Magyar Nyelvőr – 124. évfolyam – 2000.
1. szám - Nyelvművelés - Pátrovics Péter: Nyelvhasználat a bíróságon
megnyilatkozások egyértelműségét olyan szakkifejezések segítik, mint például alperes (defendant), felperes (plaintiff), kezesség (bail), zálogjog (lien), gondatlanság (negligence), fellebbezés (appeal), szolgalmi jog (easement), bírói végzés (injunction), foglaló (deposit), jogelőd (legal predecessor), haszonbérlet (lease), haszonélvezet (usufruct), amelyek jelentésüket tekintve jól körülhatárolható jogi szakterminusok. Az értelmezés flexibilitását elősegítő vagy támogató jelenség a kevésbé pontos fogalmazás, például nem megfelelő (improper), rosszindulat (malice), előre megfontolt szándékkal (with malice after thought), a lehető legrövidebb időn belül (as soon as possible), állítólagos (alleged), előítélet nélküli (impartial), tényállás (facts of the case), méltányos (fair, equitable), indokolatlan (unjustified) * 4. A tárgyalóteremben használatos konverzációs stratégiák irányelveit O'Barr rögzítette (O'Barr 1982: 100-1). Ezek olyan tanácsok, amelyeket követnünk kell, ha azt akarjuk, hogy megnyilatkozásunk eredményes legyen. O'Barr két szempontból, a jogász (jelen esetben ügyész vagy ügyvéd), valamint a tanú oldaláról világította meg a kérdést. Az ügyész/ügyvéd szempontjából a következő elvek érvényesülnek: 1. Változtassa a kérdésfeltevés módját! 2. Adjon a saját tanújának módot arra, hogy hosszan beszéljen, a keresztkérdésekre szánt időt korlátozza rövidre, bizonyos kérdésekhez rendeljen előre megbeszélt válaszokat! 3. Éreztesse a bíróval és az esküdtekkel, hogy a tanúk beidézése és vallomásai, valamint az ön ezekkel kapcsolatos megjegyzései egymásra épülnek! 4. A különböző tanúkat (pl. nők, idősek, gyerekek) más és más stílusban kérdezze! 5. Arckifejezése mindvégig maradjon rezzenéstelen, meglepődését akkor se árulja el, ha egy kérdésre teljesen váratlan választ kap. A drámai megnyilvánulásokat tartogassa különleges alkalmakra! 6. A beszédritmus és a beszédtempó fontos. Ne untassa a bírót és az esküdteket lassú beszéddel! A hangsúlyozásban legyen körültekintő! 7. Az ismétlés hasznos lehet az emfázis szempontjából, de óvatosan kell bánni vele, nehogy mondandója ezáltal unalmassá váljék. 8. A tanút válaszadás közben soha ne szakítsa félbe! Ez ugyanis azt a látszatot keltheti, hogy ön nem akarja, hogy bizonyos tényekre fény derüljön. 9. Ne éljen túl gyakran a tiltakozással! Az nemcsak felhívja a figyelmet arra, ami ellen tiltakozik, de még azt a látszatot is kelti, hogy ön meg kívánja akadályozni, hogy bizonyos információk a bíró, illetve az esküdtek tudomására jussanak. * Az, hogy mit ítélünk megfelelőnek, méltányosnak vagy indokolatlannak, mit értünk rosszindulaton, bizonyítható-e minden kétséget kizáróan valakinek az előre megfontolt szándéka, illetve, hogy mi a konkrét jelentése a lehető legrövidebb időn belül kifejezésnek, csak az adott aktuális helyzet ismeretének függvényében határozható meg (vö. Kovács 1964).