Magyar Nyelvőr – 125. évfolyam – 2001.
3. szám - Nyelv és stílus - Kemény Gábor: A „szecessziós” Krúdy
hanem társadalmi, elsősorban pedig szerelmi élete érdekli. Ez főleg Estella, a kikapós aranymívesné körül forog, de jut benne szerep Florentinnak, az előkelő és gazdag fiatal özvegynek, valamint egy Irmafy nevű kis színésznőnek is (a névadás külön elemzést érdemelne, de ezzel most nem foglalkozhatunk). Az Egy Aranykéz utcai éj emléke, a négy novellából álló kis ciklus záródarabja azzal kezdődik, hogy az elbeszélő öngyilkosságra készül (elsősorban pénztelensége miatt), s már az erről szóló hírlapi tudósítást is megszövegezi. Ekkor tör fel belőle a jellegzetesen krúdys „operai nagyária" (vö. Szabó E. 1968: 237-8) az eltűnt ifjúságról, amelyet az aranymívesné-szerelem kezdetének emlékképei szimbolizálnak. E szövegrészlet egyetlen többszörösen összetett, a végén hozzá kapcsolódó három egyenesen idézett rövid mondattal együtt összesen 225 szó terjedelmű mondat. Ezt választottam szövegelemzésem tárgyául mint Krúdy szecessziójának, a „szecessziós" Krúdynak nyelvi és stiláris dokumentumát (a zárójelbe tett számok a tagmondat sorszámát jelzik): (1) Ah, ifjúság, (2) amely csak tegnap szöktél el mellőlem, (1) hitek, rajongások, rövid boldog délutánok és álmodozások a pamlagon, értelmetlen vallomások séták közben vadgesztenyék alatt, (3) egyszer: szökés, a Dunán, gőzhajóval Vácra, napfényes tavaszi délután, (4) a habok fodrai oly nyugodalmasan locsolgatták a gőzhajó oldalát, (5) mintha a végtelenségig tartana utunk a szökevény aranymívesnével, (6) a hegyek szinte megadással közelegtek a folyam partjain, (7) és a falvak kora tavaszi napfényben fürdöttek, (8) öreg hajósok kipödörték fehér bajuszukat, (9) és a gőzhajó, (10) amely egykor Kossuth Lajost hozta Bécsből, (9) olyan ünnepélyesen pöfögött, (11) mint az orgona a koronázási templomban, (12) midőn felséges királyunk fejére feltette a prímás a koronát - (13) négy óra felé mindenféle szomorúságok jelentkeztek a partokon, köd és elvesző napsugár, a folyam hátán az aranyszínű csipkék, a menyasszonyruha fodrai, az aranyos harisnyakötők és piros színű félálmok a kedves nő szívére hajtott fejjel, (14) midőn szinte esztendők mély alávásából, egész eddigi életem bánatos, hideg és ködös hajnali miséjéből felébredve kérdeztem, (15) hogy mennyi ideig szenderegtem a meleg szív fölött, (16) a nő felelte, (17) „egy pillanatig, kedvesem", (18) és az álom mégis telve volt megfejthetetlenül szép képekkel, piros bajuszú kisemberekkel, (19) és szán csilingelt valamerre, (20) kis falvak tornyaiban lakodalmi harangozás, (21) pajkos falusi fiúk másznak át palánkokon, (22) és a vörös bajuszú kisember egyszerre csak rongyos vándorló eldobott fakó kabátját veszegeti magára, (23) tavaszodik, (24) fél az olvadástól(25) és a kedves nő ajka szememre tapadt, (26) Álmodj tovább a hóemberekkel. (27) Magam is szundikáltam egy kicsit. (28) Tedd a szívemre fejed. (Egy Aranykéz utcai éj emléke. In: Aranykéz utcai szép napok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1958. 26-27). 2. A szövegrészlet elemzését a hatalmas mondat szerkezetének áttekintésével kezdjük. A mondat az én elemzésem szerint - lehetséges ugyanis másfajta tagolás is - 25 tagmondatból tevődik össze. Ezekhez az új bekezdésben három rövid mondat csatlakozik: (26) Álmodj tovább a hóemberekkel. (27) Magam is szundikáltam egy kicsit. (28) Tedd a szívemre fejed. Ezúton mondok köszönetet Laczkó Krisztinának a mondat szerkezeti elemzésében nyújtott segítségéért.