Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-22 / 4. szám

1­903. január 22. MAGYAR PAIZS 3 tesszük a megjegyzésünket. Az eset az, hogy Sopron megye egyik falujában a harangozó lemon­dott és más nem akadt. Az iskolaszék meghozta az ítéletet, hogy ha nem kapnak harangozót, akkor a tanító köteles harangozni. •­ Ugyan meddig tart ez az állapot? Hát nincs abban a faluban egy értelmes ember­? Hát a pap nem tagja az iskolaszéknek, hogy megvédje művelt embertársát? a műveltségnek az érdekét? egy tanítói műveltségnek az érzékenységét? A Pokolsár. A kavásiznai ,világhírű Pokolsár tükörfü­rdőről a mult fürdőidény hírt terjesztettek a fürdővendégek­ idejéből vonz Valóban, az elmúlt nyáron a Pokolsár kemény forrása be­iszaposodott. Jóllehet, hogy a szakemberek vé­leménye szerint a Pokolsor vizét fölhányni szo­kott szénsav kötötten megvolt a víz tükörében, de a laikus fürdőzők igényét és kiváncgiságát ez nem elégítette ki s éppen ezért némelyek rosz­véleményt vittek magukkal a hires fürdő­ről. A fü­rdőrészvénytársaság igazgatósága a Po­kolsár medrét alaposan kitakarította, a pár év óta letapodott és a gázokat hányatta s ma már a Pokolsár lefojtott iszapot ki­visszanyerte régi, hatalmas forrását. Reméljük, hogy a gyógyulást kereső nagy­közönsé­g a jövőben ismét tömege­sen megy Kováczk­ára. M­agyar nyelv a­­ temipiom ® krean. A pozsonyi magyar közművelődési egyesület igazgató vá­lasztmánya legutóbbi ülésében elhatározta, hogy mindazoknak a lelkészeknek és tanítóknak, akik híveik megmagyarosítását oly mértékben viszik keresztül, hogy a templomi nyelvet is magyarrá teszik, nagyobb pénzbeli jutalmat ad. Az egyesü­let e célra egy előre 7600 koronát szavazott meg. A „Tarul" hasaszállt. Nem szükséges elmon­danuk, hogy ez a „Turul” nem anyira madár, mint inkább cipőgyár. Ennek a „Turul"-nak a régi időben — mikor még ifjú és erős volt a turul és a cipőgyárak gyöngék — a német földön tett viziteléseit adta vissza Mödling. Szük­ségtelen elmondani a históriát, hiszen­ csak an­­nyi az egész, hogy a magyar-német sógorság révén a „'turul" mödlingi gyártmányú cipőket árult államsegél­lyel. A makói „Turul” szép neve dacára szintén összeütközésbe jött az ipar­­i törvény 58. egész raktára §-ával és a mödlingi gyártmányok hamis védjegy használata miatt ] elkoboztatott. A miniszter úgy döntött, hogy a mődlingi cip­ők nem kapnak államsegélyt, elá­rusíthatók ugyan, de „Turul" nélkül, mődlingi firmával. Elfogytak a mődlingi topánkák is, mert mi irtóztató módon pártoljuk a honi ipart és a „Turul" visszaszállt a makói volt mődlingi cipőraktárr­a. Aztán lesz államsegély, magyar cipő és „Turul" firma, csak ne sógorosodjék megint. Kénbányák Erdélyben. A­mint Besztercéről irják a borgói havasokban nagy kiterjedésű kén­telepekre bukkantak. E hír futó­tű­zként terjedt­­ el és napról-napra érkeznek a bányakapitány­­­­sághoz kérvények bányászati jogért. Egy kolozs­vári és budapesti mérnök már erélyesen hoz­zálátott a fúrási munkálatokhoz és megállapították, hogy a Petricsel-erdőben, a­mely az 1900 láb magas Pietra-Pjatyi hegy lábánál húzódik el, több kilométer hosszúságban hatalmas kénrétegek húzódnak­, még pedig aránylag vékony földréte­gek alatt, úgy hogy azok feltárása könnyű szer­rel eszközölhető. Szakemberek állítása szerint a megfúrt terület alatt található kénmennyiség meghaladja a 160.000 vaggon rakományt. Hir szerint már folynak tsz angol tőkepénzesekkel ez értékes anyag kihasználására a tárgyalások, melyek elé a szomszédos községek is nagy ér­deklődéssel tekitenek, mert rájuk néz­ve jelen­tékeny fontossággal birna, ha itt nagyobb szabásu bányatelepek létesülnének. — Szóval most már minden kincset felfedezünk — és bujdosunk to­vább — Amerikába. Ki é3 bevándorlás. Az Egyesült államokban a mult év 3-ik negyedében a bevándorlás óri­ási arányokat öltött. Magyarországból 35.478 egyén vándorolt be. Tehát ugyanan­nyi vándo­rolt ki tőlünk — abba az egy irányba. Nagy szerencsétlenség. Déváról jelentik, hogy a vajdahunyadi állami vasgyárnál az uj olvasztó­műből kiömlő gáz hét embert a fölismerhetet­lenségig összeégetett. A szerencsétlenség ügyében a dévai kir. ügyészség megindította a vizsgálatot. A bujdosók. 49-ben is bujdostak, most is bujdosnak. Az okok talán különbözők, az uta­zásnak csak a neve más, modernebb lényegében mind egy — az eredmény pedig teljesen egy : a magyar nemzet pusztulása. Oh azok a kerek í­rczu fájin optimisták ellentmondanak ennek. H­anem úgy látszik, akár panaszkodunk mi, akár mosolyognak ők, azért csak bujdosik és pusztul a magyar napról-napra. Pedig már van kivándor­lási törvény is. Magyarországnak szive lelke közepéből bujdosnak ki naponta a magyarok. Naponként jön a hir, hogy U­dvarhely megyéből, hol a leggyökeresebb székelység tanyázott s hol most a legkétségbeejtőbb nyomor ütött tanyát, tíz család indult útnak, azután útnak indult Csongrád megyéből is 15 család ma, s 30 család indul holnap. Mit is mondjunk nekik: jó ut­at! vagy jó éjszakát nektek kurucz magyarok ! ha ezer esztendő alatt nem tanultátok meg az or­szág­fentartó törvényt. Pályásat. A siketnémák váczi orsz. kir. inté­zetében 1903. évi m­árczius hó 13-án a „Kisteleki Lévay Henrik alapítvány" 1000 K kamata kiad­ható lévén, felhívatnak mindazok, kik e segélyt elnyerni óhajtják, hogy a nm. vallás- és közok­tatásügyi m. kir. ministeriumhoz intézett, kellően felszerelt folyamodványukat 1903. évi február 15-ig aláürott igazgatósághoz küldjék be. Az alapító levél IV. pontja értelm­ében segélyre jogo­sultak valláskülömbség nélkül mindazon szegény­­ sorsú, feddhetetlen munkás életű siketnémák, kik a magyar szent korona országaiban születtek, s a siketnémák országos intézeteiben kiképeztet­vén, onnan jó bizonyitványnyal kiléptek és vala­mely mesterséget (avagy női iparágat) elsajátít­ván, önálló üzletet óhajtanak nyitni. A folyamod­ványhoz melléklendők: a) Születési anyakönyvi kivonat, b) Intézeti bizonyítvány, c) Erkölcsi bizonyítvány, d) Iparhatósági bizonyítvány arról, hogy folyamodó valamely iparágban teljes jártas­sággal bir. e) Iparengedély, f) Vagyoni kimuta­tás, illetőleg szegénységi bizonyítvány. Az oda­ítélt segélyösszeg 1903. évi márczius hó 13 án Vác­on, a siketnémák intézetében a tanári kar és a növendékek jelenlétében adatik át. Vácz, 1903. január 15-én. A magyar tudós emléke. Bolyai János világ­hírű magyar mathematikus tanár volt. Művének „Tenta­ uen" a czime. Marosvásárhelyt tanított. Január 15 én ünnepelték meg a kolozsvári egye­temen, születésének százéves jubileumát. Az ünne­pélyen beszédet mondottak : dr. Schilling Lajos helyi egyetemi rektor, Frőhlich Izidor pesti egyetemi tanár, Schlesinger Lajos kolozsvári ta­nár, Beke Manó, tudos dékán, Kiszsák, Szamosi tanár, továbbá dr. Eötvös Lóránt a M. T. Aka­démia elnöke. A magyar korona mellett a magyar nyelv. Az országgyűlésen a napokban tárgyalták a hor­vátországi útlevelek ügyét. Az út­le­vélen rajta van természetesen a magyar korona, de a levél szövege horvát és franczia nyelven van kiállítva. Az ellenzék ellene mondott ennek, a magyar koronához hozzátartozónak tartván, magyar nyel­vet. De ezt az elvet a többség leszavazta. Kivándorlás, Turócz megyében az idén a szo­kottnál is korábban és tömegesebben indult meg az Amerikába kérés, a kisebb való kivándorlás. Tótpróna vidé­falvakból is 20—30 főnyi csa­patokban — köztük sok serdülő leány — indul a nép a nagy útra, ugy annyira, hogy munka­bíró ember a kevés módos gazdán kivül alig marad itthon s a gazdaközönség drága pénzen sem kap munkásokat. Székely iparpártolás. A székely városoknak, nem is olyan régen, az oláh vámháboru virágzó timár-ipara volt. Az iparosok között előtt a tímár-iparosok voltak a legmódosabbak. Sajnos, c­sak a vámháborúig. Akkor elzárták orruk előtt az oláh határt nagy vámmal, az ország jelenté­kenyebb forgalmi pontjait pedig a vasúthiány tette megközelíthetetlenné. Kézdivásárhely, Szé­kelyudvarhely, Marosvásárhely tímár-iparosai szegényedtek, pusztultak, a fiú ma mesélve beszél arról a forgalomról, amit apjánál az ő inaskorá­ban elértek. Most a kereskedelmi miniszter ezek­nek akar a hónuk alá nyúlni. Közelebbről le­iratot intézett a székely kamarához, melyben felhívta a kamarát, hogy Szodola tímár-ipari szaktanítóval egyetértve, tegyen javaslatot a szé­kelyföldi tímár-ipar segélyezésére vonatkozólag. Mi lehet ez a javaslat? A tímár-iparosok még élő töredékét ellátni technikai eszközökkel, páni­­s­zel, hogy versenyképes árut készíthessenek. De­­ akkor is áthághatlan korlátokat emel elibük a beözönlött idegen áruk sokasága, amivel nema­­ fognak bírni, s csak annyiban boldogulnak men­­nyiben a helyi fogyasztásban megtalálják létfel­tételüket. Ez a nagyobb baj ráadásul alighanem megöli a még élő töredéket is. Egy jó mégis van a mozgalomban s ez az, hogy a timár-ipa­rosok maguk is keresik boldogulásuk eszközeit. Székely­udvarhelyen pl. szövetkezetté tömörültek , mint ilyen kaptak 14,000 korona feltételesen visszafizetendő államsegélyt a maguk kis tőkéje mellé, hogy szerencsét próbáljanak. Elindulván, szerencsét próbálnak tehát. Hogy meddig, az estélyek mutatják meg. Erre a vámszerződések megkötésénél kell igazába gondolni. Méhészeti előadások. A Magyar Pajzs kitűnő munkatársa, Hugauff Ede baranyagerdei főtanító, a tudvalevőleg méhészeti főfelügyelő azon a vidéken! napokban körutat tett "s Baranyabaksán­, Gerdén és Bugásdon szakelőadásokat" tartott a községek számára. Ugyancsak Gerdén és Bugás­don megalakította a Gazdaszövetkezetet s az Olvasó­kört, melyeknek elnökéül is megválasztották. A nép elöljárói közül ha egyen-egyen csak fél ekkora közgazdasági munkakört töltenének be , nyugodtabban mondhatnók: Akié a föld, azé az ország, új iskola. Baranyai tudósítónk irja, hogy B. Szabadszentkirályon teljesen uj iskolát építet­tek a kis muzsafik számára. Az építkezés Tijlaky Géza tanügyért lelkesedő helybeli plébánosnak köszönhető, kinek 3 évi rövid ottléte alatt öt intézmény létesült már: Új iskola, a templom újjáépítése, községi hitelszövetkezet, Olvasókör és a Gazdaszövetkezet — mind megannyi vallási, közművelődési és közgazdasági intézkedés. Összeomlott az iskola­ Mogyoróska község­ben. Egy czigánytól meglőtt czigányhullát bon­czoltak fel az iskola­teremben (ez is jó),­s amint elvégezték ezt a tur­boncztani előadást, az iskola nagy robajjal összeomlott — szégyenében. 300 000 kor. Haben Sie nicht gesehen — vagyis nem találkoztál Steinberger úrral,­? Mert Steinberger Mór ur fővárosi »bornagykereskedő« összeszedett 300,000 kor­ értékű bort, gyorsan eladta egy kissé olcsóbban is s egyik alkalma­zottjának 10 ezer koronáját még elsikkasztotta, feleségét elhelyezte Szegeden s maga gyorsan megugrott. A rendőrség most bizonyosan keresi. Te nem láttad? ÜP~ Csak magyar gyufát vásároljatok, Emke gyufát s Tanitókh­ázsa gyufáját. A szövetkezetben van elég. ""Ha Különfélék. Busul a vármegye. ... A vármegye öreg testébe hatalmas sebet hasított a törvény. A megye pénzét ezután már nem a tisztes vén megyeházak pipafüstös szobáiban őrzik, hanem az állami pénztárban. Egy csomó ember vált meg: a vármegyétől s ez a bucsu oly szomorú, oly melankolikus . . . íme, Baranya megyében, Pécsett, megszólalt egy költő is, akinek pedig a foglalkozása elég reális: a gyámpénztáros, Bodnár István. A megye a távozó pénztári és számvevőségi tisztviselőinek tiszteletére estét rendezett s itt olvasta fel Bodnár István a ver­set, melyben ezeréves fához hasonlítja a várme­gyét, amelynek ágait a szél tépi, s letépi egymás­után. A vers befejező néhány strófája ez: És ha fáj a válás törzsnek, Ne fájna az nekünk, a letörött koronának, ágnak ? Busongva ne néznénk ott a csonka törzsre : Am­ikor szétváltunk, örökké örökre ? ! Igen, illetődve tekintünk fel rája, Büszkén is: rész voltunk fenn, a koronába, Egyik gally, másik ág, az meg egy levélke — Áldja meg az Isten azt a vén fát érte ! Áldja meg az Isten a napot, a földet. Áldja, hogy nevelte azt a derék törzset, Mely küzdött viharral, megvetett villámot, Mely emelt fejével mindig csak csatázott . . . Nyil lepattant róla, gyilkos óntól védett, készen tartogatott enyhe menedéket. Lombja védő sátrát mindenkor kitárta:­ Mikor sas csapott rá a­­ turulmadárra. S ezt a szent madarat öntestével védte . . . Ő volt a szabadság pelyhes, puha fészk . . .

Next