Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-09-18 / 52. szám
Első évfolyam. Előíretesi feltételek : Évre ............................8 frt — kr. Félévre............................4 „ „ Negyed^« .... 2 „ — „ Havonként.......................— . 80 . 52-ik szám. Kolozsvári szerda, September 18. 1867. Megjelenik hetenkint két.fer. Vasárnap és Szerdán.MAGYAR POLGÁR. Szerkesztőség és kiadó hivatal : Szentegyház utca* 467. sz. POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiók kiadó hivatalok : Deésen : Krémer Sámuel. Enyeden: Vékör János. Tordán: Papp Lukács és fia. Szamosujvártt : Csausi testvérek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a " Magyar Polgár** N dik félévi folyamára. Lapunk félévi folyama áll az olvasó közönség előtt. Éppen elég mutatványnak arra, ha vájjon be tudja-e tölteni azon tért, melyre hivatva van, tudja-e hasznosítani magát, mint pártorgánum, s a megindulásával "fölkeltett versenyben előnyben tudott-e maradni vagy nem ? E kérdésekre a felelet előfizetős olvasóink számában van. Félév alatt a kibontott zászló alatt oly arányban gyűltek össze pártunk hívei, s annyi jóakaratú munkásságot fejtettek ki, hogy nem lehet kétkednünk a jövő sikere felett. Lapunk kétszeri megjelenése máris elégtelennek bizonyult be: nem karolhattunk fel annyi tárgyat, amennyit óhajtottunk volna; mellőzni kellett sok jeles tollat, hogy az időhöz kötött tárgyakkal lépést tudjunk tartani. Ez okból október 1-étől kezdve a „Magyar Polgár“ háromszor fog megjelenni. Új beosztást csinálunk, változatosabbá teszszük lapunkat minden tekintetben, s olyan rovatokat állítunk fel, melyeket ez ideig csak a tér hiánya szorított ki. . Vidéki leveleink számát háromszoroztuk, hogy képviselve legyen lapunkban minden vidéke a királyhágóninneni részeknek. Tárcza rovatunk olyan tárháza lesz hazai történeteinknek, melyből ez ideig merőben ismeretlen adatokat menthet a történetbúvár. Erre vonatkozólag legyen elég annyit megjegyeznünk, hogy néhány ezer ismeretlen történeti okmánynyal rendelkezünk, melyek különösen a 48—49-ei eseményeket sok tekintetben olyan oldalról is mustrálják, melyeket ez ideig nem ismerhetünk részint sajtó viszonyaink miatt, részint mert idő előttiek voltak. Az új évnegyed első száma „Lovassy László pőre, elitéltetése és fogsága“ czímű korrajzot kezdi meg; továbbá egy malt századi naplót ismertet történész Cserey Mihály fia Cserey Györgytől, mely egyikét fogja képezni a legérdekesebb olvasmányoknak. Értesítő rovatunk hozni fog gazdasági és iparczikkeket, üzleti tudósításokat innen és túl a Királyhágón, piaczi rendes tudósításokat, stb. Előfizetési ára: Septemb. 17-től December végéig 3 frt. 50 kr. October—Decemberre......................3 „ — „ Egy hónapra......................................1 „ — „ Mindazon t.ez. előfizetőinknek, kiknek előfizetésük már lejárt, vagy e hó 17-ikén le fog járni, tisztelettel felkérjük megrendeléseiket a maga idejében tegyék meg, mert fölösleges példányokat nem nyomatunk. A „Magyar Polgár“ szerkesztősége. Kolozsvár, sept. 17. 1867. A', indemnitásnak, Isten segélyével harmadik, bár csak mondhatnék utolsó, negyedévét éljük, s ha széttekintünk azon politikai égboltozaton, melyből a független, felelős, magyar, nemzeti és a jó szerencse tudja még hány más epithetonnal üdvözölt ministerium kinevezése alkalmával a majoritás lapjai záporként jövendölték a mannát, azt látjuk, hogy először Austriával szemben. A kiegyenlítés ügye egyetlen lépést sem tett előre. A közösügyi elaboratum gyakorlati alkalmazásának első megkísérlése, csupán egy kis lehetetlenséggel jött összeköttetésbe, s hogy ezen lehetetlenség folytán a magyar pénzügyminiszer az osztrák pénzügyminiszerrel eszközölt megállapodásában kényszerülve volt ez utóbbi álláspontját foglalni el, a de TA IMJZ A. Türr tátoornoli. n. (M. U.) Ha ez minden a mit ön mondani tud, válaszolt röviden a hadbíró, midőn Türr válaszát a felvetett kérdésekre — melyből ő és kormánya oly nagyszerű felfedezésekre számított — átolvasta, akkor önnel úgy kell bánnunk mint egy összeesküvővel, és hitelt kell adnunk Calvi állításainak, annál inkább, miután ő azokat, halála előtt nem vonta vissza. E rövid és hideg nyilatkozatra Türr még rövidebben felelt, csak annyit mondván : — Jól van, meg fogok tudni halni szó nélkül. E szavakkal, be lettek azon unalmas kihallgatások fejezve, melyek egy hónapnál tovább tartottak, a nélkül hogy Ausztriára nézve eredménynyel lettek volna. Február 22-én 1856-ban, tehát 3 hónapi és 22 napi fogság után — felolvastatott Türrnek az Ítélet, mely következőképen hangzott: „Türr István bajai, születésű Bácsmegyéből, hadnagy, 31 éves, megszökött a cs. k. osztrák seregből, Buffalóránál, jan. 19-kén 1849-ben szolgálatba lépett az ellen seregében, és tevékeny támasza volt a forradalmi propagandának, mely Olasz- és Magyarország elszakítását a birodalomtól tűzte ki czéljául. Ezen tényeknél fogva felségsértési bűntényt követett el, minek következtében javainak lett, hogy az államkiadások kevesbítését saját és az általa pénzügyi tekintetben képviselt magyar állam tekintélyének mérlegbe vetésével keresztülvitte volna, pedig e kiadások továbbra is fedezésének lehetetlensége mind magyar, mind osztrák részről megcáfolhatlan érvekkel, sőt mi több, azon kétségbevonhatlan ténynyelven igazolva, hogy e kiadások 25 százaléka évenkénti kölcsönök útján volt csak fedezhető, s ennek folytán mindenki belátja, hogy ezen után az állam banquerotte mathematikai bizonyossággal előbb-utóbb bekövetkezik , és végre a magyar pénzügyminiszer azt hiszi, hogy a lajtháninneni és túli budgetek pár hóval előbb eszközölhető megállapítása nincs drágán megfizetve a közös terhek azon 400 százalékkal, melynek Magyarország részéről elvállalását, osztrák collegájával eszközölt megelkobzására az állam részére és akasztófa általi halálra ítéltetik.“ Midőn a hadbíró ez utolsó szavakat komoly ünnepélyességgel kimondotta, egy perczre megállt, hogy lássa a hatást, melyet azok Türre gyakoroltak, azután igy folytatá: „Ő Felsége a császár ezen Ítéletet azonban a nagylelkűleg örökös száműzetésre változtatta, a birodalom minden tartományából, és ha az elitélt ott a jövőben mutatkoznék, ezen Ítélet azonnal végre fog hajtatni.“ — És most, folytatá a hadbíró, ön át fog adatni a rendőrbiztosnak, Stissermann úrnak, ki önt a határig fogja kisérni. — Reményem, téve még hozzá, miszerint belátva azon veszélyeket, melyekbe önt eddigi életmódja sodorta, jövőre meg fog szűnni conspirálni. — Meglátjuk, válaszolt Türr. — Kell, hogy feladja ön eddigi életmódját. — Én nem ígérhetek önnek semmit, ismétlé Türr, miután bármi, körülmények között is, mindenkor kész leszek életemet a hazának föláldozni. Szabadulását Türr az angol királyné közbenjárásának küszönheti. Jószántából és nagylelkűségből Ausztria alig bocsátandotta szabadon. Süssermann urat Triesztbe kisérte, hol hajóra szállván, ismét a keleti harczszínhelyre sietett, ott előbbi állását elfoglalandó. A háború bevégezte után legnagyobbrészt keleten tartózkodott 1859. elejéig, midőn az Ausztria ellen készülőben lévő bábomban résztveendő számos derék honfitársunkkal együtt ő is Olaszországba sietett és ott Cavournak szolgálatait felajánlotta. Cavour őt Garibaldihoz küldé, kinek olda állapodásában, a Quota deputatiók további tanácskozásainak alapjául elfogadta. Magyarországgal szemben a független ministerium csak annyiban független, amennyiben néhány ellenzéki, de kétségbevonhatlan hazafiságú megyét fulminanter lerendeletez. A felelős ministerium első teendőjének tartotta magát a felelősségen kívül helyezni, a megszavaztatott indemnitás által, s nem nagy prófétai lélek kell hozzá, hogy elmondhassuk, hogy a magyar országgyűlés a közösügyek ily összeolvasztása mellett soha sem fog azon kellemetlen helyzetbe juthatni, hogy miniszereit a közösügyi megállapodásba ütközés nélkül feleletre vonhassa. A magyar ministérium átvette Schmerling legbecsesebb hagyományát az adóvégrehajtást azon különbséggel, hogy közegeinek adott utasítása szerint, a személyes tulajdont, ezen az állam által soha fel nem mondható tőkét „lehető kímélettel“ exequálják az állam által elviselhetlen magasságra csigázott kamat, az adó érdekében. A nemzeti ministérium meggátolta a nemzetet abban, hogy azokat, kik hazánk történetének egyik legfényesebb episodjában életükkel, vérükkel védték hazai függetlenségünket, mint nemzet részesítse, ha nem jutalomban, legalább elismerésben, sőt megtiltja a magántársulást is, midőn a honvédek aradi találkozását meg nem engedi, holott Poroszországban, az ottani államélettel erősebb ellentétben álló munkás gyülekezetekkel szemben, még Bismark is csak a szigorú ellenőrzést alkalmazza a betiltás helyett. A független, felelős, magyar, nemzeti ministérium működésében, a zajtalanul munkáló igazságügyi miniszert kivéve, határozott irányt nem látunk, állítólag parlamentáris kormánynyal bíró nemzet létünkre föltétlen politikai amnestiánk nincs, de van más sajtóperünk, s ha jól megy, ennek bővében lehetünk. A hangzatos epithetonoknak tehát mindenike megtalálja commentárját, most már csak az lehetne a kérdés, miért foglalkoztunk e commentárral annyit? Ezt is elmondjuk legközelebbről. • A békecongressus Genfben A lapok tervék a congressusra tett előkészületek leírásával, melyeknek legfő része azonban egyedül a Garibaldi személyére vonatkozik, így a „Bund“ tudósítója írja Genfből sept. 7-ről: Amint előre is lehetett gondolni, úgy történt, Garibaldi jövetelének hite az egész várost, minden társadalmi osztályt, kivétel nélkül lázas izgatottságba ejtett. Számos falragasz hívja fel a közönséget, hogy igyekezzenek méltóan fogadni azon férfit, ki mindenek felett megérdemli a „nép embere“ nevét. A lapok szintén versenyeznek az ünnepelt hazafi diila mellett részt vett mindazon merész fegyvertényekben, melyeket a „havasi vadászok“ Varese, Como, de San Fermo, és Trepontinál Urban csapatai ellen kivívtak, hatalmasan támogatván csatangolásaival az egyesült franczia-szárd erők hadműködéseit. Treponti bevételénél Türr bal karján nehéz sebet kapott, mely miatt a Brescia ellen folytatott hadműveletekben már nem vehetett részt. A villafrancai béke után Türr kardját ismét hüvelyébe dugta, de csak rövid időre, miután néhány hónappal később ismét Garibaldi környezetében látjuk őt, a spinolai kastélyban Genua mellett, honnan azon merész hadi merénylet kiindult, mely egy birodalmat döntött meg, s melynek hőseit, oly méltán illeti meg a történelem azon dicső névvel: egy az ezer közül. A siciliai hadjárat, ezen vakmerő haditény regényes részeletei még élénk emlékezetében lesznek olvasóinknak, azért csak pár szóval akarjuk azokat, amennyiben azok Türr személyét illetik, itt ismételni. Az ezer négy emberből álló hadcsapat május 6-kán hajnalban szállt hajóra a legnagyobb csendben, ha nem éppen titokban is, mert hogy Victor Emanuel annak elindulását, nem azon levélből tudta meg, melyet Garibaldi hozzá a hajó fedélzetéről intézett, az ma már nyílt titok. Kezdetben az expeditiót mindjárt azon baj érte, hogy a lőszer, melyet csempészek a magas tengeren voltak neki átadandók nem érkezett meg, és így az a legszükségesebb hadiszer nélkül volt kényszerülve útját folytatni. Garibaldi ezen szorult helyzetben Türri bizá csörtésében, s habár egyik s másik a tábornok politikai jellemét illetőleg tartózkodóig nyilatkozik is, abban mindnyája egyetért, hogy ritkán akad oly tiszta jellem, mely a népek tiszteletét és szeretetét oly mértékben megérdemelné, mint Garibaldi. A nyilvános helyiségekben folytonosak a gyűlésezések, melyeknek czélja szintén nem egyéb, mint a fogadtatás részletei felől tanácskozni. Legbuzgóbbak természetesen az olaszok, kiknek zászlója már három nap óta lobog a nemzetközi club épületén. Azon felhíváson, mely Olaszország fiaihoz van intézve, hogy gyűlnének össze minél nagyobb számmal a szabadság apostolának fogadására, a savoyaiak is fel vannak szólítva, hogy egykori fegyvertársuk kezét megszorítni el ne mulaszszák, különösen azok, kik az annexió előtt Olaszország egységéért Garibaldival egy zászló alatt küzdöttek. A genfi radicálok szintén elkövetnek mindent s már is egy bizottmányt neveztek ki, melynek czélja az ünnepélyességekről gondoskodni. Egészen másképviselik azonban magukat a francziák. Első gyűlésökben nem bírtak semmi megállapodásra jutni. Az ultramontanok semminemű hódolatról sem akarnak tudni, hogy váljon egy második gyűlésnek kedvezőbb eredménye leendő, az szintén igen kétséges. Garibaldinak az előre megállapított terv szerint ma este kellett volna megérkeznie , három gőzös volt kirendelve, hogy elébe evezzenek. Azonban egy Garibalditól érkező távsürgöny tudósította a genfieket, hogy csak másnap, t. i. vasárnap fog a tábornok megérkezni. A közönség nagy része nem értesülvén a sürgöny érkeztéről, koholt hírekkel igyekezett megmagyarázni magának a késedelmet ; sokan arról is beszéltek, hogy a tábornok teljességgel nem jön, mivel a franczia és olasz kormányoknak sikerült a tábornok elutazását megakadályozni stb. stb. A bizottság már közzétette a congressus programmját, e szerint az első ülés hétfőn délután 2 órakor leend, a második és harmadik kedden és szerdán ugyanazonidőben. A zárülés csütörtökön reggel 9 órakor leend, délután kirándulás a genfi tón, estre pedig nagyszerű a lakoma. A lakosok fel lőnek szólítva, hogy házaikat a congressus és Garibaldi tiszteletére díszítsék fel. Nem tekintve a pártnézeteket és lehető utógondolatokat, bizonyára ezeren meg ezeren lesznek, kiknek keble magasan fel fog dobogni azon gondolatra, hogy a merész olasz tábornokot a szabad Svájcz földjén Rousseau városában fogadhatják, s így mi is lerázva magunkról a jövő gondjait őszintén kiáltjuk: „Éljen Garibaldi! éljen a szabadság; éljen a béke!“ Ami a congressus politikai oldalát illeti, erre nézve a „K. Z.“ jól értesült párisi levelezője a következő tájékozást nyújtja: „A párisi illetékes körökben igen jól tudják, hogy azon műt, mely lételét Accolas párisi jogtanár és Naquet vegyésznek köszöni, az eredeti megállapodás szerint a „democratia nemzetközi congressusa“ nevet kellett volna hogy viselje s csak a genfi albizottmány ellen monmeg egy igen kényes küldetéssel, azzal t. i., hogy az orbitellói térparancsnoktól szerezze meg az elmaradt szükséges lőszert. Ennek Garibaldi küldetéséről tudomása nem lévén, természetesen vonakodott csapata számára a kívánt 150 ezer töltényt kiszolgáltatni és csak Türr ügyes és ildomos eljárásának volt köszönhető, hogy a piemonti parancsnok végre engedett azon megjegyzéssel, miszerint tudja, hogy katonai szempontból hibázik, de ha hibát követ el, azt, most már ő is úgy van meggyőződve, a királyért és Olaszország boldogításáért teszi. . Ezen kísérlettől függött a merénylet sikere. Garibaldi tovább hajózott és másnap kikötött Marsalánál, majdnem csodálatos szerencsével, miután néhány perccel később az őt üldöző nápolyi hajók, gőzöseiket fenékbe fúrták volna. Türr az első volt, ki lábát partra téve. Sicilia Garibaldi kiáltványaira tömegesen kelt föl : papok, köztük a híres Pantaleo álltak a csapatok élére és néhány nap múlva Garibaldi első győzelmét vívta ki Calatafiminál, hol csapatai oly csudákat műveltek, melyekről Oddo azt írja, hogy Garibaldi, Bixio, Türr és társaik se nem fők, se nem parancsnokok, ők katonák, kik a legnagyobb elszántsággal verekednek a közharczosok soraiban. Palermo bevétele és a bourbon csapatok kiszorítása a városból leginkább Türr tanácsai folytán sikerült, miért is őt Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Türr ezután a hadsereg szervezésével foglalkozott éjjel nappal és pedig oly sikerrel, hogy Bixio dandára már 10 nap múlva és utána hazánkfia Éber dandára is útnak indulhatott Messina felé.