Magyar Nyelvőr – 110. évfolyam – 1986.
Íróink nyelve - 4
íróink nyelve A prózaíró Kosztolányi „Valami précieux van ebben a kivattázott, halk világban. Egy művészet emléke lebeg itt, szeretete a finomságnak, az empire aranykoszorúnak, és mindennek, ami távoli, ami szemmel nem látható, ami szépség. (...) A két Goncourt ismeri ennyire a művészetet, a szavak mákonyát, a ritka jelzőket." (. . .) „Emberei csak igen ritkán beszélik a valóság nyelvét. Azokon a helyeken, ahol alakjait megszólaltatja, kerek, csiszolt párbeszédeket lelek, melyeken nyoma sincs a folyóbeszéd töredezettségének vagy ziláltságának. Sehol egy befejezetlen mondat vagy valami elkapott szó, mely magán hordja a nyers élet bélyegét." (...) „a párbeszédeket kikerekíti, minthogy ezekkel is közvetlenül közölni akar valamit." (Kosztolányi: Egy ég alatt. Szépirodalmi. 1977. 148, 153—4.) A nagyra becsült Szini Gyuláról nyilatkozik Kosztolányi A Hét 1910 március 27-i és a Nyugat 1917 december 16-i számában, de írt róla 1909-ben már az Életben, majd újra a Nyugatban 1922-ben. Kosztolányinak a hosszabb fejtegetésekből kiemelt mondatai kulcsot adnak saját prózastílusához; egyúttal segítenek megérteni az előzményeket és a hatásokat is, amelyekből táplálkozik. A huszonegynéhány éves fiatalember, aki 1906-tól a Budapesti Hírlap belső munkatársa, és aki már 1903-ban írt a Bácskai Hírlapba is, első novelláskötetét 1908-ban jelentette meg egy évvel a Négy fal között c. verseskötete után. Nem feladatunk irodalomtörténeti és esztétikai, ill. komparativista eszmefuttatásokba bocsátkozni; prózastílusa ismertető jegyeinek felvázolásához elégségesnek ítéltük a Szini Gyuláról megfogalmazott néhány mondatot.Bizonyosnak tartjuk, hogy a pályakezdő Kosztolányi stilisztikailag kapcsolódik ahhoz az irányzathoz, amelyet Szabó Zoltán szecessziónak és impresszionizmusnak nevez, és amelyhez az alábbi írókat számítja: Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Iványi Ödön, Justh Zsigmond, Malonyai Dezső, Pekár Gyula (a kilencvenes évekből, pontosabban az 1887—1899 közti időből), továbbá Ady Endre, Babits Mihály, Kaffka Margit (a század első évtizedéből, ill. 1912-ig). A második szakaszba sorolja be Kosztolányit, a háromkötetes novellagyűjtemény első kötetéből, tehát a korai novellákból idéz is példákat. Ami az idegen hatásokat illeti — és itt elsősorban eszmei, elvi indíttatásra gondolunk —, sok kérdés vár még tisztázásra Kiss Ferenc és mások . Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról. Szerkesztette Szabó Zoltán. Budapest, Kriterion, 1976. 49 — 88. 2 Főként A beérkezés közepén. Akadémiai Kiadó, 1962 és Az érett Kosztolányi. Akadémiai Kiadó, 1979 c. kötetekre gondolunk.