Magyar Nyelvőr – 121. évfolyam – 1997.
4. szám - Íróink nyelve - Fülöp Lajos: Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban
lágháborúban, de 1920 után lemondott rangjáról, megnősült és gazdálkodni kezdett. Ő az író vendéglátója a nevezetes ebéd alkalmával, feleségével, egykori kedvesével, menyével, a fiatal özveggyel (Károly ugyanis a II. világháborúban elesett) és az unokával. Az esemény 1947 nyarán történt, az író éppen szülőhelyén időzik, Moliére komédiáját, a Tudós nőket fordítja. Szállása az egykori kastély nagytermében van, a grófi család pedig — a történelmi váltás után — visszaszorult az épület külső személyzeti konyhájába. Ez lesz majd a beszélgetés színhelye. A történetet csak az öreg gróf halála után, 1961-ben rögzítette az író, és először 1962-ben jelent meg könyvalakban. A kisregény témája: találkozás „a földjét-rangját vesztett" gróffal és családjával. Ebéd a kastélyban — már a mű címe is találó, lényegre utaló. A sajátos helyzetnek a magyar prózairodalomban vannak előzményei. Ilyen pl. Justh Zsigmond Farmusa, vagy éppen Nagy Lajos A tanítvány című műve. A témát — új történelmi-társadalmi körülmények között — Illyés Gyula veszi ismét elő. Időben az 1945 utáni Magyarországon vagyunk. A nagybirtokot ekkorra már felosztották, az arisztokrácia kezében nem maradt sem politikai, sem anyagi hatalom. A szituáció érzékeltetésére Illyést idézem: „Nem akarok holmi ügyész szerepében díszelegni egy olyan pörben, amelyben... elhangzott az ítélet. Attól meg pláne Isten ments, hogy véletlen szóval is önt ültessem a vádlottak padjára, akihez ebédre megyek!" (Ebéd a kastélyban, 283.) A kisregény szerkezete mozaikszerű: 21 fejezetből áll. A szerkezet, a mű egészének és egyes részeinek a sorrendje, egybefogja és rendezi a belső formai eszközöket (1. a mellékelt táblázatot). A bevezetés ebben az esetben a téma értelmezése, az expozíció a szereplők viszonyának bemutatása a kiindulási helyzetben, a bonyodalom a gróf és az író közötti tájékozódó beszélgetéssel kezdődik, a vitával folytatódik, és a végső összecsapással jut el a tetőpontra (a cselekmény kibontakozásába késleltető mozzanatokat is beiktat az író). A megoldás a gróf további sorsának az alakulásáról tájékoztat. Ami a cselekményt és a mondanivalót illeti, ezek röviden összefoglalhatók. Történt, hogy az öreg katonagróf, aki a régi kastély konyhájában él családjával együtt, meghívja az otthon időző írót ebédre. Bizonyára vigasztalást, vagy legalább is az arisztokrácia „történelmi érdemei"-nek az elismerését várja vendégétől. A grófot —jellemvonásait tekintve — az olvasó egyáltalán nem érzi ellenszenvesnek, már csak közvetlensége, humora és udvariassága miatt sem, így az író — a találkozás és a vita során — látszólag egyenrangú ellenféllel kerül szembe. Tulajdonképpen az történik, hogy míg a vendéglátó a saját elképzeléseit védi, a vendég a maga nyugalmával, felkészültségével, indulat nélkül, ám érezhetően ironikus hangvétellel vitatkozik. A kisregény mondanivalója elsősorban a jellemekben, az öreg gróf és az író párbeszédében nyilvánul meg. A főszereplők mellett a mellékszereplők (a népi alakok, az arisztokrácia képviselői, a fiatal grófné, a hercegnő, Mathilde és a többiek) viszonyából bontakozik ki a jellemek rendszere. Illyés valamennyi lehetséges eszközta szereplők külsejének, gondolatainak,