Magyar Nyelvőr – 95. évfolyam – 1971.
Országh László: Propeller - Országh László: Pléd és tartán - Országh László: Revolver
nost itt a szó német nyelvterületi ejtését adta. Az angolban a magánhangzó rövid nyílt e. Értelmezése nem helytálló, mivel a pléd mint ruhadarab minden csak nem rövid. Sőt szigorúan véve nem is köpeny, hanem mind a mai napig csupán egy nagy takaró, amit némileg az ókori római tógára emlékeztető módon viselnek. A pléd szó a mainál sokkal sűrűbben fordul elő múlt századi irodalmunkban, általában takaró, főleg utazáshoz használt, a derék és a lábak betakarására szolgáló, finom szövésű, meleg gyapjú pokróc értelemben. Rosti Pál mexikói utazásáról 1861-ben közzétett Úti emlékezetek Amerikából c. könyvében így emlegette: ,,vastag plaidemet a földre azaz a sziklára terítettem'', majd ,,a plaiddel betakarózva aludtam", másutt: ,,A reggel hűvös volt, skót plaidemnek jó hasznát vettem" (172, 179). A skót itt nyilván nem csupán a takaró eredetére utalt, hanem kockamintájára is. A magyarországi jelentésalakulás során idővel elhomályosult ez a korábban lényeges kellék, az, hogy a pléd kockamintájú és gyapjúból készült. Justh Zsigmond 1888. január 14-én így írt Naplójában: „Bementünk az ebédlőbe, Sarah [Bernhardt] felhágott trónjára, beburkoltatta lábait egy bársony plaiddel''. A múlt századi hazai szövegekben a szó majdnem mindig angolos betűképpel fordul elő, néha a franciásított plaide változatban is. Magyaros betűképpel elsőnek Bernáth Gazsi 1857-es humoreszkgyűjteményében, a Kaczagányokban olvashatjuk: „Hisz én plédet mondtam jó ember, . . . nagy kendőt" (76). Ez az írásváltozat csak századunkban vált uralkodóvá. Kosztolányi Dezső a Bácskai Hírlapban közölt Heti levél rovatában 1905. február 19-én így írt Kossuth Ferenc érkezéséről a bécsi pályaudvarra: „Fáradtnak és a rendesnél is melankólikusabbnak látszott, amint utazó plédjét kezében tartva kocsijához sietett." (Újra kiadva 1969-ben az Álom és ólomé. kötetben, 60.) A pléd szó háromnegyed évszázados virágzás után az utóbbi évtizedekben meglehetősen kiszorult nyelvünk aktíve használt szókészletéből. Valószínűleg azért, mivel pótlására több egyenértékesünk van: takaró, lábtakaró, pokróc, terítő. De talán annak okán is, hogy ma már zárt gépkocsikban közlekedünk, nem pedig télen is nyitott konflisban, frakkerben vagy fűtetlen vasúti kocsikban. E szóval jelentéskör szempontjából szorosan összefügg a tartán szó. Ezen eredetileg a skót pléden látható, törzsenként, klánonként más és más mustrájú, de mindig élénk színű kockaminta értendő. Mivel azonban skót pléd nincs tartánminta nélkül, ezért ráértéssel az angol nyelvterületen is nagyon sokan nem mintát, hanem mintás szövetet értenek a tartán szón. Ez a jelentésingadozás a múlt századi magyar példákon is szemlélhető. Hübner János lexikona 1817-ben Stirling skót városról megjegyezte, hogy „szőnyegek, tartanok, 's musselinek készítetnek itten" (5: 58). Hasonlóképpen szövetanyag, ruhadarab jelentésben használta Bölöki Farkas Sándor angliai naplójában 1831-ben: „A septus regementek most is mezítelen lábbal s tartannal járnak. A tartant néha nemzeti ceremóniákkor viselik az elsőbbek is. Ez gyapjú szőtt csíkos matéria, zöld, veres, kék és fekete színekkel. Azt mondják, hogy a római öltözet nyoma" (1966-i bukaresti kiadás 350 — 51). Egy évvel később pedig a Közhasznú Esmeretek Tára a Felföld cikkében: „A nemzetségeket egymástól megkülönböztető jel a' tartanon levő színek elegyítése volt . . . Felső ruhájok két résnyi széles és négy rés hosszú darab tartan volt, melly a' testet széles, díszesen rendelt ránczokban vette körül; övvel szoríttatott a testre 's még alsó része lefüggött, a' felső a' bal vállon keríttetett körül 's a jobb kart szabadon hagyta. Esős időben köpenyegül szolgált 's ha mind a két karjoknak szabadon kellett lenni, melyeken [ a mellükön] ezüst csattal kapcsolták öszve" (4: 455). Hasonló értelemben ugyane lexikon Skótország c. cikkében, 10: 397. Ugyanebben az értelemben írt Gorove István 1844-ben Nyugot c. útirajzában a skót nemzeti viseletről: „Uralkodó bennük a koczkás szövet, a tartan testeket illy szövetű üreg fedi, de csak a térden felül ér (nadrágot nem viselnek)" (2: 78).