Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár – Pótlék a Magyar nyelvtörténeti szótárhoz
F - FÖDELES - FÖDELETLEN - FÖDÉS - FÖDETLEN - FÖDŐ - FÖÉNY - FŐÍNY - FÖJ - FÖL - FÖL - FÖLAD - FÖLÁLLONGAT - FÖLÁS
263 FÖDELES—FÖL FÖL— FÖLÁS 264 FÖDELES, fëdeles : tectum habens ; überdacht, mit einem deckel versehen NySz. 1525: Quilibet jobagio tempore windemii qui a provisore antequam commune vindemium instaret ex racione necessitatis cum vno fedeles [jelentése ?] vocato coliigere pecierit (OL. D. 37000). 1554: Lectum fedeles (OL. L. III. 16. 17). 1637 : Vagyon az Peczerhaz keörwl jo fedeles seöueny (OL. UC. 14/43). födeles-ágy : lectus superne tectus ; himmelbett NySz. 1587 : E£ födeles ág (OL. UC. 12/42). födeles-kupa : scyphus operculatus NySz.; [humpen mit einem deckel]. 1558 : Egi fedeles kwpa (OL. L. 1.1). födeles nyoszolya : [grabatus plagulis obductus, ruhebett, láger, mit einem dache versehen]. 1587: Eg födeles mozola (OL. UC. 12/42). 1590 : Egh fedeles nyozolya (OL. Nád. 49). FÖDELETLEN, fedeletlen : sine operculo ; ohne deckel NySz. 1548: On kantha fedeletlilen (OL. UC. 99/7). 1558 : Egi fedeletlen kis kwpa (OL. L. 1.1). 1587: Fedelethlen lyztes Zekren (OL. UC. 12/42). 1597 : Tatar nilnak való bwr tegez feodeletlen (uo. 101/3). Hitvan deszka szeokrenj feodeletlen es feneketlen 2 (uo.). 1638 : Fedeletlen lada (uo. 2/34). FÖDES : das decken der weinsteicke BM. («fedés» 2. jel. a.). 1700 : A vízárkokat mindenik kapáláskor jól kitisztitcsák úgy födéskor és nyitáskor is (Gazdtört Szemle 1.82. szőlőművelési szabályzatban). Az födéstül napi számosoknak dénár 24 napi számra járjon s a vinczellér úgy födesse be a szöllöt, hogy hibásnak ne találtassék a fődén (uo. 83). [Vö. NySz. más jel.] [Vö. beföd.] FÖDETLEN, födetlen: intectus, inopertus; unbedeckt NySz . [sine operculo; ohne deckel]. 1591: Egy fedethlen aranyas pohár gerezdes (OL. Nád. 49). FÖDŐ, födő : operculum, operimentum; deckel NySz. 1549: Negh rezonas födöt (OL. Nád. 40). 1572 : Rezonas födöt es egh öregh pynata födelet (uo.). [Vö. ház, kupa-, réz-födő.] FÖÉNY ? -ÉS ? 1. fövény, -es. FÖÍNY ? -ÉS ? 1. fövény, -es. FÖJ? 1. fejő-sajtár. 1. FÖL, föl: 1) superficies, pars superior; oberstache, oberer boden, das auswendige eines dinges, das obere NySz. (1. jel.). 1442 : Silvam kwrthahegfely [olv. féli? a. m.fele?] (OL. D. 37330). Aliam vero partem Gyakorfely (uo.). 1463 : Siluaram Berekfel [olv. fél . fél ?] et Theremes vocatarum (OL. D. 15837). 1477 : Duas siluas vnam Hasheghmal et alteram Kwthfely appellatas (Múz. Kisfaludy). 1509: Supra magnum subum in loco Nagh Barazda/ész/ vocato (OL. D. 36399). 1515: In Rethelyfewld (Múz. Ibrányi). 1533: In Silua Pwzthazewlew/ést/ vocata (Múz.). 1548 : Kamoka provna suba fely (OL.Nád.49). 1581: Egi pegweth maiból chinalt misemondo ruha, a mwskwak a mikeppen wiselik, weres tafota az fedy (OL L. III.16. 17). 12) superior; ober- NySz. (3. jel.) 1222 : Villám falcusi (OL. D. 102,veszprémi káptalan;* Szam. jegyz.). 1249 : Ad vnam terram que vocatur Felkud in fine cuiusdam terre Olkud nuncupate (MonStrig 1.379). 1256: FeZuelnuk Zenthlazlo Zumbur (ErdMúzLt., 1. Wenzel VII.429). [Vö. Oluelnuk, uo.] 1269/1275: Possessionum suarum videlicet FwZdobus Oldobus (OL. D. 671). 1283 : Uadit ad locum FWteluk nominatum (Veszpr. Regn. Met. 4). 1284: Quandam possessionem Gepeuelv et FeZnempti uocatas existentes in comitatu de Vng (Múz., vö. Wenzel IX.390). 1297: Cum piscatura FulWeyz uocata (Múz. Justh.I. Hazai Okm. VI 424). 1298/1305: Omgres et FwZngres (OL D. 30589). 1309: Petrum de FeZnemuth (Múz Jankowich). 1315/1323: Possessiones suas videlicet FeZsebus et Olsebus (Körmend, Sebesiana 2/7) 1327: Possessiones FwZchakan et Zeek vocate (Múz. Szilágyi Sánd.) 1329 : Eghazasueged, FeZueged, hn (Múz ). 1332 : Stephani de Kuzepnempti Michaelis de FeZnempti (Múz. Jankowich). 1337: Arborem vulgo /erbozia [t. i. feljebb levő?] vocatam (Anjou Okm. HI.370). 1337/1414: Cum duabus possessionibus Olgerecha et FeZgerecha (OL. D. 3089). 1339 : In loco Fwazersceleu dictoria Jugera (Veszpr. 106, Antalfa 4). 1344 : Intrat nemusculum FeZberuk nominatum (Múz.). 1346 : Felchorna, hn. (uo.). 1351: Circa vnam aquam felerdew [olv. fel v. fél ?] vyze nominatam (OL. D. 4193). 1351/1358 : Vineam in territorio Fermal adiacentem (Zala Okl. 1.506). 1352/1402: Villa domini regis /érfalu nominata (Akad. 3). 1356 : Possessionem Fulegregh uocatam (Múz.). 1358 : In loco FeZteluk [a. m. fel. v. fél ?] (Körmend II/4, Balog 2). 1371/1379 : Vsque ad clausuram felgath nuncupatam (OL. D. 5920). 1386 : In loco Felkuth dicto tria Jugera (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). 1400: Loci piscature FeZtonya dicte (Pannh. 1/1). 1401: Villis Felsebes Vaarallya (Körmend Sebesiana 3/16). 1438 : In montibus Mezewmaal et Fermaal appellatis (Veszpr. 107, Köveskál 6). Versus lineam orientalem dicte platee Felvicha (Körmend 1/7, Szalonok 7). 1560: Vagyon több leleményem is itt, Maxán az malom az falu felvégén, az füves kert (SzékelyOkl. V.76). 1576: Gregorium Felzegy (uo. 103). 1598 : Minden ember Anderko Mátétól fogva Borsos Andrásig a felvég tartozik egy-egy Miskoltzi tetős szapu búzával (Canon-Visit. 143). 1602: Felszegi Mihály Felszegi Ferencz (SzékelyOkl. V.206). [Vö. tej-föl.] föl-föld, 1. fëlföld. föl-szél: boreas, aquilo , nordwind NySz. 1594 : Fel szel feledl való bastian (OL. UC. 106/3). 1597: Nap enezetröl való fel szel nemmen az Bastia epwletlen, Tengeri mulak benne (uo. 101/3). 1653 : Minden szőlőnek megyeköve legyen és barázdája, az mely barázdát és útját mindenütt mindenkor a szőlős gazda föllűl fölszélrűl tartozik tisztán tartani (Gazdtört Szemle 12. 33). 2. FÖL, fël: sursum, supra ; iiber sich in die höhe, hinan, herauf, empor NySz. 1412 : Duo in Ala/eZfekwben penes terram memorati Jacobi (Múz.). FÖLAD, fel: 1) trado ; übergeben NySz. (3. jel.) 1595: Barta Jakabnak az ménes lovat adtam fel két magyar pénzen (SzékelyOkl. V.160). 1689 : Servitia. Egy szolissághtul adnak fel szekeret, Vono Marhat No. 2 (OLUC. 1/34). || 2) mutuo ; leiben NySz. (5. jel.) 1636: Ha az kiktől veszen, igazán megfizet, creditumot csinálván magának, az után hitelben is kevés iidőre feladják a borokat neki (Gazdtört Szemle 1.271). FÖLÁLLONGAT, fel: [erigo, aufsetzen, aufstellen], 1769. Nigos Német Ignátz ur a Bírónak parantsolta, hogy az utszákat kétfelől felállongatott zöld ágakkal megrakassa (CanonVisit. 199). [Vö. állongat MTsz.] FÖLÁS, fel: [fodio, pala fodio]; umgraben BM. («felásni» 2. jel. a) 1712 k. : Az oltoványokat hasonlóképen iriogassák, s tövét kapálják, s ganajozzák, hogy az kert tisztuljon, kövérebb füvet teremjen, ha egészen nem is, egy esztendőben egy részét, másikban másikat, és igy per consequens felássák, a kapálják (Gazdtört Szemle VII.416).