Magyar Nyelvőr – 108. évfolyam – 1984.
Török Turul: A számítógépek iskolai alkalmazásának nyelvi gondjai
Ennek a vélekedésnek nincsen kellő alapja. A technikai kultúra fejlesztése az iskola, tantervi feladatai közé tartozik. ,,A technika tanításának célja — mondja a gimnáziumi tanterv —, hogy a tanulókat korunk technikai kultúrája iránt érdeklődő, . . . abban megfelelőképpen tájékozódni képes emberekké nevelje." Feladatai közé pedig a jó munkaszervezés, az önálló tervezés, a munkafegyelem, sőt az esztétikai érzék stb. fejlesztését iktatja. Mint tantárgy nem követel magának kizárólagos önelvűséget, hanem más tantárgyakkal rendszeres kapcsolatok fenntartását vállalja: ,,a többi tantárgyban szerzett ismereteket a maga sajátos módján egybekapcsolja, szintetizálja". Szembeszáll a jelenségcentrikus szemlélettel a funkcionális és gazdaságossági szemlélet javára. Ma már meglepőnek tarthatjuk, hogy a számítógép az 1978-ban bevezetett tantervben meg sincs említve, ma pedig nemcsak a középiskolában, hanem már az általános iskolában is a tanulók élénk érdeklődésének tárgya. Pusztán kezelése sem mechanikus tevékenység, a programok lefuttatása pedig a feladatmegoldó képesség próbája, tehát igen aktív gondolkodási folyamatok irányítója, végeztetője. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy önálló programok alkotása milyen tájékozottságot kíván egy-egy ismeretkörben, akkor nyilvánvaló a számítógéppel való munka pedagógiai jelentősége. Ennek a sokoldalú tevékenységnek természetesen nyelvhasználati velejárói is vannak, s ez a körülmény magával hozza azokat a gondokat, amelyekre mind a bevezető referátum, mind az eszmecsere rámutat. Hogy a tanulók milyen intim kapcsolatba kerülnek a számítógéppel, azt éppen a zsargonszerű jelenségek bizonyítják: a technikai folyamatoknak szinte becéző említése a megfelelő alaki formulák, képzések eredeti leleményeivel egy hobbinyelv elevenségét mutatja. Tudjuk, hogy a számítógépi technika nemzetközi nyelve az angol (így a Szovjetunióban is). Ennek státusát nyelvészeti szempontból többféleképpen lehet értékelni, kétségtelen azonban, hogy nemcsak beszélt nyelvi, hanem helyesírási problémákat is vet fel. Tekintetbe veendő az a körülmény, hogy a szakkifejezések egy része görög-latin eredetre nyúlik vissza. Ha arra gondolunk, hogy a latinitás — ma ugyan már meglehetősen rejtett módon — nemzeti műveltségünk nagy múltra visszatekintő, szerves része, megfontolandó a magyarban bizonyos szabályszerűséggel érvényesülő „visszahonosítás" esélye is. Ilyen módon csökkenne vagy — szabványosítás révén meg is szűnhetne — a nyelvünktől kirívóan idegen hang- és írásalakú szavak és kifejezések tömeges jelenléte vagy éppen szaporodása. Török Turul: Nem a felnőttek—gyerekek nyelvét kellene szétválasztani, inkább a használó, passzív tömegek—kialakító szakemberek (pár ezer fő) megkülönböztetés látszik indokoltnak. Aránylag kis fáradsággal megoldható, hogy az előbbiek kevés tanulás árán használhassák a számítógépet, és lényegében saját nyelvükön beszéljenek vele, róla. A szakemberek nyelvét nehezebb gondozni, ez sokkal munkaigényesebb, drágább, sőt veszélyesebb is ! A magyar billentyűzet, illetve karakterkészlet feszegetése álprobléma. Ez pénz kérdése, és az írógépek huzavonáját ismerve kevés figyelmet ér meg. A táviratok helyesírása teljesen rendben van? Létezik a LOGO nyelvnek több magyar változata: magyar szavak (RAJZOLJ, FORDULJ, LEGYEN, ÍRD stb.) segítségével parancsolgathatunk. Ez elsősorban gyerekeknek való lehetőség, de a modern nyelvek fő vonzereje éppen az, hogy sok dolgot éppen a felhasználó írhat elő, és ezt tehetné akár magyarul is. Természetesen ugyancsak pénz (és idő) kérdése.