Magyar Nyelvőr – 102. évfolyam – 1978.
Kolozsvári Grandpierre Emil: Betakarítás
Nagyjából ezeknek az elveknek az alapján válogattam ki azokat a többnyire rassznyelvi szavakat, amelyeket hasznosnak tartok. Hogy melyiket miért, azt az egyes szavakhoz fűzött magyarázatokban igyekszem megokolni. Eleve bocsánatot kérek az érdekeltektől, hogy e sommázásban néha olyasmit állapítok meg, amit mások már előttem megállapítottak. Nem egy fölfedezésemet mások is fölfedeztek. Kezdjük a kapcsol különféle jelentéseivel. Ezek úgyszólván egész mai életünket behálózzák. A telefonközpont kapcsolja a számot; aki félszóból, célzásból ért, fölismeri az adott helyzetet, az kapcsol; aki kívül állott valamely mozgalmon, az bekapcsolódik abba; ha viszont vidékre utazik s ott remete módra vélrevonul, azért teszi, hogy kikapcsolódjék a modern élet lármás zűrzavarából. A politikus összekapcsolja a békeharcot a kukoricatermesztéssel, a kifejezés ugyan az ötvenes évekre utal, de más formában ma is használatos. S mienk a kapcsolat, mely embert emberhez, államot államhoz köt. Rákapcsol az, aki a munkáját gyorsan el akarja végezni. Jó a szerelése, ez a rövid mondat fölöslegessé teszi a hosszadalmas méltatásokat, mint például ,,mindig célszerűen öltözik", „mindig elegáns", „jó ízléssel,válogatja össze a ruháit"; egyben azt az állítást is helyettesíti, hogy a halász, a marós, a hegymászó a tevékenységének megfelelő módon válogatta össze ruházatát és eszközeit. A szerelés az utcai öltözéktől kezdve a munkaruhán át az ünnepi öltözékig mindent magába ölel, a cipőtől a svájci sapkáig, beleértve a sílécet, a horgászkészséget stb., vagyis az „egészet" jelenti s nem külön a nadrágot, a kalapot, a botot. Különleges figyelmet érdemel, mert különleges produktum a dilima. Nem hiszem, hogy a dilemma hibás ejtéséből származna, sokkal valószínűbb, hogy a dilemma és a probléma párzásának gyümölcseként jött világra, és olyan problémára utal, amely megtébolyítja áldozatát, vagyis amitől bedilizik. A dilima tehátőrjítő, tébolyító probléma', tömören fejezi ki a súlyos bajba, a megoldhatatlan konfliktusba keveredett ember lelkiállapotát. Ha azt hiszik, hogy valaki erre fölfigyelt — nyelvész vagy szaktudós —, tévednek. Mennyivel egyszerűbb s zeneileg színesebb kellemetlen helyett cikit mondani. Kellemetlen helyzet annyi mint ciki szitu. Ha az amerikaiaknak az influenza lehet fiu, miért ne lehetne nekünk a szituáció szitu ? A nyelvfejlődés iránya kétségkívül ez. Partir en trombe — mondja a francia, ha a kocsi hirtelen gyorsasággal indul el - argóban a kocsi eltépett. Ez a jelentés nem zavarja a tép ige hagyományos tartalmi körét, abból indul ki: a kocsi eltépte, elszakította magát az úttesttől, az aszfalttól, a flasztertől, a földtől. Drótot kap az, akit valami felől tájékoztatnak. Eredetileg minden bizonnyal telefonon figyelmeztették, a későbbiek folyamán a telefon kiesett a játékból, maradt az értesítés ténye. Drótot pedig azért kap az érdekelt, hogy el ne tájolja magát, ne hajtsa végre, amit elhatározott, egyszóval maradjon nyugton, míg újabb drótot nem kap, hogy szabad a pálya. Ha nem veszi figyelembe a drótot, megeshet, hogy nagy bajba keveredik, valóságos dilimába, s mivel kivágni nem bírja magát, becsavarodik, bepörög. Aki nem érti meg azonnal, ezt az elmekórtan területére kalauzoló kifejezést, vizsgálja meg Van Gogh Délfranciaországban festett képeit, rajtuk a bepörgött napot, a bepörgött napraforgókat, a bepörgött eget, a bepörgött fákat.