Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-07-10 / 32. szám

Első évfolyam. Előfizetési feltételek : tvre ................................ frt - kr. Főtérre...................* • » N­egyedévre » tíavookéut.........................— « ^ ** Megjeleuik hetenkmt Kőr-rer VadárLHji ét» SeerJAu. 32-ik szám. Kolozsvárit szerda, julius 10. 186 Szerkesztőség és kiadó-hivatal : Szentegyhén-utca* 4­7. aa.MA&TRE POL&ÁE POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor Ár. 5 kr. Bélyegdíj minden hirdetéstől 30 kr. N Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­iad­ó - hi­va­ta 1. Fiók-kiadóhivatalok:­éésen: Krémer Sámuel "-iyetlen­ : Vokál János. Tordán: Papp Luk­ács és fia. SzamosnjvArtt : Csausz testvérek. '­ Az uj aera. *) ' 5 Belstí'Szolnok, Béé... julius s. (M.) Jelen van mind a városi, mind a megyei tisztujitás. Alig telik egy hét s a vá­ros és a megye újra alakuland. És különös: mintha az emberek valami halálos dermedés­be estek volna, semmi mozgás, semmi gyü­lekezés, semmi öntájékozás az új tisztválasz­tásra nézve. Úgy veszik többen a dolgot, mintha tiszta bor helyett eczetet nyeltek vol­na. Hallottunk véleményt, hogy ha Erdély a Schmerling-Nádasdi rendszerében hagyatott, a codificatioig be sem kellene a hivatalba lépni. A­hogy elhúzták a stéget, húzzák el a fertályt is, s ne koptassák el jellemüket az osztrák rendszerbe való belépéssel. Nem kis megütközést okozott a főispáni körlevél­nek, melyben a megyei állandó bizottmányt összehívja, ezen kifejezése: „A főmélt­ó­­ságú (?) magyar királyi minisztérium (tehát nem független) által az erdélyi köztörvény­­hatóságok alkotmányos (!) hatásköre az országgyűléstől nyert felhatalmaztatása és a császárig­­s apostoli királyi Felsége leg­felsőbb jóváhagyása alapján visszaállíttat­ván... ebből folyólag a megyei bizottmányt folyó hó 15-re összehívom.“ Tehát a szöveg szerint Erdély ezután is nem csak a magyar király, de az osztrák császár alá is tar­tozik. És miután az osztrák rendszer teljes meghagyása mellett, még a törvényhatósá­gok sem szerveztetnek a magyarhoni rend­szer szerint, hanem marad a mostani rend­szer és személyzet; a kormánynak azon ki­fejezése, hogy az alkotmány Erdély­ben is helyre van állítva, gúnynak tetszik és keserű visszatetszést szül. Az osz­trák rendszerben a legbecsületesebb jellemű etaber is átváltozik, elveszti politikai szüzes­ségét. És a jelen hivatalnokok elöl, az újak csak a kenyeret veszik el, a­nélkül, hogy­­ az elvet megváltoztatnák, bele­petrifi­álódnak ők is az osztrák rendszerbe. Valóban a kor­­­­mány megbocsáthatatlan hibája, hogy a po­litikai morált megsemmisítette. A Schmerling-Nádasdi hivatalnokai kö­zül a kitűnőbbeket magvaknak meg kell tartani, hogy a haza szabadságáért 18 éven keresztül szenvedőleges ellenállással küzdő és minden nélkülözést elveikért kiállott honfiak, keblük hitét megtörve, hivatalba lép­jenek, s az illetőktől osztrákok lenni megta­nuljanak. Mennyivel üdvösebb lesz vala, ha az országbírói értekezletet Erdélyre is kiterjesz­tik, a megyéket magyarhontig szervezik, s a tisztújítást e szerint tétetik meg. így az uniót ténynek hiszi minden, s a reactio gyökerében megfojtatik. A kormánynak ez a tapogatózó, ez a roszat is annyira kímélő el­­j­­árása a reactiót felbátorítja, s uj gyökeret verni engedi. Erdélyt kell vala legelébb res­taurálni, a hogy a ministerium megalakult. *) A királyhágón inneni megyei utasítások, hogy minő hatást szültek, előre lehetett sejteni azon megdöbbentő csendből, melynek darab ideig nem akadt nyilvános megtörése. A megyék közül Kolozs tartott legelőször értekezletet, melyben ha­tározottan nyilvánult azon vélemény, hogy az uta­sítások egy új provisoriumot fognak teremteni, mely­be jó lesz a megyét bele nem vezetni. Hogy e felmerült nézetet a megye legnagyobb része elvileg osztja és osztotta, az kétségtelen,­­ hogy miért nem ment ez azonban előlegesen is ha­tározatba, ma már nyílt titok , tudniillik, kétség tá­madt az iránt, várjon fognak-e a többi megyék is követni ? Ma már előttünk fekszik egy halom tudósítás a megyékből, melyek kétségtelenné teszik, hogy ha Kolozs megye vezérszerepét szilárdan megtartja, s határozottan nyilatkozik, a többi megyék szintoly határozottan fogják igazolni alkotmányos érzületüket. Lapunkból nem zártunk ki a miénktől el­hajló nézetet sem, jó azt meghallgatni, meg­fontolni, csak ezen az úton tisztulhatnak az esz­mék , de tért adunk azon komoly aggodalmaknak is, melyeket a kormány nem ignorálhat. Maradt még türelmünkből annyi, hogy így szólhassunk a „szabadkezet“ nyert kormányhoz: ha „Erdélyben“ az alkotmányt — a sokszoros ígé­retek daczára — nem lehet helyreállítani; még vá­runk, ha még tapogatódzásra van szükség, s a kor­mány hiszi, hogy ez által a reactio nem nyerhet közöttünk tágasabb tért; —jól van, várunk még, a codificatio ideje is csak el fog valahára jöni. De nem fűzzük odább, hadd beszéljenek me­gyei tudósítóink, s elvbarátaink, kik meg fognak nekünk engedni, ha közleményeiket pár napig be­­vettetjük, csupán azért, hogy egyszerre több oldal­ról illustrálhassuk a közvéleményt, mely ma már országossá vált. Szerk, s ma minden rendben volna, így kétes jö­vővel nézünk szembe s levert kebellel állunk a tisztujitások előtt. Mit adott a „szabad kéz“? 1. Ha visszagondolunk, két év alatt mennyi hir, hány remény foglalkoztatta e kis országrész lakóit! így lesz, úgy legyen. A „hogy“-ban különbség nem volt, az alkotmányos érzületűekben, de volt a „mi­kor“ ban ,­jött végre a minisztérium. Előterjesz­téseket tett a többek között a törvényhatóságok önkormányzati jogok helyreállítása „miként“ jót ille­tőleg. Megtette Erdélyre nézve azt, melytől féltünk, miért aggódtunk. Aggódtunk, a felett, hogy Erdély provincziája lesz csak a magyar biro­dalomnak. Féltünk, hogy a „szabad kéz“ a leg­melegebben dobogó szívveréstől vezettetve is, ha nem is akar, reánk súlyosodhatik. S ha volt vigasz­talásul valami, ha a jogos és méltó remény halvány sugarait lövelni hittük, a kormány nyilatkozata volt. Ennyit szólott Horváth Boldizsár igazság­ügyér a képviselőház március 8-iki ülésében: „Én csak azon álláspont iránt akarok igen röviden nyi­latkozni, melyet a kormány e kérdésben elfoglal. A 48-iki 7­­. c. 5 §-ra Erdély mindazon külön törvényeit és szabadságait, melyek a teljes unióval, a nemzeti szabadsággal és jogegyenlőséggel nem ellenkeznek, fentartatni rendelte. A kormány sem­mi esetre sem oszthatja Zimmermann képviselő nézeteit, és ezen törvény alatt semmi esetre sem értheti azon közigazgatási és törvényhozási rend­szert, mely későbben ama törvény életbeléptetése után keletkezett Erdélyben,“ stb. Április végén megjött a kormánybiztos. Hi­­tlik, hogy megszünteti mindazon részét, melyet a romlásunkra behozott idegen rendszer s emberei okoztak. Hinni lehet­, hogy a magyar kormány kül­dötte, rábízott hivatásának a törvény iránti nemzeti közérzület óhajtása, s a szabad alkotmányosság kö­telező parancsai szerint felel meg. Hittük, hogy képviselőink szívükön hordva e kis haza sorsát, pontosan értesítendik a kormányt az itteni dolgok­ról,.­a a kormány küldötteinek nem lesz szüksége oly forma értesülés­szerzésről, mely több időt igé­nyel. Megtörtént a koronázás. Az átalakulásra, mint hirdették lapjaink, a kormánybiztos előterjesztése szerint, megkaptuk a „szabad kéz“ utasítását. Az igaz, nem látunk semmi intézkedést arra, hogy azon gyűlölt egyének, kik a múlt, minket tönkre juttató kormánynak, leghíresebb eszközei valónak, fontos állásuktól felmentetnének; az igaz nem látunk, a koronás király által is, kü­lön elismert egy Magyarország területének ezen részén megszüntetve semmi hivatalos közeget, mely ne bizonyítaná, hogy Erdély még mind­ provin­­czia; de vettünk rendeletet, hogy a törvényható­ságoknak alkotmányos hatásköre visszaállíttatik Szólunk e rendeletről, melyről az állittatik, hogy visszaállítja a köztörvényhatóságok alkotmá­nyos hatáskörét, tehát az önkormányzati jogokat. Az önkormányzat joga: 1 szer megválasztani a törvényeink szerint közigazgatási és igazságszol­gáltatást kezelő, törvényeinkben meghatározott fo­kozatú tisztviselői testületeket; 2 szól intézkedni minden kebli ügyekben, minek : a felmerülő köz­rendészet feletti kizárólagos rendelkezés, az ezek érdekében szükséges költségvetés, annak felhajtása; a tisztviselők fizetésének meghatározása ; ezeknek utasítás-adás; jogi őrködés a tisztviselők hivatalos működésök felett, hogy a törvények megtartassa­nak, hogy meg ne sértessenek, és végre a törvé­nyek teljesítése, de bár­melyik felett a helyeslés vagy módosítás vagy eltöröltetés iránti vélemény­­­ nek végzésileg való kimondása. Ezen fontos és a történet tanúsága szerint alkotmányunkat fentartó jog gyakorolhatásának életbeléptetése illetőleg­ visz­­szaállítását, mint az utasítás feje körülírja, a kor­mány is szükségesnek tarva az országgyűléstől nyert felhatalmaztatás alapján tett rendel­kezés nem csak nem felel meg, a jeleztük: utasí­tás fejének, sőt aval merőben ellenkezik, s cse­kély véleményünk szerint mind a felhatalmazás, mind a kormányi nyilatkozattal ellentétben áll. Ugyanis : A kormányi nyilatkozattal megelé­gedett országgyűlés nem arra hatalmazta fel a minisztériumot, hogy a nyilatkozattal ellenkező és Zimmermann képviselő által óhajtott mai tör­vénytelen rendszer továbbra is fentar­­tassék, hanem, hogy törvényeink visszaállíttatva, mindazon törvényeinkkel ellenkező intézkedések melyeket létesített a számtalan provisorium, a mi­nisztérium tetszése és belátása szerint, természete­sen felelősség mellett, törültessenek, módosíttassanak, egy szóval átalakíttassanak. Már­pedig ezen ren­delkezés fentartja mindazon rendeleteket, melyek törvényeink ellenére máig hozatlak, s éppen a Zimmermann képviselő által tett óhajtásnak ad tör­­vényszerűsített kifejezést, ama csekély kivétellel,­­ hogy a törvényhatóságok maguk választhatják hi h­­­vatalnokaikat, a­mi még roszabb, mert így ez a törvényhatóságok által mintegy m­egpecsételteti azon­­ sok igaztalanságot, és elismerteti azon sok törvény­telenséget, mely velünk, rajtunk elkövettetett. S mi e felett nagy horderejű, az önkormányzat jogának gyakorolhatása ezége alatt, az osztrák­­­usok fen­­állása által a valóságos alkotmányunkat eddig fentartott autonómiáról való lemondással, a vak en­gedelmesség jármába szorítva, a centralisatió bu­­reaucratia tátongó örvényébe vezet. A centralisatió pedig ép oly veszélyes, ép oly inmoralis, (ha ma­gyar mintha német). A „szabad kéz“ utasításait e lapok következő számában szellőztetjük részletesen. (Vége következik.) A magyar kölcsönös biztositóbank alapszerkezete. Átalános határozatok. 1. §. Czim és rendeltetése. A „magyar kölcsönös biztositóbank“ nevezet alatt értetődik az egyes részeseiből — tagjaiból — alakult egy oly erkölcsi testület, melynek részesei — tagjai — együttesen és összeségekben e szerkezet alapján, annak egyedüli kizárólagos tulajdonosai, főszékhe­­lye van a magyar királyság fővárosában. 2. §. Lényege. Lényegére nézi, az előbb megnevezett intézet abban áll , miszerint ez­által egyes részesei egymás közt oly czélból szövetkez­nek, hogy vagyonukban előre nem láthatólag be­következett elemi károkat, vagy pedig, az emberi élettel összekötött pénzbeli tőkét, járadékot, maguk között biztosításuk mérlege­s iránya szerint felosz­­szák,­­ ilyképpen a szükségletet az igazgatási költ­ségekkel együtt, az előleges járulékaikból — bizto­sítási díjaikból — e jelen alapszabály értelmében, kölcsönösen fedezzék; az ezen felül megmaradandó mennyiség visszafizetésében részesüljenek ; valamint az előleges járulékaik elégtelensége esetében köte­­lezzék a netalán megkivántató többletet utánpótolni. 3. §. Működési terület köre. Ezen in­tézet területe kör­ül magában foglalja az egész­­ ausztriai birodalmat, és kiterjeszkedhetik a m. kor-­­ mányok engedélyével a külföldre is bárhová, a­hol­­ részvevők ajánlkoznak, és felvételek ellen aggoda­lom nem létezik ; ez esetben szem előtt kell tarta­ni és teljesíteni a külállamoknak a biztosítási ügyet illető törvényeit, a­melyeknek területén biztosítások léteznek. 4. §. Működési szakmák. Az e szabá­lyokban foglalt külön határozmányok szer­it kiter­jeszkedik ezen intézet: I. elemi károk elleni biztosításra, a­melyek a) tüzeset (72—100 §§) b) jégverés által (101 — 132 §§) történhetnek; továbbá II. melyek az emberi élettel állanak kapcso­latban, a szokott összeállítások (combinatio) szerint. 5. §. A tagok minősége. Minden szép- j­­etlen hitü­s rendet szerető egyén részese — tag- [ ja — lehet ezen intézetnek. A részesek ily minő-­­­ségben biztosítók s egyszersmind biztosítottak is, és [ csatlakozási nyilatkozatuk szerint, az elemi káreset­­ elleni biztosításukban a­ „rendesek“, a kik 6 egymásután követ-­­­kező évekre csatlakoznak, és a 17-ik,.82 ik §- ben­­ megállapított kedvezményekben részesedve, a biz­tosítási díjt előre az egész időre egyszerre — akár pedig azon idő alatt, évenkénti részletekben fize­tik be; b) „rendkívüliek“, a­kik egy évnél hos­­­­zabb időre nem csatlakoznak, s lefolyta után ismét elválhatnak. 6. §. Jogosultsága. Az évenkénti díjfize­tés mellett több évre elvállalt részvét­kötelezettség egymásra nem nyújt jogot kártérítésre, hogy ha azon idő alatt nem lenne egyszersmind a részle­tekre felosztott biztosítási időtartamra járuló díj, előre készpénzben befizetve. 7. §. Biztosítások megújítása, ki­maradás következményei Az évenként is­métlődő díjbefizetésre kötelezett rendes tagok (§ 5.) kötelezettségi idejök lejárta előtt egyoldalúlag nem léphetnek ki ezen intézet szövetkezetéből. Ennél­fogva azok, kik a tűzkármentési szakban biztosítás idejök lejárta után, 10 hó múlva, a jégkármentés­nél pedig az év június utolsó napjáig biztosításu­kat nem újították meg, t. i. a biztosítási díjakat nem fizetik be, a társszövetségből egyoldalúlag ki­lépettnek tekintetnek;­­ ennélfogva az ilyenek, a kötött szerződés megszegése miatt, kötelesek az utoljára fizetett díjmennyiség kétszeresét a tartalék­­alap részére befizetni, a­nélkül, hogy az által kár­térítéshez­ jogot nyernének. 8. §: F elő­idéz­és: A biztosított tag elhalá­lozása, a jószág el- vagy haszonbérbe adása, a biztosított javak örökség útján való megosztása és haszonbéri idő letelte, a több évre vállalt részvétkö­­telezettséget (5. § ) oly módon oldják fel, hogy a részvétkötelezettség azon évvel végződik, melyben az említett birtokváltozási eset akármelyiké, a biz­­tosítá­s utolsó megújítása után bekövetkezett. Biztosítás Tárgyal képezhetőknek tökéletes hi­ánya, feloldja a biztosítás kötelezettségét azon év­re, melyben azok hiányoznak. Minden más esetekben az eldöntési jog a ren­des tagság megszűnte fölött, a tag részéről teendő ilyeténi jelentése következtében, kizárólagosan az igazgatóság köréhez tartozik. 9. §. Távollét alatti helyettesítés. Az intézet igazgatóságától vagy ügynökeitől a ta­gokhoz — részeseihez — intézendő megtalálások, a biztosítási ajánlványban, az utóbbiak által megjelölt lakhelyükre czimeztetnek ; mi okból a tagoknak gondoskodnia kell arról, hogy ezen intézettel szem­ben felmerülő esetben, onnéti távollétük alatt, sze­mélyük helyettesítve legyen, ellenkezőleg a netalán abból következő hátrányt önmaguk hordozandják. 10 §. Igazolási eset. Ha kártérítéshez feljogosult tag időközben elhalálozna, akkor annak örökösei vagy jelzáloghitelezői a kárpótlás kikap­­hatása végett kötelesek­ köztörvényszéki bizonyít­­ványnyal magukat igazolni, mint a kárpótlás föl­vételére egyedüli jogosultak. 11. § A díjbefizetés csak teljes jo­gosultságra nem elégséges. Hogyha a biz­tosított biztosítása érvényességére nézt a jelen sza­bályokban megalapított feltételeknek nem felelt meg, vagy meg nem felel, akkor az előleges díj­­berítésből (16 és 78 §§.) csak magára véve, épen oly kevéssé lehet kártérítéshez vagy ezzel egyenlő járadékösszeghez való jogosultsági igényt formálni, következtetni vagy elismerni, mint az oly biztosí­tásra nézve, a­mely előre ferde és valótlan feladás alapján felajánlva, biztosítása ilyetén módon esz­közöltetett volna ki. 12. §. Jogérvényesség alapzata Min­den tag a biztosítási ajánlványban tett nyilatkozata által egyedül ezen szabályokat ismeri és fogadja el kötelező erejűeknek, az ezen szerződvényszerű viszonyból kifolyó jogai és kötelezettségei megha­tározására nézve , következőleg e részben bármi névvel nevezendő, az intézet irányában támasztható igényeit csakis az ezen szabályokban kijelölt utón, módon és közegek által érvényesítheti Minden más ellentétes — bármi névvel neve­zendő — utón a biztosított vagy nevében bárki ál­tal kieszközölt s az intézet vagyona ellen czélzott intézkedések érvénytelenek, s feloldják az intézetet minden kötelezettség alól. 13. §: Késedelmi kamat, elévülés. Ha elismert, vagy később kifizethetési érvényre fejlett kártérítési vagy bármi más kifizetendő összegek, akármi okból is fel nem vétetnek, az intézet nem köteles azokért késedelmi kamatot fizetni. Minden összegek, melyek a megtörtént és a károsultnak vagy a házi feljogosultnak tudtul adott utalványozás napjától számított egy évi időszak alatt föl nem vétetnek, elévülnek s a tartalékhoz csatoltatnak. 14. §: Lefoglalás elleni óvás. A kifi­zetésre megállított összegek, kártérítések, vagy bár­mi névvel nevezett fizetendő mennyiségek, a­me­lyek ezen intézettől — elvállalt kötelezettsége sze­rint — kifizetendők vagy annak bárhol felvenni jo­gában álló mennyiségei, mindaddig, míg azok az intézet vagy orgánumai kezei között léteznek, nem zároltathatnak le, sem nem foglaltathatnak el. 15. §. Illetékes törvényszék. Ha az intézet igazgatósága és valamely részes közt oly vitás ügy támadna, a­mely a 100. §. értelmében választott­ bíróság elé nem tartoznék, azon esetben azon város tanácsát mint törvényszéket, hol az igazgatóság székel, ismeri el minden tag illetékes első bíróságnak, s magát annak alárendeli. (Folytatása következik.) Részletek Miksa császár elfogatása s fébelövetéséről. A szomorú hír ma már minden oldalról meg van erősítve. Miksa császár titkon és titkos törvényszék által ítéltetett el. E szomorú tragédia részleteiből a követke­­zezőket ism­rjük eddig a „Newwyork-Herald“ ere­deti tudósítása után : Queretaro, máj. 25. La Cruzból (hová a que-

Next