Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
R. L. G.: Kaspó
védő álarc), gázkályha, gáztűzhely (gázzal fűtött k., t.), gázóra, gázleolvasó, gázszámla (a gázfogyasztást mérő, leolvasó, ill. annak díját feltüntető) gázpedál, gázöngyújtó; továbbá: vízcsap (vízvezetékcsap), vízdíj (vízfogyasztás díja), vízkár (víz okozta k.), vízépítés, vízfestmény, vízgyógymód, vízjog, vízlépcső, vízrajz, víztorony. Pedig legtöbbjük sokkal bonyolultabb fogalmat fejez ki, „hiányosan", tehát „logikátlanul", mint a gáz-és vízszerelő. Ugyanezt mondhatjuk a másik, kifogásolható cégtáblafeliratról, a sportboltról. Ha van mindenféle sportáru, sportszer és sportfelszerelés, azaz sporthoz szükséges, sportoláshoz használt holmi, pl. sporting, sportcipő, sportnadrág, sportszatyor, ha vannak sportemberek, akik rendszeresen sportolnak, versenyeznek vagy a sporttal foglalkoznak, továbbá sportrepülők, sporthorgászok, sportújságírók és sportorvosok, ha egészen mindennapi és természetes a sportfogadás, sportkocsi, sportközvetítés, sportpálya, sportszív, sportverseny stb. stb., akkor miért volna helytelen a sportbolt? A szóvá tett szavakért egyébként sem a címfestők felelősek, hanem maga a nyelv, amely létrehozta őket, igen helyesen, természetesen és ésszerűen, a maga logikája szerint. A címfestők felelőssége elsősorban az, hogy a megrendelt cégtáblán ne legyen helyesírási hiba. K. M. Kaspó, Bóta Judit magyar szakos egyetemi hallgató afelől érdeklődik, milyen eredetű a kerámiai iparban gyakran használt kaspó szó. Ez a kifejezés a francia cache-pot összetett főnév megmagyarítása. Szó szerint (virág)cserépvédőt, cseréprejtőt jelent. Előtagja a francia cache főnév, amelynek ilyen jelentései is vannak: 'rejtek(hely), búvóhely, fedő, védő, takaró', valamint 'maszk'. Utótagja pedig a szintén francia pot főnév, ennek itt 'virágcserép' a jelentése. Az egész kifejezés a nagy Eckhardt-féle francia—magyar szótár szerint: 'díszcserép, cserépburkoló papír vagy anyag. Eredetileg — tehát az is cache-pot, amivel a virágüzletekben a cserepes virág cserepét szokták díszíteni — többnyire színes krepp-papír, esetleg újabban műanyag. Ezzel „eltakarják" a kevésbé tetszetős, közönséges égetett agyagból készült mázatlan virágcserepet. Nálunk csak a díszes, sokszor művészi kivitelű mázas cserépedényt nevezik kaspó-nak, azt a cserepet, amelybe magába nem tesznek földet, és nem ültetik bele a virágot, hanem cserepestül helyezik bele. Külső cserép. Ilyen díszcserép fényképét közli az Ez a divat című lap 1973. 6. számában (18. lap). Az aláírás: „A szivárvány összes színeiben készítik a legmodernebb formájú kaspót. Örökzöld növények számára, modern lakásban rendkívül dekoratív. Az Elle című francia lapból vettük át." Egynyelvű szótárainkban nyomát sem találni. Úgy látszik, szűk körben használatos szakmai kifejezés, úgynevezett szakmai zsargonszó. Telefonérdeklődésünkre az Iparművészeti Vállalat több dolgozója elmondta, hogy ismerik és használják ezt a kifejezést a már közölt jelentésben, és magyarosan, kaspó formában írják. Ennek a vállalatnak egy osztályán egyáltalán nem ismerték a szót, de volt, aki a kerámia történetéből azt is tudta, milyen eredetű. Tíz, kerámiával különösebben nem foglalkozó magánszemély közül csak egy hallott erről a szóról, de ő is csupán amiatt, mert szótárkészítési munkálatai során találkozott vele. Alakját tekintve elfogadhatjuk a kiejtésnek megfelelő fonetikus írást ott, ahol egyáltalában meg lehet tűrni, szigorúan szakmán belül, mintegy „házi" használatban; a köznyelvben való elterjedését azonban semmi esetre sem segítenénk elő, hisz van erre több kitűnő saját kifejezésünk is, mint például: díszcserép, mázas cserép, mázas díszcserép, cseréptartó, kerámia díszcserép, kerámiacserép stb.