Magyar Nyelvőr – 77. évfolyam – 1953.
Erdődi József: I. V. Sztálin
MAGYAR NYELVŐR 77. ÉVFOLYAM * 1953 JANUÁR-ÁPRILIS * 1—2. SZÁM I. V. SZTÁLIN A világ dolgozói megrendült lélekkel hallották a szomorú gyászhírt: eltávozott az élők sorából Ioszif Visszárionovics Sztálin. Mindnyájan éreztük, hogy a békeszerető, munkálkodó, életet szépítő emberiséget szörnyű csapás sújtotta, mert az, ki vezérként és pajzsként állt előttünk, aki páncélfalat emelt körénk alkotásaink védelmére, nincs már többé közöttünk. A nagy ember kiválóságát tetteinek értékével mérjük. Nehéz, szinte lehetetlen mértéket találni Sztálin gyakorlati és tudományos munkájának felmérésére, hiszen olyan nagy műveket, mint az évtizedes forradalmi marxista munka, az Októberi Forradalom hősi végbevitele, az ifjú Szovjetköztársaság védelme a bel- és külföldi ellenséggel szemben, a Szovjetunió tervgazdaságának a megteremtése, a szocialista ipar megalkotása, a kollektív mezőgazdaság megalakítása, a legkorszerűbben felszerelt népi hadsereg felállítása, anyagi, technikai ellátásának megszervezése, a Honvédő Háború dicsőséges sztálini taktikája, a háború után a békés termelésre való átmenet tényeit hogyan mérhetnék fel közönséges emberi mértékkel? És ezt a gyakorlati tevékenységet a tudományos munkák hosszú sora kíséri, akár a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt írt »Anarchizmus vagy szocializmus?«, »Marxizmus és a nemzetiségi kérdés«, vagy az Októberi Forradalom után kelt »Dialektikus és történelmi materializmus, »A leninizmus és a nemzetiségi kérdés«, »Marxizmus és nyelvtudománya, »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« címűeket említjük. Nagy politikus, nagy államférfiú, nagy elméleti és gyakorlati tudós távozott el sorainkból, érezzük és tudjuk mindnyájan. A haladó tudomány munkásai bánattal búcsúztatják Sztálin elvtársat, mert elmúltával a tudománynak egyik lángelméjét vesztették el. Sztálin nemcsak ragyogó államférfiú volt, hanem nagy tudós is: méltán választotta az 1939-es évben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája tiszteleti tagjai sorába, méltán büszkélkedhetett vele mint soraiból fennen kiemelkedő géniusszal. A tudomány nagy pártfogóját vesztette el Sztálinban. Soha nem volt a világon olyan világnézet, amely annyira becsülte volna a progresszív exakt és társadalmi tudományokat, mint éppen a marxizmus. Míg a kapitalizmus csak a maga profitra vágyó érdekei szemszögéből képes a tudományt nézni, csak azt mérlegelve, mi hasznot adhat, addig a haladó tudomány magas eszméket tűz ki a tudósok elé. Az erről a tudományról szóló zengő sztálini szavaknak kell élniök minden tudósunk tudatában, hadd vezessék munkáját. A főiskolák tudományos munkásai tiszteletére rendezett fogadáson 1938. május 17-én e szavakkal emelte I. V. Sztálin magasra poharát: »A tudománynak, annak a tudománynak a felvirágzására, amely nem határolja el magát a néptől, nem tartja magát távol a néptől, hanem kész szolgálni a népet, Magyar Nyelvőr