Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-05-29 / 21. szám
21-ik szám. A HIRHARANG. dr. Péchynek egy sürgönye hir szerint arról tudósítja a kormányszéket, hogy a koronázás junius 6-án fog végbe menni „. A királyi biztost Tordán — mint levelezőnk írja — nagy ünnepélyességgel fogadták. A koppándi határon Puhl Ignácz várta bandériummal, s rövid üdvözlet s néhány bemutatás után megkezdődött a díszmenet A város határára érkeztet 6 excjának mozsárágyu lövések hirdették, nyomban utána megszólalt minden felekezet harangja. Uj-Torda végén csinos diadalkapu volt felállítva, s várta a polgársági excját, ki 10 órakor meg is érkezett titkárja Harsányi József kíséretében. A kapunál Szigeti, a város főhadnagya fogadta csinos beszéddel. Ő Tordában Rácz János ügyvéd román nyelven üdvözölte, egy olyan tüntetésre szánt beszéddel, melyet ha ő excája meg is érthetet volna, bizonyosan megtoldja még valamivel azon válaszát, miszerint sajnálja, hogy nem érti e szép nyelvet, de sietni fog megtanulni. Ő excja rövid útt mutatás után folytatta útját M.Vásárhely felé, kísérve a város határáig az említett bandériumtól. azai történet-irodalmunkat nagy veszteség érte. Altorjai Mikó Sándor, a kormányszék „élő archívuma“ nincs többé! Akik ismerék e valóban nemes szivű, nagy ismeretű férfiút, akik szerencsések voltak érintkezhetni vele, azok előtt nem tűnhet fel ha azt mondjuk: e veszteség pótolhatlan! Előzékenyebb, szívélyesebb tudósa nem volt hazánknak Mikénél, ki fél századon keresztül szolgáltatá az anyagot történészeink keze alá, anélkül hogy csak megköszönni is engedte volna szerénysége A boldogult nyugodtan tért sírjába, teljesen ki volt békülve közeledő halálával, mint aki jól végezte munkáját. Övéi gyászjelentése igy szól : Jakab Elek, kir. fökormányszéki levéltár-igazgató és neje Mike Róza, maguk és gyermekeik: Julia, József, Róza nevében, szomoruan jelentik, hogy altorjai Mike Sándor, kir. fökormányszéki nyugalmazott levéltár igazgató, a jó apa, apa és nagyapa, agyszélhirdésből következett két heti betegeskedés után, folyó évi május 24-én reggeli fél négy órakor élete 73 ik évében csendesen kimúlt. Kik övéi voltunk, siratjuk őt, mert benne atyánkat s életünk támaszát vesztettük el ; barátai, tisztviselő társai s minden öt ismerők mély részvéttel vették a gyászhírt, a hazai tudományosság növelőire nézve halál a veszteség. Hűlt tetemei folyó hónap 26-án délesti 4 órakor fognak a köztemetőben elhelyeztetni, lelkéért pedig másnap délelőtt 10 órakor az engesztelő szentmise-áldozat a Szent Ferenczrendiek óvári templomában Istennek bemutattatik. Egy 19z, tiszteségtételére a néhainak barátai, jóakaróig ismerősei tisztelettel hivatnak meg. * * Kolozsvárit, május 24 1867. *** Kirchner, ki a boldogult rendszer alatt rendörfönöki minőségben volt alkalmazva, végre és valahára elutazott Bécsbe, tájékozást szerezni magának jövő állása felől, miután a királyi biztosnak legkissebb szüksége sem lehet reá, Isten hordozza békével. A Királyhágón inneni magyar sajtó bizonnyára sokszor fog visszaemlékezni arra a vörös plajbászra, mely annyiszor megnyirbálta működését, még olyankor is, mikor egy-két őszinte szó többet használt volna a kormánynak, mint a bécsi jó tanácsok, melyek szinte nagyhatalmi állásától foszták meg Austriát. Adja az ég, hogy hazánk minél hamarább és minél teljesebben tisztuljon meg a szabad szó és gondolat zsandáraitól, kik alázatos őrei voltak azon mékó lakatjának, mely sajtónkat csaknem két évtizeden keresztül nyűgben tartá. A helybeli kereskedő ifjúság f. hó 30 án (áldozó csütörtökön) majálist fog rendezni, s e végre egy rendező bizottmányt alakítottak, mely már meg is kezdte működését. A múlt évben szintén tartottak ilyen mulatságot, s olyan jól sikerült, hogy alig kívánhatunk jobbat, mint hogy úgy folyjon le a mostani is. *** B. Radák Istvánná sz. gr. Rhédey Klára múzeumunknak becses ajándékot Rhédey Ferencz erdélyi fejedelem egykorú és teljes épségben maradt arczképét küldötte be. *** Nagy-barcsai Barcsay Albert, Alsó- Fejérmegye főbírája f. hó 25-én NI.Enyeden meghalt. Béke poraira! *** Kolozsmegye még mind e mai napig nem tudja, fog e küldeni a koronázásra diszlovasokat vagy nem, miután a napokban az e tárgyban tartott értekezlet nem végzett semmit. *** Doboka megyében a személy- és vagyonbiztonság úgy látszik nem a legjobb lábon áll, s a lapok e tárgyban nem ok nélkül szólalnak fel olyan gyakran. Levelezőnk írja, hogy a múlt hó elején egy része kereszturai magyar birtokos kiment a határra vetéseit megnézni, s eközben kutyája egy juh nyáj közé szalad, s azt megijesztette. A juhászok, név szerint Marosán Melián és Marosán Kornya, a birtokost megtámadták és megverték. A szolgabiró e tényt csupán csekély áthágásnak tekintve, a vádlottakkal állítólagosan kibékült, a vádló pedig szépen verve maradt, s a kormányszékhez fellebbezte ügyét, honnét még most sem kapott választ. *•* Még egy adat a fentebbi kérdéshez. Récze-Keresztur községének közlegelője nem lévén, a falusi csorda a birtokosságot pusztította, s midőn e miatt a Farkas János tisztje a csordát behajtattatta, a falusiak közül négyen nekiestek a szegény védtelen tisztre, s azt is leverték lábáról, s súlyosan megütlegelték. A szomszéd Pánczélcsehről csendőrök mentek át, hogy az eközben elillant tetteseket nyomozzák. Szamosujvártt a napokban halt meg Moldoványi László sebész, ki átalában igen becsült férfiú volt ismerői körében. Végrendeletében a helybeli sebészi tanintézetnek szakkönyvek vásárlására 200 frtot, múzeumunknak 100 frtot, a sz.-ujvári árvaintézetnek egy budai sorsjegyet hagyományozott. Béke poraira a derék polgárnak, ki sírja szélén sem feledkezett meg hazai közintézeteinkről ! Szám 297 — Tekintetes szerkesztőség! A helybeli kir. postahivatal tiszteletteljesen köztudomásra hozza, miszerint eddigi helyiségét e hó 29-én elhagyva, a középutczában levő Korbuly Gergely-féle 499-dik számú házában hivatalos működését e hó 30-án megkezdendi. Kolozsvárt, május hó 25-én 1867. A magyar kir. postahivatali főnök Simon, Petőd Sándor lefoglalva. Jókai Mór a „Bon“ tárczájában meleg érdekeltséggel ajánlja a nemzet figyelmébe, hogy jó volna már tisztázni azt a függőbe levő kérdést : váljon elesetté Petőfi az erdélyi hadjáratban vagy máig is él orosz fogságban? Erre a kérdésre határozottan nem tudunk felelni, de egy fogva tartott Petőfiről biztos tudomásunk van, s ezennel el is mondjuk rövid történetét: Demjén László abban az időben még, midőn Reményi a Petőfi szoborra megkezdte gyűjtését, Petőfinek kiadta egy olajszínnyomatú arczképét félig meddie honvéd ruhában. Persze ez hallatlan vakmerőség volt, s a rendőrség sietett is rögtön lefoglalni a bűnüs képet, a kirakatokból rendőr felügyelet alatt szedettek ki, az eladott példányok visszaszereztettek, — egy szóval az egész készlet eltűnt a napvilágról. A kiadó megpróbálta kérvényezni Petőfiért, — ez azonban nem sikerült, sőt úgy ütött ki a dolog, hogy szerencse, ha nem büntetették meg. Nemsokára aztán beütött nagy mértékbe az alkotmányos világ, a cs. k. rendőrség névleg eltöröltetet, a Petőfi - szobor bizottmány megkezdte működését, mégpedig olyan szép eredménnyel, hogy Ő Felsége is, ha jól emlékezünk, 100 forintott adott a Petőfi szobrára. A fent írt arczkép kiadója ez eset után ismét bátorságot vett folyamodni, ezúttal már a kormányszékhez, hogy adják ki a lefoglalt képeket. És mi történt? Az, hogy a kormányszék még ma is habozva a felett, ha váljon ki lehet , adni egy olyan embernek a képét akinek egy nyilvános szobrára Ő Felsége is 100 forintot ajándékozott,— előbb jónak látta a kormánytól véleményt kérni e kérdésben, — s táig ez megérkezik, a kérelmet kiadót elutasítani. Hát aztán ki mondja, hogy mi nem élünk szép napokat „Erdélyben“? Dr. Eszterházy, ki Mécsből múzeumunkat nagybecsű éremgyüjteménynyel ajándékozta meg, közelebbről ismét egy nagybecsű ajándékba részesíté azt, tki megküldé az erdélyi cancellárok olajba festett arczképeit. A „Magyarország“ hosszasan panaszkodik, hogy ő egy Bécsből kapott sürgönyt a feladás után 5 órával kapta kézhez Boldog ország! Mit mondjunk akkor mi, kik a Pesten eszve 8 órakor feladott sürgönyt csak másnap 10 órakor vesszük kézhez, s ennek következtében kénytelenek vagyunk drága mellékletet adni, hogy közölhessük a sürgöny tartalmát olvasóinkkal. Mit mond ehez a „Magyarország?“ Akkora hóharmat esett tegnapelőtt éjjel, hogy a jóreménynyel kecsegtető szőlőinket s törökbuza termésünk egy részét megsemmisítette. Tordán sem áll valami kitűnő lábon a vagyonbiztonság. F. hó 20-án E. I. zalathnai nyugalmazott erdész házát kirabolták. A tettest nyomozzák, alacsonyító vád gyanújával terhelve engedjenek távoznom, hogy egy oly czikket, melyben működésemről, nem csak elismeréssel, hanem ily mértékben soha, ki nem érdemlett dicsérettel történik megemlékezés, én vagy mi egyre megy, a hozzám közelállók közül valaki, az én tudtommal bocsátott sajtó alá. Huber Ida. : Szives kérelem. Amily megtisztelő reám nézve, hogy a t. ez. közönség több tagja, itt maradásomat óhajtván, szerződtetésem ügyét a hírlapok terén, nyilvános felszólalással is szorgalmazza, és oly boszantó más oldalról az, hogy a szinházigazgatósággal közvetlen viszonyban álló egyének, e felszólalások keletkezését személyemmel hozták kapcsolatba. Már az első esetben, midőn néhány héttel ezelőtt, szintén a „Korunk“ hozott „többen“ aláírással színházi viszonyainkra vonatkozó czikket, — kijelentette a fennebb tisztelt egyének egyike, hogy a czikk „a Huber Ida konyhájában készült“, és pedig oly határozottsággal állította ezt, hogy az illetők minden fáradozásuk mellett képtelenek voltak őt e tévhitből kigyógyítni. Miután a „Korunkéban f. hó 24-én megjelent czikk eredetét az említett urak ismét azon bizonyos konyhában keresik, kényszerülve vagyok, s úgy hiszem nem eredménytelenül, felkérni azon jó akaróimat, kiknek nézeteit a „többen“ aláírással jegyzett czikk tolmácsolja, szíveskedjenek magukat, legalább az igazgató és különösen az országos bizottmányi titkár úr előtt, kinek kételyeit eloszlatni nagyon fontos dolog, megnevezni. Szíves kérelmem teljesítését annál biztosabban remélem, mivel nem hiszem, hogy azok, kik személyem és működésem iránt oly nagy rokonszenvet tanúsítottak, azon le ti újság túl a Királyhágón? — A hivatalos „Közlöny“ szerint Herrich Károly tiszteletbeli osztálytanácsossá; Marsovszky Gyula tiszt, titkárrá; Fest Vilmos, Wallandt Henrik, Reitter Ferencz s Langer Károly osztálytanácsosokká; Fichtl Ferencz számtanácsossá; Rózsahegyi Pál s Ribáry Sándor titkárokká , Éjszaki Károly főmérnökké, Ambrózovics Béla és Vaisz Vilmos vasúti felügyelőkké neveztettek a közmunka és közlekedési ministériumhoz. Ugyancsak a hivatalos „Közlöny“ egy rendeletét hozza a pénzügyminiszernek, melyben ez megemlítvén, hogy az államjövedelmek befolyásában a tisztújítási mozgalmak alatt nagy csökkenés mutatkozott, miután a nyári s őszi hónapok a legalkalmasabbak az adó behajtására, felszólítja a hatóságokat, hogy az országgyűlési felhatalmazás értelmében erélyesen működjenek az államjövedelmek behajtásán. A magyar korona s az országos jelvények a koronázás előestéjén hozatnak a plébánia-templomba, hol a szertartás végbemenend. Ez következő : A kijelölt órában a koronaőrök, az evégből választott főrendis alsóházi küldöttek a várlak egyik osztályában összegyűlnek, mialatt a budai hatóság a kir. várpalota kapujánál várja a menetet. Miután most az imént említett méltóságok a koronát s országos kincseket, melyek gazdagon ékített szekrényben vannak, elhozták s az erre rendelt udvari kocsira tették, következő módon indul meg a menet: Elöl egy osztály huszár, ezek mögött a koronaőrök szolgaszermélyzete, mágnások, képviselők s püspökök, kik a menetben résztvesznek. Ezt követi a lovas jászok s kunok bandériuma, lobogójuk elővitele mellett; ezek után a testvérvárosok bandériuma; ezt követik: a herczeg primás, a püspökök, praelatusok, hatfogatu udvari kocsikon, s mágnások és rendek; ezután a miniszterek, utánuk a miniszterelnök; közvetlen utána az udv. kocsi a koronával s egyéb jelvényekkel, melyeket két oldalt a budai hatóság levett föveggel, s a korona-őrség fog kisérni. E kocsihoz csatlakozik egy hatfogatu udvari kocsi, melyben a kir. biztosok s koronaőrök fognak ülni ; a menetet egy osztály huszár zárja be. — Kossuth Lajos, Ihász Dániel ezredes és volt hadsegéde kiséretében nehány nap óta Parisban mulat. Mint a „M. U “ nak onnnan írják, nagy hazánkfia szorgalmasan látogatja a világtárlatot, s egy nap, mint másnap öt—hat óra hoszszat tár fel s alá anélkül, hogy elfáradna. Jelenléte nem egy jelenetre adott már alkalmat. Ha találkoztak olyan magyarok, akik a nagy száműzöttel összejönni féltek, sőt olyan is, ki a történt találkozást minden szükség nélkül eltagadni nem pirult, úgy másfelől örömmel tapasztalta levelezőnk, hogy a nagyobb rész, a jobbak és nemesebbek, tiszteletük és bálájok adóját önként meghozzák neki. Hasonlót tanúsítanak az idegenek is, így többi között egy angol, ki jegyeket nyomtat pillanatnyi idő alatt, az őt működni néző Kossuthot megkérvén, adná ide a maga jegyét is, mikor a rajta levő nevet megpillantá, bámulva reá tekintett, s csakhamar lenyomván a jegyet, ezt a volt kormányzónak átnyujtá, s midőn ez fizetni akart, a munkás a pénzt elfogadni vonakodott, azt mondván : Öntől uram nem fogadok el pénzt. — Kinevezések. A pénzügyministériumhoz újabban következő kinevezések történtek : báró Spényi Béla, Szepessy Mihály, a mármarosi bánya, erdők és államjavak igazgatóságának volt főnöke, és ideiglenesen nyugalmazott osztálytanácsos, továbbá Peterdy Gábor, Buday Sándor, bereghmegyei volt adminisztrátor, Madarassy Pál pénzügyi titkár, Bösner Jenő cs. k. bányatanácsos, és Diwald Adolf erdőmester osztálytanácsosokká; gr. Csáky Gyula, Beretvás Endre, pénzügyministeri tiszt, fogalmazó, Zarka Miklós és Deák Farkas fogalmazókká. — Az igazságügy miniszter Meskó Adeodát, Árvamegye volt alispánját, a dunáninneni kéztábla ülnökévé nevezte ki. — Ősi szokás szerint a koronázás szinhelyéül szolgáló város az újon koronázottnak következő adományokból álló ajándékot szokott átnyújtani hódolata jeléül : l)Négy fehér öltönyü leány Ö Felségeiknek virágokkal ékített kézikosarakat nyújt át, magyaros szokás szerint sült kaláccsal; négy fehér öltönyü lány Ö Felségeik elé rózsaszín szalagon négy, virágokkal és szalagokkal diszített fehér bárányt vezet; 3) más négy fehérnuhás lány a sütőcéh süteményét viszi díszes kosarakban, két 80tőmester által követve ; 4) négy magyar öltözetű lány ugyanannyi magyarosan készült cipót visz ; 5) két mészáros fiú virágokkal ékesített két barna borjit vezet szalagokon ; 6) négy mészáros legény négy fehér, hízott ökröt vezet, melyeknek aranyozott szarvai virágkoszorukkal vannak díszítve ; 7) ezt követi egy, két bordóval terhelt kocsi; a bordók egyike fehérre van festve, arany abroncsokkal s fehér bort tartalmaz; másika vörösre van festve, ezüst abroncsokkal 9 vörös bort tartalmaz A kocsi két oldalán két kádármester s ugyanannyi legény halad. 8) ismét kétfogatu kocsi következik 30 mérő zabbal fehér lenzsákokban, melyek a városi címerrel jelölvék, ezek felett aranyozott véka áll. A hatóság részéről küldöttség jelenti be ezen ajándékokat, melyek rendszerint koronázási érmekkel viszonoztatak. Az újon koronázott többnyire jótékony intézeteknek szokta felajánlani az ajándékokat, s miután az ajándékok áthozói is meg lettek jutalmazva, ugyanazon rendben indul meg ismét a menet a váriakból a városház felé, honnét az ajándékok az Ő Felsége által meghatározott célra szállíttatnak. Két zenekar s a városi bandérium kisérik a várba a menetet, melyet, a magas udvar az erkélyről szemlél. . . Rómában sokakat elfogtak, nagyobbrészt ifjakat. Az elfogottak száma mintegy 60-ra megy. Ezek több társaikkal állítólag fegyverben gyakorolták magukat s forradalomra készülnek. Némelyek szerint egy garibaldista tiszt szemlét is tartott felettük a városon kivül. Ezen elfogatásokról írják: A római emigratió központi bizottmánya Florenczben ismét kísérleteket tett ügynökei által a rómaiak fellazítására, de siker nélkül. A pápai polictás sok összeköttetésnek jött nyomába. Csütörtökön , pénteken éjjel tömeges elfogatások történtek, különösen a Via Fra 11 in a nevű utczában. Mondják, hogy az emigratió központja néhány millió lira kölcsön kibocsátását határozta el, e czím alatt : Soccorso ai Romani 5 és 25 frankos jegyek már forognak is, s Italia alakját mutatják,amint a római nőstény farkas eléje jön. Mindez a Garibaldi vezetése alatt álló florenczi bizottmány műve Szándékosan terjesztik azon hírt is, hogy Garibaldi önkéntesei s az emigránsok csapatai gyűlnek a római határokon A Vat. római levelezője azonban azt hiszi, hogy a betörés nem fog megtörténni, ha a béke meg nem zavartatik Rómában. A m. k. pénzügyminister a következőket nevezte ki m. k. pénzügyi tanácsosoknak és pénzügyi felügyelőknek, u. m. Udvardy Ferencz, volt pozsonyi másod alispánt Pozsonyba; továbbá a következő pénzügyi titkárokat: Márffy Ágostont Vácra, Skultéty Sándort Zomborba, Aranyossy Ágostont Kassára, Cherny Miklóst Sopronyba; továbbá a következő pénzügyi kerületi biztosokat: Schiller Károlyt Nagy Becskerekre, Őshegyi Józsefet Eperjesre, Jedlicska Jánost Aradra, Láng Ignácot Szegedre, Seefranc Ferencet Nyitrára, Csizinszky Edét Rózsahegyre, Grobé Lajost Szatmárira, Karay Nándort Lugosra, Tormay Frigyest Unghvárra, végre Kralitz Bélát, pesti k. kincstári ügyészségi segédet, Temesvárra. Továbbá I. osztályú kerületi pénzügyi biztosoknak kinevezte a következő pénzügyi kerületi biztosokat: Balog Sándort, Rác Károlyt, Mouzik Ferencet, Namesny Zsigmondot, Vakauu Jánost, Hofstätter István, Coliner Lászlót, Horváth Ferenczet, Völgyi Sándort, Vizkelety Imrét és Deáky Nándort. A magyar királyi belügyministériumhoz kineveztettek . Fogalmazókká: Báthori Ferenc, Darvas Tamás, Faragó József, Grünwald Bernát, Hirsch János, báró Konradsheim Vilmos, Lovecky Adolf, Marzeglia Antal, Molnár Lajos, Oetl Ferenc, Peetz Elek, Pogány Károly, Sárváry Imre, Stoffer György, Torkos László. Tiszteletbeli fogalmazókká: Barcsay Gábor, Barcsay Kálmán, gr. Bethlen István, gr. Degenfeld Béla, Ifj. Keszlerfy János, gr. Kornis Emil, Szubotits Antal, b. Wesselényi József. Segédfogalmazókká: König Károly, Véghsy Sándor. Magyarország zászlóját a koronázás alkalmával az ősz báró Orczy György fogja vinni I. Ferenc és Vidik Ferdinánd koronázásakor is Orczyak vitték. Megemlítjük azt is, hogy a szepesmegyei bandérium—mint halljuk — XV-ik századbeli magyar harci veseletben szándékozik megjelenni, t. i. sastollas érc sisakkal, vas ingekben, melyek már készülnek is Szomolnokon, alatta magyar hosznyában s lobogós köpjükkal. — A marsalai ezer hős elindulásának évnapját nagy ünnepélylyel ülték meg Genfben, május 5-én. A dicsőséges történeti zászló után, 3 zenekar kísérete mellett a munkások valamennyi társulatának lobogóit vitték. Carbonelli képviselő riadó tetszészaj közt tartott lelkes beszédet. — A marsalai hősök közt elindulásukkor 4 magyar volt. Ezek közül kettő (egyik Tüköry) elesett, kettő (egyik Türr István) máig is él. — 80 — Május. 29 POLITIKAI SZEMLE. A porosz kamiara, úgynevezett „nemzeti szabadelvű“ képviselő tagjai között kételyek merül- I nek fel aziránt, váljon fog-e az északi szövetségi alkotmány javaslata második felolvasás alkalmával is oly tekintélyes többséget nyerni mint az elsőnél, sőt sokan vannak kik azt állítják, hogy máj. 29-e máj. 31-re nézve még végzetes is lehet. Ha 29-én az Ober- féle ügy újólagos tárgyalása alkalmával, a kormány egy tökéletesen kielégítő és megnyugtató, s az igazságügyminiszernek e tárgyban ejtett sértő szavait határozottan visszautasító nyilatkozatokat nem tesz, akkor félni lehet, hogy azon képviselők