Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-11-08 / 72. szám
72-ik szám. 7000. Mindenfelől hegyek veszik körül, melyekről a legszebb kilátás nyílik Jénára és vidékire. Az ember ha nem lenne kénytelen mindegyre idegen ajka és szokása emberekkel érintkezni, a szép kis Erdélyben mintegy otthon képzelhetné magát Benn a városban a házak egy nagy részére óriási szőlőtőkék vannak futtatva, rakva gazdag terméssel anélkül, hogy az utczai gyerekeknek eszökbe jutna bántani. Az országutak is mindenütt gyümölcsfákkal vannak beültetve. Engem különösen meglepett az út Apoldától Jénáig, hol vasúti közlekedés nem lévén, postakocsin utaztunk : az egész utat fák árnyékozzák be, még pedig gyümölcstermő és más különbféle alakokra nyírott fák váltogatják egymást egész Jénáig- Több helyt a fák alatt csinos padok kínálkoznak az ellankadt utazónak hűvös árnyat és enyhet nyújtani. Jénáról akartam írni, s mégsem hagyhatom el, hogy e kis kitérést ne tegyem , mert úgy hiszem, hogy ez ha nem is egészen, de nagy részt a Jéna érdeme. Amint már említem Jéna egy egyszerű, kicsiny városé, de nagggyá teszi az egyetem, hol évenként közép számítással, mintegy 500 érett ifjú hallgatja a tudományok különbféle ágait. A jénai egyetem egész Németországon a legszabadelvűbb, különösen a theológiai tudományokat illetőleg mindeniknek felette áll. A jénait a heidelbergi egyetem követi. A szabad szellemért évenként sok magyar ifjú látogatja meg Jénát különösen Magyarországból, kik a rationalismusnak nagy barátjai Mihelyt megérkeztünk, első kérdések is az volt, melyet hozzánk intéztek, rafonalisták vagytok-e ti vagy nem ?................. Most Jénában 22 en vagyunk magyarok. Igen szép szám, s lehet hogy még ezután is érkezni fognak. Itt minden nemzetiség külön köröket alkot és igy a magyarok is mintegy utalva vannak arra, hogy szorosabban egyesüljenek. Az édes anyai nyelv már magában elég arra, hogy testvérekül fűzzön össze, de forrón szeretett hazánk sorsát a távolból együttesen sokkal nagyobb figyelemmel kísérhetjük, s eszméinket kicserélve több alkalmunk van kin eset gyűjteni, mit majd egykor ha visszatérünk szerény áldozat gyanánt hazánk oltárára felajálnhatunk ily czélból és igy alakult meg az idén újból a jénai magyar kör, mely alig egy pár éves és már is egy szép magyar könyvtárral rendelkezik, mely könyvtár az egyetemi nagy könyvtárban bekebelezve a 400 kötetet már is meghaladja. A magyar kör tagjai mellékön keresztül nemzeti szalagot viselnek. Ez gondolom otthon különösnek tetszik, ott mi sem tennék meg ,de itt kénytelenek vagyunk vele, mert itt minden társaság viseli nemzeti szalagját. A ki szalagot visel, az színes diák, a többi csak cenk, s amint a latin mondja „Si fueris Romæ, romano vivito more.“ A mióta Jénában vagyok, már egy ünnepély is volt a jénai ütközet emlékére, melyet a nagy Napoleon 1806 oct. 18-án Blebberrel és a poroszokkal szemben vívott ki. A szász atyafiak is részt vettek a Napóleon csatáiban mint tartalék sereg, s hogy mennyire illeti mg őket a győzelem babérja, előttem csak nem megfejthetetlen , azonban minthogy ők mégis minden évben meg szokták ünnepelni a győzelem emlékét, lássuk miből áll maga az innepély. Minden oct. 18 án a Jéna környékén levő hegyekre győzelemtüzet gyújtanak. Estve 7 órakor a városban levő harangokat meghúzzák és a nép kicsinyje és nagyra tódul a Saale hídjára,ahonnan a győzelemtüzek legjobban veszik ki magukat. Pisztoly durrogás, rakréta bocsájtás egymást váltogatják , de a házak ablakai nincsenek kivilágítva. Én is elmentem egy pár magyar barátommal a Saale hídjára, de a hegyek tetején pislogó tüzek, nem voltak képesek bennünk oly nagyszerű lelkesedést előidézni mint a németekben, írjak még valamit a német gondolkozásmódról is. E leginkább megtetszik egy életlapfokból, mely a magyar nagylelkűséget teszi gúny tárgyává. Ugyanis nincs megelégedve a magyarok által elvállalt államadóssággal, gúnyolja a magyart, hogy az államterhet csak fél kézzel segít emelni. Azt szeretnék tán, hogy egészen mi hordozzuk az álta- sok csinált adósságot. Nem köszönik meg, hogy egy nagy részt a magyar önként magára válalt. Most bezárom levelem. Ha a jénai világgal és a nép jellemével közelebbről megesmerkedem, többet is írok. Ezúttal forró üdvözletem küldöm a szép kis Erdélynek.**) M. A. azon feleletet adták, hogy azért nem adakoznak most, mert az 1861 ben általam gyűjtött pénzzel sem tudják mi történt. Egyfelől tehát az én igazolásom, másfelől az akkori adakozók megnyugtatása kivánja azt, hogy ön, az általam kezeihez szolgáltatott 127 frtot kitevő adakozók névsorát legyen szives hirlapilag nyilvánosságra hozni, s akkor önként eloszlik a kétely, mi az adakozásra felszólítottak fennebbi nyilatkozatából látszik. B.-Hunyad novb. 4 én 1867. Gyarmathy Zsigmond. Felszólítás T. Tamási János 1861-iki H. S. E. pénztárnok úrhoz! Alólirt 1861 oct. 23 ikán tehát a honvéd segélyző egyletnek a cancellaria által tett betiltása után ennek kezeihez, egyleti jegyző Gseby Sándor ur által 127 irtot o. é. adott át, a gyűjtő ívvel együtt. Mind ezt a kezemnél lévő nyugta igazolja. Jelenleg a honvédegylet részére ismét adakozásra szólittattak fel itt B.-Hunyad és vidékén, s többen A tiszteletpéldányt útnak indították. A közleményeket várjuk. Üdvödet tszerk. *) Jénának 7 csodája van, ezek közzé tartozik a Saale hídja, melyet ezért tartanak csodának, mivel a monda szerint 3 fillérrel többe került mint a városi templom vagy a Mihály torngra. Helyreigazító felvilágosítás. Tisztelt szerkesztő ur! A „Magyar Polgár“ folyó 1867-ik évi 71 -ik számában a 3-ik lapnak 3-ik hasábján a „Hirharang“ rovatban jegy alatt ez áll: „Az igazolt honvédek e hó 3kán tartották alakító nyilvános gyűlésüket. Tiszteletbeli elnök lett gróf Bethlen Gergely, elnök: Bogdánffy Antal, alelnök: Bányai Vitális, jegyző: Szász Róbert, pénztárnok Tamásy János stb.“ Az idézett tudósítás — a személyemre vonatkozón kívül — a valóságon alapszik; de nevem hibából csúszott be, s megvallom : okát nem érthetem ! Ennélfogva tartozom az igazságnak és önmagamnak kijelenteni a következőket : Igaz, hogy „honvéd“ voltam és vagyok, s e szép nevet, mint drága kincsemet, megőrizni, lelkem fe óhajtása; igaz, hogy „Honvéd-egyletünk“ megalakítására igénytelenségem érzetében a lehetőt megtettem. De az is igaz, — s erre vonatkozva, hivatkozom is honvéd bajtársaimra —hogy, midőn néhányan igénytelen nevemet is kezdették említeni, határozottan kijelentettem, hogy mint közmunkás, kész vagyok egyletünk czélja előmozdítására teljes erőmből munkálni, de semmiféle hivatalt semmi szín alatt el nem vállalok. Meg voltam győződve arról, hogy honvédbajtársaim között elegen vannak, kik a hivatali helyeket kellőleg betöltik. S mint a választás eredménye meg is mutatta, nem csalatkoztam , mert minden hivatali hely méltóan jöltetett be. Még egyszer tehát ismétlem , hogy a személyemre vonatkozó tudósítás vagy félreértésen alapult, vagy nyomdahibából csúszott be. Ezen hibás tudósítást kívánom helyreigazítani. Mit, reményiem, nem is tagad meg tőlem a tisztelt szerkesztőség. Maradván a tisztelt szerkesztő ur iránt Kolozsvárit, nov. 6. 1867 nek nagy kényelmére tennék a kávéházak tulajdonosai, ha legalább a főbb pártlapokat két példányban járatnák, mint ez nagyobb városokban szokás. Szerdán lépett fel ez idényen először Szépné M. Laura Lecouvreur Adrienne szerepében. Közönségüink szűnni nem akaró taps és koszorúval fogadta a t. művésznőt, ki ez alkalommal is a megmutatá, menynyire megérdemli közönségünknek hajlandóságát, és tetszését, melynek kimutatására oly számosan gyűltek a színházba, hogy annak minden zuga a szó szoros értelmében megtelt. Sántha és P r ie 11e osztoztak az est dicsőségében és a közönség tapsaiban. *** Beküldetett szerkesztőségünkhez „Ábránd“ magyar népdalok felett, zongorára átirta és Turcsa Margit k. a. nak ajánlja Moisfalvi Moys János. *** A károlyfehérvári rom kath. főgymnásium ifjúsága, Hegyessy József tanár urat, 40 évi működése után nyugalomba lépte alkalmából, szívélyes hangon irt búcsú költeményéyel tisztelte meg. *** Hir szerént b. Jósika Lajos mikesi sírboltját gonosz kezek feltörték, s a koporsókban találtatott régi családi emlékeket elorozták. A helybeli iparos olvasóegylet folyó hó 10 én délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani, mire az egylet tagjai tisztelettel figyelmeztetnek és meghivatnak Az igazgató választmány által, egész tisztelettel, Bányai Vitális, s. k. HÍRHARANG. A városi képviselő testület kedden délután ülést tartott. Napirenden levő főtárgy volt, miszerint azommunitás gr. Mikó Imre miniszter úrnak küldjön bizalmi feliratot. Egyedül a polgármester jelentette ki, hogy ő ezt szükségfelettinek és helyen kívülinek találja. Bizottmány neveztettett ki, mely e feliratot elkészíti. Ugyanezen alkalommal Tamási az egész évre menő beszédet úgy szólva interpellare intézett a gyűléshez s főként a polgármesterhez. Vádolja különösen a polgármestert, hogy nem volt elég erélyes a választáskor, tán azért, mert bizonyos tanácsot a katonaság alkalmazására mellőzni bátorkodott. Szász Gerő Pestre utazott, mint tudjuk nem sokára megjelenendő költeményei ügyében. ,** Hír szerint a megalakult honvéd egylet javára Katalin napján tánczvigalmat fognak rendezni. Óhajtunk kellő sikert e nemes czélhoz '16$ *5 «,% A hírlapolvasó és tudnivágyó emberek száma oly nagy városunkban, hogy a friss hírlapok egyes számaira kávéházainkban tizen is pronumerálnnk egyszerre. Vannak kik éjfél felé is boldogok ha csak a Budapesti közlönyt is megkaphatják. Czélszerű és kívánatos lenne, s a közönség •>M*i _ Kimutatás a kolozsvári kisegítő pénztár-egylet forgalmáról October havában 1867. Bevételek: Pénztármaradék a m. hóról . 52,660 ft 16 kr. Ill uj tag 400 részvény után 5 frt 2,000 „ „ Havi, rendes és rendkívüli betétesek ............................. 85,437 Tauffer Ferencz, Geltch János, Wagner Frigyes, igazgató, könyvvezető, pénztárnok. Kamat, provisio és váltódij . . Bélyegdijakban........................ Kolozsvárit, October hó 31. 1867. 86 106,684 T) 64 r Jf 377n 60 t) 844 tag által visszafizetett kölcsön....................... .308,360n — n A bevételek összege . .455,632n 36n Kiadások: 913 tagnak kölcsön .... 381,975ft—kr Tisztviselők fizetése .... 279n 67n Irodai kellékek ....8n 54n Bélyegre ............................. 382n — n Kamat.................................. 106 ft— n Tőke visszafizetés................... 48,365 1955n Lakbér ................................. 1950 — n Pénztármaradék .... 24,320n 60n 455,632n 36n Mi újság túl a Király hágón? — Olvassuk, hogy az „olasz sebesültek javára“ idáig a „Hon“ szerkesztőségéhez begyült összesen : 440 frt 36 kr. 1 db 20 frankos Napoleon arany, olasz arany 5 db, körmöczi arany 10 frt. 1 db kétforintos tallér, 1 db egy forintos tallér és 9 db. ezüst huszas. — A közi miniszter értesítette Buda város elöljáróságát, hogy a budapesti indóházak vasúti összeköttetését sürgősnek találja, és e czélból enquête bizottság van kiküldve, melynek nov 11. tartandó tanácskozmányára a város részéről egy képviselőt s a városi főmérnököt kiküldeni kéri. — Az „Esti lapok“ ban olvassuk : a „Neuer Lloyd“ másodszor is megszűnt. Másodszori életének utolsó leheletét csütörtökön adta ki. Hogy harmadszor is föltárnád , az nem bizonyos. — Jaszlból írják hogy az odavaló alkotmányos hatóság, egy 1741-ben törvény értelmében szorossan megtiltotta, hogy a zsidók keresztyént vehessenek fel szolgálatba — és megfordítva. — A magyar ált. hitelbank, mint a bécsi lapok írják, a magyar vasúti kölcsönben résztvenni s az aláírásokat elvállalni szándékozik. Minthogy ez a kölcsön eredeti programmjában módosításokat feltételez, ezeknek keresztül vitele végett Haber ur Párisba utazott. Bécsben az angolosztrák banknál fognak az aláírások történni. — Továbbá működési körét kiterjesztette Horvát- és Tótországra is; az ezt tudató helytartótanácsi intézmény az ottani helyhatóságokhoz már elküldetett. — A temesvári kereskedelmi és iparkamara a ministérium által véleményezés végett elébe terjesztett vasúti tervezetre nézve némely igen lényeges változtatást javasolt oct. 23-án tartott ülésében. Nagy Becskerek nem Nagy-Kikindával, hanem egyenesen Temesvárral kötendő össze; a bánság Erdélylyel való összeköttetése a hátszegi völgyön át, s a Duna áthidalása nem Bezdánál, ha- ;nem Erdődnél létesítendő; végre Sziszeket is Károlyvárossal kell összekötni, mert e nélkül Fiume Trieszttel nem fog versenyezhetni. Ez értelemben mind a ministeriumhoz, mind az országgyűléshez kérvény fog beadatni. A Páriában időzött magyarországi kiállitók közül többen szemtanúi lévén azon ernyedetlen buzgalomnak és önzéstelen fáradozásoknak, melyeket Térey Pál magyarországi kir. biztos ur a honi kiállítók és igy a hazai ipar érdekében kifejtett, — s ennek következtében azon meggyőződéshez jutván, hogy az elért eredmény, mely a fenforgott különféle akadályokhoz aránylag, csak kedvezőnek mondható, leginkább csak neki köszön- hető, — f. é. jul. 2-án Párisban választmányt ala-kitottak, mely még akkor a következőkben állapodott meg: először, hogy Korizmics László úrhoz, a kiállítási prez. központi bizottmány alelnökéhez kérelmet intéznek, hogy illető helyen lépéseket tenni , méltóztassék, miszerint I. Térey Pál úr, ki már a franczia becsületrend lovagkeresztjével diszittetett fel, az ország részéről is kitüntetésben részesittessék; — másodszor, hogy I. Térey Pál urat egy értékes emlékkel tisztelik meg, s hogy ez valóban értékes legyen, részvételre felszólítják az összes magyarországi kiállítókat. E végből az aláírások mind Párisban, mind Pesten már megkezdettek. — Győrből körtársürgönyt küldtek tegnap a „M. U“-hoz. Győr megye a kormány hevesi intézkedésének megszüntetéséért felr az országgyűléshez, s hasonlóra hívja föl a testvérhatóságokat. A főispán leköszönt. POLITIKAI SZEMLE. A francziák Rómában vannak. Enynyi mindenesetre bizonyos, de nem kevésbbé biz. November fa nyos az is, hogy Olaszország csapatai szintén pápai területen állanak, s hogy Garibaldi ahelyett hogy visszavonulna, Monterotondóban elsánczolja magát (a legközelebbi számunkban közlött távirati tudósítás még megerősítésre vár). Azon körülményből, hogy az olaszseregek is interveniáltak, némelyek azt szeretik következtetni, hogy az összeütközés Olaszország és Napóleon császár között kikerülhetlen. Mi azonban azt hisszük, hogy a fennebbi nézetet terjesztő lapok inkább saját óhajtásaikat, mint az illető kormányok nézeteit tolmácsolják. A tuilleriákban nagy mérséklettel járnak el, s mérséklet hiányát az olasz kormánynak sem lehet szemére vetni. Bizonysága ennek Moustier körirata és Menabreanak, múlt számunkban ismertetett sürgönye; még inkább bizonyítja ezt a „Moniteur“ cáfolata, melyet a „Patrie“ ellen intézett, mely az olasz sergek bevonulását hadüzenetnek nyilvánította. — Mit fognak a francziák és olaszok tenni Rómában? Mindenekelőtt scbakkban tartják a garibaldistákat, azután egész kényelemmel kimaneuvíírozzák őket a pápai tartományokból, s ekkor a karonfogva jelennek meg a conferentián, melynek összejövetele naponta valószínűbb. Amíg a fennebbieket írtuk, érkeztek újabb tudósítások, melyek Garibaldira vonatkozólag azon változással erősítik meg múltkori táviratunkat, hogy az ősz bajnok engedvén a franczia ésolasz kormányok felhívásainak, elhatározta visszavonulni az Abruzzok felé, s e visszavonulása alkalmával támadtatott meg a pápai csapatok által. Vereségét ez újabb tudósítás is megerősíti, csak a harczképtelenné lett garibaldisták számát teszi 3000 helyett 500- ra. A hangulatot illetőleg azt írják, hogy az ingerültség egész Olaszországban tetőpontot ért A „Moniteur“ szemléjében kiemeli, hogy okt. 28 án este Nápolyban viharos tüntetés volt. Mintegy 2000 ember izgatók által ösztönöztetve száguldott a Toledo utczán végig különféle forradalmi nyilatkozatokat kiáltozva , s hasonló tüntetések Turinban, Hennában és Livornoban is fordultak elő, tettleges rendetlenségek azonban nem fordultak elő. A Fiorenczben közelebb előfordult befogatásokra , vonatkozólag az „Italie“ azt írja, hogy az elfogott személyek között olyak is vannak, kik a katonákat igyekeztek kötelességüktőli hűtlenségre csábítani Több városban foglaltattak le a hadsereghez szóló lázító nyomtatványok, hanem a kormány jókor nyomába jött az összeesküvésnek ,s meghiusiította. A kormány irányzata eléggé kivehető a florenczi hivatalos lapban közzétett következő nyilatkozatából : „Florencz, oct. 31 esti 9 órakor. Csapatjaink átlépték a pápai határokat. Az önérzet, a nemzeti méltóság, s a kötelesség, fenntartani a rend és szabadság elveit, hathatósan követelték e lépést. A September 15 -i conventio egyformán kötelezi a két szerződő félt, mindkettőre ugyanazon kötelezettségeket rója. A király kormánya nem tehette, hogy e kötelességének meg ne feleljen, miért is bízik abban, hogy a franczia kormány ez elhatározásban az olasz kormány rendületlen s leyális szándékait fogja látni, valamint annak őszinte óhaját, hogy részéről mindent megtesz, mi a nehézségek kiegyenlítésére szolgálhat. A császári kormány tudja, hogy mindenütt, hol az olasz zászlók lengenek, a rend, a béke, s a nagy elvek fenn fognak tartatni. E népség lelkesedve fogadja csapatainkat, melyek nem azért küldettek oda, hogy polgárvért ontsanak, sem hogy siralmas jeleneteket idézzenek elő, hanem hogy tiszteletet szerezzenek ama nagy elveknek, melyek újjászületésünk eredetét képezik, s melyek nemzeti traditióink lényegéül tekinthetők. A lakosság érzi, hogy csapataink jelenléte kezesség ez elvek fenntartása iránt, s hogy addig, mig az ő jogaik s biztonságuk ily pártfogás alatt áll, sorsuk menten marad a véletlen esélyeitől. A franczia expeditio hadtest megérkezésére, kiszállására, s Rómába bevonulására vonatkozólag kiemeljük a következő adatokat : od. 30 dikán 16 nagy franczia hajó érkezett a Civitavecchiai kikötőbe, melyben — egy osztrák hadihajót kivéve — egy idegen hajó sem volt. Délután 3 órakor már ki volt szállva két franczia ezred. A vaspálya udvarban mintegy 5—600 pap várta a jövevényeket, mosolygó arczczal s vndoran nyújtva kezüket a franczia tiszteknek, a mit ezek közül többen lenéző haragos szemmel visszautalának. — A francziák bevonulásáról Rómába, írják a „Nazione“-nak oct. 30-ról. A 29 ik franczia sorezred ma esti 5 órakor bevonult Rómába. Midőn a csapatok a vagyonokból kiszálltak, az utczaszögleteken következő proclamatio függesztetek ki : „Rómaiak ! Napoleon császár hadtestet küld Rómába oly czélból, hogy a szatyát és a pápai kormány trónját a felkelők fegyveres megtámadása ellen védje. Ti régóta ismertek minket, mint azelőtt, úgy most is azért jöttünk, hogy tisztán erkölcsi és önzéstelen missiót teljesítsünk. Ti támogatni fogtok minket a rend, bizalom és biztonság helyreállításában. Katonáink ezentúl is meg fogják oltalmazni az egyént, erkölcsöket és törvényt. CivitaVecchia, oct. 29. 1867. Failly tábornok az expeditionalis hadtest parancsnoka.