Magyar Nyelvőr – 128. évfolyam – 2004.
1. szám - Nyelvművelés - Bańczerowski Janusz–Bárdosi Vilmos: A „haza” fogalma a világ magyar nyelvi képében
szl. domovina), valamint az (állam)hatalom (pl.: cs. vlast, szlo. vlast) nevéből képzett szóalak. A fenti példák azt mutatják, hogy az említett nyelvek esetében a tárgyalt fogalmat illetően ötféle megnevezési modell érvényesül. Négy közülük, amelyek az anya, az apa, a szül(ö), a ház (otthon) fogalmán alapulnak, a család, az ötödik pedig (vö. cs. vlast, szb. vlast) az (állam)hatalom fogalmával hozható közvetlen összefüggésbe, illetve ebből vezethető le. A magyar nyelvre az első típus jellemző, amelyet még az olyan lexémák is megerősítenek, mint például a házasság képzett szó, amely tudvalevőleg a családalapításra, a legszorosabb emberi kötelékre vonatkozik (vö. pl.: házaspár, házasságot köt, házasodik). Érdemes még hozzátenni, hogy a ház szóhoz nemcsak reális tárgyat (építményt) lehet rendelni, hanem közösséget, embercsoportot is (pl.: Azt beszéli az egész ház. Talpon van az egész ház.). Ha viszont az országgyűlésre, illetve a törvényhozás valamelyik testületére vonatkoztatjuk, tulajdonnévként is előfordulhat. Tisztelt Ház! A szóban forgó típus a magyar nyelvben a következő variánsokban jut kifejezésre: haza, hon (otthon), anyaország, anyaföld, szülőhaza, szülőföld. Ezeknek a lexémáknak a kollokációja, valamint a használata (a hasonlóságok ellenére) eltér egymástól, mivel más és más aspektusok, azaz profilok jellemzőek rájuk. A haza és a hon (otthon) etimológiailag rokon szavak, és közvetlenül a ház fogalmához kapcsolódnak (Horger 1935: 46-8; Szinnyei 1915: 11—4; Mészöly 1918: 257-65; Szinnyei 1919: 25-6; Ház és haza. Nyr. 1952/2: 153). A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1970: 76-7, 140-1) szerint „...a haza határozószó főnevesülésével keletkezett a szóvégi a lativusi funkciójának elhomályosulása után...", a hon pedig „...a honi 'otthon' határozószó főnevesülésével jött létre...". Hozzá kell tenni, hogy nagyon ritkán bizalmas és gyakran tréfás megfogalmazásban a pátria latin eredetű szó is használatos a szülőföld, otthon jelentésében (pl.: vkinek a szűkebb pátriája [ vkinek a szülőhelye, lakó- vagy működési helye]), bár korábban, a történelmi időkben a hazát jelentette, például II. Rákóczi Ferenc jelmondatában: Cum Deo pro patria et libertate. A pátria szó jelenik meg továbbá még a kissé régies és választékos patrióta, patriotizmus, lokálpatrióta, lokálpatriotizmus alakokban is. A haza szó azt a kognitív tartományt hívja elő, amelynek belső taxonómiai fragmentumai a következő profilokat jelölik (lásd ErtSz.): 1. azt az országot, ahol valaki született, ahonnan származik, ahol él és ezen ország népe tagjának tartja magát (pl.: Azt mondta, hogy nem tud különbséget tenni haza, hon és Magyarország között (MNSZ.). Az én hazám Magyarország, itt születtem, itt élek és itt szeretnék meghalni), 2. azt a vidéket, amelyről valaki származik, illetve ahol él (pl.: vkinek a szűkebb hazája, vkinek a fatornyos hazája. Azóta sem jött haza szülőfalujába. Paraszt ember... hazának [nevezi] azt a falut, melyben született [Jókai Mór]); 3. azt a politikai, társadalmi, alkotó közösséget, illetve egy meghatározott ideológiai eszmék szerint szervezett társadalmat, amely az ország történelme során alakult ki (pl.: Urak országából dolgozók hazája. Egy új hazát, mely szebb a réginél — És tartósabb is kell alkotnotok. Egy új hazát, ahol ne legyenek kiváltságok kevély nagy tornyai [Petőfi Sándor]; A szocialista haza már a múlté).