Magyar Építőművészet 7. (1909)
1909 / 3. szám - Divald Kornél: Lőcsei reneszánsz lakóházak.
sága a házak homlokzatán attikaszerűen egyenesen záródó, apró ormokból összerótt koronázattal ékes, emeletnyi magas oromfal, amelyet párkánya alatt arkaturás tagozás élénkít. A magas oromfalakat a felvidéki viszonyainknak megfelelő alacsony sarkot formáló kettős félereszű tetők tették szükségessé, amelyeket a gyakori tűzvészek ellen másik három oldalukon is emeletnyi magas tűzfalakkal védtek meg. A homlokzat oromfala a művészi megoldásra alkalmatlan háztető eltakarására szélvelencei palotákról lesték el faviszonyoknak megfelelően módosítva használták föl. A felvidéki reneszánsz épületeinken, főleg Sáros- és Szepes vármegyében, a kastélyokon, templomtornyokon, haranglábakon s városi lakóházakon általános fantasztikus ormok ősei Velencében, a Procurazie Vecchie párkányain sorakoznak. Ennek félköríves nyílású ablaksorai adhatták meg az eszmét építészeinknek az oromfalak arkaturás tagozásához is. A velencei paloták nemes kőanyagból épültek. Városi épületeink és kastélyaink anyaga viszont darabos homokkő és tégla volt, amelyet be kellett vakoltatni. Mindazonáltal ezek a vakolatos homlokzatok nem maradtak dísztelenül, sőt alig volt rajtuk tenyérnyi hely, amelyet szgraffítórajzokkal nem ékesítettek volna. Ez a szgraffítódíszítés lakóházainkon ma már mindenfelé elenyészett. Többé-kevésbbé megviselt példáival már csak a késmárki és nagyeőri harangtornyon, valamint a fricsi kastély oromfalán találkozunk. Az emeletnyi magas oromfalain arkaturásan tagolt, párkányán fantasztikus ormokkal koronázott, homlokzatán szgraffitódíszítéssel ékes házak építése a XVII. század derekáig tartott. Ettől fogva a magas oromfalat megtartva, házaink homlokzatán a plasztikus díszítés lesz uralkodó. A felsőmagyarországi reneszánsz stílus XVI—XVIII. századbeli változatára az úgynevezett lőcsei Thurzó-ház példa, amelyet újabban a Bágya-családtól gróf Csáky BORST-SPU UNBERGER-HÁZ.