Magyar Nyelvőr – 81. évfolyam – 1957.

Szépe György: Ujjhegy

Természetesen abban, hogy a két változat egymás mellett élhetett (s hogy egyáltalában megszülethetett ez a szövegromlás), annak is része volt, hogy a nyomdászok és a korrektorok nyilván nem ismerték az ujjbegy szót, s a szövegbe jól beleillik az ujjhegy is. Ponori Thewrewk Emilnek is volt már hasonló esete e két szóval (MNy. 9 : 15—6) : ,,Mikor Bászel Aurél Theokritos tanulmánya 191. lapján Theokritos XIX. idylljét a magam fordításában közölte, nekem is jó lett volna figyelmeztetnem a kiadót, hogy ennek a mondatnak utolsó szavát, »s mind összesebezte kis kezeujja hegyét, ne tekintse tollhibának, ne változtassa hegyét-re. Atyámtól tanultam, hogy a nép az ujj végső ízén levő húsos dombocskát begynek mondja. Azért ittam »ujja begyém. A sajtó alól persze így került ki, hogy »ujja hegyét«." Csakugyan olyan ismeretlen ez az ujjbegy? A következő néhány adatból kiderül, hogy korántsem. A nagyszótár cédulaanyagában akad rá nem is egy adat. 1760 : „Ha ki-terjeszti a' karjait, a' menyi vagyon egyik keze ujja begyitöl fogva a' másikig . . ." (Bod Péter : Szent Hilárius 21) 1762 : „A' Körmök ... [1. A' tapasztalásbéli érzékenység kedvéért alattok az ujjak begyeire jövő inaknak a' külső erőtöl való oltalmazások végett vágynak" (Mátyus István : Diaetetica . . . Kolozsvár. 1 : 507) 1787 : ,,újjaink begyeivel való hozzá érés" (Mátyus István : Ó és új Diaetetica. Posony. 1 : 131) ] 1792/94 : ,,a' többi szép gyümöltsek készt terem egy apró veres Assayage nevü gyümölts, melly akkora mint a' szilva, vagy az ujj begye." (Benkő Ferenc : Esztendőnként ki-adott parnassusi időtöltés. Nagyszeben, 3 : 148) 1808 : „Új hegye. Digiti ventriculus" ; „Újhegye, Újhegye. Digiti cuspis. Fingerspitze" (Told. 422 és 500) [ 1842 : ujjbeggyel tapint üterünkre" (Bodor Lajos : Élet és ábránd. Kolozsvár. 108) 1898 : „a mutató [ujjnak a tilinkóra való] föltevését úgy értve, hogy a körmös begye érje a sípot" (Herman Ottó : A magyar ősfoglalkozások köréből. Termtud. Közl. 5 : 734). — A hüvelykujj hegyére érdekes adat a következő : 1774 : „ha valaki az bévetett Lenn földön hüvelyke hegyit le teszi . . ." (Gazdaságra és annak gyakorlására utasitó tudósítás a' Lenn Vetésről és mivelésröl stb. Szeben. 35). Ezek a szerzők — Sándor István kivételével — mind erdélyiek, vagy valamilyen erdélyi kapcsolatúak. Bod Péter Felsőcsernátonban született a Kézdi-széken ; Enyeden járt kollégiumba ; 1729-től 1732-ig Nagybányán volt tanító. Mátyus István a Maros-Torda megyei Kibéden született; a marosvásárhelyi kollégiumban diákoskodott, Küküllő megye és Marosszék főorvosa volt. Benkő Ferenc Magyarláposon (Belső-Szolnok megye) született , ő is Enyeden járt iskolába ; Szebenben volt pap. Bodor Lajos Kolozsvárott született, Hermán Ottó pedig 1864-től 1872-ig lakott ugyanitt. Bod Péter adatának cédulájára a feldolgozó a következő jegyzetet írta : „Nem sajtóhiba hegy helyett?" — Mintha csak neki válaszolna Benkő Ferenc cédulázója : „Ismeretes székely tájszó." S ami a legérdekesebb, mindkét megjegyzés ugyanattól a cédulázótól származik : Horger Antaltól. Csakhogy míg az első művet 1899. szeptember 21-ig dolgozta föl, a második cédulázását 1903. május 7-ig fejezte be, amikor már föltehetőleg alaposabtan ismerte a székelyföldi nyelvet (vö. Nyr. 32 , 558). A szálak tehát egyre inkább keletre vezetnek: Erdélybe, illetőleg a Székelyföldre. Az MTsz. három székelyföldi adatát még megtoldhatjuk egy-kettővel. „Van ! Az EtSz. hegy címszavának 'extremitas digiti' jelentésű egyik idevágó adatát Mátyás Flórián nyomán Barcsaiból idézi. Ezt Csefkó Gyula kijavítja (MNy. 11 86) ; az adat helyesen Orczy Lőrincz „Bacchus, 's a' tokaji bor' eredete" című verséből való : Tudom, hittál arra nyájas gyermekeket, Kiknek ha szőllőméz ragasztja kezeket, Hívsággal lehessen szopni új hegyeket.