Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-22 / 4. szám
1903. január 22. MAGYAR PAIZS 3 tesszük a megjegyzésünket. Az eset az, hogy Sopron megye egyik falujában a harangozó lemondott és más nem akadt. Az iskolaszék meghozta az ítéletet, hogy ha nem kapnak harangozót, akkor a tanító köteles harangozni. • Ugyan meddig tart ez az állapot? Hát nincs abban a faluban egy értelmes ember? Hát a pap nem tagja az iskolaszéknek, hogy megvédje művelt embertársát? a műveltségnek az érdekét? egy tanítói műveltségnek az érzékenységét? A Pokolsár. A kavásiznai ,világhírű Pokolsár tükörfürdőről a mult fürdőidény hírt terjesztettek a fürdővendégek idejéből vonz Valóban, az elmúlt nyáron a Pokolsár kemény forrása beiszaposodott. Jóllehet, hogy a szakemberek véleménye szerint a Pokolsor vizét fölhányni szokott szénsav kötötten megvolt a víz tükörében, de a laikus fürdőzők igényét és kiváncgiságát ez nem elégítette ki s éppen ezért némelyek roszvéleményt vittek magukkal a hires fürdőről. A fürdőrészvénytársaság igazgatósága a Pokolsár medrét alaposan kitakarította, a pár év óta letapodott és a gázokat hányatta s ma már a Pokolsár lefojtott iszapot kivisszanyerte régi, hatalmas forrását. Reméljük, hogy a gyógyulást kereső nagyközönség a jövőben ismét tömegesen megy Kováczkára. Magyar nyelv a temipiom ® krean. A pozsonyi magyar közművelődési egyesület igazgató választmánya legutóbbi ülésében elhatározta, hogy mindazoknak a lelkészeknek és tanítóknak, akik híveik megmagyarosítását oly mértékben viszik keresztül, hogy a templomi nyelvet is magyarrá teszik, nagyobb pénzbeli jutalmat ad. Az egyesület e célra egy előre 7600 koronát szavazott meg. A „Tarul" hasaszállt. Nem szükséges elmondanuk, hogy ez a „Turul” nem anyira madár, mint inkább cipőgyár. Ennek a „Turul"-nak a régi időben — mikor még ifjú és erős volt a turul és a cipőgyárak gyöngék — a német földön tett viziteléseit adta vissza Mödling. Szükségtelen elmondani a históriát, hiszen csak annyi az egész, hogy a magyar-német sógorság révén a „'turul" mödlingi gyártmányú cipőket árult államsegéllyel. A makói „Turul” szép neve dacára szintén összeütközésbe jött az ipari törvény 58. egész raktára §-ával és a mödlingi gyártmányok hamis védjegy használata miatt ] elkoboztatott. A miniszter úgy döntött, hogy a mődlingi cipők nem kapnak államsegélyt, elárusíthatók ugyan, de „Turul" nélkül, mődlingi firmával. Elfogytak a mődlingi topánkák is, mert mi irtóztató módon pártoljuk a honi ipart és a „Turul" visszaszállt a makói volt mődlingi cipőraktárra. Aztán lesz államsegély, magyar cipő és „Turul" firma, csak ne sógorosodjék megint. Kénbányák Erdélyben. Amint Besztercéről irják a borgói havasokban nagy kiterjedésű kéntelepekre bukkantak. E hír futótűzként terjedt el és napról-napra érkeznek a bányakapitánysághoz kérvények bányászati jogért. Egy kolozsvári és budapesti mérnök már erélyesen hozzálátott a fúrási munkálatokhoz és megállapították, hogy a Petricsel-erdőben, amely az 1900 láb magas Pietra-Pjatyi hegy lábánál húzódik el, több kilométer hosszúságban hatalmas kénrétegek húzódnak, még pedig aránylag vékony földrétegek alatt, úgy hogy azok feltárása könnyű szerrel eszközölhető. Szakemberek állítása szerint a megfúrt terület alatt található kénmennyiség meghaladja a 160.000 vaggon rakományt. Hir szerint már folynak tsz angol tőkepénzesekkel ez értékes anyag kihasználására a tárgyalások, melyek elé a szomszédos községek is nagy érdeklődéssel tekitenek, mert rájuk nézve jelentékeny fontossággal birna, ha itt nagyobb szabásu bányatelepek létesülnének. — Szóval most már minden kincset felfedezünk — és bujdosunk tovább — Amerikába. Ki é3 bevándorlás. Az Egyesült államokban a mult év 3-ik negyedében a bevándorlás óriási arányokat öltött. Magyarországból 35.478 egyén vándorolt be. Tehát ugyanannyi vándorolt ki tőlünk — abba az egy irányba. Nagy szerencsétlenség. Déváról jelentik, hogy a vajdahunyadi állami vasgyárnál az uj olvasztóműből kiömlő gáz hét embert a fölismerhetetlenségig összeégetett. A szerencsétlenség ügyében a dévai kir. ügyészség megindította a vizsgálatot. A bujdosók. 49-ben is bujdostak, most is bujdosnak. Az okok talán különbözők, az utazásnak csak a neve más, modernebb lényegében mind egy — az eredmény pedig teljesen egy : a magyar nemzet pusztulása. Oh azok a kerek írczu fájin optimisták ellentmondanak ennek. Hanem úgy látszik, akár panaszkodunk mi, akár mosolyognak ők, azért csak bujdosik és pusztul a magyar napról-napra. Pedig már van kivándorlási törvény is. Magyarországnak szive lelke közepéből bujdosnak ki naponta a magyarok. Naponként jön a hir, hogy Udvarhely megyéből, hol a leggyökeresebb székelység tanyázott s hol most a legkétségbeejtőbb nyomor ütött tanyát, tíz család indult útnak, azután útnak indult Csongrád megyéből is 15 család ma, s 30 család indul holnap. Mit is mondjunk nekik: jó utat! vagy jó éjszakát nektek kurucz magyarok ! ha ezer esztendő alatt nem tanultátok meg az országfentartó törvényt. Pályásat. A siketnémák váczi orsz. kir. intézetében 1903. évi márczius hó 13-án a „Kisteleki Lévay Henrik alapítvány" 1000 K kamata kiadható lévén, felhívatnak mindazok, kik e segélyt elnyerni óhajtják, hogy a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz intézett, kellően felszerelt folyamodványukat 1903. évi február 15-ig aláürott igazgatósághoz küldjék be. Az alapító levél IV. pontja értelmében segélyre jogosultak valláskülömbség nélkül mindazon szegény sorsú, feddhetetlen munkás életű siketnémák, kik a magyar szent korona országaiban születtek, s a siketnémák országos intézeteiben kiképeztetvén, onnan jó bizonyitványnyal kiléptek és valamely mesterséget (avagy női iparágat) elsajátítván, önálló üzletet óhajtanak nyitni. A folyamodványhoz melléklendők: a) Születési anyakönyvi kivonat, b) Intézeti bizonyítvány, c) Erkölcsi bizonyítvány, d) Iparhatósági bizonyítvány arról, hogy folyamodó valamely iparágban teljes jártassággal bir. e) Iparengedély, f) Vagyoni kimutatás, illetőleg szegénységi bizonyítvány. Az odaítélt segélyösszeg 1903. évi márczius hó 13 án Vácon, a siketnémák intézetében a tanári kar és a növendékek jelenlétében adatik át. Vácz, 1903. január 15-én. A magyar tudós emléke. Bolyai János világhírű magyar mathematikus tanár volt. Művének „Tenta uen" a czime. Marosvásárhelyt tanított. Január 15 én ünnepelték meg a kolozsvári egyetemen, születésének százéves jubileumát. Az ünnepélyen beszédet mondottak : dr. Schilling Lajos helyi egyetemi rektor, Frőhlich Izidor pesti egyetemi tanár, Schlesinger Lajos kolozsvári tanár, Beke Manó, tudos dékán, Kiszsák, Szamosi tanár, továbbá dr. Eötvös Lóránt a M. T. Akadémia elnöke. A magyar korona mellett a magyar nyelv. Az országgyűlésen a napokban tárgyalták a horvátországi útlevelek ügyét. Az útlevélen rajta van természetesen a magyar korona, de a levél szövege horvát és franczia nyelven van kiállítva. Az ellenzék ellene mondott ennek, a magyar koronához hozzátartozónak tartván, magyar nyelvet. De ezt az elvet a többség leszavazta. Kivándorlás, Turócz megyében az idén a szokottnál is korábban és tömegesebben indult meg az Amerikába kérés, a kisebb való kivándorlás. Tótpróna vidéfalvakból is 20—30 főnyi csapatokban — köztük sok serdülő leány — indul a nép a nagy útra, ugy annyira, hogy munkabíró ember a kevés módos gazdán kivül alig marad itthon s a gazdaközönség drága pénzen sem kap munkásokat. Székely iparpártolás. A székely városoknak, nem is olyan régen, az oláh vámháboru virágzó timár-ipara volt. Az iparosok között előtt a tímár-iparosok voltak a legmódosabbak. Sajnos, csak a vámháborúig. Akkor elzárták orruk előtt az oláh határt nagy vámmal, az ország jelentékenyebb forgalmi pontjait pedig a vasúthiány tette megközelíthetetlenné. Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Marosvásárhely tímár-iparosai szegényedtek, pusztultak, a fiú ma mesélve beszél arról a forgalomról, amit apjánál az ő inaskorában elértek. Most a kereskedelmi miniszter ezeknek akar a hónuk alá nyúlni. Közelebbről leiratot intézett a székely kamarához, melyben felhívta a kamarát, hogy Szodola tímár-ipari szaktanítóval egyetértve, tegyen javaslatot a székelyföldi tímár-ipar segélyezésére vonatkozólag. Mi lehet ez a javaslat? A tímár-iparosok még élő töredékét ellátni technikai eszközökkel, pániszel, hogy versenyképes árut készíthessenek. De akkor is áthághatlan korlátokat emel elibük a beözönlött idegen áruk sokasága, amivel nema fognak bírni, s csak annyiban boldogulnak mennyiben a helyi fogyasztásban megtalálják létfeltételüket. Ez a nagyobb baj ráadásul alighanem megöli a még élő töredéket is. Egy jó mégis van a mozgalomban s ez az, hogy a timár-iparosok maguk is keresik boldogulásuk eszközeit. Székelyudvarhelyen pl. szövetkezetté tömörültek , mint ilyen kaptak 14,000 korona feltételesen visszafizetendő államsegélyt a maguk kis tőkéje mellé, hogy szerencsét próbáljanak. Elindulván, szerencsét próbálnak tehát. Hogy meddig, az estélyek mutatják meg. Erre a vámszerződések megkötésénél kell igazába gondolni. Méhészeti előadások. A Magyar Pajzs kitűnő munkatársa, Hugauff Ede baranyagerdei főtanító, a tudvalevőleg méhészeti főfelügyelő azon a vidéken! napokban körutat tett "s Baranyabaksán, Gerdén és Bugásdon szakelőadásokat" tartott a községek számára. Ugyancsak Gerdén és Bugásdon megalakította a Gazdaszövetkezetet s az Olvasókört, melyeknek elnökéül is megválasztották. A nép elöljárói közül ha egyen-egyen csak fél ekkora közgazdasági munkakört töltenének be , nyugodtabban mondhatnók: Akié a föld, azé az ország, új iskola. Baranyai tudósítónk irja, hogy B. Szabadszentkirályon teljesen uj iskolát építettek a kis muzsafik számára. Az építkezés Tijlaky Géza tanügyért lelkesedő helybeli plébánosnak köszönhető, kinek 3 évi rövid ottléte alatt öt intézmény létesült már: Új iskola, a templom újjáépítése, községi hitelszövetkezet, Olvasókör és a Gazdaszövetkezet — mind megannyi vallási, közművelődési és közgazdasági intézkedés. Összeomlott az iskola Mogyoróska községben. Egy czigánytól meglőtt czigányhullát bonczoltak fel az iskolateremben (ez is jó),s amint elvégezték ezt a turboncztani előadást, az iskola nagy robajjal összeomlott — szégyenében. 300 000 kor. Haben Sie nicht gesehen — vagyis nem találkoztál Steinberger úrral,? Mert Steinberger Mór ur fővárosi »bornagykereskedő« összeszedett 300,000 kor értékű bort, gyorsan eladta egy kissé olcsóbban is s egyik alkalmazottjának 10 ezer koronáját még elsikkasztotta, feleségét elhelyezte Szegeden s maga gyorsan megugrott. A rendőrség most bizonyosan keresi. Te nem láttad? ÜP~ Csak magyar gyufát vásároljatok, Emke gyufát s Tanitókházsa gyufáját. A szövetkezetben van elég. ""Ha Különfélék. Busul a vármegye. ... A vármegye öreg testébe hatalmas sebet hasított a törvény. A megye pénzét ezután már nem a tisztes vén megyeházak pipafüstös szobáiban őrzik, hanem az állami pénztárban. Egy csomó ember vált meg: a vármegyétől s ez a bucsu oly szomorú, oly melankolikus . . . íme, Baranya megyében, Pécsett, megszólalt egy költő is, akinek pedig a foglalkozása elég reális: a gyámpénztáros, Bodnár István. A megye a távozó pénztári és számvevőségi tisztviselőinek tiszteletére estét rendezett s itt olvasta fel Bodnár István a verset, melyben ezeréves fához hasonlítja a vármegyét, amelynek ágait a szél tépi, s letépi egymásután. A vers befejező néhány strófája ez: És ha fáj a válás törzsnek, Ne fájna az nekünk, a letörött koronának, ágnak ? Busongva ne néznénk ott a csonka törzsre : Amikor szétváltunk, örökké örökre ? ! Igen, illetődve tekintünk fel rája, Büszkén is: rész voltunk fenn, a koronába, Egyik gally, másik ág, az meg egy levélke — Áldja meg az Isten azt a vén fát érte ! Áldja meg az Isten a napot, a földet. Áldja, hogy nevelte azt a derék törzset, Mely küzdött viharral, megvetett villámot, Mely emelt fejével mindig csak csatázott . . . Nyil lepattant róla, gyilkos óntól védett, készen tartogatott enyhe menedéket. Lombja védő sátrát mindenkor kitárta: Mikor sas csapott rá a turulmadárra. S ezt a szent madarat öntestével védte . . . Ő volt a szabadság pelyhes, puha fészk . . .