Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-10-23 / 65. szám
Első évi folyam. Előfizetési feltételek : Évre .........................12 frt — kr. Miévre ...... 6 „ „ Negyedévre . . . . a „ — n Hevenként 1 „ — » 65-k szám. Kolozsvárit szerda, október 23. 1867 Megjelenik hetenkint háromszor. Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szentegyház-utca A 467. be.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sorra 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiók kiadóhivatalok : Déésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fia. Szamososvártt : Csausz testvérek. Nemzet és kormány. IV. A törvényhatóságok megvihatatlan várasai voltak ősalkotmányunknak, ezek mentették meg annyi viharos századok alatt a megsemmisülés és a megsemmisítéstől ; minden kormányhatalom, a 48-kit kivéve, ezek megingatására pazarolta fáradságait, s még fennállanak, mert megvédte a nemzet megtörhetlen erélye; de a korigények, az alkotmányos nemzeti keret szélesítése, ezen is újításokat követel-, a nemzet ezen drága ereklyéjét öszhangzásba kell hozni az egyenlőség és testvériség élő követelményeivel, mégpediglen oly módon , nehogy a szabadság, melyet eddig számunkra csakis ezen szent ereklyénk tartott fenn, megcsorbíttassék ; megoldja-e ezen tételt a mostani nemzetgyűlés, a még tizenkét havi életideje alatt vagy utódjára hagyja azt? ezen rövid, de méhében sok talányokat rejtő év fejtendi meg. De — Bár melyik képviselőháznak essék szakmájába e nagy horderejű átalakítása a manicipiumoknak, legelső teendő azon önálló legfelsőbb testületnek fölállítása, vagy megállítása, mely a ministerium és törvényhatóságok között fölmerülhető vitás kérdések eldöntésében határoz, ha ezen joggal az országgyűlés bízatnék meg, akkor meg kell hogy mindent előzzen a kompatibilitási törvény, mert ha valahol, de itten önálló független testületre van szükség. Az átalakulásig köteles a nemzet, magát szigorán az 1848-ks 16. törvény rendeletéhez alkalmazva állandó bizottmányai által mindazon hatóságot gyakorolni, mely törvény s alkotmány szerint a megyei gyűléseket minden tekintetben illeti. Tehát a törvényt s alkotmányt netalán sértő rendeletek félretétele is jogkörébe esik, természetesen az ilyen határozást hozó egyes egyének szigorú felelőssége alatt. A nemzet érdeke kívánja az e tárgy körüli megfontoló óvatos eljárást, s ha egyszer föllépett, alkotmány szabta kötelességében a szilárd magatartást.... A kormány, a nemzet bizományosa alkotmányos ügyeinek kezelésében, a mikéntet a fennálló törvények jelölik ki, a megbízónak elvitázhatlan joga, megbízottjai eljárása fölött őrködni. Lehetnek azonban, főleg a tisztán administratív kört tárgyazó olyan kormányi eljárások, melyek törvényt, vagyis inkább egyesek, s néha társulatok jogait sértőknek tünnek föl; de, mert a közjóllét fenntartása különben nem eszközölhető (például valamely ragály terjedésének megakadályozása), ezek haladéktalani pontos életbeléptetése, éppen a közjóllét előmozdítása tekintetéből a nemzet érdekében állanak, s ha bár sértetik is általuk ideig óráig, az egyéni s társulhatási szabadságot biztosító törvény, de az ilyetén eljárások a nemzet által soha felszólalás tárgyát nem képezik, mert a közjónak alárendelték az egyesek jogai. Mindaddig, míg a törvényhatóságok, s a kormány között fölmerülhető vitás kérdések végleges eldöntésével felruházott testület kijelölve nem lesz, ezen alkotmányszabta kötelesség teljesítése Eris almája lenni meg nem szünend. Éppen azért , ha a nemzet részéről óvatos, de a kormány részéről is kétszeresen tapintatos, kíméletes eljárás szükségeltetik, s ha valahol, e tekintetben ugyancsak nem lehet a kormány érzékenykedő, nem lehet a nemzet iránt követelő; mert ha a kormány nem engedékeny, akkor a nemzetet kívánja maga előtt meghunyászkodóvá tenni, mit ha részben elérni sikerül is, de az egész nemzettestet ezáltal maga ellen bőszítve, könnyen bukásával fizetheti Ephemér diadalát. Az alkotmányos működésekbeni kíméletes eljárás, a törvények tiszteletét feltételezi, ami mindenkor méltánylást, s nem ritkán ragaszkodást von maga után, minek a köz- k érzületnek jó hangulatban tartása a következménye, s végre is a közös czél elérhetésének biztonsága ez által alapittatik meg. iratot bocsátott ki, a körirat mellé egy vasúthálózati rajzot csatolt, s felszólita a hatóságokat, hogy főleg vidéki szempontból reá reflectáljanak. Ezen reflexiók szerkesztése, legalább Kolozsvárit most foly. Nem lesz felesleges, ha eszmecsere kedvéért hírlap útján is hozzászólunk. Mindenekelőtt megvalljuk, hogy minden alkotmányos érzületünk mellett, nem vagyunk barátai annak, hogy a ministérium, főleg midőn képviselőink együtt ülnek, köriratok által a népre hivatkozzék. A népre hivatkozásnak csak akkor látnak helyet, amidőn a kormánykörökben tárgy-nem-ismeret, vagy önérdek szülte pártnézetek miatt az illető miniszer helyes véleményét koczkán látja, s a feliratok által nyomást akar gyakorolni. Hogy mi indította a közlekedési miniszert e lépésre, nem kutatjuk, de ha a tervrajzra tekintünk, s a köriratot kísérő híreknek némi hitelt adunk, azon gondolatra kell jönünk, hogy az erdélyi, illetőleg várad-Kolozsvár-brassói vasútvonal jövője iránt a miniszer urat mély aggodalom szállta meg. S nem habozunk kimondani, hogy ezen aggodalom nyomásától mi sem bírunk szabadulni. Elmondjuk okainkat. Tisztelettel fogadunk mi minden miniszeriális munkálatot és köriratot, de csak addig, míg a munkálat nem szegénységi bizonynyitvány. Hogy szegénységi bizonyítvány-e a kér-déses vasúti munkálat, csak akkor bírnánk reá felelni, 1tt, miként, jelzettük, a szállongó hirek constatálva lennének, s ha tudnók, hogy azon tervrajzot, melyet a ministérium velünk közlött, komolyan hiszi, hogy kivihető, vagy pedig csak politikai tőkét kivált belőle csinálni. Mert e tervrajz megjárja politikai humbugnak, de practicus szempontból véve, e tervrajz, a kritikát ki nem állja. A közlekedési ministériumnak mindenek előtt tisztába kell lenni azzal : vájjon a várad-kolozsvár-galaczi vaspálya-vonal Világvonal-e, vagy oly helyi vonal, mely minden faluba betérhet. Ha világvonal, amilyennek lenni kell, akkor a körirat csak úgy lett volna helyesen szerkesztve, ha ezen nézpontot a ministérium kimondja, s elejét veszi a szenvedélyek ok nélküli felkorbácsoltatásának, s mindenkit tájékoz az iránt, hogy itt a helyi érdekek csak másod- és harmadrendben fognak tekintetbe vétetni. Azonban, úgy látszik, hogy a fóelvvel, azzal t. i., hogy helyi vagy világvonal-e e vasút, vagy a ministérium sincs tisztában, vagy sem maga nem akar, sem másokat nem akar tisztába hozni. Pedig két alternatíva van : vagy tartományi vonalnak nézetik e vaspálya, akkor előre keresztet vethetünk reá, mert nem lesz belőle semmi, csak ámítás az egész köriratozás; vagy világvonal e vaspálya, akkor a helyi érdekek nem számítanak. És sajnálattal látjuk e tervrajzban, hogy az egész munkálat az, „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“ theóriájára alapíttatott. Ha Váradról Galacznak, hová a pályának sietni kell, egy lehető egyenes vonal huzatott volna, s kimondatott volna, hogy ez a főirány, melynek közelében a helyi érdekek lehetőleg respectáltatnak, azt értettük volna; igen de a tervrajzon két oly kanyarodást látunk, — egyiket Egerbegyről Fejérvárra, a másikat be Brassóba — amilyet, főleg ha az utolsóra gondolunk, a világ vasúti térképein fel nem fedezhetünk. A két kanyarodás legkevesebb 12—14 mértfölddel hosszítja e pályavonalat, márpedig tudjuk, hogy a világvonalaknál minden mértföld számít : azt kérdjük tehát e munkálat szerzőjétől, mit gondolt akkor, amidőn ezen képtelen tervet papírra tette, hogyan hitette el magával, hogy a galicziai Odessához, vagy éppen Galaczhoz siető vaspálya mellett e vonal, ha annyit kanyarog, szintén megállhat, és akad oly bobó vállalkozó, mely egy pályára, melyet ez esetben fű fog benőni, vállalkozó akad. Bátrak vágunk azért kimondani, hogy ezen tervrajz készítője vagy nem akarja, hogy e pálya világpálya legyen, tehát nem is akarja, hogy létrejöjön, vagy igen jól ismeri szakmáját, s ekkor feltette rólunk, hogy elhisszük, miképp benne megvolt a jó szándék, de e pályára vállalkozót felfedezni neki nem sikerült. S amidőn a kanyargások ellen beszélünk, meg kívánjuk említeni, h.ogy ezzel e lap most sem beszél a pályának Tordára bevitele ellen, mert ha a pálya Kolozsvár nyugati feléhez jön s onnan indul tovább, akkor nemcsak Tordát érinti meg, de egyszersmind jóval egyenesebb lesz. Márpedig az itteni technikai akadályok sem valami különösek. " Nem bocsátkozunk cáfolatokba. Miután azonban előre gyanítjuk, hogy a felvilágosítása lesz, ha lesz, hogy technikai akadályok kényszerítik a tervezőt , előre megjegyezzük, hogy a volt kormány azon ámítása, miszerint Erdélyen át a vaspálya építés hallatlan akadályokba ütközik, csak az előtt bírhat sulylyal, ki vaspályát nem látott. A vaspályavezetés mai fejlettsége mellett a mi hegyeink többé akadályoknak nem nézhetők. A semmeringi vonal szóba se jöhet, ha csupán a bajorországi és würtembergi s a déli francziaországi hegyekre gondolunk, hol a vaspályák roppant hegyeket másznak meg, még pedig tunnel nélkül, akkor technikai komoly akadályokról Erdélyben beszélni sem lehet, s a tervrajzba szőtt kanyarodásokat ezzel motiválni lehetetlen. Áttérve azon, nem tudjuk minő alapos hírekre, miszerint Váradon az erdélyi vaspályának külön indóhát terveltetik, s hogy Feketetóra s nem Csúcsára terveltetik az erdélyi szélső állomás, megvalljuk, hogy mindkettőt oly nevetségesnek tartjuk, hogy abba komolyan felírni, vagy hírlapilag hozzászólni, nem bátorkodnánk. Ami azt illeti, hogy Váradon a két pálya végpontjának két külön indóháza legyen, ezt a theóriát még két ellenséges állam vaspályás találkozása se mutatja fel. Ha Salzburgban, Austria végpontján, a bajor tiszt a mi indóházunkban, ha még a kutatást is megteheti, ha másutt a pályák úgy haladhatnak, hogy az utas nem tudja, mikor száll egyik állam vaspályájáról a másik államéra, hogyan lehessen azon botrányra gondolni is, hogy Váradon két indóház lesz, az egyikről át kell az utasnak kutyagolni a másikra ? VIsZont arra nézt, hogy Feketetón és nem Csúcsán lesz az állomás, szintén csak annyit jegyezhetünk meg, hogy vagy kéjutazásra épül e pálya, vagy nem. Ha kéjutazásra épül, akkor Feketetón is Csúcsán is megáll. De miután nem kéjutazásra épül, akkor ne higyje azt senki, hogy ha Szilágy az ő szállítandóit csak Csúcsára akarja hordani, s nem Feketetóra, hogy a vaspálya meg ne álljon és fel ne vegye. Különben is, hol van az a képviselőház, mely eltűrje az államnak azon kiraboltatását, melyet az által szenvednénk, hogy Feketetóra, ezen holt helyre, egy összeget fektetne be a kormány, mely magát csakis Csúcsán, Erdélynek és Szilágynak ez összekapcsoltatási helyén rontíroztathatja egyedül. Mint utólagosan halljuk, a helybeli iparkamara ez értelemben fog felírni. S ezt anynyival indokoltnak tartjuk, mert ezen egy tervrajz is mutatja, hogy a közlekedési ministérium Erdélyt ismerni nem akarja, s hogy a miniszer kereskedelmi kapacitásokkal nem látta el magát. K. L. lés a kormány törvényes intézkedése irányában még komolyabb alakot ölt az által, hogy a megyei bizottmány végzésének indokolásában, mind a törvény világos értelmét, mind pedig a kormány eljárásának irányát és jogosultságát elferdíteni törekszik. Ily elferdítést követ el a megyei bizottmány akkor, midőn az 1848. 24-ik t.-czikket oda magyarázza, mintha e törvény a királyi városokat megillető politikai vitatkozási jogot, a rendezett tanácsu községekre is kiterjesztette volna. Ámde az érintett törvény 1 s6 §-ából lehetetlen más értelmet kivonni, mint azt, hogy az 1848. 23-ik t.-czikk csak annyiban terjed ki az első bírósági hatóságu városokra is, amennyiben az a választásoknál rendelkezik. Még világosabban kitűnik ez, az 1848. I 24. t.-czikk 2-ik §-ából, mely az érintett községek közigazgatási állását, mi a politikai hatáskört is magában foglalja, a törvényhozás további intézkedéséig a korábbi állapotban rendelé fenntartatni. Hasonló elferdítésben részelteté a megyei bizottmány a kormány intézkedéseit is, ez oly színben tűnvén fel, mintha a kormány az 189 56-ik törvénycikkben meghatározott bíróság mellőzésével Eger városa irányában közigazgatási úton akarna ítéletet hozni. Tudja a kormány, hogy az elmarasztalás és a büntetés kiszabása az ország rendes bíróságainak jogköréhez tartozik , és a kormány annak, hogy nem akart ezen alkotmányos alapelv sérelmével bárkit is rendes bírája elől elvonni, meggyőzőbb jelét alig adható, mint amidőn fennérintett rendeletében világosan kijelenti, hogy jövőre hasonló büntetések tényezőit a törvény sorompói elé fogja állítani. De tudja a kormány azt is, hogy büntetni ér inteni két különböző dolog, s habár jogában állott volna az illetéket a törvény büntető karjainak átszolgáltatni, de nemes feladatának ismere az első sikamlásra nem alkalmazni a törvényes visszatorlás kérlelhetetlen szigorát ; nem állhatván szándékában a haza polgárait sújtani ott, hol a baj enyhébb eljárással is orvosolható. Ellenben a megyei bizottmány feledé, hogy ha a kormánynak joga van a törvény megszegői ellen a bűnvádi kereset megindítását elhatározni, nem lehet őt megfosztani az előleges megbírálás jogától sem, mely nélkül ama másik jogot sem volna képes gyakorolni. Feledé a megyei bizottmány, hogy az 1796. 56-ik törvénycikk alkalmazásának esete csak akkor állana be, ha a kormány kénytelennek látná magát a feddés enyhébb rendszabályaitól eltérni és az illetőket perbe fogni. Feledé elvégre a megyei bizottmány, hogy a kormány kíméletes eljárását gáncsolni, s a törvény teljes szigorát felhívni nagyon következetlen dolog éppen azon törvényhatóságtól, mely még nagyobb hibát követett el azáltal, hogy elmulasztá a tévedésnek elejét venni, sőt azt is megtagadta, hogy a tévedőket útba igazítsa. Miután a törvényhatóságok hivatása a törvény fölött egész hűséggel őrködni, s a kormánynak a törvényes rend fenntartása körül segédkezet nyújtani, nem pedig konok ellenszegülés által annak tevékenységét megzsibbasztani , miután az olyatén eljárás, melyet Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék bizottmánya már most ismételt ízben követett, nemcsak a megyei intézmény tekintélyét, hitelét, életrevalóságát veti kockára, hanem az országos kormányzatot is merőben lehetlenné tenné. Miután a kormány szigorú felelősséggel tartozik az országnak az iránt, hogy a törvény tiszteletét és hatályát minden oldalra, éspedig nemcsak egyesek, hanem testületek irányában is megóvja. S miután Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék területén a czélt a megyei bizottmány által elérhetőnek nem látja , kénytelen volt a kormány arra határozni magát, hogy a címzett megyékben a közigazgatást és a törvények végrehajtását a megyei bizottmány kezeiből kivegye. Ez okból azon kérelemmel járult a kormány a császári és apostoli királyi Felségéhez, hogy Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék kormányzatát egy királyi biztosra ruházza át, ki teljhatalommal legyen ellátva intézkedéseinek pontos foganatot szerezni ; a megyei bizottmányi üléseket határozatlan időre felfüggeszteni; mindazon tisztviselőket, akik rendeleteitől a feltétlen engedelmességet megtagadnák, elmozdítani s mások által helyettesíteni; egyszersmind pedig minden ellenszegülést a törvénynek egész szigorával sújtani. Alkotmányos kötelességének fogja érezni a kormány a kivételes állapotnak mielőbb véget vetni , de kijelenti, hogy ezt nem teheti mindaddig, amíg alkalma nem lesz meggyőződnie arról, hogy a megyei bizottmány életműködésének újabb megindítása, a törvény s a törvényes rend érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül megtörténhetik. — Kelt Budán, 1867. évi october 9-dik napján tartott ministeri tanácsból. Közlekedési ministerium vasúti körirata. A közlekedési ministerium f. évi aug. 20-tól az erdélyi törvényhatóságokhoz köt A hevesmegyei bizottmány felfüggesztése iránti felsőbb rendeletek. *3S3/eln. — Magyar királyi belügyministeriumból. Heves- és K.-Szolnok t. e. megyék közönségének Egerben. A magyar kir. belügyministerium folyó évi sept. 14 én 3979. sz. a. kelt rendeletében meghagyta Heves- és K.-Szolnok t. e. vármegyék közönségének , hogy Eger városának azon végzését, melyben az, törvényes hatáskörének korlátait áthágva, a politikai tüntetések terére lépett, megsemmisítse. Ezt a megye közönsége, törvényhatósági feladatánál, s a törvényen alapuló felügyeleti jogánál és kötelességénél fogva, a kormánynak minden figyelmeztetése nélkül is tartozott volna megtenni, s a kormány az érintett városi végzés közvetlen megsemmisítésébe éppen azért nem bocsátkozott, hogy elkerülje még csak látszatát is s annak, mintha a megyét mellőzni, s annak törvényes hatáskörét csorbítani akarná. A czímzett megyék bizottmánya azonban ahelyett, hogy a magyar királyi belügyminiszérium jóakaratú utasítása nyomán sietett volna korábbi mulasztását helyrehozni, f. év od. hó 1-én tartott bizottmányi ülésében a kormány fennérintett rendeletétől az engedelmességet egyenesen megtagadta az ellenszegü