Magyar Nyelvőr – 137. évfolyam – 2013.
2013 / 2. szám - A NYELVŐR HÍREI - Tolcsvai Nagy Gábor: Petőfi S. János emlékére
A Nyelvőr hírei 231 lehetőségeivel, a számítógépes, formalizáló gondolkodás pontosságának a mámorító érzésével. Miközben az esztétikai, irodalomelméleti és történetfilozófiai gondolkodás a strukturalizmus utolsó nagy szakaszával párhuzamosan a Gadamer-féle igazságot és módszert dolgozta ki és dolgozta fel, a nyelvelméleti eszmélkedés a struktúra mindenhatóságának eredményeit kereste, és erre következően majd a Chomsky-féle mentalizmusban ismerte föl a félzaklató és mégis megnyugtató megoldást. Mintha a szemléletmódok összetalálkoztak volna egy pillanatra, legalább a beszélgetés erejéig. És amíg a rendkívül élénk szellemi és tudományos viták világszerte folytak az 1960-as években, majd - ahogy Hankiss Elemér írta - beleszürkültek a hetvenes évek pragmatikusabb világába, addig a magyar glóbuszon a pártideológia változatai és az uralma alól kiszabadulni kívánó eszmék önmagába zárt és kudarcra ítélt küzdelme zajlott: a mindenható párt személyes képviselői által rángatta ideológiai kacskaringóin a vasfüggöny mögé zárt tudományt, így a mégoly gazdag strukturalizmusvita sem tudott olyan eredményeket hozni itthon, mint amelyet ígérhetett. Petőfi S. János ebben a szellemi közegben hagyta el Magyarországot 1969-ben. 1971-ig a Göteborgi Egyetem Modern Svéd Nyelv Kutatócsoportjában, valamint az Umeåi Egyetemen dolgozhatott. Itt „ideális munka- és kvalifikációlehetőséghez” jutott. Aki töltött hoszszabb időt Skandináviában, tudja, hogy e vidék kultúrája pontos, kiegyensúlyozott, morális, szolidáris, elismeri a teljesítményt - a legkiválóbb helyek egyike egy kiemelkedő képességű fiatal kutató számára. Petőfi el is készítette doktori értekezését, majd 1971-ben meg is védte. A dolgozat Transformationsgrammatiken und eine ko-textuelle Texttheorie címmel monográfiaként megjelent, és komoly, gyors hatást ért el. Petőfi ezután 1971 és 1972 között a Konstanzi Egyetemre került, a Szövegnyelvészeti Kutatócsoport egyik alapító tagjaként, a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával. Meg kell említeni, hogy az Universität Konstanz 1966-ban alapított új egyetem volt, az interdiszciplinaritás programjával. Az egyetem a hermeneutikai késő modern gondolkodás központja lett, többek között Hans-Robert Jauß és Wolfgang Iser tevékenységével. Az efféle környezet még áttételesen, közvetlen részvétel és személyi kapcsolat nélkül is működik, hatással van. Nem véletlen, hogy a Szövegnyelvészeti Kutatócsoport meghatározó eredményeket ért el a szövegtan, a szövegnyelvészet akkor meginduló rendszeres elméleti és módszertani kutatása terén, olyan közreműködőkkel, mint például Tem A. van Dijk. Innen indult 1972-ben a Papiere zur Textlinguistik/Papers in Textlinguistics című könyvsorozat a hamburgi Buske Verlagnál, amelynek szerkesztője volt Petőfi Hannes Rieserrel, szó szerint rengeteg úttörő kiadvány megjelenését segítve. Petőfi S. János ezután 1972 és 1989 között a Bielefeldi Egyetemen dolgozott, a Fakultät für Linguistik und Literaturwissenschaft professzoraként. E kutatási közegből jött létre a Research in Text Theory, 1977-től, a de Gruyter Kiadónál, Petőfi sorozatszerkesztésében. Valamint a mind több helyen működő nyelvészeti szövegkutatás eredményezte a Text című folyóirat létrehozását, főképpen Petőfi és van Dijk szervezésében és szerkesztésében. Ebben a közegben Petőfi kivételes hatást gyakorolt a korabeli nyelvészeti kutatásokra. Az Universität Bielefeldet 1969-ben alapították, új egyetemként, a karokhoz rendelt kutatási profilok programjával. Erről az egyetemről is érdemes egy-két tényt megemlíteni. A Fakultät für Linguistik und Literaturwissenschaft kutatási profilja a szöveg volt, elméletspecifikus tanszékekkel. Itt jött létre a társadalomtörténeti, szociokulturális nézőpontot kidolgozó történettudományi Bielefeldi Iskola, Hans-Ulrich Wehler, Jürgen Kocka, Reinhart Koselleck részvételével (Max Weber társadalomelméletét továbbfejlesztve). És ezen az egyetemen alakult meg az a Szociológiai Tanszék, ahol Norbert Elias és Niklas Luhmann társadalmi rendszerelméletüket megalkották. Ismét érdemes kiemelni: az egymással közvetlenül nem együttműködő iskolák is kivételes termékeny erővel hatottak egymásra, a rokon antropológiai személetmód révén. Az 1970-es és 1980-as évek, e két évtized bizonyult a nyelvészeti szövegkutatás, a szövegelmélet meghatározó kezdeti korszakának, talán pontosabban korszakainak. Ismeretes, hogy főképpen az 1970-es években dolgozták ki az első olyan nyelvészeti alapú szövegelméleteket, amelyek már nem egyszerűen mondatok grammatikai és egyéb (például pragmatikai) összekapcsolásának tekintették a szöveget, lényegében grammatikán kívüli jelenségként. Hanem ellenkezőleg: a szöveget magát mint egészet közelítették meg nyelvi egységként, ebben közös, másban eltérő elméleti keretekben (ilyen volt van Dijk generatív modellje, majd a Kintschcsel kidolgozott pszichológiai elmélet; vagy Wolfgang Dressier és Alain de Beaugrande irányzata; valamint M.A.K. Halliday szisztémikus-funkcionális elmélete).