Magyar Orvosi Archivum 3. (1894)

XII. Pándi Kálmán dr.: Vitás kérdések az arczidegbénulás kórtanában

VITÁS KÉRDÉSEK AZ ARCZIDEGBÉNULÁS KÓRTANÁBAN sem érezni, sem alkotni nem lehet Pideritt írta meg a leg­gondosabban és legtisztább felfogással. Más megjelenésük van e társított működéseknek a bénult arczideg izmaira. Itt jobb is e szó: együttmozgások. A gyógyítás folyamán látjuk, hogy midőn a beteg bénu­­lásos szemét lezárni akarja, erre csak úgy képes, ha a mási­kat is erősen behányja, szeme zárásánál durva rántással föl­emeli a száj szögletet, megmozdul így a musc. zygomaticus, s e darabos mozgások létrejönnek, mielőtt az együttmozgó izom magában akarat útján mozdítható lenne. E jelenséget Hitzig­ nyomán idézik az irodalomban. Ő a bénult tagok contracturáihoz hasonlítja e mozgásokat, s azok­ról és az inger terjedéséről a bénult gócz helyén rendkívül értékes gondolatokat közöl, de az együttmozgásokat tévesen magyarázza. Nem is választja el ezeket a bénult arcz más mozgási jeleitől, a contracturáktól, a spontán rángásoktól, s a fokozott reflexektől, a­mint ezt Strümpell tényleg teszi s egy más, valószínűleg hysteriás kóreset nyomán a nyúltvelő foko­zott reflexingerlékenységét veszi fel ok gyanánt. Megkülönböztetni e mozgásokat könnyű módon lehet. Periphericus facialis bénulásnál létrejövő contracturák az izom­ban lefolyó szöveti változás kifejezői. E contracturák nincse­nek az ideg eloszlásához kötve; megjelennek csak a corru­­gatorban, csak az orbicularis oculiban, vagy az ajk körül valamelyik izomban, de az idegág összes izmain nem talá­lunk sohasem contracturát. Épen ilyenek a spontán rángások is. Az izomban magában jönnek létre, rend nélkül, s függetlenül az idegágtól, minden külső inger nélkül, gyorsan egymást követő villanások csalják az izomműködés jelét az elfajulás késő sza­kában levő arc­félre. Sem a contracturák, sem a spontán mozgások nem a szomszédos, együttműködő izmokon tűnnek elő ; ép a társítás hiánya s az akaratnélküliség mutatja, hogy periphericus okból erednek; a faciális bénulás el­haladott idejében vannak jelen mindig elfajulási jelenségek. 1 Piderit. Mimik u. Physiognoinik. 1867. 2 Deutsche med. Wochschr. 1869.

Next