Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR PAIZS 1903. január 1. Teherhordó állatok egész csoportjai, megrakott szekerek és járművek közlekednek az elágazó utak minden irányában, közvetítve a kereskedelmet és közlekedést; — míg könnyű evezős gályák, majd karcsú vitorlás hajók hattyúkhoz hasonlóan szeldelik a folyamok és tengerek habjait . . . A közlekedés lehetségével megnyílnak kereskedelem útjai és feltárul a távol országok csodavilág? mesés kincseivel, idegenszerű kézmű iparával, színpompás növényzete, drága fűszerféléi és sajátszerű emberfajaival, India csillogó gyémántjai, drága szőnyegei, Ophir aranya, kelet bársony csillanni gyöngye, Kahsmir és Thibet remek szövetei, Arábia nemes lovai, Afrika elefántcsont anyaga, az északi partok borostyánköve, Phönicia üvegtárgyai, Egyiptom dús kalászu gabonája, majd Amerika burgonyái, a délszigetek fűszer-és dohányféléi: — így jutottak a kereskedelem világpiaczára. — De ezen kincsek mellett az idegen népek miveltsége, tudománya, erkölcsi és szellemi vívmányai is terjedtek közvetítve az emberi jólétet és haladást, mivelve az ízlést és erkölcsi érzést, s fejlesztve a tudományt és művészetet és tiszteletet biztosítva a munkának, elismerést a kitartó szorgalomnak. — Mit használt volna az egyes népek, országok előhaladott műveltsége, — mit az ismeretek és tapasztalatok halmaza, a szellemi és anyagi kincsek egész tárháza, ha merev exkluzivitással örökre elzárkóztak volna a világtól és khinai falakkal védik való földi paradicsomukat a világforgalom friss lehetői ? A közlekedés és kereskedelem eszközeivel azonban legalábbis 1000 évvel előbbre haladt az emberiség a kultúra és civilizatio magas czéljai felé. És miként ez a különféle vallási eszméknek kétségtelen átszármaztatói voltak az ókorban, úgy ma is a keresztény vallás áldásainak terjesztői a gyarmatok még ősi pogányságban élő népei között. El kell tehát ismernünk, hogy az ipar és kereskedelem az emberi nem fejlődére, tudományos előhaladására mindenkor a legnagyobb,leghatalmasabb befolyást gyakorolt A földmivelés, ipar és kereskedelem összesített jótéteményeinek köszönhetjük összes kényemünket, az emberi jogokat védő legfőbb törvényeket, a humanismus és szabadság szellemét, a munka és a szorgalom tiszteletét. Végül pedig a világforgalom leghathatósabb eszközét: — a pénzt, mely a mesebeli abraxaskő bűvöletéhez hasonlóan megnyitja az anyagi és szellemi élvezetek Szezám barlangját. A középkor haladó műveltségével, az újabb igények és szükségletek folytonos emelkedésével mindinkább fejlődésnek, virágzásnak indult az ipar s növekedett az iparosok száma a városokban. Lassanként nemcsak jólétre, sőt tetemes gazdagságra vergődvén a polgárság legtiszteltebb és legtekintélyesebb osztályát képezték, s nem volt ritka eset, hogy a megszorult hűbéres urak, sőt még a fejedelmek és királyok is hozzájuk fordultak segítségért vagy tetemesebb pénzösszegekért, a tőlük nyert szolgálatokat pedig viszont különféle szabadalmak, kedvezmények és előjogok engedélyezésével jutalmazták. — Háború vagy ellenséges megtámadások idején — amilyenek akkor elég gyakoriak voltak, önként részt vettek a város bástyáinak védelmében, s bizony voltak köztük sokan, akik vitézségük és hősiességük által kitűnvén, nevüket a városok történeteiben megörökítették, annak jeléül, hogy az iparos hazájának védelmében, szokott mesterségégének szerszámain kívül a fegyvert is ügyesen tudja forgatni. Az akkori rablóvilág vagyon- és közbiztonsági viszonyainak kétségbeejtő állapota indította az ereje, önállósága és mának tudatára ébredt iparos osztályt hatalazra, hogy a szövetkezés és társulás szükségességének felismerésében megteremtette az idővel oly nagy tekintélyre és befolyásra vergődött — gilda — és czéhrendszert, melynek gyenge maradványait csak még az utóbbi évtizedek reformjai s átalakulási mozgalmai tudták végkép eltörülni s az ujabb ipartörvény jogkörébe beolvasztani. A czéhek oly fontos szerepet a városok életében, hogy azoknak játszottak hatósági kormányzatára irányító befolyással sőt mi több, egyes virágzó iparváros voltak, municipiuma is a czéhek mintájára alakul, hol aztán a polgármester a czéhmesternek, a városbíró az atyamesternek felel meg. Az iparososztály magán- és társas élete abban az időben a patriarchális családiasságnak prototypikus példaképe. Hajdanában is csak úgy, mint most, jól végzett napi munka után a czéhtársak saját czéljaiknak szolgáló mulató helyeken szoktak összegyűlni és vidám poharazgatás vagy koczkajáték közben a napi eseményeket és saját kebelbeli ügyeiket tárgyalva kedélyesen elbeszélgettek, mig nem az éjjel kürtölve tudtukra adta, hogy az óra tizet ütött, s minden békés polgárnak ottho a helye. E jelszóra aztán tisztességtudóan felczihelődnek a szövetséges társak, s haza mentek, hogy kora hajnalban üdült erővel ismét a munkánál lehessenek. Mig a ház tágas nő Ji.'J^li'.-ji. igényeitől körülvéve a mester maga is derekasan kához lát: a gyors és ügyes kezekben mámmegelevenülni, eszmélni lászik az érzéketlen szert szám, midőn a nyers, otromba anyag tetszetős idomot, csinos külalakot nyer és a ház visszhangzik a szorgalmas munka vidám zenéjétől, addig a családi lakosgály kedélyes tűzhelye körül, leányai és c<édei közepett házias teendők teljesítésével foglalkozik a szorgalmas,,majszterné." Jó módról és tehetőségről beszél a ház egész berendezése, a konyha tálasairól leragyogó czinntányéroktól a s. ba ulúni s . almáriumaiban ünnepélyes alkalma': a tartogatott és családi kincset képező remek ötvös miatt ezüst és aranytálakig, t menyere és nyoszolya kézi hímzésű patyolat ágyneműjétől a faragott nehéz tölgyfabutorig.—És jóa módról, gazdagságról tesznek tanúságot azok drága szövetű anyáról-leányra öröklött rokkolyák, zománczos csattok és lánczok, a skófiummal hímzett fejkötők és pókhálókhoz hasonló csipkék és fátyolok, melyeket az asszonynép magán visel, midőn ünnep vagy vasárnap nagy bőrkötésű, ezüst s kivert unakönyvével a templomba megy, vagy férje urával együtt a városfalak bástyáin vasárnapi sétára indul. — Ámde a vasárnapi pihenés után leteszi az ünnepélyes diszt és serényen kötelessége után lát. Berreg a rokka, csattog a szövőszék és szaporodik az ódon ládák uj és ujabb patyolat-kincse. — Tisztaságtól ragyog az egész ház és tanúságot tesz a háziasszony körültekintő gondosságáról, kedélyességet és meleget árasztva szerteszét, mely még a belépő idegen lelkét is az otthoniasság jó érzetével tölti el. Midőn a mester étkezés idején legényeivel együtt a családi szobába lép: hófehér sávolyos abrosszal terített asztal, egyszerű, de ízletes étel s egészségtől pirosodó, vidámságtól mosolygó arczok fogadják. Az akkori idők jámbor szokása szerint, — mielőtt evéshez láttak volna — a gazda szokott ülőhelye előtt megállva rövid imát mondott, amit többek is csendesen utána suttogtak. Az asza falfőt a házigazdák foglalták el, — lejebb az ifjúság és a család kötelékébe akkor még egészen beolvadó cselédség foglalt helyet, — s ilyenkor megtörtént, hogy egyik — másik csinos legény erdő tekintete addig-addig kereste az erényesen piruló leányasszony lesütött szemét mígnem ez is a rokonszenv ellenállatlan hatalmától kényszerítve viszont egy pillanatnyi pillanatig éreztette vele szemsugarainak boldogító melegét ... Ez a szemsugár lett az ifjú biztató reménye a fárasztó munka óráiban s vezércsillaga az akkoriban kötelező vándorévek messze országba vezető útjain, midőn eddigi életének színterét és tisztelve szeretett mesterét elhagyva, furkós bottal a kezében és egy vándor tarisznyával a hátán indult a nagyvilágba tapasztalatokat és ismereteket gyűjteni, hogy egyszer szülővárosába visszatérve megkészíthesse ,,remek"-ét, mely neki a ,,mester" nevét, szivének pedig az imádott leányka birhatásával a boldogságot megszerzendi .... Ebben az időben érte el a kézmű-ipar költői romantikájának legszebb korát, ügyeinek önkormányzati rendszerében pedig hatalmának legmagassabb fokát, amennyiben egész külön autonóm államot képezett az államban. Közös érdek, összetartás és egyesített erő képezték ezen elért hatalomnak tényezőit csakúgy, mint a városok kereskedelmi hanza-szövetségeit is ugyanezen tényezők jellegű tették valóságos nagy hatalommá a középkorban. Az eredetileg csak egyes nagykereskedők egymás között k kötött szerződésen alapuló vámszöveség, mely a vámnak ,,Hanz" német elnevezésétől vette nevét, később olyan óriási hatalomra jutott, hogy nemcsak világi- és egyházi fejedelmek és uralkodók tanulták ismerni és félni veszély idején egyesített erejének súlyát, hanem az egész ismert világ kereskedelmének, a tartományok összes földművelésének, tengerek és folyók halászatának, a hegyvidékek bányászatának és a városok összes iparának szálait is egyesítette magában mindaddig, míg a szövetséges városok egymás közötti egyenetlenkedései, külellenség, helyi önzés, majd a 30 éves háború és végül a világkereskedelem ellenállhatlanul mivelláló árama csaknem teljesen elsodorja a létezés talajáról és egyenlővé teszi a történelem többi dicsőségeinek múlandóságaival A XIX-ik század haladó ismeretei, óriási vívmányai előbbre vitték ugyan egy hatalmas lépéssel az ipart törekvő h iiadásában, de meg is fosztották nagyrészt régi romantikájától kivetkőztették minden költőiségéből. Mint a mai harczászat tömegöldöklésre szánt pokolgépei kizárják a hajdani vitézség és egyéni hősiesség fogalmát, ugy a hihetetlen erejű gőz és a gondolatnál is villany ezen korszakában, csodálatos gyorsabb pontossággal működő gépóriások végzik a munkát és a nagy arányokban folytatott gyári ipar gyakorlásánál úgyszólván teljesen nélkülözhetővé teszik az emberi kéz ügyességét, lehetetlené az egyéni ízlést és gondolkozást és feleslegessé minden nemesebbre törekvő ambiciót. Mert, hisz a tőke hatalmával rendelkező nagyiparosok önző czéljainak elérésénél csak a tömeges bablonszerüség és a bablonszerü tömeg a mérvadó!