Magyar Orvosi Archivum 4. (1895)
12. Pándi Kálmán dr.: A reflexjelenségek útja az agykéregen át
A REFLEXJELENSÉGEK ÚTJA AZ AGYKÉRGEN ÁT 241 plegie pflegt der Sehnenreflex nicht oder höchstens andeutungsweise vorhanden zu seine. Ezen kimaradás vagy a csökkenés 1—4 napig eltart s csak 7—21 nap múlva kezdődik a fokozódás. Kétség nélkül elég idő múltán, hogy ha talán egy féloldali shok gátolta meg a reflex kiváltását, az kiegyenlítődhetett s a corticalis vezetés újból helyre állt. Nem akarván részletesebben kitérni ezen kérdés irodalmára, itt még csak Sternberget idézem, ki egy év előtt megjelent könyvében, melyben nagy szorgalommal — mondhatni mindaz össze van gyűjtve, amit e kérdésről eddig elé írtak, a következőket mondja: «Da ich nun bei einem relatív geringen Matériálé an schönen Falien ziemlich viele derartigen Beobachtungen (Fehlen des Sehnenreflexes bei Gehirnlesionen) machen könnte, so scheint mir die Vermuthung gerechtfertigt, dass die entsprechenden Daten in der Literatur nicht deshalb so gering an Zahl sind, sondern eher datum, weil sie mit der allgemein angenommenen Themrie vom Ausfall der Hemmung durch die Hemisphärenerkrankung und der Eintheilung der Lahmungen in wperipherische schlaffe» und «cerebrospinale-spastische» nicht stimmen und man in solchen Fallen Héber an der Richtigkeit der eigenen Beobachtung als an der Richtigkeit eines bequemen Lehemas zweifeltr. Valószínű, hogy a legtöbb orvosnak volt alkalma tanító évei alatt vagy magángyakorlatában petyhüdt cerebralis bénulást megfigyelni, az ilyen petyhüdt bénulásoknál pedig rendszerint hiányzik a térdreflex vagy gyöngébb, semmint a nembénult oldalon. Azt hiszem ezen jelenségek kétségtelenül mutatják, hogy az inreflex az agykérgen halad át s kimaradt, mivel corticalis útját a hemiplegia oka megszakította volt. Vagy talán jobban megfelel egy elfogadható értelmezésnek azon theoria, hogy amaz ok, mely a bénulást létrehozta, minden jele nélkül az ingervezetésnek, valamely gátlást küld a gerinczvelőbe, h idegrostokon át, amelyek csak ingert, nem pedig egy negatív létezőt — a gátlást — vezetik? S aztán, ha ez a láthatatlan, gátló inger megszűnt, előtérbe lép-e az eredmény, melyet a gátló apparátusok állandó ingerének kimaradása okoz, — ama gátló részeké, melyek némely szerzők szerint sejtekben elszórva: 2*