Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.

Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban

síkra, kijelentve : Adynak már a prózája is érthetetlen, nemcsak a versei. Bonyolítja a helyzetet az új stílusnak a XX. század első évtizedében bekövet­kező differenciálódása : az egyszerűség ui., mely kezdetben haladás volt a retorikus stílushoz képest, a XX. század eleji forradalmi beállítottságú írók számára már meghaladott, megrekedt kifejezési eszközzé vált, bár a sok­féle st­iláris kísérletnek nem egy gyökere mint lehetőség megtalálható az új stílusban. II. A fenti fejtegetésben megkíséreltük az új stílus helyét meghatározni a magyar próza fejlődésében. A továbbiakban az új stílus leglényegesebb sajátságának kielemzése a feladatunk. Ezt a sajátságot nevezi meg dolgoza­tunk címe : a stílus nominális jellegét fogjuk vizsgálni. Az eötvösi prózanyelv sok kötőszóval és raggal dolgozik. Akár cselekményelmondás, akár leírás, külső, belső jellegzetesség megjelenítése a cél, az eötvösi prózastílus szellemé­ben az író a nyelvtan hagyományos szabályai szerint megszerkesztve adja elő mondanivalóját. Az új írónemzedék nem ért rá szerkeszteni, minthogy nem értekezni akart. Minden figyelme a mondanivaló életszerűségére, elevenségére irányult. A mondattagok és mondatrészek kapcsolásaiktól megfosztva mint szófajok, melléknevek jelentek meg. Azt sem tudjuk első pillanatban, hová tartoznak, melyik más mondatrésszel kapcsolódnak, mely más mondatrészhez van közük a mondaton belül. Csak modern, gyors gondolkozáshoz szokott, a mai világ ideges ritmusán edzett érzékenységünk képes arra, hogy a hiányzó nyelvtani kapcsolatokat elménkben villámgyorsan pótolja, és a mondat egészé­nek értelmét és összefüggését egy pillanat alatt helyreállítsa. Éppen ezért nevezzük ezt a stílust nominálisnak, mert a nomen (főnév és melléknév) uralkodó szerepet kap benne , figyelmünk aránytalanul rájuk összpontosul. A régebbi stílusban nomen és kapcsolóelemek egyensúlyban, arányban voltak egymással; a nominális tagok kiemelkedő jellegét gyengítette a kapcsoló­tagok révén létrehozott kerekded kompozíció. A nominális stílusban nincs lehetőség kerekdedségre és jól megkonstruált kompozícióra. Az egyoldalúság és aránytalanság s a kapcsolóelemek hiánya mértéken felül kiemeli és éles fénybe helyezi a nominális elemeket. Nagyon gyakran, sőt legtöbbször a nominális elemek szerepe olyan erős, hogy nemcsak a kapcsolóelemek esnek ki, hanem háttérbe szorul az ige is. Olyan mondatok jönnek létre, melyekben csak főnév és melléknév van, esetleg egy-egy határozó, semmi más. Az író kivet minden terhet, amely gyengítené a fő-és melléknevek központi helyzetét. Csak a lényeg marad vissza. A kopula és a létigét körülíró vagy azt helyet­tesítő igék fölöslegesek : a közlés értelmét semmivel sem bővítik, legfeljebb a mondanivaló retorikai megjelenési formáját szépítik, gördülékenyebbé teszik. Vajon nem hatásosabb-e az alábbi Gárdonyi- idézetben a jellemzés az író megszokott nominális stílusában, mint egy szóhalmazban tobzódó retorikai fogalmazvány? S látott odaát tekintetes szép fákat, csodálatos bokrokat, kerek ágyakban nyíló virágokat. És egy szép kislányt. Valami bámítóan tiszta és csecse kisasszonyka volt az. A haja barna, vállig omló. Szoknyácskája fehér, térdig érő. A kezében zöld

Next