Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-03-17 / 1. szám
Első évfolyam. Előfizetői feltételek : Évre ....................• 8 Irt kr. Félévre..........................4 * n Negyedévre . . . . 2 » — n Havonként . . . . — n CO „ Megjelenik hetenkint kétszer : Vasárnap és Szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mutatványszám: 1 -só szám. kolozsvári, 107. márczius 17-én. Szentegyház-utcza 407. sz.MAGYAR POLGÁR. _____________POLITIKAI LAP. ILiói Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sorra 5 kr. nályégdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Deésen : Krézner Sámuel. Enyeden : Vékör János. Tordin: Papp Lukács és fia. Szamosajvirtt : Csausz testvérek. A .31. Polgári magán társilrgonye. Feladatott Pesten 16 A. d. n. 6 órakor. Megérkezett „ a 616 p. A 67 es bizottmány munkálatai részletes megvitatása szerdára tűzetett. Fiumei távsürgöny szerint, Matkovich szabadon bocsáttatott. A nép kifogta lovait, éltette a királyt, Deákot, a magyar ministeriumot. Zágrábból gr. Fejachevich, Baros) horvátügyi értekezletre Pestre hivattak. " ? Szerk. M -CsAn, márczius 6. 1867. Tisztelt barátom! Családi körülményeim pár napra haza idézvén tűzhelyemhez, első kellemes meglepetésem az ön programmja megjelenése volt. Független szabadelvű lapot akar ön kiadni, lapot, melynek — távol legyen tőlem minden sérteni akarás a kolozsvári más két lap irányában — szükségét oly rég érezzük, melynek létesítése azonban, eddig, többszöri kísérlet daczára, nem sikerült. A „Magyar Polgár" vezérelvei, melyeket ön programmjában kifejt, a hongyűlésünkön jelenleg levő pártok közül határozottan a balközép orgánumává teszik azt. Közös elvünk ugyanis, megadni a független felelős magyar kormány létezhetésének feltételeit, támogatni, erősítni azt az idegen befolyással szemben, magunk tartásával lefegyverezni, megszégyenítni a reactiót, kiszakítni annak szájából a falánkot, mielőtt azzal, hosszas tetszhalálából lábbadozó alkotmányos létünkön mérges sebet ejthetett volna, de egyszersmind szigorúan virasztani s őrködni a felett, hogy kormányunk intézkedéseiben törvényeinket egy perczig se veszítse szem elöl, melyek védelmére bármikor készek leszünk síkra szállni. Lehetlen tehát önt őszintén nem üdvözölnöm e téren. Útja, legalább kezdetben, rózsás nem leend; a párt, melynek orgánumául, eszméink központjául ajánlkozik — Királyhászon inneni részünkben — szervezetien, tagjai bar szamosak, szeiazui *<*■*, ő ellenünk, akarom hinni nem részakarat, de elfogultságból oly hirek hozattak s tartatnak forgalomban, melyek a párt s igy az ön állásának is, igen méltatlanul ugyan, de sokat ártottak s ártanak ma is. A „Magyar Polgár“ feladata lesz, egyesitni az elszórt erőket, megcáfolni a gyanúsító suttogást, elhallgattatni a netalán szemtelenül mutatkozó rágalmat addig is, mig a párt tényekkel bizonyíthatta be azok alaptalanságát, s azt, hogy lépteiben sem hiúság, sem önzés, de csak is a halántékaira babért közelebbről alig szerzendő, szent meggyőződés, s hazánk egységéhez s törvényeinkhez, hű ragaszkodás vezérli. Szép, de nehéz feladat; üdvözlöm ön bátorságát, melylyel a küzdtérre kilépett, vezéreltetve a tudattól, hogy, távolabb példát nem is keresve, a mostani országgyűlési többség legjelesbjei is csaknem egész életükben mint minoritás küzdöttek, s e téren érdemelték ki a haza bizalmát. Dicső jellemvonása az alkotmányos szabadság fényes napjának, hogy nem csak világít, de melegít is, s áldott melege új életet kelt mindenütt, legelőbb a legérzékenyebb szellemvilágban. E hatás eredményének tartom a „Magyar Polgár“ életre ébredését is, s remélem, míg az alkotmányosság napja ragyogand egünkön, élni, küzdeni, hatni fog — bocsásson meg ön, hogy igy nevezem — lapunk is, elein lehet félreértetve, majd megértetve , végre talán átalánosan méltányoltatva is, ha vezérelveihez hű marad. Alkotmányos életünknek még elein vagyunk, a közösen érdeklő viszonyokat tárgyazó bizottmányi munkálat még az országgyűlésem tárgyalásra vár, azon munkálat, mely az eddig együtt küzdött alkotmányos magyar nagy pártot két árnyalatra osztá. A „Magyar Polgár“ a legjobb perezben jelenik meg mint pártorgánum is, megértetni olvasóival az árnyalatok különbségét, kimutatni, miért nem érthet a balközép mindenben egyet a jobbközéppel, nem akarván a kissebbség gyakorlatban is kivehető terve szerint semmit feláldozni az ország függetlenségéből, s miben és mennyiben áldoztatnék fel kevesebb az ország függetlenségéből a kisebbségnek gyakorlatban is kivihető terve szerint. Ha ezen keresztül ment az országgyűlés, következnek a gyakorlati kérdések, az unió teljes végrehajtása, mi ránk nézve oly véletlen fontos, mondjuk ki, legfontosabb kérdés: ismét szép tér egy független lapnak kimutatni, mily felesleges, sőt veszélyes lenne fentartani bármi keveset is abból, mi hazánk nagyobb részétőli külön állásunkra emlékeztet, s mennyire érdekünkben van mindnyájunknak, nemzetkülönbség nélkül, a Szent István birodalmába a teljes beolvadás. A nemzetiségi, a hatóság-szervezési fontos kérdésekben, a „Magyar Polgár“ feladata lesz azon iparkodni, hogy e kérdésekben félretéve minden szűkkeblűséget, a magyar haza minden polgárát csak a hazaszeretet s a közjóllét buzgó óhajtása vezesse, s a valódi, a nemesen értelmezett democratia elvei szerint a születés, nemzetiség és vallás ezután senkinek se érdemül, se bűnül ne tulajdoníttassanak, senkinek sem kiváló jogokat ne adjanak, sem különösebb terhek viselésére ne kényszerítsenek senkit. lend a sor, oda kell hatnunk, hogy a— minden pártkülönbség nélkül — oly egyénekre essenek, kik mind tudás, mind jellem tekintetében hivatalaikra képesek, csak igy menthetvén meg helyhatósági rendszerünket, alkotmányos létünknek e sok felől megtámadott palládiumát, s eszközölhetve azt is, hogy a kíméletes administratív, olcsó és gyors igazságszolgáltatás hazánk sorsának jobbra fordultát tettleg mielőbb éreztesse a néppel, melynek egyéb könnyebbítés most hirtelen úgy is alig lesz nyújtható. Nem lehet czélom most minden felmerülő fontos kérdésről részletesen kifejteni nézetimet, csak jelezni akartam, miket hiszek én a „Magyar Polgár“ legközelebbi teendőinek programmja szerint, figyelmeztetni a tisztelt olvasó közönséget ezen igen korszerű vállalatra s annak irányára, s kijelenteni, hogy ha önnek nézete az enyéimmel az elmondottakra talál, időről időre én is hordandok pár homokszemet az ön által megkezdett szellem, hogy az elhunyt fejedelem által megsemmisítéssel fenyegetett alkotmányos szabadság és nemzetiség szent ügye hasonló megtámadások ellen mindenkorra biztosíttassék. Éppen ez időben vala legélénkebb a porosz izgatás is, melylyel a berlini kabinet részint titkos ügynökei, részint levelezései által arra ösztönzi vala a nemzetet, hogy a belgák példájára szakadjon el az osztrák háztól. Még azon hadakból is, melyeket József Sléziában és Morvában a poroszok ellen felállított, több magyar tiszt összeköttetésben létezett a berlini kormánynyal. És úgy látszik, a körülménynek is volt némi része abban, hogy a gyűlések, melyek a császár halálának hírére március hóban a megyék által tartottak vala, általában igen élénken, sőt néhol zajosan folytak le. Azon tulságig, melyre a poroszok által izgattatnak vala, egy megye sem engedé ugyan magát elragadtatni ; a nagyobb rész mindazonáltal erélyes, sőt merész hangon feliratokban követelé a kanczelláriától, a helytartótanácstól, gr. Zichy Károly országbírótól s az ország többi főtisztviselőitől, bíznák reá az elhunyt császár testvérét s trónja örökösét Leopold nagyherczeget, hogy mentél előbb hirdessen országgyűlést s koronáztassa meg magát ; ha pedig ezúttal, bátyja példája szerint, netalán vonakodnék, a törvény értelmében hirdetnék ki maguk a nemzeti gyűlést, melyet az ország sérelmeinek orvoslása s a háborús körülmények egyaránt, múlhatlanul igényelnek. Kijelenték átalában mindnyájan, hogy készebbek véreket és életüket feláldozni, mint a törvények megsértését tovább is eltűrni. Némelyek, például Szepes megye, egy lépéssel tovább menve, egész nyíltsággal kiraondák, hogy valamint az uj királynak, ha kormányát alkotmányszerűleg kezdi meg, eleve is hűséget s engedelmességet ígérnek , úgy ellenkező esetben, ha ő a nemzet és fejedelmi háza közt fennálló viszonylagos szerződéseket megszegné, a nemzetre se rovassék bűnül, ha aztán jogai s nemzetisége biztosítékát ősi szabad királyválasztási jogának gyakorlatában keresendő.) Még élesebb volt Posonymegye felirata: „Csak azon föltétel alatt egyezett vala meg a nemzet, úgymond, a nőági örökösödésben, ha kormány') Colect. Repraes. et Proto coll. 1. 114. épületnek, a független és szabadelvű „Magyar Polgár“ nak, létesítéséhez *). Ilontius üdvözlettel maradok elvrokona Tisza László. * .... ■*- - — ■léc«, márczius 13. 1867. Igazán kétségbeestő volna és a jelen pillanat örömének nem csekély részét megsemmisítené, ha azt kellene mondanunk, hogy az utolsó 19 év teljesen el van veszve nemzetünk életéből, és hogy a munkát ott kell ismét folytatnunk, ahol 1848-ban abbahagytuk. Külsőleg, az igaz, politikai életünk ez egész idő alatt szünetelt, csak hogy az élet külső nyilvánulása, hál’ Istennek, még nem maga az élet. Ha a folyam elé erős gátat vetnek, eltűnik az ár, mintha a föld nyelte volna el, de azért sem el nem veszett, sem meg nem állapodott, hanem a gát alatt tűr magának ágyat, és ha utóbb megint módja van keresztültörni a föld kérgén, nem ott buzog elő ismét, ahol eltűnt vala, hanem jóval előbbre. A szellemek munkáját pedig az anyagi kényszer még annyira sem bírja megakasztani, miként a gát a habok tovahömpölygését. Emlékezzünk csak vissza az utolsó „normális“ időre, az 1847—8-ki télre. Hol állottunk akkor? A kik a parlamentarismust védték akkor, mindössze maroknyi irónépecske voltak, kiket a rövidlátóság doctrinareknek gúnyolt. Még Kossuth maga is csak rögtönözve és már is rendkívüli körülmények nyomása alatt tette magáévá az Eötvös-Szalay-Csengery-féle Pesti Hírlap programmját; a conservativek pedig jó nagy számmal rukkoltak ki az előttük oly gyűlöletes és — miként mondani szokták — kívülről becsempészett idegenszerű tan ellen Tehát ellenség hiányáról bizony nem panaszkodhatott a par^ ^ | vu vlv/UWW^vLuvU cwv^iof* nf ATI való capacitáltatását pedig azóta a közbejött zivatar és az azt követett sirkerti nyugalom lehetlenné tette. De vájjon azért ott kell-e újra kezdenünk ma, ahol 1848 elején abbahagytuk a küzdelmet ? Kell-e proselytákat szerezni a parlamentáris kormányrendszer mellett? vannak-e még jelenben is egyfelől e rendszernek védői, másfelől ismét más árnyalatú liberálisok, kik az alkotmányosságot Parlamentarismus nélkül is el tudják képzelni, végre pedig conservativek (vagy a mint atyáink naiv őszinteséggel nevezték őket „aulici“), akik egész nyilvánossággal a kormány számára még azt a jogot is vették igénybe, hogy mást akarhasson, mint amit a nép akar, sőt ennek még ellenkezőjét is? Az ily fajta conservativek soraiból most már csak sátorosünnepeken merül fel egy-egy szál legény, ki egyedül pour souver honneur du drapeau hallatja még a régi nótát, de oly desperátus arczcal, oly unatkozottan és elcsüggedten fura, hogy szinte homlokáról le lehet olvasni, miszerint szerencsétlen és sikertelen fiótálkodásának teljes tudatával bír. Amit 19 év előtt csak az egy pár „doctrinát“ hirdetett, az ma — minden látható átmenet nélkül — az egész nemzet hitvallomásává von és a Parlamentarismus ellenei még oly tekintélyes kisebbséget sem képeznek most, mint hajdan annak védői. A talány kulcsa az , hogy az utolsó két évtized alatt gátolhattak ugyan bennünket a szólásban, gátolhattak az írásban, gátolhattak a mozgásban, de nem gátolhattak a tanulásban, nem gátolhattak abban, hogy Európában éber szemmel körül ne nézzünk és a látottak felett ne elmélkedjünk. Ez elmélkedés eredménye pedig nem lehetett más, mint hogy ma felvilágosult nép nem viselheti el a monarchiának más nemét, mint mely a parlamentarismuson alapul, és hogy a dynastia soha nem hiheti biztosnak a maga létét, ha alapelve nem az: mindig és mindenben a nép többségével karöltve járni. Ott van a történetek örök könyve. Mutassanak ki abból akár csak egyetlen példát arra, hogy monarchia elveszett, dynastia megbukott volna, míg a nép többségére támaszkodnia lehetett. Az a patriarchális viszony, melynél fogva a nép már a priori az emberi tökély netovábbját látja fejedelmében, régen megszűnt. Ma az embert kiírón választják az uralkodótól, inettől mindenek előtt hivatala szent kötelességeinek teljesítését, a nép boldogítását kívánják; ha a jeles uralkodóban egyszersmind jeles embert is tisztelhetnek, annál jobb! De láttunk uralkodókat bukni, kik nagyon derék emberek voltak ugyan, népek érdekeit azonban nem értették vagy kielégíteni nem tudták, míg másutt — pl. Angliában — a dynastia lételét éppen nem rendíték meg oly uralkodók, kik személyekre nézve valóban nem voltak tiszteletreméltók, de kormányukra nézve mindig a nép többségének akaratát tekinték irányiadónak. Egy ideig azt mondták: a fejedelemnek a pártokon kívül kell állania, de a majoritás szerint alakítván kabinetjét, ezáltal maga is a majoritásban levő párttal azonosítja uralom és szeretet, a százados viszályok után, vaahára felsarjadzott, e nap óta II. József haláláig nagy változás történt a nemzet legelébb egy részének társadalmi életében, szokásaiban, erkölcseiben. Látók mennyi kegyelmekkel halmozta el a hálás Mária Terézia a magyar nemességet, mely öt ínsége, önfeláldozása által a veszélyből kiragadva ingadozó trónját megmentette; látók, hogy hálájának e tanúsítása mellett mikéntigyekezik vala a nemességtől olyannyira különböző, sőt vele több tekintetben ellenséges viszonyban álló magyar népiséget amahoz simítani, amabban a mennyire lehet, felolvasztani. És látók, hogy a nemzet észre sem véve a jótékony és ügyes női kezek által szőtt terv szálait, bizodalmában, ragaszkodásában szeretett királynéja iránt gyanútlan, készségesen engedő vala vezettetni magát a nem is sejdített czél felé : a finom tapintattal készült s nagy óvatossággal foganatba vett terv nagymértékben sikerült. Egy jámbor író, a királyné uralkodásának már harmadik évtizedében, 1764 ben élénken panaszkodik a nemzeti erkölcsük elkorcsosulása, a magasabb osztályok elnémetesedése miatt. „Jövevény, idegen nyelven kapdosnak, — úgymond — s nem csak unalmas előttük a magyar szó, de ha tudják is még a nyelvet, szégyenük s majdnem utálják azt beszélni.“*) (Vége következik.) *) Részünkről igyekezni fogunk, hogy a bennünk helyezett bizalomnak minden körülmények között megfelelhessünk. Ami az ajánlatot illeti, reánk nézve az csak megtisztelő lehet, s talán mondanunk sem kell, hogy a legmélyebben köszönjük. TAliCZA. AZ ALKOTMÁNY HELYREÁLLÍTÁSA II. Leopold kormánya alatt. *) HORVÁTH MIHÁLY-tól. Az 1790-iki január 28-án kelt királyi rendelet, mely által József, a vallási türelemre, a lelkészségek és jobbágyi viszonyok szabályozására vonatkozó intézkedéseit kivéve, minden újításait eltörölte, nap lójjtal orrr tábláit állapotba helyezte vissza, már nem lön képes azonnal lecsöndesíteni a felháborodott kedélyek forrongását. Miként a szélvész által felkorbácsolt tenger hullámai még a szélcsend után is zajlanak egy ideig , úgy hánykodnak az indulatok nálunk is még néhány hétig a törvénytelen újítások megszüntetése után. Sőt még maga a január 28-ikai rendelet is szitogatá némileg a szenvedélyek tüzét, úgy tekintetvén az a nemesség nagy része által, mint a kormány megfélemlésének eredménye, s a reformok ellen emelt panaszok és ellenszegülés jogszerűségének világos elismerése. Miként a fejedelmek s kormánya részéröl nagy bölcseség s magas hivatásuk élénk érzete, úgy a népek részéröl magasabb fejlettség s miveltség kívántatik arra, hogy a mérséklet korlátai között éldeljék gyözedelmeik gyümölcseit. József halálának hire kevés bánatos részvétre talált az indulatok mámorától mintegy elkábitott nemzetben; de annál szilárdabb, kitartóbb, visszahatásra edzé az a vármegyék nemességét. Átalános hűn, s hangzék is mindenfelé ama vélemény, hogy nem ingadozó eltökéltséggel kell megragadni ezen, mintegy,a gondviseléstől nyújtott alkalmat a végre, saját a fejedelem országgyűléssel, a maga törvényes megkoronáztatásával s a szokott eskü letételével kezdi meg; és mivel a viszonylagos szerződvény egyik résztől, tudniillik a boldogult császártól, a feltételek meg nem tartása, sőt egyenes megszegése által megsemmisíttetett , az ország lakásait sem lehet a szerződvény megtartására jogosan kényszeríteni, hanem ha a törvények ezentúl pontosan megtartatnak.“*) Legközelebb járt a porosz kabinet kívánatéhoz Pest megye, végzésileg kijelentvén, hogy József császárnak a pragmatica sanctio feltételeit megszegő, alkotmány s törvényeket sértő kormánya által a nemzet s az uralkodóház közt létezett szerződés tényleg megsemmisíttetett, a trónörökösödés folyama megszakadt. E végzést a megye utóbb a fejedelemnek is tudtára adá , példáját pedig aztán több megye is követte. Ily módon írt fel egyebek között Bihar megye is, kijelentvén, hogy a trónörökösödést az országgyűlésen új szerződéssel szükség helyreállítani.8) Nehogy pedig a rendeknek ezen erélyes szelleme meglankadjon, körleveleikben a megyék egymást szenvedett sérelmeik, kiállott szenvedelmeik elpanaszlása, jogaik bizonyitgatása által buzdítgatják vala ernyedetlen kitartásra. „Törvényt önkényesen alkotni — úgymond egy körlevélben egyebek között Nyitramegye, — vagy a nemzet hozzájárultával alkotottat ennek rövidségére eltörülni oly igazságtalanság .... melyet a trónörökösödési jog nem tehet igazsággá.... Hibáznak a fejedelmek, ha szerencséjüket s hatalmukat a törvények megszegésének szabadossága szerint mérik. Ki adott nekik erre hatalmat ? Sem Isten, sem a természet, sem a józan ész, sem a nemzet, ezektől származik pedig a királyok minden hatalma.“ Ezen élénk politikai forrongás mellett a viszszahatásnak egy más neme is nyilatkozik vala a nemzeti életben. Azon nevezetes naptól fogva, melyen a kül-ellenektöl szorongatott s a magyar nemzet hűségéhez folyamodott fejedelmi ház s az érette vérét és életét felajánlott nemzet közt a kölcsönös ') Collect. Repraes. et Protocoll I. 20. és a Posonymegyei jegyzőkönyv. s) U. o. I. 14. 294. Acta Comit. 1790. 106. *) A gyönyörű töredéket hazánk legjelesebb történetírójának szives beleegyezésével közöljük egyik lefoglalt művéből. Szerk. Egy falat kenyér története. Ha jól emlékszem, 1864-ben Párisban, az írók közül Macé, Stahl és többek egyesültek, hogy havonként kétszer megjelenő füzetekben, mindkét nemű növendékek számára oly olvasmányt nyújtsanak, mely az ép és józan nevelés elveivel teljesen megegyezik. A jó szándék, ezúttal, a kivitelben is kitűnőleg sikerült. A „Magasin d’éducation et de récréation“ czím alatt megjelent füzetek érdemleti elismerésben részesültek és részesülnek napról napra terjedtebb körben el szerte a miveit világon. ) Dévay András: Nap után forgó virág, vagyis az emberi akaratnak az Isten akaratjához való illesztése. Nagyszombat, 1764. az előszóban.