Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-11-22 / 78. szám
Első évi folyam. Előfizetési feltételek : Évre .........................1? Írt — kr. Félévre...........................6 „ „ Negyedévre .... 3 „ — „ Flavooként...................................1 „ — „ Megjelenik hetenkint Intámzor : Vasárnap, Szerdán és Pénteken, Szerkesztőség és kiadó hivatal : Szentegyház utcza 467. sz. 78-ik szám. Kolozsvári, péntek, november 22.1808. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. lélyegdij mindan hirdetéstől 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Kiák-kiadó-hivatalok : Déésen : Krémer Sámuel. Enyeden : Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fia. Szamosújvárk : Csausz testvérek. A „Magyar Polgár“ sajtópere a Kossuth leveléért. Midőn a képviselőház Ráth Károly közrádió kérvénye folytán novemb. 18-án megengedé, hogy a „Magyar Újság” ellen közkereset indittassék a Kossuth Lajos levele közléséért, ugyanakkor vesszük mi is nemes Marosszék hünfenyitő törvényszékének a következő idézését: „Sz. künt. 2651—1867. Idézés. Alelirt vizsgáló bire elébe 1. év november hónap 29-én délelőtt 9 órára bűnügybeni megjelenésre ezennel megidéztetik K. Papp Miklós ur a „Magyar Polgár“ felelős szerkesztője azon meg- jegyzéssel, hogy a b. p. r. 118. §. értelmé- ben, a makacsul meg nem jelenő ellen elővezetési parancs fog kiadatni. Nemes Marosszék b.f. törényszéke nevében, Maros-Vásárhelytt, 1867. nov. 15-kén a Teleki-ibéka épületében Komáromy Ferencz, s k. vizsgáló bró.“ A „Magyar Polgár“, miután még mindig „erdélyi lap“, úgy látszik a marosszéki törvényszékhez delegált országos büntető törvényszék hatósága alá tartozik. A törvényszék — biztos tudomásunk szerint — a körülmények tekintetbe vétele mellett azt határozta volt, hogy e lapok szerkesztőjét a ceremoniális oda- s visszahurczolás helyett a kérdéses perben a kolozsvári törvényszék hallgassa ki. Az „erdélyi részek királyi közügyigazgatósága“ azonban azt nem engedte meg, s rögtön intézkedett, hogy a roarosszéki államügyészség e lapok szerkesztőjét Vásárhelyre rendelje be. Nem tudjuk, ez az indokolhatlan szigor privát industriája-e az „erdélyi részek királyi közügyigazgatóságának“, vagy felsőbb szorgalmazás eredménye; szolgáljon azonban megnyugtatására, hogy az elővezetési parancs foganatosítását nem fogja bevárni a „Magyar Polgár“ szerkesztője. Adalék sajtóügyünkhöz. Lapunk múlt számában czikksorozatot indítottunk meg e czím alatt „Halljuk a „Gazettá“-t!“ E czikket és folytatásait okmányokkal óhajtottuk illustrálni, nehogy ráfogásokkal vádoltassunk. Tegnap, f. bő 21-kén azonban nemes Kolozsvár tanácsa elnökségétől 216 elnöki szám alatt egy rendeletet vettünk, mely a többek között igy szól: „Arra kell a tekintetes szerkesztőséget figyelmeztetnem, miszerint ezen czikk további folytatásában azon „az 1848—1849-ki román felkeléshez tartozó adatok“ közlése, melyekről elődöm Wendler Frigyes urnak idei május 26-kán 110 sz. alatt kelt, s mivel ellenfolyamodás iránta nem történt, mindeddig érvényben levő betiltása szól, nem fogna elnézetni. Kolozsvárit, nov. 21-én 1867. Szentkirályi Zsigmond, m. k. polgármester. A fennebbi sorok értelmében ki kell jelentenünk, hogy a kérdéses czikkek folytatását tőlünk nem függő akadályok miatt nem adhatjuk; gondunk lesz azonban ez ügyben felsőbb helyre folyamodni. Az „Unió“ nyájaskodik. Amint előre hittük, a méltóságos és nagyságos kommunitást az „Unió“ veszi hivatalos védelme alá. November 19 -i száma „A városi esküdtközönség újabb határozatai“ czím alatt reflectál czikkünkre, két merőben hibás szempontból indulva ki. Először is azt állítja, hogy a „Magyar P.“ rászólja a városi közönség azon határozatát, hogy gróf Mikó Imre minister és képviselő úrnak bizalmi feliratot szavazott. Egész tisztelettel vagyunk bátrak megjegyezni, hogy az „Unió“ ezen állítása, czikkünknek nem egészen helyes felfogásán alapszik. A „Magyar Polgár“ igenis megrótta, hogy a communitás, mint erre semmi tekintetben sem jogosult testület, rászólását fejezte ki a választópolgárság eljárásával szemben, s ez által megfordította a szerepet, bírálatot mondván azok tette fölött, kik igenis lehetnek a communitás eljárásának bírái , de választói minőségükben a communitás hatáskörén és ítéletén felül állnak. A fentebbi megrovás alkalmából en passant megemlítette ugyan a „M. P “ azt is, hogy a kérdéses bizalmi szavazatra sem ok, sem szükség nem volt, de különben és átalánvéve sokkal kevesebb fontosságot tulajdonít az efféle hivatalos felkesülésnek, semhogy azt roszalni érdemesnek tartaná. Másik hibás szempontja az „Unió“ nak az, hogy czikkeink czimébe, tehát „a szavak egérfarkába“ akad, s ebből akarja deducálni, hogy a 48 as szempontot 47 es alapról akarjuk védelmezni. Az „esküdtközönség“ etymologice véve is correct kifejezés, s ha 47 ben is igy hívták azokat, kik akkor követet választottak, s annak utasítást is adtak, tessék elhinni, hogy azért épp oly kevéssé helyezi magát 47-es szempontra az, ki a centumpaterek testületét ma is esküdtközönségnek nevezi, mint nem lehetne a 48-ks törvények megtagadásával vádolni azt, ki az országgyűlési képviselőt ma is országgyűlési követnek nevezné. Az „Unió“ czikkének további érdemét illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy az az 1950 választó kérdése egy kissé furcsa. Igaz ugyan, hogy az 1848-as törvények értelmében történt összeírás szerint Kolozsvárit 1900 és nem tudjuk 17 vagy 50 választó jogosult polgár van és a centumpatereket e nagyobb szálú választó testület választotta, úgy vagyunk azonban értesülve, hogy a legközelebbi orsz. képviselő választás alkalmával felmerült azon kérdés, hogy mindezen választók részt vehetnek e a szavazásban, a határozat úgy ütött ki, hogy mivel az országgyűlésre eszközölt első választások az 186 - oi öszszeírás alapján eszközöltettek, ezúttal is csak azok szavazhassanak, kik akkor jogosultak valának. Így történt az, hogy 1100 választó jogosult között csakugyan azon 595 szavazat képezte az absoluta majoritást, melyeket ifj. Kossuth Lajos nyert. Az „Unió“ ez alkalommal időt részen magának arra is, hogy a tárgytól eltérőleg magyarázgassa, hogy az a factosus baloldal csak azért duzzog a kormány ellen, mert az nem képes magát minden akadályokon egy ugrással túltenni , de ezt jobboldali lapok szebben megírták már százszor, s a baloldal részéről is ügyesebben jön ez megcáfolva, mint mi tehetnék, azért nem is foglalkozunk vele. Csak még pár szót záradékul Szentkirályi polgármester úrra nézve. A mi oldalunkon soha sem tüntette fel senki a polgármester urat úgy, mintha „ama választás“ eredményét neki lehetne főleg tulajdonítani. Ezt azok tevék, kik a polgármester urat katonai assistentia requirálására eredménytelenül szóbták fel. A „M. P.“ nem is azért vette védelme alá, hanem azért, mert eljárása a képviselőválasztás alkalmával pártatlan és correct volt, s azon jegyzőkönyvi rosszulás, melyet a centumpaterek megszavaztak, jogosulatlan, és semmi más nem volt, mint a vereséget szenvedett párt tehetetlen dühének nyilatkozványa. Nem is azt vette a „M. P.“ rész néven a polgármester úrnak, hogy jobboldaliságát manifestálta, hanem azt, hogy midőn a kommunitás ülésben elég erélyesen felszólalt azon határozat jogosultsága ellen, a jegyzőkönyv hitelesítése alkalmával Nagy Péter superintendens úr felszólalása folytán bűnbánólag beleegyezett abba, hogy felszólalása a jegyzőkönyv szövegéből kihagyassék, s ez által maga is elismerte, hogy a jegyzőkönyvi rosszalást megérdemlette. Ez nem a meggyőződés szabad bevallása, mint ezt az „Unió“ állítja, hanem csakugyan „mea culpa“ obligát mellverés kíséretében. Inek által megbomlasztott rendet — megfenyítvén a bűnösöket — helyreállítsa. Azonban ez idők szerint az országgyűlési többség nem gondol a törvényekkel, s elvéhez következetesen, mindenhatóságát oltalmazva, kész lerombolni ennek minden akadályát. Mint a tenger végetlen síkján úszó hajó, s ha a kormányos vigyázatlansága miatt szirtbe ütődve, egyszer lyukat kap, menthetlenül sülyedni fog, míg idő múlva csak a vizszi- i nén tévedező romok jelzik egykori nagyszerűségét, vagy mint a szenvedélyes játékos, Iti gazdag örökségét nagy könnyelműséggel dobja a szerencse zöldasztalára, nagy nyereményeket remélve, s koldusként állva fel székéről, még erkölcstelen eszközökhez is kész folyamodni, hogy szégyenteljes sorsát eltakarhassa, így a jobboldal is, nagyszerű alkotmányunk sülyedését, eljátszott gazdag szabadságunk szánalmas jelenét erőszakoskodással hiszi fedezhetni. És igen természetes, hogy miután a dicső 67-ki alkotmány kegyelméből nem maradt országgyűlésünknek annyi hatalma, menynyivel régebben — s törvény szerint most is — birt egy megye, ezt kell megfosztani kis vakságaitól s szabadságaitól, hogy legyen jogköre az országgyűlésnek is! Mert hát „mit akart a 48-ki törvényhozás mindenekelőtt! Egy tisztán rendi alkotmányt, egy tisztán nemesi privilégiumokra alapított szabadságot megváltoztatni parlamentáris alkotmánynyá, s olyanná alakítani, mely a népképviselet alapján fekszik.“ (B. Eötvös orsz.gyűlési beszéde oct 31-én). És mert a rendi alkotmány népképviseleti alapra fektetendő, el kell venni a megyének a közre való minden jogát, mert „kiváltsággal, előjoggal csak aristocratia bízhat, és soha sem a democratia.“ Vagyis más szóval : miután az országgyűlés két legfőbb tulajdonát, az ország hadserge és pénze feletti rendelkezését feladta, hogy bírjon valami jelentőséggel mégis, mulalkatlanul szükséges, hogy ur, végtelen ur legyen a megye felett, azon megye felett, melynek kifolyása, és a melynek kiváltságait ss ősi jogait védelmezni van elhivatva mindenekfelett! Amit az országgyűlési többség elhatároz, legyen az akármennyire rész, az ellen a megyék cziczezenni se merjenek, mert különben rajtuk a királyi biztos, ki megadja nekik a kegyelemdöfést. Vagy legjobb esetben panaszolhatnak ugyan az országgyűlésnek, de engedelmeskedni első kötelességük. Ezek, s ezekhez hasonló nylatkozatok, melyeket a Heves megye sorsa felett támadt hat napi vita alatt az országgyűlés jobboldalának vezérei mondanak, s a nem vezérek szívvel, lélekkel, nyelvvel és szájjal, kézzel és lábbal támogatának. Pedig most már a 61-ki elvek feladásánál vallott czélszerűség sem szolgálhat mentségekül, mert hiszen — szériátok — már van alkotmányos életünk, s így több áldozatra szükség csakugyan nem lehet. — Jupiter legóniásabb haragját vagy gyűlöletét száz fehér bika megáldozásával ki lehet engesztelni, s én azt hiszem, hogy az országgyűlés többsége által az Úr 1867- dik évében alkotmányunk legerősebb oszlopai feladásával tett áldozatok csak felérnek a hajdani görögök száz bikájával ? ! De vegyük, hogy nem a fenn elmondott okokért, hanem — mint némelyek állítják — azért kell megszorítani a megyék kiváltságait, mert jelenben aristoraticus színezetűek, holott democraticus alapra kell fektetni azok szervezetét, mert a kormány felelős tetteiért s a törvény végrehajtásáért az országgyűlésnek, s e felelősségben az alkotmány megvédésének nagyobb garantiája található fel, mint a megyei intézményekben , és mert végre ezekből kifolyólag az ősi — de 48-ban átalakított — megyékkel kormányozni egyátalában nem lehet. Mondom, felvéve ezeket állításom megdöntéséül, mellőzve a baloldal derék férfiai által, nemes és honfias küzdelmeik folytán ez absurdumok ellen felhozott örökigazságok újbóli ismétléseit, bátorkodom kimutatni egy fel nem vett oldalról azok gyengeségét s tarthatlanságát. — így: Bizonyára senki sem vonja kétségbe azon állítást, hogy a 48-iki törekvések democraticus irányúak, a megyék pedig azelőtt aristocraticus irányúak valának. De a közvéleménynyel együtt ellentmondok én is az ezen feltételből való azon következtetésnek, hogy ezért tehát a megyei intézmény kiváltságai volnának megnyirbálandók. Mert világos, hogy 1848-ban a követek s velők az ország nem arra törekedett, hogy az országnak, vagy megyének, vagy az egyedeknek meglevő szabadságait vagy kiváltságait korlátolja; de igen arra, hogy ezen előjogokat, melyeket addig csak némelyek élveznek, az ország minden lakójára — a népre — is kiterjesszék. Ha már e törekvésnek sikere voló, önként foly, hogy a megyei aristocraticus intézmény ezáltal democraticussá alakult. Minthogy mindazon előjogok, melyeket addigelé a megyében csak a nemesek élvezének, a néppel közössé tétettek. Ezen körülményt egyátalában nem gyengíti azon állítás, hogy hát mindezek daczára a megyék élén még ma jobbára a nemesség áll, mert hiszen ennek csakugyan nem a megyei ősi intézmény, mint inkább a megyét képviselő testületek választási rendszere az egyedüli oka. Azt mindenki elismeri, hogy e választási rendszeren változtatni kell mentel elébb, de éppen így tagadja minden igaz hazafi, hogy csupán ezért azok szabadsága lenne korlátozandó. De képtelenség is állítani, hogy amiért egy megye valamely kormány törvénybe ütköző rendeletét tisztelettel félreteheti : azért már nem democratikus szabadelvű az iránya! Hiszen feltéve, hogy a jövő alakulásnál a képviselő testületek csupán a nép embereiből alakulnának , lehet-e hinni, hogy ezek — mint democraták — hajlékonyabbak lesznek a kormány akarata iránt a mostani aristocratáknál Mi joggal volna ez feltehető egy szabadelvű democrat testületről, melynek már fogalmával ellenkezik, hogy műveleteiben az örökigazság s alkotmányos szabadság alapelveivel ellenkezőleg cselekedjen?! S mint nem lehet semminemű testület, így democratikus megyét sem lehet kiváltság, jog és szabadalom nélkül képzelni, ha valója testületifogalomnak megfelel. Hogy tehát a kiváltságolt megyék a democratikus kormánynyal megegyeztessenek, nem egyéb a teendő, mint hogy változtatni kell azon redszeren, melynek kifolyásai a jelenben működő állandó megyei bizottmányok, vagy is a népképviseleti választási módozatokat democraticusabb alapokra kell még alapítani, s ekkor a megyék képe is népiesebb leszen. L... L... Egy „tennivalóról.“ B.-Szolnok, Girolt, nov. 17. 1867. I. Tehát az országgyűlési többség vagy is a jobboldal helyesnek és törvényesnek ítélte nov. 6-án a felelős kir. ministerium Hevesmegye iránti eljárását, bárha a legerősebb igyekezet mellett sem volt kimutatható, hogy e vármegye tette folytán oly rendkívüli körülmények lettek volna, melyek legalább a királyi biztos küldetését igazolhatták volna. Mert, hogy a bizottmányi gyűlések felfüggesztése még rendkívüli esetekben is törvénytelen, kétségen kivülvalóvá teszi az 1805-ki V. törvényczikk, mely a rendkívüli esetekben elrendeli ugyan a kir. biztos küldetését, de csak a végett, hogy a közrendetlenséget okozó egyebek ellen a helyszínén nyomozást vigyen véghez, s hogy az ilyen Kossuth Lajos két levele a vasúti kölcsön tárgyában. Második levél. • • Turlu, oct 14. (Vége.) 11. Imhol egy másik eszme! Tán emlékszel, minő adózási rendszert terjesztettem a pesti országgyűlés elé 1848 ban. Bizony nem voltterhes; ha jól emlékszem, a földadó maximuma 17 krra volt számítva egy hold legjobb föld után. És mégis, midőn számba vettem a kincstári javaknak házi kezelés melletti tiszta jövedelmét, arról győződtem meg, hogy csak föld-, ház-, személyadó fejébenily alacsony kulcs mellett is) majdnem többet hoznának be az államnak, ha házi kezelés helyett oly apró (1012 holdas) részlegekben a mennyinek növelésével magát egy földmives család becsületesen fenntarthatja, az államjavak (az erdőket kivéve) birtoktalan földmivesek közt kiosztatnának igen olcsóra szabott földbér (az angol rent) fizetése mellett, melybe egyszersmind a tőkeérték lassú törlesztése is bele volna számítva úgy, hogy csekély földbér fizetésével a telepedők 30—40 év alatt egészen szabad tulajdonosokká válnának. E rendszer mellett az államjavak jövedelme tetemesen szaporodnék, mert maga az adó kipótolja az eddigi bevételt, a földbér és tőketörlesztés, az úrbéri kárpótlásul szánt földtehermentesítési fizetések egy részét fedezné, s a közadót annyival könnyítené, és e mellett mennyi birtoktalan földműves (zsellér) család emeltetnék föl kezdetben a földbéres (farmer) később a földbirtokos polgári állására! Jelentettem volt 1848 ban az országgyűlésnek, hogy szándékom ily telepítési törvényt javaslatba tenni, mihelyt csak megengedik a körülmények. Egyelőre honvédelmi tekintetek, és a már akkor is aggasztó székely kivándorlás által indíttatva, valósággal javaslatot is tettem, székely családoknak a bácsi és bánsági államjavakra telepítése iránt s e javaslatomat a képviselőház igen nagy tetszéssel vette és el is fogadta (közbevetőleg szólva, ilyesmiben kellene keresni a székely kivándorlás elleni segítséget, és szintúgy ily alapon róhat.