Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-09-18 / 52. szám

Első évfolyam. Előíretesi feltételek : Évre ............................8 frt — kr. Félévre............................4 „­­ „ Negyed^« .... 2 „ — „ Havonként.......................— . 80 . 52-ik szám. Kolozsvári­ szerda, September 18. 1867. Megjelenik hetenkint két.fer. Vasárnap és Sz­er­dán.MAG­YAR POLGÁR. Szerkesztőség és kiadó hivatal : Szentegyház­ utca* 467. sz. POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­i­adó­­­h­i­va­ta­l. Fiók kiadó­ hivatalok : Deésen : Krémer Sámuel. Enyeden: Vékör János. Tordán: Papp Lukács és fia. Szamosujvártt : Csausi testvérek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a " Magyar Polgár** N­ dik félévi folyamára. Lapunk félévi folyama áll az olvasó közönség előtt. Éppen elég mutatványnak arra, ha vájjon be tudja-e tölteni azon tért, melyre hivatva van, tudja-e hasznosítani magát, mint párt­­orgánum, s a megindulásával "fölkeltett versenyben előnyben tudott-e maradni vagy nem ? E kérdésekre a felelet előfizető­­s olvasóink számában van. Félév alatt a kibontott zászló alatt oly arányban gyűltek össze pártunk hívei, s annyi jóakaratú munkásságot fejtettek ki, hogy nem lehet kétkednünk a jövő sikere felett. Lapunk kétszeri megjelenése már­is elégtelennek bizonyult be: nem karolhattunk fel annyi tárgyat, a­mennyit óhajtottunk volna; mellőzni kellett sok jeles tollat, hogy az időhöz kötött tárgyakkal lépést tudjunk tartani. Ez okból október 1-étől kezdve a „Magyar Polgár“ háromszor fog megjelenni. Új beosztást csinálunk, változatosabbá teszszük lapunkat minden tekintetben, s olyan rovatokat állítunk fel, melyeket ez ideig csak a tér hiánya szorított ki. . Vidéki leveleink számát háromszoroztuk, hogy képviselve legyen lapunkban minden vi­déke a királyhágóninneni részeknek. Tárcza­ rovatunk olyan tárháza lesz hazai történeteinknek, melyből ez ideig merő­ben ismeretlen adatokat menthet a történetbúvár. Erre vonatkozólag legyen elég annyit megje­gyeznünk, hogy néhány ezer ismeretlen történeti okmánynyal rendelkezünk, melyek különösen a 48—49-ei eseményeket sok tekintetben olyan oldalról is mustrálják, melyeket ez ideig nem ismer­­hetünk részint sajtó viszonyaink miatt, részint mert idő előttiek voltak. Az új évnegyed első száma „Lovassy László pőre, elitéltetése és fogsága“ czímű korrajzot kezdi meg; továbbá egy malt századi naplót ismertet történész Cserey Mihály fia Cserey Györgytől, mely egyikét fogja képezni a legérdekesebb olvasmányoknak. Értesítő rovatunk hozni fog gazdasági és iparczikkeket, üzleti tudósításokat innen és túl a Királyhágón, piaczi rendes tudósításokat, stb. Előfizetési ára: Septemb. 17-től December végéig 3 frt. 50 kr. October—Decemberre......................3 „ — „ Egy hónapra......................................1 „ — „ Mindazon t.­ez. előfizetőinknek, kiknek előfizetésük már lejárt, vagy e hó 17-ikén le fog járni, tisztelettel felkérjük megrendeléseiket a maga idejében tegyék meg, mert fölösleges pél­dányokat nem nyomatunk. A „Magyar Polgár“ szerkesztősége. Kolozsvár, sept. 17. 1867. A', indemnitásnak, Isten­ segélyével har­madik, bár csak mondhatnék utolsó, negyed­évét éljük, s ha széttekintünk azon politikai égboltozaton, melyből a független, felelős, magyar, nemzeti és a jó szerencse tudja még hány más epithetonnal üdvözölt ministerium kinevezése alkalmával a majoritás lapjai zá­­porként jövendölték a mannát, azt látjuk, hogy­­ először Austriával szemben. A kiegyenlítés ügye egyetlen lépést sem tett előre. A közösügyi elaboratum gyakorlati al­kalmazásának első megkísérlése, csupán egy kis lehetetlenséggel jött összeköttetésbe, s hogy ezen lehetetlenség folytán a magyar pénzü­gyminiszer az osztrák pénzügyminiszer­­rel eszközölt megállapodásában kényszerülve volt ez utóbbi álláspontját foglalni el, a de­ TA IMJZ A. Türr tátoornoli.­ n. (M. U.) Ha ez minden a mit ön mondani tud, válaszolt röviden a hadbíró, midőn Türr válaszát a felvetett kérdésekre — melyből ő és kormánya oly nagyszerű felfedezésekre számított — átolvasta, ak­kor önnel úgy kell bánnunk mint egy összeeskü­vővel, és hitelt kell adnunk Calvi állításainak, an­nál inkább, miután ő azokat, halála előtt nem von­ta vissza. E rövid és hideg nyilatkozatra Türr még rö­videbben felelt, csak annyit mondván : — Jól van, meg fogok tudni halni szó nélkül. E szavakkal, be lettek azon unalmas kihall­gatások fejezve, melyek egy hónapnál tovább tar­tottak, a nélkül hogy Ausztriára nézve eredmény­nyel lettek volna. Február 22-én 1856-ban, tehát 3 hónapi és 22 napi fogság után — felolvastatott Türrnek az Ítélet, mely következőképen hangzott: „Türr István bajai, születésű Bácsmegyéből, hadnagy, 31 éves, megszökött a cs. k. osztrák se­regből, Buffalóránál, jan. 19-kén 1849-ben­ szolgá­latba lépett az ellen seregében, és tevékeny táma­sza volt a forradalmi propagandának, mely Olasz- és Magyarország elszakítását a birodalomtól tűzte ki czéljául. Ezen tényeknél fogva felségsértési bűn­tényt követett el, minek következtében javainak l­ett, hogy az államkiadások kevesbítését sa­ját és az általa pénzügyi tekintetben képvi­selt magyar állam tekintélyének mérlegbe vetésével keresztülvitte volna, pedig e kiadások továbbra is fedezésének le­hetetlensége mind magyar, mind osztrák rész­ről megc­áfolhatlan érvekkel, sőt mi több, azon kétségbevonhatlan tény­nyel­ven igazol­va, hogy e kiadások 25 százalék­a évenkénti kölcsönök útján volt csak fedezhető, s ennek folytán mindenki belátja, hogy ezen után az állam banquerotte mathe­­matikai bizonyossággal előbb-utóbb bekövet­kezik , és végre a magyar pénzü­gyminiszer azt hiszi, hogy a lajtháninneni és túli budgetek pár hóval előbb eszközölhető megállapítása nincs drágán megfizetve a közös terhek azon 4­00 százalékkal, melynek Magyarország részéről el­vállalását, osztrák collegájával eszközölt meg­elkobzására az állam részére és akasztófa általi halálra ítéltetik.“ Midőn a hadbíró ez utolsó szavakat komoly ünnepélyességgel kimondotta, egy perczre megállt, hogy lássa a hatást, melyet azok Türre gyakorol­tak, azután igy folytatá: „Ő Felsége a császár ezen Ítéletet azonban a nagylelkűleg örökös száműzetésre változtatta, a bi­rodalom minden tartományából, és ha az elitélt ott a jövőben mutatkoznék, ezen Ítélet azonnal végre­­ fog hajtatni.“ — És most, folytatá a hadbíró, ön át fog adat­ni a rendőrbiztosnak, Stissermann úrnak, ki önt a határig fogja kisérni. — Remény­em, téve még hozzá, miszerint be­látva azon veszélyeket, melyekbe önt eddigi életmód­­­ja sodorta, jövőre meg fog szűnni conspirálni. — Meglátjuk, válaszolt Türr. — Kell, hogy feladja ön eddigi életmódját. — Én nem ígérhetek önnek semmit, ismétlé Türr, miután bármi, körülmények között is, minden­kor kész leszek életemet a hazának föláldozni. Szabadulását Türr az angol királyné közben­járásának küszönheti. Jószántából és nagylelkű­ségből Ausztria alig bocsátandotta szabadon. Süssermann ur­at Triesztbe kisérte, hol ha­jóra szállván, ismét a keleti harczszínhelyre sietett, ott előbbi állását elfoglalandó. A háború bevégezte után legnagyobbrészt ke­leten tartózkodott 1859. elejéig, midőn az Ausztria ellen készülőben lévő bábomban résztveendő szá­mos derék honfitársunkkal együtt ő is Olaszor­szágba sietett és ott Cavournak szolgálatait fela­­­jánlotta. Cavour őt Garibaldihoz küldé, kinek olda állapodásában, a Quota deputatiók további tanácskozásainak alapjául elfogadta. Magyarországgal szemben a független ministerium csak annyiban független, a­mennyiben néhány ellenzéki, de kétségbevonhatlan hazafiságú megyét fulmi­nanter lerendeletez. A felelős ministerium első teendőjének tartotta magát a felelősségen kívül helyezni, a megszavaztatott indemnitás által, s nem nagy prófétai lélek kell hozzá, hogy elmond­hassuk, hogy a magyar országgyűlés a kö­zösügyek ily összeolvasztása mellett soha sem fog azon kellemetlen helyzetbe juthatni, hogy miniszereit a közösügyi megállapodás­ba ütközés nélkül feleletre vonhassa. A magyar ministérium átvette Schmer­ling legbecsesebb hagyományát az adó­vég­rehajtást azon különbséggel, hogy közegei­nek adott utasítása szerint, a személyes tu­lajdont, ezen az állam által soha fel nem mondható tőkét „lehető kímélettel“ exe­­quálják az állam által elviselhetlen magas­ságra csigázott kamat, az adó érdekében. A nemzeti ministérium meggátolta a nem­zetet abban, hogy azokat, kik hazánk törté­netének egyik legfényesebb episodjában éle­tükkel, vérükkel védték hazai függetlensé­günket, mint nemzet részesítse, ha nem jutalomban, legalább elismerésben, sőt meg­tiltja a magántársulást is, midőn a honvédek aradi találkozását meg nem engedi, holott Poroszországban, az ottani államélettel erő­sebb ellentétben álló munkás gyülekezetek­kel szemben, még Bismark is csak a szigo­rú ellenőrzést alkalmazza a betiltás helyett. A független, felelős, magyar, nemzeti ministérium működésében, a zajtalanul mun­káló igazságügyi miniszert kivéve, határozott irányt nem látunk, állítólag parlamentáris kormánynyal bíró nemzet létünkre föltétlen politikai amnestiánk nincs, de van más saj­tóperünk, s ha jól megy, ennek bővében le­hetünk. A hangzatos epithetonoknak tehát min­­denike megtalálja com­mentárját, most már csak az lehetne a kérdés, miért foglalkoz­tunk e commentárral annyit? Ezt is elmondjuk legközelebbről. • A békecongressus Genfben A lapok tervék a congressusra tett előkészü­letek leírásával, melyeknek legfő része azonban egyedül a Garibaldi személyére vonatkozik, így a „Bund“ tudósítója írja Genfből sept. 7-ről: A­mint előre is lehetett gondolni, úgy történt, Garibaldi jö­vetelének hite az egész várost, minden társadalmi osztályt, kivétel nélkül lázas izgatottságba ejtett. Számos falragasz hívja fel a közönséget, hogy igyekezzenek méltóan fogadni azon férfit, ki min­denek felett megérdemli a „nép embere“ nevét. A lapok szintén versenyeznek az ünnepelt hazafi di­i­la mellett részt vett mindazon merész fegyvertények­ben, melyeket a „havasi vadászok“ Varese, Como, de San Fermo, és Trepontinál Urban csapatai el­len kivívtak, hatalmasan támogatván csatangolá­­saival az egyesült franczia-szárd erők hadműkö­­déseit. Treponti bevételénél Türr bal karján nehéz se­bet kapott, mely miatt a Brescia ellen folytatott hadműveletekben már nem vehetett részt. A villafrancai béke után Türr kardját ismét hüvelyébe dugta, de csak rövid időre, miután néhány­­ hónappal később ismét Garibaldi környezetében lát­juk őt, a spinolai kastélyban Genua mellett, hon­nan azon merész hadi merénylet kiindult, mely egy birodalmat döntött meg, s melynek hőseit, oly mél­tán illeti meg a történelem azon dicső névvel: egy az ezer közül. A siciliai hadjárat, ezen vakmerő haditény regényes részeletei még élénk emlékezetében lesz­nek olvasóinknak, azért csak pár szóval akarjuk azokat, a­mennyiben azok Türr személyét illetik, itt ismételni. Az ezer négy emberből álló hadcsapat május 6-kán hajnalban szállt hajóra a legnagyobb csend­ben, ha nem éppen titokban is, mert hogy Victor Emanuel annak elindulását, nem azon levélből tud­ta meg, melyet Garibaldi hozzá a hajó fedélzeté­ről intézett, az ma már nyílt titok. Kezdetben az expeditiót mindjárt azon baj érte, hogy a lőszer, melyet csempészek a magas tengeren voltak neki átadandók nem érkezett meg, és így az a legszükségesebb hadiszer nélkül volt kényszerülve útját folytatni. Garibaldi ezen szorult helyzetben Türri bizá csörtésében, s habár egyik s másik a tábornok po­litikai jellemét illetőleg tartózkodóig nyilatkozik is, abban mindnyája egyetért, hogy ritkán akad oly tiszta jellem, mely a népek tiszteletét és szeretetét oly mértékben megérdemelné, mint Garibaldi. A nyilvános helyiségekben folytonosak a gyű­lésezések, melyeknek czélja szintén nem egyéb, mint a fogadtatás részletei felől tanácskozni. Leg­­buzgóbbak természetesen az olaszok, kiknek zász­lója már három nap óta lobog a nemzetközi club épületén. Azon felhíváson, mely Olaszország fiaihoz van intézve, hogy gyűlnének össze minél nagyobb számmal a szabadság apostolának fogadására, a savoyaiak is fel vannak szólítva, hogy egykori fegyvertársuk kezét megszorítni el ne mulaszszák, különösen azok, kik az annexió előtt Olaszország egységéért Garibaldival egy zászló alatt küzdöttek. A genfi radicálok szintén elkövetnek mindent s már is egy bizottmányt neveztek ki, melynek czélja az ünnepélyességekről gondoskodni. Egészen máskép­viselik azonban magukat a francziák. Első gyűlésökben nem bírtak semmi megállapodásra jut­ni. Az ultramontanok semminemű hódolatról sem akarnak tudni, hogy váljon egy második gyűlés­nek kedvezőbb eredménye leend­ő, az szintén igen kétséges. Garibaldinak az előre megállapított terv sze­rint ma est­e kellett volna megérkeznie , három gő­zös volt kirendelve, hogy elébe evezzenek. Azon­ban egy Garibalditól érkező távsürgöny tudósította a genfieket, hogy csak másnap, t. i. vasárnap fog a tábornok megérkezni. A közönség nagy része nem értesülvén a sürgöny érkeztéről, koholt hírek­kel igyekezett megmagyarázni magának a késedel­met ; sokan arról is beszéltek, hogy a tábornok tel­jességgel nem jön, mivel a franczia és olasz kor­mányoknak sikerült a tábornok elutazását megaka­dályozni stb. stb. A bizottság már közzétette a congressus pro­­grammját, e szerint az első ülés hétfőn délután 2 órakor leend, a második és harmadik kedden és szerdán ugyanazon­­időben. A zárülés csütörtökön reggel 9 órakor leend, délután kirándulás a genfi tón, estre pedig nagyszerű a lakoma.­­ A lakosok fel lőnek szólítva, hogy házaikat a congressus és Garibaldi tiszteletére díszítsék fel. Nem tekintve a pártnézeteket és lehető utó­gondolatokat, bizonyára ezeren meg ezeren lesznek, kiknek keble magasan fel fog dobogni azon gon­dolatra, hogy a merész olasz tábornokot a szabad Svájcz földjén Rousseau városában fogadhatják, s így mi is lerázva magunkról a jövő gondjait őszin­tén kiáltjuk: „Éljen Garibaldi! éljen a szabadság; éljen a béke!“ A­mi a congressus politikai oldalát illeti, er­re nézve a „K. Z.“ jól értesült párisi levelezője a következő tájékozást nyújtja: „A párisi illetékes körökben igen jól tudják, hogy azon műt, mely lé­telét Accolas párisi jogtanár és Naquet vegyésznek köszöni, az eredeti megállapodás szerint a „demo­­cratia nemzetközi congressusa“ nevet kellett volna hogy viselje s csak a genfi albizottmány ellen mon­meg egy igen kényes küldetéssel, azzal t. i., hogy az orbitellói térparancsnoktól szerezze meg az el­maradt szükséges lőszert. Ennek Garibaldi küldetéséről tudomása nem lévén, természetesen vonakodott csapata számára a kívánt 150 ezer töltényt kiszolgáltatni és csak Türr ügyes és ildomos eljárásának volt köszönhető, hogy a piemonti parancsnok végre engedett azon meg­jegyzéssel, miszerint tudja, hogy katonai szempont­ból hibázik, de ha hibát követ el, azt, most már ő is úgy van meggyőződve, a királyért és Olaszor­szág boldogításáért teszi. . Ezen kísérlettől függött a merénylet sikere. Garibaldi tovább hajózott és másnap kikötött Mar­salánál, majdnem csodálatos szerencsével, miután néhány perc­c­el később az őt üldöző nápolyi hajók, gőzöseiket fenékbe fúrták volna. Türr az első volt, ki lábát partra téve. Sicilia Garibaldi kiáltványaira tömegesen kelt föl : papok, köztük a híres Pantaleo álltak a csa­patok élére és néhány nap múlva Garibaldi első győzelmét vívta ki Calatafiminál, hol csapatai oly csudákat műveltek, melyekről Oddo azt írja, hogy Garibaldi, Bixio, Türr és társaik se nem fők, se nem parancsnokok, ők katonák, kik a legnagyobb elszántsággal verekednek a közharczosok soraiban. Palermo bevétele és a bourbon csapatok ki­szorítása a városból leginkább Türr tanácsai foly­tán sikerült, miért is őt Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Türr ezután a hadsereg szervezésével foglal­kozott éjjel nappal és pedig oly sikerrel, hogy Bixio dandára már 10 nap múlva és utána hazánk­fia Éber dandára is útnak indulhatott Messina felé.

Next