Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-12-06 / 84. szám

Első évi folyam. Előfizetési feltételek : Évre . . . . . . 12 frt —­kr. Félévre . . . . . . 6 Negyedévre . . . S* » Havonként . . . . 1 « fi Megjelenik hetenkint h­á­omszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Szentegyház­ utca* 467. sz. POLITIKAI LAP. 84-ik szám Kolozsvárit, péntek, december 6.,1867 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Hélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadói hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Dééten: Krémer Sámuel. Enyedlen: Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fia. Bttmonyvártt : Csausz testvérek. A „M. Polgár“ magán társíligénye. A honvédek interpellátiójára a következő választ adó Andrássy mi­niszterelnök. Perczel Mór érvelései­hez nem szól, csak a kérdésekre fe­leli, hogy a kormány a honvédelem átalakítása szükségét érezve törvény­­javaslatot fog előterj­eszteni , ezt azon­ban csupán az 1867-diki tizenkette­dik törvényczikk tizenharmadik sza­kasza értelmében teheti, mely a két minisztérium előleges értekezése nyo­mán főelveiben egyező javaslatot rendel előterjeszteni. Ez az ország­gyűlési küldöttséget kizárván, a mi­nisztérium szakértők magán­tanácsát kérendi ki. Ez évre még nem ígér­heti, de ez ülésszakra ígéri javasla­tát. Perczel Mór kijelenti, hogy ez ügyben bajtársaival fog értekezni, s azután felelend. Egy szerény kérdés a központi bizott­mány elnökéhez. Ma­ holnap hat hete már, hogy a követ­választási mozgalmak lefolytak városunkban, s ezek eredménye az lett, hogy Gyulai Pál ellenében ifj. Kossuth Lajos választatott meg teljes szavazattöbbséggel. A választási törvények azt rendelik, hogy a megválasztott követ részére azonnal ki kell állítani a credentionálist, s azt a bi­zottmány elnöke a legrövidebb idő alatt tar­tozik a megválasztottnak kézbesíteni. A cre­­dentionális egyik párja a belügyministérium­­hoz küldendő, a másik a levéltárba tétetik. A választás eredménye úgy látszik magát a központi bizottmányt is zavarba hozta, mert a törvények világos szavai ellenére az ifjú Kossuth credentionálisa nem küldetett Tu­rulba egyenesen, hanem a kormányszék út­ján a belügyministériumhoz tétetett át. Na­gyon természetesen a ministérium azt vissza­­küldötte a kormányszékhez, azon utasítással, hogy küldje át a központi bizottmány elnö­kének, hogy az az előszabott utón kézbesít­se a megbízó levelet, t. i. küldje egyenesen ahoz, a kinek szól. Persze ezt kellett volna legelőször is ! A Chorinsky-Ebergényi catastropha. Fest, dec. 1. A Chorinsky-Ebergényi catastrophára vonatkozólag eddigelé a következő részletes tudó­sítások fekk­sznek előttünk: A „Fr. Bl.” írja: Chorinsky gr. főhadnagy szombatig értesült atyjától neje borzasztó halálá­ról. A szomorú hírt minden benső megindulás nél­ki­l fogadta s csupán azt sajnálta, hogy nejének éppen gyilkos kéz által kell­ meghalnia. Midőn az öt Münchenbe szólító távirat ide (Bécsbe) érkezett, oly zavar volt rajta észrevehető, melyet hasztala­nul iparkodott elrejteni. Kezdetben nem akart Mün­chenbe utazni, és csak akkor határozta el magát az útra, midőn atyja Ch. gr. helytartó, annak szük­séges voltát hangsulyozá s megigéré, hogy kísérője leend. Tekintettel e szomorú catastrophára, a fő­hadnagy üvére, Chorinsky Károly gr., ki eddig a bécsi államügyészségnél volt alkalmazva segédi mi­nőségben, felmentető magát állomásától, s az iro­dából már tegnapelőtt (pénteken) elmaradt. Eber­­gényi bárónő felől halljuk, hogy elfogatása előtt csomagot nyújtott át nő cselédének azon kérelem­mel, hogy viseljen rá gondot, de óvatosan és ne saját házában. A cseléd a csomagot nővérének ad­ta át, kiben azonban, különböző jelek által indít­tatva, gyanú támadt, s később átszolgáltatta a rend­őrségnek. A csomagban állítólag thea közöt találtak. Tudva van, hogy Chorinsky-Ledske grófnőt thea mellett lelték megmérgezve. A foglyot szolgasze­­mélyzete igen jószívűnek és szeretetreméltónak raj­zolja, ki soha egy szegényt sem bocsátott el üres kézzel, s ki karácsonkor abban találta legnagyobb örömét, ha szegény gyermekeknek osztogathatott egyet-mást; ezen kivül roppant olvasottsággal birt, öt nyelvet értett s beszélt, s nagyon takarékos volt. Másrészt mint oly hölgyet festik, ki a legnagyobb megfontolással cselekvék. Chorinsky grófot állítólag nem szerette, a gróf ellenben halálosan szerelmes volt belé, és teljesen aláveté magát szeszélyeinek. A hölgy néha oly hangon szólt a grófról, miszerint lehetetlen, hogy szerethette, ez utóbbi azonban mind­ezzel nem gondolt s elégedett volt, ha csak lát­hatta. Különben a hölgy nem született bárónő, ha­nem egyszerű nemes, s csak a brünni nemes hölgy­­alapítvány tagjai közé történt felvétele után nyert bárói czimet. Ugyan nevezett lap még következőleg tudósit. Határozottan állítják, hogy Ebergényi bárónő, vagy mint ő látogatójegyein nevezi magát : „Julie d’ Ebergényi Cham­oinesse“, tegnap délután a bécsi országos törvényszéken történt kihallgatása alkal­mával tettét teljesen s egész körülményesen beval­lotta. (Nem áll.) Az alsó ausztriai helytartó gr. Chorinsky ő Felségéhez intézett előterjesztésében állomásáról le­mondott, s egyidejűleg könyörög, hogy birodalmi tanácsosi méltóságától ő Felsége őt felmenteni ke­gyeskedjék. S habár a grófot ezen lépéséről ma­gasabb jóakaró helyen lebeszélni igyekeztek, ő el­határozásához mégis szilárdul ragaszkodik. Ebergé­nyi bárónő elfogatásáról még a következő körül­ményeket beszélik. Kedden este Breitenfeld főrend­­őrbiztos egy titkárral s két hivatali szolgával meg­jelent E. bárónő lakásán, s kinyilatkoztatá, hogy fogoly. A két hivatalszolga megfogá a bárónő ke­zeit, miszerint megakadályozza, nehogy a bárónő megsértse önmagát, s erre ő készségesen követé a rendőröket a készen álló fogathoz, mely őt a Stern­­utczában levő rendőrségre vitte. A házban ki sem vette észre a történteket a portáson kívül, oly csen­desen ment végbe az egész. A bárónő testvére, ki éppen a bárónőnél volt, azonnal hazament, a la­kást az illető biztosok bezárták, s a szobaleányt utasíták, hogy magának máshol igyekezzék állo­mást szerezni. Vallomásaiban valószínűleg gr. Chorinskyt is terhelő adatok fordultak elő, mert Chorinsky­­gróf nem kisérte el őt Münchenbe. Azon a napon, mer­t I Ijen Ebergécyi bárónő Münchenbe utazott, a téli­­ szükségletre megrendelt faszállitmány érkezett azon házba, melyben a bárónő lakott, s ennek távolléte miatt azt gr. Chorinsky vette át. A szobaleány is Bécsben maradt, s még nem fedezték fel, ki volt azon férfi, kinek kíséretében Ebergényi bárónőt Münchenben látták. Ebergényi bárónő személyiségéről azt beszé­lik, hogy kevély, a szolgálati személyzet iránt ba­rátságtalan, egyébként azonban igen „könnyelmű“ volt. Midőn négy hóval ezelőtt lakását a gr. Wic­­kenburg-féle házban a Kruger-uton kibérelte, sza- I had-viselete a portásnak feltünt, s azért az kinyi-­­ latkoztatá, hogy „bizonyos dámák“ üzelmei e ház­­ban nem tüzetnek- Ebergényi bárónő erre azt vá-­­­laszolá, hogy ő a brünni nemes hölgyalapítvány tagja, s azért ilyesmit tőle várni nem lehet, azért bizton megmondhatja a grófnak, hogy ki foglalja el a lakást. A portás erre nem tett több ellenve­tést, s Ebergényi bárónő beköltözött a lakásba, a­hol annyiban igen egyszerűen élt, a mennyiben nem vették észre, hogy őt Chorinsky grófon kivül más meglátogatta volna, mind a mellett környezetének panaszokra adott okot. Névszerint egyik szomszédja illetlennek tar- ■ totta, hogy Ebergényi bárónő nyitott ablaknál szi­­­­varozott, s még midőn az utczára kinézett sem vet- t te ki szájából a szivart. Az aristocrata szomszéd-­­­ságot, mint említők, ezen magaviselet boszantotta s egy magasan álló egyéniség egy alkalommal tuda­kozódott a portásnál a hölgy kiléte felől. Ez utóbbi válaszára, hogy az Ebergényi bárónő­ „alapítványi hölgy“, nem történt egyéb megjegyzés s a bárónőt nyugodtan engedték továbbra is füstölni, mint az­előtt. A házban a bárónő senkivel sem társalgott, noha ott imádójának több rokona lakott, s egész napon át csak Chorinsky gr. volt nála. Mindenkor az ő társaságában tette sétáit s kisebb-nagyobb ki­rándulásait, s közhelyen majdnem soha sem jelent meg nélküle. Különös előszeretettel egy halálfokből készült ékszert viselt, s valahányszor ezen sajátságos ízlé­se felől kérdezték, mindig azt felelte, hogy meg hasonlóit a világgal, s kivált a férfiakat gyűlöli; kedveli ugyan a nagy társaságot, mely szórakozást nyújt, de annak egyes tagjai gyűlöletesek előtte. Főleg pedig azon férfiakat gyűlöli, kik házassági ajánlatokkal közelednek, mert mi sem fekszik tá­volabb tőle, mint azon gondolat, hogy valaha férj­hez menjen. Tettleg ellenben a bárónő csak azért hagyta el szülei házát, mert házasságra akarták kényszeríteni. Az elfogatását megelőző napon az „alapítvá­nyi hölgyet“ egy férfi kíséretében látták az uri­­ntezában levő helytartósági épületből kijönni. Mint mondják, Chorinsky gróf helytartóhoz volt meg­­híva. Hírlik továbbá, hogy igen óhajtotta volna ked­vese nevét viselni, mire annál több oka volt, mert erősítik, hogy a viszony nem következmény nélkül, s hogy E. bárónő érdekes állapotban van. Ha e hír való, úgy alkalmas felderíteni úgy a bárónő ke­délyállapotát, mint az indokokat, melyek­et a Mün­chenbe utazásra bírták. Említésre méltó továbbá, hogy gr. Chorinsky pénteken, mely napon a bárónő visszatért, őt még nem várta, csak déltájba jött el hozzá, s vele együtt elhagyta a házat, hová csak este kocsin tér­tek meg. Ez volt az utolsó kirándulás, melyet a pár együtt tett, miután a bárónő — mint említtetett — vasárnap elutazott. Chorinsky grófot azóta a házban nem látták. A megmérgezett Chorinsky grófnőről sballad­, hogy a szerencsétlen férjhez menetele előtt a szín­padon működött ; mintegy tíz év előtt Rneff kis­asszony név alatt igen szívesen látott tagja volt az augsburgi városi színháznak. Münchenből nov. 29-ről a következő eredeti jelentést közli továbbá az idéztükt lap : Az átalános seusat­ő, melyet Chorinsky grófnő megmérgezése a város összes köreiben, s a külföl­dön keltett, főleg ama egyének érdekében, kik már eddig a rejtélyes eseményben megneveztettek, czél­­szerűnek tünteti fel, hogy a közönségnek minél biz­­­­tosabb felvilágosítások nyújtassanak. Hiteles adatok alapján még a következő részleteket közölhetem az esemény további menete felől: tenni, de hiába, nem akarta senki tud­ni, hol tartózkodik az ifjú Kossuth, daczára annak, hogy fü-fa beszélt egy sürgönyről,­­ melyet a megválasztott Turulból küldött. Na, de, hisz ezt nem tartozott tudni a bizottmány elnöke, aztán mirevaló volna a kormányszék, ha nem postának a két ország között? Elég az hozzá áll annyi bizonyosan, hogy a megbízó levél visszajött, s a kor­mányszék áttette azt még e hó 2-án a köz-­­­ponti bizottmány elnökéhez, s ez időtől fogv­­a a megbízó levél állítólagosan itt hever , Kolozsvárit. Óhajtanák tehát tudni: mikor szán­­­­dékozik az elnök úr felküldeni azt, s mert hogy öt hét óta ideje, már az kétségtelen. A „jól értesült lapok“ néhány napja már hirdetik, hogy az ifjú Kossuth Lajos megtudva a választás eredményét, — magán után — levelet intézett a központi bizottság elnökéhez, melyben egy másodikat azon ké­réssel mellékelt, közölné ezt választóival. Igaz e e hit vagy nem, nem tudjuk,­­ ha nem igaz, úgy interpellativnknak e má­sodik része önként elesik; ha igaz, akkor a választó­polgárság érdekében egész tisztelet­tel kérdjük: szán­d­é­k­oz­i­k-e az elnök úr e levelet köztudomásra hozni, s ha igen, mikor? E kérdésekre megfelelni azt hisszük ér­dekében van az elnök úrnak, mert akadhat­na még valaki, ki e késed­mezéseket szán­dékosoknak keresztelné, ezt pedig nem te­hetjük fel. Az országgyűlésen ma­holnap fon­tos kérdések fognak felmerülni, s így óhaj­tandó volna a követválasztási kérdéssel mi­nél hamarább tisztába jöni, hogy azon eset­re, ha új választás lenne szükséges, a kép­­viselőház elnöke rendelkezhessék. *) kerülni, mely a haza sorsára döntő befolyás­sal leend, s nem egy arczról lehetett leolvasni azon néma önvádat: „bár csak foglalkoztam volna e kérdéssel tüzetesen valaha.“ Az ülés kezdete a beadványok, egyes fontoskodó felszólamlása, és az interpellációk oly természetűek voltak ugyan, hogy más körülmények között bizonyosan homeri kaczaj­­ra indították volna a házat, ma azonban még azon comicus intermezzó sem volt képes előidézni a ka­­czajt, midőn két minister egyszerre felelni akart egy interpellatióra. Egy országot egy Hogarthért­­e jóizó pillanat megörökítésére, s az akadémia nagy­jutalmát azon poétának, ki az érdem nagyságához mérve énekelje meg Si­may Gergelyt, ki a magas ministeri zavart az által szüntette meg, hogy kijelentette, hogy egy interpellátióját mind a két ministerhez intézte. Reméljük, hogy azon ke­gyes pillantásokon kívül,melyet tapintatossága (!!!) az illető minister uraktól nyert, a „K. K.“ és „U.“ kinevezik őt Erdély P u­­­s­z­k­y­jának. De hagyjuk a comicumot s térjünk komo­lyabb dolgokra. Napirenden a quota iránti törvényjaslat tár­gyalása volt. Ghyczy Kálmán azon nézetét fejti ki, hogy a törvényjavaslat tárgyalása még időelőtti, mivel a közösügyi elaboratum értelme szerint, a bányád elfogadása, valamint a hadügynek is kö­­zös ügygyé minősítése feltételekhez van kötve, me­lyeknek azonban még eddig elég nem létetett. En­nek folytán, különösen a központi bizottmány által 5 ik czikkül elfogadott pótczikk helyett a követke­ző határozati indítványt teszi : Indítvány. A központi bizottság által a közösügyi költ­ségek arányára vonatkozó törvényjavaslat ötödikéül ajánlott pótczikk helyett fogadtassák el a követ­kező határozati javaslat: A törvényjavaslat azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. 12. t.-czikk­­ben közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viseli­, az államadósságok után elvállalandó évi járulék s a vám- és kereskedelmi szövetség iránt megállapítandó törvényjavaslatokkal egyidejűleg s akkor fog mind a három törvényjavaslatra nézve, és úgy a magyar korona, mint ő Felsége többi or­szágait illetőleg egyetemlegesen és egész összegük­ben eszközlendő királyi szentesítés alá terjeszteni, a midőn mindazon feltételek, melyekhez az 1867- ki 12. törvényczikk életbeléptetése azon törvény 18. 25. 54. 55. zárszakaszaiban kötve van, telje­sítettek, és mindezen törvényjavaslatok ö Felsége többi országainak országgyűlése által, Magyaror­­­szág országgyűlésének megállapodásaival megegye­zőig elfogadtattak. Elvárja a képviselőház, hogy ezen törvényjavaslatok tárgyai fölött ö Felsége töb­bi országainak országgyűlésében folytatott tanács­kozások eredményéről és az említett feltételeknek teljesüléséről a ministérium által az idézett törvény értelmében mielőbb kellőleg értesíttetni fog. Kijelenti azonban, hogy ez indítványt inkább a részletes vitára vonatkozónak tartván, fentartja magának, hogy akkor annak részletesebb okadato­lásába bocsátkozhassék. A szélsőbal nevében Madarász József nyilatkozott, a tárgyhoz ragaszkodás helyett pole­mizálván Csengeryvel. Végül Kemény Gábor a kormánypárt ma­gas neheztelésének adott kifejezést Madarász­­szal szemben, s miután kijelenté, hogy a törvény­­javaslatot az átalános vita alapjául elfogadja, az elnök szavazásra tűzi ki a kérdést, s a többség felállás által az elfogadás mellett nyilatkozván, a vita holnap kezdetét veszi. —m.— Pest, december 2-án 1867. Komolyabb arczokkal még nem látta senki a terembe gyülekezni a honatyákat, mint ma. úgy látszik még a kormánypárt legkönnyebb vérű tagjai is, bár ösztönszerüseg, de érezték, hogy ma oly fontosságú kérdés fog szőnyegre *) Tegnap késő estre vesszük a „Magyar Újságot,“­mely az ifjú Kossuthtól egész terjedelmé­ben hozza azon levelet, melyet kolozsvári válasz­tóihoz intézve, Szentkirályi Zsigmond urnak még a múlt hó 24 én küldött meg Kolozsvárra. Közölni fogjuk levelét lapunk legközelebbi számában. « Szerk. Helmutatás a kolozsvári és kolozsmegyei honvéd­egylet kebli szükségei fedezésére ren­dezett s­zov 25-kén megtartott zárt­körű tánczvrgalom bevétele és kiadá­sáról : 1. 270 rendes belépti jegy adatvan ki, be­jött 405 frt­­ kr. 2. Felsül-fizetésekből begyült 233 frt 50 kr. 1 olasz 20 lirás és 2 császári arany, tehát az összes bevétel teszen 638 frt 50 kr. 1 olasz 20 lirás és 2 császári egyes aranyat. A kiadás volt összen . . . 139 frt 42 kr, melyet a bevétellel szemben tartva, maradt tiszta jövedelem .... 499 frt 8 kr. 20 lirás olasz és 2 cs. egyes arany. A rendes belépti díjon feljül fizettek : Királyi biztos gróf Péchy Manó ö­nmltga jegyéért adott 50 frtot, báró Bánffi Albert ö­mliga 1 családi­jegyért 60 frt, Korbuly Gergely úr 1 jegyért 15 frt, Biahini Domokos úr 11 frt 50 kr, ügyvéd Vá­­­­radi György úr 10 frt, Szentjánosi Ferencz úr 10 frt, ifj. gr. Bethlen János úr 2 jegyért 8 frt, gróf Eszterházi Mihály úr 5 frt, ifj. Bányai Vitális úr­­ 5 frt, Ladányi Sándor úr 5 frt, ifj. Tauffer József úr 5 frt, ügyvéd Haller Rezső úr 5 frt, b. Vese­­lényi Miklós úr 5 frt, b. Veselényi Miklósné úr­asszony 5 frt, b. Veselényi Béla úr 5 frt, ifj. gróf­­ Teleki Domokos úr 5 frt, Czink János úr 5 frt, Márk Ferencz úr Brassóból 5 frt, Stark József úr 5 frt, Simon Mátyás posta­igazgató 5 frt, gróf

Next