kutatásában, a régi és a 19. századi magyar irodalom nyelvi értékelésében. Negyedik szempontunk lesz a Nyelvőr viszonyának tárgyalása korának íróival és irodalmával, Arany Jánostól egészen Veres Péterig, ötödiknek pedig a folyóirat szerkesztőiről, kiválóbb dolgozótársairól, tudománytörténeti jelentőségükről emlékezünk meg. 1. Amikor 1872 januárjában megindult a Magyar Nyelvőr, a Mit akarunk? című beköszöntő cikk írója — nyilván maga a szerkesztő, Szarvas Gábor — így jelölte meg az új folyóirat egyik legfontosabb célját: „Akarjuk ott, ahol az ingadozó alapra fektetett s rögtönözve létesített nyelvújítás szabályellenes szóalkotásokat hozott forgalomba, a helyesség visszaállítását, ahol az idegen nyelvekkelvaló érintkezés koros kifejezéseket termesztett, a tisztaság előmozdítását; akarjuk a követelményeknek teljesen megfelelő tudományos