Magyar Orvosi Archivum 8. (1907)

II. Dalmady Zoltán - Torday Árpád: A vér hydrogensuperoxyd bontó képességéről

II. (Közlemény a budapesti kir. magy. tud. egyetem II. sz. belgyógyászati klinikájáról.) A VÉR HYDROGENSUPEROXYD BONTÓ KÉPESSÉGÉRŐL. Írták: dr. Dalmady ZOLTÁN tátrafüredi fürdőorvos és dr. TORDAY ÁRPÁD klinikai tanársegéd. A középkor tudós alchymistái az éjszakát nappallá téve keresték ernyedetlen buzgalommal a «hideg tüzet», melyben alacsony hőmérsékleten is elég s átalakul az anyag. Fáradozásukat nem koronázta siker, hiszen sokkal mesz­­szebb, távolabb keresték a csodás erőt, mint az tényleg volt. Mert igenis van «hideg tűz». Ott lappang minden élő­lényben, s épen ő az, melynek ismerete valóban pozitív alapot adott Heraklitos évezredes hasonlatának, hogy az élet és a tűz atyafi testvérek. Tény az, hogy a táplálkozás jelenségének sorában mindenkor megtaláljuk oly anyagok elégését, melyek a szervezeten kiinl a levegő oxygenjével nem szoktak egye­sülni. S az oxydálódás a szervezeten belül mégis megtörténik, könnyen, simán, alacsony hőmérsékleten. A sejtekben működik tehát a «hideg tűz». Tényleg így nevezhetnék gyűjtő néven az oxydáló fer­­mentumokat, mert nekik köszönhetjük, hogy szervezetünk már a testhőmérsékleten is eléget sok oly anyagot, melyek a szabad levegőn csak magas hőmérsékleten vegyülnek az oxygennel. Már e néhány szóból is kitűnik az oxidáló fermentumok ismeretének nagy biológiai jelentősége. A levegőből nyert oxygen aktiválása az ő munkájuk. E szerint ők a belső légzés, a sejt-

Next