Magyar Nyelvőr – 102. évfolyam – 1978.

Nyelvművelés - 1

MAGYAR NYELVŐR 102. ÉVFOLYAM * 1978. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM A rajttól a röplabdáig (Hogyan vált magyarrá sportnyelvünk?) — Igen, ez egy kicsit fonák helyzet ! — mondtam finnyásan, mire a házigazda kamasz fia felfigyelt szavaimra a sportújság olvasása közben, és helyeslően jegyezte meg: — Igen, igen, az a baj, hogy­ Klampár nem tud jól pörgetni fonákról, csak tenyeresről. A fiú azt hitte, hogy az asztalitenisz világbajnokságról beszélgettünk. A nagy verseny akkortájt folyt Birminghamben. Nevettünk, de én elgondolkoztam, íme, így él a nyelv! Mozog, változik. A sport elragadta a fonák szót a köznyelvtől. Eredeti értelmében ritkán hasz­náljuk. Egy kicsit régiesnek, túlságosan választékosnak, mesterkéltnek hat. Inkább azt mondjuk, hogy kínos, furcsa, visszás. Esetleg fordításban használ­nám a szót, talán így: „Igen, sordom, ez fonák helyzet, nemde?" Ugyanakkor a mindennapi sportélet nyelvéhez tartozik. Teniszben, aszta­liteniszben nélkülözhetetlen. Az angol backhand, vagy magyarosan írva bekhend helyére került a fonák. Egyszerűen azért, mert „visszakézről" való ütést jelent, a tenyeres (forehand, farhend) ellentétét vagyis amikor az ütő másik, ellenkező oldaláról ütjük meg a labdát, túlsó vállunk oldaláról. Fonákról. A tenyeres szó is a magyarító mozgalomban született. Láttatóan utal arra az oldalra, amelyről az azonos ütőfelülettel való ütés történik. Mint egy pofon. (Ritkán vágnak valakit pofon fonákról. . .) Mondanom sem kell, hogy annak idején mindkét szót hevesen támadták, és világos okfejtéssel bebizonyították, hogy mind a kettő képtelenség. A fonák szónak megvan a maga bevált, „tisz­tességes" jelentése, s ha egy jobbkezes játékos a labdát baloldalról üti meg az ütő „másik" felével, ebben semmiféle visszásság nincs. A tenyeres szó pedig (így érveltek) hasonlóképpen félreérthető: mindenki tenyeres-talpas paraszt­menyecskére, cselédre gondol, így ők. Ezzel szemben népünk ma sem rosszul táplált, de városban és falun egyaránt több a jóalakú, karcsú lány, vagy asz­szony, mint valaha, ami pedig a cseléd fogalmát illeti, ez a foglalkozási ág csak­nem teljesen kiment a divatból, helyét a bejárónők foglalták el, akik már csak kemény munkájuk jóvoltából sem válnak holmi lomhamozgású, tenyeres-talpas asszonyságokká. A tenyeres is, a fonák is a sport tulajdonává vált. Egészen természetes volt hallani, amint Berczik Zoltán, az asztalitenisz válogatott vezető­edzője elárulta, hogy milyen tanácsot adott tenyernek egy fontos mérkőzés előtt: „Figyelmeztettem, hogy Bengtsson fonákjára adogasson." A backhand és a forehand tehát visszakerült a szigetországba, nekünk egyikre sincs már szükségünk. Berczikkel kapcsolatban még két új magyar szó is előkerült: edző és adogatás. . .

Next