Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár, 2. kötet

S - SIKLUS - SIKOLTYÚ - SILLA - SILLABIKÁL - SILLING - SIMA

1571 SIKETES—SIMA SIMACSKA—SIMOGATÁS 1572 Siketes : surdaster Balde: Szót. subsurdus MA. überhörend PPB. Siketes szó: *rava vox; suttogó szavú, siketes szavú: *depressa vox; süketes a szava: in verbis ejus est *stuper PPBI. Jobb süketesnek lenni, hogy nem mint szintén tellyes­séggel süketnek (Com. Jan. 53). Annyira sikeres volt, hogyha talán mellette ágyúval lőttek volna is, még­sem hallotta volna (Ti­kRózs. 156). Sikeresség : [subsurditas ; gehörschwachheit]. Szónak sike­ressége: asaphia PPBI. Siketít: exsurdo MA. surdeo; taub machen PPB. meg­siketít:­­v Valakit meg-siketíteni: *atterere aures alicuius PPBI. Az ördög megh-siketéti, meg-néméttya az embe­reket (Mad. Evang. 331). Siketség : surditas C. MA. taubheit PPB. Ha sykethseeggel el halgathaaak istennek haraghya zallana ew reeayok (Erdy C. 424 b). TSrekeggyetek, hogy $ felseghe syketsegre ne vegye az my k8ny8rges$nket (RMNy. 11.147). Ha Kegtek chak syket­segre vezy, mas utat kelletyk eleomben vennem (330). Kegyel­med en ream igen feddik az Kegyelmed leveleben az en siketsegemr81 (LevT. 1.148). Eszt immár ne vegyük süketségre (Helt: Mes. 483). Süketségre veszi az i kereseket (Born: Préd. 411b). Ne vegyétek siketségre az anyaszent-egy­ház átkát (Pázm: Préd. 300). Eszt az istentelen latorságot siketségre nem vévé az római pápa (Pázm: Kat. 678). Sokat siketségre vévén füled mellel kel bocsátanod (Pázm: KT. 321). Sükettség dugta­ be hangos füleidet (SzD: MVK­. 208). Siketül: obsurdesco MA. [surdesco; taub werden]. el-siketül: obsurdesco MA. taub werden PPB. meg-siketül: av Oly­­geen megsyketvele touab eztendeo­nel (DomC. 159). Az sok zajgás mia megsiketült vala (RMK. IV.194). SIKLUS: [siclus; seckel]. Siclus neg denar nyom auag haromzaz nyolczvan neg magot (RMNy. 11.51). Libra auag mina, huzon 8th siclust nyom (51). Ez siclus húsz pénzt tészen: siclus viginti obolos habét (MA: Bibi. 1.77). Adtak egy siklust, az az egy ortot vagy mint egy húszon­öt magyar pénzt (MA Scult. 998). SIKOLTYU (csikoltó, csikoltó PPB.): vinculum catenarium temonum, jugamentum, vinculum ligneum in conjunctione jugo­rum bovinorum PPB. [deichselband]. Két szóké ökör jármostól, kötelestől, sikoltiostól (Radv. Csal. 11.332). Adok két jó ökröt, szekét haranggal, kötéllel, jármával, tézslájával, sikotyujával (333). Szállítatván Almási Pál kegyelmes urunknak három vas lánczokat, három emelő rudakat és egy öreg tésla vas sikótyu­jával (TörtT.2­­.385). SILLA: [?]. Piscina Silla 1386. Item Danobium Silladuna vocatum 1386 (Szilády). SHiL ABIKÁL : appello literas PPBI. [syllabisiren], Sillabikálás : [appellatio literarum ; das syllabisiren]. Arra kell a tanulót szoktatni, hogy a consonansokat syllabikálás nélkül mond­ya ki a maga vocálisával (CorpGramm. 595). SUILING (sellengh JordC. 247). sollidi Pesti: Nom. I.37b. sic­us JordC. 247. schilling Adámi. Zaz sellengh penzth­aggyon az leannak attyanak (JordC. 247). Az Ed bátyja is soha még egy rosz szellenget is nem adott, noha eleget kértem (LevT. 11.387). SIMA: 1­ glaber C. simus, levis MA. glatt PPB. Vala­mennyire sima: subsimus C. Sima fa­héj: explanatus cortex PPBI. Manus munde et decentes : kezei valanak simák es feie­rek (TihC. 106). Szép sima es kenegető beszéd8c (Helt: Háló. 136b). Simák mostan a hátad, hogy mint az elet (Helt: Mes 314). Esau szőrös, én pedig sima vagyok: Esau pilosus est et ego levis (MA: Bibi. 1.24). Sima avagy csuszamo fundamentom (Der: Préd. 476). Kemény-é vagy lágy meg­szorítással, sima-é vagy darabos tapasztással tudhatni meg (Com: Jan. 61). Sima beszédű (Com: Vest. 104). Egy kisded sima temérdek pohár (Gér: Káros. IV.226). Sima szájú (Kisv: Adag. 94). Sima sarkú a szerencse (Fal: Const. 855). 2) [plánum; ebene]. A sima az, a­mely sima szenektől foglaltatik be (ACsere: Enc. 76). Simácska: [sublevis; ein wenig glatt]. A szurok termő fa levelei lágyacskák és simátskák mint a rosmarinté (ACsere: Enc. 231). Simán: glabre Kr. [glatt]. Szép simán: limate C. Simán gyalul: politiore funcina detergit, dolat PPB. Simaság: Sevor C. levitas MA. glatte PPB. Hazudnak azok, kik diczekednek tiztasagot tartany es az ruhákban sima­sagot­ követnek (VirgC. 149b). Bernek en seteteesseget, sy­masagat mynt ferenczennek feketeseged hozta vala (Krsk. 312b). A kit ennyszzer meg kaptunk alaka simaságában és ugyan meg buktattunk hazugságiban (Bal: Cslsk. 166). Elsőben is meg kell néznyi az szinén való simaságot, az pallérozását a kőnek (Kecsk: ÖtvM. 264). A menyezetes tzifrázattyán lévő simaságra nagy táblák függesztettek (SzD: MVK­. 172). Simit: levigo, glabro MA, glatten PPB. A Salamon temp­lomában sem pöröly és kalapács nem hallatott, mert ott kin simították a köveket (Pázm: Préd. 400). A sindeleket gyaluval ki­gyalullja, egyenesíti, simíttya: assamenta dolabra edolat, planat, levigat (Com: Jan. 104). Gazzát hazugsággal simíttya (Matkó: BCsák. 178b). A juhok jó fesültettenek és gerebennel simittattanak (DKal: Ker. 247). Simíttya homlokát, tépi szemöl­dökit, hátra szoktattya füleit (Fal: NA. 142). Ha mikor böjtö­lünk, adgyunk port hajunknak, simitsük ábrázatunkat (177). ki­simít: [deplano; glatt machen]. A homlokot és arc­át gyalázó ránc­okat kisimí­tja, a vénséget meg­ifjí­tja (SzD: MVK­. 390). meg­simít: deplano, delevo, explano, elino, levo, levigo, polio, allevo C. deglabro MA. glatt machen, glatten PPB. Ismét megsimitom: repolio C. Megsimítom, gyalúlom, pallérozom: delevo PPBI. A szent írás gyalú, melly meg simit, orvosság, melly meg­gyógyít (Mad. Evang. 844). Simítás : complanatio, levigatio MA. glattung, glattmachung PPB. Simítatlan: inexplanatus MA. tinebeu, ungeglattet PPB. Simitkoz­ik : [se muliere, sich streicheln]. Hátán szokott a havon simítkozni (Grad: RP. 289). Simogat (simongat Grad: Hist. 158): multeo, delino, polio, levigo SI. [streicheln, schmeicheln]. Tapogatom, törölgetem, simogatom, hizelkedem: palpo, szakállát simogatni: *permul­cere barbam PPBI. A gyermek-lovat nem tsak pi­szögetni kell és simogatni, hanem veszszőzni is (Pázm: Préd. 206). Csak újságokat akarnak hallani, mellyek a füleket simogassák (Illy: Préd. I.81). A nyelv az elmének ezköze, mellyel a kigondolt csalárdság simogattatik (11.242). Ha mindnyájunknak szabad lesz írogatnunk, simogatnunk, abból jót ne váljon Nagyságod (Bercs: Lev. 64). Szokatlan dolog előttünk minden nap reggel­től fogva estig csak a könyvet simogatni (Mik.Tört L. 235). Áj, mint simogatlak, sipocskámra hijlak (Amadé: Vers. 161). Hajókat kezekkel simongatták (Grad: Hist. 158). Simogatás: [fucatio: verschönerung]. Lá, melly üres dió menttség, boronáló simogatás ez (SzD: MVi­. 307).

Next