Magyar Nyelvőr – 79. évfolyam – 1955.
Nagy J. Béla: Van-e nyelvhelyesség?
MAGYAR NYELVŐR 79. ÉVFOLYAM * 1955. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM VAN-E NYELVHELYESSÉG? Erről elmélkedik Makay Gusztáv az Új Hangba írt tanulságos fejtegetésében, egyúttal iskolai könyvekből és a szépirodalom alkotásaiból nyelvi hibákat is felvonultat előttünk (3 : 43—50). Nyelvünk szeretetéből fakadó cikkéhez hozzá kell szólni, ezt ő maga is kívánja. De ha nem kívánná is, az ügy fontossága miatt törekednünk kell a megpendített kérdéseknek tisztázására, mert másoknak is támadhatnak az övéhez hasonló gondolataik. Nem férhet hozzá kétség, hogy nyelvhelyesség van. Hogyne volna! Van mindazoknak, akik nemcsak tudomásul veszik és legföljebb magyarázgatják a nyelvi jelenségeket, hanem meg is ítélik, értékelik is őket; az egyiket jónak tartják, a másikat hibának minősítik, s a maguk beszédében, írásában kerülik, másokéban pedig kifogásolják. Hogy nyelvhelyesség nincs, azt csupán olyanok vallják, akiknek a nyelvben minden mindegy, akiknek felfogása szerint tehát germanizmus nincs, nyelvi vétség nincs, beszélhet és írhat mindenki úgy, ahogy akar. Az ilyenekkel éppúgy nem lehet nyelvhelyességről vitatkozni, mint a vakokkal a színekről, ilyen nyelvi nihilisták azonban szerencsére kevesen vannak. Mi többiek hiszünk a nyelvhelyességben, csakhogy mi sem vagyunk mindig egy véleményen. Miért ? Azért, mert némelyikünk kelleténél szigorúbb, túlzó, vaskalapos, ellenez minden nyelvi változást, elhamarkodva ítél, pusztán saját nyelvérzékére támaszkodik, nem ismeri és nem veszi figyelembe sem a régibb nyelvszokást, sem a vidékenként különböző nyelvhasználatot, erőszakos, a maga nyelvszokását akarja rákötni mindenkire abban a hitben, hogy csak úgy helyes, ahogyan ő fejezi ki magát. Van aztán olyan is, aki túlságosan engedékeny, minden hibára talál valami mentséget; kapva kap minden új divaton, akár jó, akár rossz; fejlődést, gazdagodást lát mindenféle változásban. Vagyis nem mindenki találja el az ,,arany középszert" a merevség és a lazaság között, nem mindenki fontolja meg eléggé nyelvi értékelő ítéleteit, s ez keltheti azt a látszatot, hogy a nyelvhelyesség kérdéseiben nagy a zűrzavar, a bizonytalanság, a nyelvtudományon alapuló nyelvművelés maga sem tisztázta még kellőképpen az ide tartozó kérdéseket. Ámde a valóság az, hogy a magyar nyelvhelyességnek igen nagy irodalma van, s egész életét rászánhatja, aki ezt a gazdag irodalmat lelkiismeretesen végig akarja búvárolni. Már tüzetesen megvitatták a legtöbb kérdést, nem mondhatjuk tehát általánosítva, hogy a magyar nyelvhelyesség kérdései kidolgozatlanok. Sőt inkább annyira ki vannak dolgozva ezek a kérdések, annyit írtak róluk, hogy a mai ember már nem is olvashatja el mind a régibb fejtegetéseket, hacsak éppen ezt nem választja hivatásul, ennélfogva nagyon jogos és időszerű az a kívánság, hogy össze kell foglalni egy jól áttekinthető műbe eddigi nyelvhelyességi irodalmunknak helytálló megállapításait. Az új „nyelvhelyességi kódex" csakugyan olyan szükséges, mint a falat kenyér. Szükségük lehet rá — mint Makay helyesen mondja — az íróknak. Magyar Nyelvőr XoLex