Krasovec Ferenc (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2001 (Budapest, 2002)
Cikkek, tanulmányok
A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve, 2001. mely az alapító kongresszust készítette elő. 1894-ben, amint ismeretes, újabb javaslatát siker koronázta. 1894. június 23-án, amely napjainkban olimpiai napként ismert az olimpiai charta (alapszabály) elfogadásával megalakult a NOB és elkezdődtek az első újkori olimpiai játékok athéni előkészületei. Coubertin eredetileg 1900-ban és Párizsban kívánta megrendezni az első olimpiát, de barátai meggyőzték, hogy a NOB megalakulása és az első olimpia közötti hat év túl sok, így belegyezett az 1896-os athéni rendezésbe. Az alakuló kongresszuson az amatörizmus témája volt a siker kulcsa, s ahogy ezt Kertész István professzor legújabb kutatásai nyomán megjelent könyvében Pierre de Coubertin olvashatjuk, ezt használta fel Coubertin javaslata elfogadtatásához. Ez olvasható ugyanis 1931-ben megjelent memoárjában: „Amatőrizmus, folyton az amatőrizmus ... most már őszintén bevallhatom, hogy soha nem érdekelt különösebben ez a kérdés. Én csupán ürügynek használtam fel ahhoz, hogy összehívhassam a kongresszust, amely újjáalapíthatja az olimpiai játékokat. Látva mekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek a sportvilágban, a szükséges lelkesedést mutattam.” A NOB első magyar tagja az alakuló kongresszuson személyesen részt nem vevő dr. Kemény Ferenc volt, ahogy ezt kollégánk, Szabó Béla előadásából is hallottuk. Coubertin azonban még a NOB megalakítása előtt egy másik magyar személlyel is kapcsolatban állt, ahogy ezt Medovárszki János békéscsabai kollégánk tette közzé. Justh Zsigmond Békés megyei földbirtokos, író naplójából kiderül, hogy párizsi tartózkodása alatt többször megfordult a Coubertin család otthonában, ahol elsősorban a fiatal Coubertin angliai útjáról szóló lelkes beszámolói hatottak rá. Justh Zsigmond 1894-es korai halála vetett véget kapcsolatuknak s talán a békési földbirtokos olimpiatörténeti szerepének is. Egy másik magyarnak - a konferenciának helyet adó régió, Szabadka város és Palics jelentős sporttörténeti személyiségének — is majdnem köze lett a korai olimpiatörténethez. Az amatőrkérdéssel foglalkozó párizsi kongresszusra szóló meghívó ugyanis a Szabadkai Torna Egylethez is megérkezett. A kor sportideálja, az