Magyar Nyelvőr – 85. évfolyam – 1961.
A Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő osztályának levelesládájából - Majorság - Kiküld – megküld – elküld
(A nyomdászatban természetesen hibátlan a magasnyomás műszó, a mélynyomás ellentétese.) A magas hőmérséklet (hohe Temperatur) helyett bátran mondhatjuk: nagy hőmérséklet, de olyan esetben, amikor példának okáért a hőmérő higanyszála valóban magas vagy alacsony állásával mutat valamely értéket, metaforával jogosan mondhatjuk így is: magas hőmérséklet, alacsony hőmérséklet. Ugyanígy a barométer higanyoszlopának állására gondolva így is beszélhetünk, írhatunk: magas és alacsony légnyomás. Tudományos olvasmányaink grafikonjainak, diagramjainak fel-le szálló vonala, egyéb ábrázoló módjának a magas és alacsony képzetét keltő emlékei is elősegítik ennek a szóhasználatnak a terjedését. Mint látjuk, meglehetősen egybefonódik ezekben a magas és alacsony jelzős szókapcsolatainkban az idegen hatás meg az idegenével azonos szemléletmódunk, képzetvilágunk. Ezért már nem szabad hibáztatni az ilyen kifejezéseket , sem: a hőmérséklet, a nyomás emelése; természetesen az eredetibb kifejezéssel is élhetünk, éljünk is váltogatva: a hőmérséklet, a nyomás növelése, fokozása stb. A magas árkapcsolatot is már meghonosodottnak szokás tekinteni (persze a régibb magyar nagy ár, nagy áron is jó), s eszerint bátran beszélhetünk az árak emelkedésé-ről, felszökésé-ről, esésé-ről, csökkenésé-ről stb.-ről. Egyik-másik nyelvművelőnk már a magas kor kifejezést sem helyteleníti. De meg kell jegyeznünk, hogy a magasnak ebben az értelemben igen sok jó eredeti magyar társa akad, azokról se feledkezzünk meg: idős, öreg, éhes, élemedett, hajlott, vén stb. (kor) . Eszünkbe jut Arany János verse, A vén gulyás. Százesztendősnek mondják az öreget, a fiatalok úgy néznek föl erre a korra, mint a toronyra (tehát a magasba !), a költőnek ez mégis nagy életkor : „Ifj'urakkal iddogál sort, Kik, mint gyermek a toronyra, Oly bámulva, oly szédülve Néznek e nagy életkorra." F. G. Majorság. Blédy Géza kolozsvári levelezőnk arról szól, hogy 1960. április 10-én megütötte a fülét a budapesti rádióban ez a könyvismertetésben elhangzott mondat: ,,A Vezúv hamu és láva alá temetett sok falut és majorságot." Kolozsváriaknak, erdélyieknek valóban furcsa lehet ez a mondat, mert azon a tájon (egyébként Nyugat-Magyarországon is) a majorság csak ezt jelenti: 'aprójószág, baromfi'. A régi magyar nyelvben (a XVI. század első fele óta) a német eredetű majorság 'gazdaság'-ot (és 'gazdálkodás'-t) jelentett, csak a szárnyas majorságnak volt (későbbi egy-két adat szerint) 'baromfi' értelme (Magyar Nyelvtörténeti Szótár). Bizonyára ebben a jelzős kapcsolatban fejlődött ki tapadással a majorság szónak ez a jelentése: 'aprójószág'. Czuczor — Fogarasi szótára a majorságnak már négyféle jelentéséről ad számot: 1. A majorhoz („mezei gazdasághoz") tartozó épületek vagy több major összessége; 2. a majorban tenyésző szárnyasállatok, baromfiak; 3. az úrbéri rendszerben kizárólagos saját földbirtok, mint ellentéte az úrbéri földbirtoknak; 4. őrnagyi rang, tisztség (ez igazában már nem ide tartozik, mert itt homonímáról van szó, egy másik német szónokság képzős alakjáról). Az Ormánságban a majorság 'puszta' (vagyis az, ami az Alföldön a tanya, a szállás) (Ormánysági Szótár), a szegedi nyelvben pedig 1. 'nagyobb gazdasághoz tartozó épület'; 2. 'olyan kisgazdaság, amelyben feltűnően sok a jószág, baromfi' (Szegedi Szótár). Ma általánosabban ez a két jelentése él a majorság szónak: 1. 'major, gazdaság, tanya'; 2. 'aprójószág'. F. G. Kiküld — megküld — elküld. Bihari Ernőné azt kérdezi levelében, igaza van-e abban, hogy helyteleníti küld szavunk ki igekötős alakját ebben a mondatban: „Múlt hó 25-én kiküldtük címükre a szemléltető eszközöket."