Magyar Nyelvőr – 113. évfolyam – 1989.

3. szám - Szemle - Hadjú Mihály (szerk.): Magyar névtani dolgozatok (Ismerteti: J. Soltész Katalin)

sága, csak keverni nem célszerű őket (pl. HARKÁL-N­ÉGY KERÍTTÉSE, de: HAR­KÁLYHEGY, Harkál-hegy, Henczi Sándor i. m.). Az eddig említett dolgozatok nagy része belterületi neveket, így utcaneveket is tartalmaz. Utcanevekre specializálódott Molnár György: Székesfehérvár utcaneveinek névtani vizsgálata (4. sz.), Urbán Teréz: Nyíregyháza utcanevei (8. sz.), Fülöp László: Kaposvár utcaneveinek névtani vizsgálata (17. sz.), Fekete Edit: Balatonföldvár utca­nevei (42. sz.), Erdélyi Erzsébet: Nagykőrös utcaneveinek története 1850 és 1982 között (56. sz.), Boros Edit: Ajka utcanevei (70. sz.) és egy külföldi tárgy, Bura László: Szatmár­németi (Satu Mare) utcanevei (77. sz.). Az utcanevek tipológiájában a szerzők elsősorban Hajdú Mihály budapesti és orosházi, valamint Péter László szegedi utcanévvizsgálataira támaszkodtak. Minthogy az utcanévadás mai névkultúránk fontos területe, némelyik szerző ezzel kapcsolatos észrevételeket is tesz: bírálja a gyakori utcanév-változtatásokat, a személyekről való utcaelnevezés túlzott mértékét, illetőleg ismerteti a vizsgált terület — Nyíregyháza — védett utcaneveit. Vízrajzi nevekkel foglalkozik Pelle Attila: Heves megye Tiszával határos községei­nek vízrajzi nevei (52. sz.) és egy külföldi. Matijevics Lajos: A jugoszláviai Ferenc­csatorna víznevei (23. sz.), ebben szerbhorvát, német és latin elnevezésekről is szó van. Két dolgozatnak alighanem világviszonylatban is egyedülálló a témája: R. Nagy Vera: Helynévvizsgálat négy budai barlangban (5. sz.) és Berényi Zsuzsanna Ágnes: A buda­pesti Nagyvásártelep mikrotoponímiája (34. sz.). Érdekes, hogy a barlangi elnevezések rendszerezéséhez a szerző Ördög Ferenc Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén című művében, a ragadványnevek tipológiájában talált támpontot. Rendszerező feldolgozás Ördög Ferenc: Zala megye helységneveinek rendszere (12. sz.) és Koncz Sándorné: Pest megye helységneveinek rendszere (66. sz.). Régi hely­névanyagot tesz hozzáférhetővé Hajdú Mihály—Molnár József: Az első magyar térkép helynevei (7. sz.). É. Kiss Sándor: Révész Imre 1853. évi helynévgyűjteménye (21. sz.), valamint — sajátos rendszer szerint — Hajdú Mihály: Az 1773. évi Helységnévtár névvégmutató szótára (74. sz.). Az ,,a tergo" névtárak — amilyen például H. Zikmund Rücklaufiges Verzeichnis der Gemeindenamen der Deutschen Demokratischen Republik című munkája (Berlin, 1970.) — több szakterületen is hasznosíthatók, ezért érdeklődéssel várjuk a kezdeményezés ígért folytatását is. A MND-nak viszonylag kevés füzete foglalkozik személynevekkel, hiszen az ilyen kutatásoknak külön sorozat áll rendelkezésére, a Magyar személynévi adattárak. Egy-egy település névanyagát vizsgálja G. Dombai Mária: Seregélyes becenévrendszere (2. sz.), Kakuk Mátyás: Hangtani változások Kunszentmárton XVIII—XIX. századi család­neveiben (54. sz.), Nyárádyné Bojtor Rozália: Nagyigmánd személynevei (65. sz.) és határainkon túlról Herényi István: Alsóőr genealógiája (24. sz.; ezzel valamennyi szom­széd ország magyar kisebbsége képviselve van a MND-ban). Az irodalmi névadás a témája Vitányi Borbála dolgozatainak: Személynévadás Tömörkény István műveiben (11. sz.), Justh Zsigmond írói névadása (50. sz.), Thury Zoltán írói névadása (55. sz.), Papp Dániel írói névadása (59. sz.) és Hetényi Piroskáénak: Személynévhasználat Petőfi költészetében (29. sz.). A névkultúra szempontjából figyelemreméltó Gulyásné Mátraházi Zsuzsanna munkája: Napjaink különleges keresztnévdivatja (15. sz.). Névkutatás és frazeológiakutatás érintkezik Csige Katalin dolgozatában: Személynevek frazeológiai egységekben (62. sz.). A magyar nyelven túl terjeszti ki vizsgálódásait Haik Rometsch: A magyar, finn és észt belső keletkezésű keresztnevek (53. sz.). A sorozat szerkesztője gondot fordít arra, hogy a MND ne szorítkozzék a helynevek és a személynevek vizsgálatára. Jelentős anyag látott napvilágot az állatnevek területé­ről. Nagy Géza: A bodrogközi Karcsa állatnevei (22. sz.), továbbá — Ördög Ferenc irányításával — Zala megyéből Knausz Ágnes: Kutya-, ló- és szar­vasmarhanevek

Next