Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-12-06 / 84. szám
Első évi folyam. Előfizetési feltételek : Évre . . . . . . 12 frt —kr. Félévre . . . . . . 6 Negyedévre . . . S* » Havonként . . . . 1 « fi Megjelenik hetenkint háomszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szentegyház utca* 467. sz. POLITIKAI LAP. 84-ik szám Kolozsvárit, péntek, december 6.,1867 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Hélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadói hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Dééten: Krémer Sámuel. Enyedlen: Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fia. Bttmonyvártt : Csausz testvérek. A „M. Polgár“ magán társíligénye. A honvédek interpellátiójára a következő választ adó Andrássy miniszterelnök. Perczel Mór érveléseihez nem szól, csak a kérdésekre feleli, hogy a kormány a honvédelem átalakítása szükségét érezve törvényjavaslatot fog előterjeszteni , ezt azonban csupán az 1867-diki tizenkettedik törvényczikk tizenharmadik szakasza értelmében teheti, mely a két minisztérium előleges értekezése nyomán főelveiben egyező javaslatot rendel előterjeszteni. Ez az országgyűlési küldöttséget kizárván, a minisztérium szakértők magántanácsát kérendi ki. Ez évre még nem ígérheti, de ez ülésszakra ígéri javaslatát. Perczel Mór kijelenti, hogy ez ügyben bajtársaival fog értekezni, s azután felelend. Egy szerény kérdés a központi bizottmány elnökéhez. Ma holnap hat hete már, hogy a követválasztási mozgalmak lefolytak városunkban, s ezek eredménye az lett, hogy Gyulai Pál ellenében ifj. Kossuth Lajos választatott meg teljes szavazattöbbséggel. A választási törvények azt rendelik, hogy a megválasztott követ részére azonnal ki kell állítani a credentionálist, s azt a bizottmány elnöke a legrövidebb idő alatt tartozik a megválasztottnak kézbesíteni. A credentionális egyik párja a belügyministériumhoz küldendő, a másik a levéltárba tétetik. A választás eredménye úgy látszik magát a központi bizottmányt is zavarba hozta, mert a törvények világos szavai ellenére az ifjú Kossuth credentionálisa nem küldetett Turulba egyenesen, hanem a kormányszék útján a belügyministériumhoz tétetett át. Nagyon természetesen a ministérium azt visszaküldötte a kormányszékhez, azon utasítással, hogy küldje át a központi bizottmány elnökének, hogy az az előszabott utón kézbesítse a megbízó levelet, t. i. küldje egyenesen ahoz, a kinek szól. Persze ezt kellett volna legelőször is ! A Chorinsky-Ebergényi catastropha. Fest, dec. 1. A Chorinsky-Ebergényi catastrophára vonatkozólag eddigelé a következő részletes tudósítások fekksznek előttünk: A „Fr. Bl.” írja: Chorinsky gr. főhadnagy szombatig értesült atyjától neje borzasztó haláláról. A szomorú hírt minden benső megindulás nélkil fogadta s csupán azt sajnálta, hogy nejének éppen gyilkos kéz által kell meghalnia. Midőn az öt Münchenbe szólító távirat ide (Bécsbe) érkezett, oly zavar volt rajta észrevehető, melyet hasztalanul iparkodott elrejteni. Kezdetben nem akart Münchenbe utazni, és csak akkor határozta el magát az útra, midőn atyja Ch. gr. helytartó, annak szükséges voltát hangsulyozá s megigéré, hogy kísérője leend. Tekintettel e szomorú catastrophára, a főhadnagy üvére, Chorinsky Károly gr., ki eddig a bécsi államügyészségnél volt alkalmazva segédi minőségben, felmentető magát állomásától, s az irodából már tegnapelőtt (pénteken) elmaradt. Ebergényi bárónő felől halljuk, hogy elfogatása előtt csomagot nyújtott át nő cselédének azon kérelemmel, hogy viseljen rá gondot, de óvatosan és ne saját házában. A cseléd a csomagot nővérének adta át, kiben azonban, különböző jelek által indíttatva, gyanú támadt, s később átszolgáltatta a rendőrségnek. A csomagban állítólag thea közöt találtak. Tudva van, hogy Chorinsky-Ledske grófnőt thea mellett lelték megmérgezve. A foglyot szolgaszemélyzete igen jószívűnek és szeretetreméltónak rajzolja, ki soha egy szegényt sem bocsátott el üres kézzel, s ki karácsonkor abban találta legnagyobb örömét, ha szegény gyermekeknek osztogathatott egyet-mást; ezen kivül roppant olvasottsággal birt, öt nyelvet értett s beszélt, s nagyon takarékos volt. Másrészt mint oly hölgyet festik, ki a legnagyobb megfontolással cselekvék. Chorinsky grófot állítólag nem szerette, a gróf ellenben halálosan szerelmes volt belé, és teljesen aláveté magát szeszélyeinek. A hölgy néha oly hangon szólt a grófról, miszerint lehetetlen, hogy szerethette, ez utóbbi azonban mindezzel nem gondolt s elégedett volt, ha csak láthatta. Különben a hölgy nem született bárónő, hanem egyszerű nemes, s csak a brünni nemes hölgyalapítvány tagjai közé történt felvétele után nyert bárói czimet. Ugyan nevezett lap még következőleg tudósit. Határozottan állítják, hogy Ebergényi bárónő, vagy mint ő látogatójegyein nevezi magát : „Julie d’ Ebergényi Chamoinesse“, tegnap délután a bécsi országos törvényszéken történt kihallgatása alkalmával tettét teljesen s egész körülményesen bevallotta. (Nem áll.) Az alsó ausztriai helytartó gr. Chorinsky ő Felségéhez intézett előterjesztésében állomásáról lemondott, s egyidejűleg könyörög, hogy birodalmi tanácsosi méltóságától ő Felsége őt felmenteni kegyeskedjék. S habár a grófot ezen lépéséről magasabb jóakaró helyen lebeszélni igyekeztek, ő elhatározásához mégis szilárdul ragaszkodik. Ebergényi bárónő elfogatásáról még a következő körülményeket beszélik. Kedden este Breitenfeld főrendőrbiztos egy titkárral s két hivatali szolgával megjelent E. bárónő lakásán, s kinyilatkoztatá, hogy fogoly. A két hivatalszolga megfogá a bárónő kezeit, miszerint megakadályozza, nehogy a bárónő megsértse önmagát, s erre ő készségesen követé a rendőröket a készen álló fogathoz, mely őt a Sternutczában levő rendőrségre vitte. A házban ki sem vette észre a történteket a portáson kívül, oly csendesen ment végbe az egész. A bárónő testvére, ki éppen a bárónőnél volt, azonnal hazament, a lakást az illető biztosok bezárták, s a szobaleányt utasíták, hogy magának máshol igyekezzék állomást szerezni. Vallomásaiban valószínűleg gr. Chorinskyt is terhelő adatok fordultak elő, mert Chorinskygróf nem kisérte el őt Münchenbe. Azon a napon, mert I Ijen Ebergécyi bárónő Münchenbe utazott, a téli szükségletre megrendelt faszállitmány érkezett azon házba, melyben a bárónő lakott, s ennek távolléte miatt azt gr. Chorinsky vette át. A szobaleány is Bécsben maradt, s még nem fedezték fel, ki volt azon férfi, kinek kíséretében Ebergényi bárónőt Münchenben látták. Ebergényi bárónő személyiségéről azt beszélik, hogy kevély, a szolgálati személyzet iránt barátságtalan, egyébként azonban igen „könnyelmű“ volt. Midőn négy hóval ezelőtt lakását a gr. Wickenburg-féle házban a Kruger-uton kibérelte, sza- I had-viselete a portásnak feltünt, s azért az kinyi- latkoztatá, hogy „bizonyos dámák“ üzelmei e házban nem tüzetnek- Ebergényi bárónő erre azt vá-laszolá, hogy ő a brünni nemes hölgyalapítvány tagja, s azért ilyesmit tőle várni nem lehet, azért bizton megmondhatja a grófnak, hogy ki foglalja el a lakást. A portás erre nem tett több ellenvetést, s Ebergényi bárónő beköltözött a lakásba, ahol annyiban igen egyszerűen élt, a mennyiben nem vették észre, hogy őt Chorinsky grófon kivül más meglátogatta volna, mind a mellett környezetének panaszokra adott okot. Névszerint egyik szomszédja illetlennek tar- ■ totta, hogy Ebergényi bárónő nyitott ablaknál szivarozott, s még midőn az utczára kinézett sem vet- t te ki szájából a szivart. Az aristocrata szomszéd-ságot, mint említők, ezen magaviselet boszantotta s egy magasan álló egyéniség egy alkalommal tudakozódott a portásnál a hölgy kiléte felől. Ez utóbbi válaszára, hogy az Ebergényi bárónő „alapítványi hölgy“, nem történt egyéb megjegyzés s a bárónőt nyugodtan engedték továbbra is füstölni, mint azelőtt. A házban a bárónő senkivel sem társalgott, noha ott imádójának több rokona lakott, s egész napon át csak Chorinsky gr. volt nála. Mindenkor az ő társaságában tette sétáit s kisebb-nagyobb kirándulásait, s közhelyen majdnem soha sem jelent meg nélküle. Különös előszeretettel egy halálfokből készült ékszert viselt, s valahányszor ezen sajátságos ízlése felől kérdezték, mindig azt felelte, hogy meg hasonlóit a világgal, s kivált a férfiakat gyűlöli; kedveli ugyan a nagy társaságot, mely szórakozást nyújt, de annak egyes tagjai gyűlöletesek előtte. Főleg pedig azon férfiakat gyűlöli, kik házassági ajánlatokkal közelednek, mert mi sem fekszik távolabb tőle, mint azon gondolat, hogy valaha férjhez menjen. Tettleg ellenben a bárónő csak azért hagyta el szülei házát, mert házasságra akarták kényszeríteni. Az elfogatását megelőző napon az „alapítványi hölgyet“ egy férfi kíséretében látták az urintezában levő helytartósági épületből kijönni. Mint mondják, Chorinsky gróf helytartóhoz volt meghíva. Hírlik továbbá, hogy igen óhajtotta volna kedvese nevét viselni, mire annál több oka volt, mert erősítik, hogy a viszony nem következmény nélkül, s hogy E. bárónő érdekes állapotban van. Ha e hír való, úgy alkalmas felderíteni úgy a bárónő kedélyállapotát, mint az indokokat, melyeket a Münchenbe utazásra bírták. Említésre méltó továbbá, hogy gr. Chorinsky pénteken, mely napon a bárónő visszatért, őt még nem várta, csak déltájba jött el hozzá, s vele együtt elhagyta a házat, hová csak este kocsin tértek meg. Ez volt az utolsó kirándulás, melyet a pár együtt tett, miután a bárónő — mint említtetett — vasárnap elutazott. Chorinsky grófot azóta a házban nem látták. A megmérgezett Chorinsky grófnőről sballad, hogy a szerencsétlen férjhez menetele előtt a színpadon működött ; mintegy tíz év előtt Rneff kisasszony név alatt igen szívesen látott tagja volt az augsburgi városi színháznak. Münchenből nov. 29-ről a következő eredeti jelentést közli továbbá az idéztükt lap : Az átalános seusatő, melyet Chorinsky grófnő megmérgezése a város összes köreiben, s a külföldön keltett, főleg ama egyének érdekében, kik már eddig a rejtélyes eseményben megneveztettek, czélszerűnek tünteti fel, hogy a közönségnek minél biztosabb felvilágosítások nyújtassanak. Hiteles adatok alapján még a következő részleteket közölhetem az esemény további menete felől: tenni, de hiába, nem akarta senki tudni, hol tartózkodik az ifjú Kossuth, daczára annak, hogy fü-fa beszélt egy sürgönyről, melyet a megválasztott Turulból küldött. Na, de, hisz ezt nem tartozott tudni a bizottmány elnöke, aztán mirevaló volna a kormányszék, ha nem postának a két ország között? Elég az hozzá áll annyi bizonyosan, hogy a megbízó levél visszajött, s a kormányszék áttette azt még e hó 2-án a köz-ponti bizottmány elnökéhez, s ez időtől fogva a megbízó levél állítólagosan itt hever , Kolozsvárit. Óhajtanák tehát tudni: mikor szándékozik az elnök úr felküldeni azt, s mert hogy öt hét óta ideje, már az kétségtelen. A „jól értesült lapok“ néhány napja már hirdetik, hogy az ifjú Kossuth Lajos megtudva a választás eredményét, — magán után — levelet intézett a központi bizottság elnökéhez, melyben egy másodikat azon kéréssel mellékelt, közölné ezt választóival. Igaz e e hit vagy nem, nem tudjuk, ha nem igaz, úgy interpellativnknak e második része önként elesik; ha igaz, akkor a választópolgárság érdekében egész tisztelettel kérdjük: szándékozik-e az elnök úr e levelet köztudomásra hozni, s ha igen, mikor? E kérdésekre megfelelni azt hisszük érdekében van az elnök úrnak, mert akadhatna még valaki, ki e késedmezéseket szándékosoknak keresztelné, ezt pedig nem tehetjük fel. Az országgyűlésen maholnap fontos kérdések fognak felmerülni, s így óhajtandó volna a követválasztási kérdéssel minél hamarább tisztába jöni, hogy azon esetre, ha új választás lenne szükséges, a képviselőház elnöke rendelkezhessék. *) kerülni, mely a haza sorsára döntő befolyással leend, s nem egy arczról lehetett leolvasni azon néma önvádat: „bár csak foglalkoztam volna e kérdéssel tüzetesen valaha.“ Az ülés kezdete a beadványok, egyes fontoskodó felszólamlása, és az interpellációk oly természetűek voltak ugyan, hogy más körülmények között bizonyosan homeri kaczajra indították volna a házat, ma azonban még azon comicus intermezzó sem volt képes előidézni a kaczajt, midőn két minister egyszerre felelni akart egy interpellatióra. Egy országot egy Hogarthérte jóizó pillanat megörökítésére, s az akadémia nagyjutalmát azon poétának, ki az érdem nagyságához mérve énekelje meg Simay Gergelyt, ki a magas ministeri zavart az által szüntette meg, hogy kijelentette, hogy egy interpellátióját mind a két ministerhez intézte. Reméljük, hogy azon kegyes pillantásokon kívül,melyet tapintatossága (!!!) az illető minister uraktól nyert, a „K. K.“ és „U.“ kinevezik őt Erdély P uszkyjának. De hagyjuk a comicumot s térjünk komolyabb dolgokra. Napirenden a quota iránti törvényjaslat tárgyalása volt. Ghyczy Kálmán azon nézetét fejti ki, hogy a törvényjavaslat tárgyalása még időelőtti, mivel a közösügyi elaboratum értelme szerint, a bányád elfogadása, valamint a hadügynek is közös ügygyé minősítése feltételekhez van kötve, melyeknek azonban még eddig elég nem létetett. Ennek folytán, különösen a központi bizottmány által 5 ik czikkül elfogadott pótczikk helyett a következő határozati indítványt teszi : Indítvány. A központi bizottság által a közösügyi költségek arányára vonatkozó törvényjavaslat ötödikéül ajánlott pótczikk helyett fogadtassák el a következő határozati javaslat: A törvényjavaslat azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. 12. t.-czikkben közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viseli, az államadósságok után elvállalandó évi járulék s a vám- és kereskedelmi szövetség iránt megállapítandó törvényjavaslatokkal egyidejűleg s akkor fog mind a három törvényjavaslatra nézve, és úgy a magyar korona, mint ő Felsége többi országait illetőleg egyetemlegesen és egész összegükben eszközlendő királyi szentesítés alá terjeszteni, a midőn mindazon feltételek, melyekhez az 1867- ki 12. törvényczikk életbeléptetése azon törvény 18. 25. 54. 55. zárszakaszaiban kötve van, teljesítettek, és mindezen törvényjavaslatok ö Felsége többi országainak országgyűlése által, Magyarország országgyűlésének megállapodásaival megegyezőig elfogadtattak. Elvárja a képviselőház, hogy ezen törvényjavaslatok tárgyai fölött ö Felsége többi országainak országgyűlésében folytatott tanácskozások eredményéről és az említett feltételeknek teljesüléséről a ministérium által az idézett törvény értelmében mielőbb kellőleg értesíttetni fog. Kijelenti azonban, hogy ez indítványt inkább a részletes vitára vonatkozónak tartván, fentartja magának, hogy akkor annak részletesebb okadatolásába bocsátkozhassék. A szélsőbal nevében Madarász József nyilatkozott, a tárgyhoz ragaszkodás helyett polemizálván Csengeryvel. Végül Kemény Gábor a kormánypárt magas neheztelésének adott kifejezést Madarászszal szemben, s miután kijelenté, hogy a törvényjavaslatot az átalános vita alapjául elfogadja, az elnök szavazásra tűzi ki a kérdést, s a többség felállás által az elfogadás mellett nyilatkozván, a vita holnap kezdetét veszi. —m.— Pest, december 2-án 1867. Komolyabb arczokkal még nem látta senki a terembe gyülekezni a honatyákat, mint ma. úgy látszik még a kormánypárt legkönnyebb vérű tagjai is, bár ösztönszerüseg, de érezték, hogy ma oly fontosságú kérdés fog szőnyegre *) Tegnap késő estre vesszük a „Magyar Újságot,“mely az ifjú Kossuthtól egész terjedelmében hozza azon levelet, melyet kolozsvári választóihoz intézve, Szentkirályi Zsigmond urnak még a múlt hó 24 én küldött meg Kolozsvárra. Közölni fogjuk levelét lapunk legközelebbi számában. « Szerk. Helmutatás a kolozsvári és kolozsmegyei honvédegylet kebli szükségei fedezésére rendezett szov 25-kén megtartott zártkörű tánczvrgalom bevétele és kiadásáról : 1. 270 rendes belépti jegy adatvan ki, bejött 405 frt kr. 2. Felsül-fizetésekből begyült 233 frt 50 kr. 1 olasz 20 lirás és 2 császári arany, tehát az összes bevétel teszen 638 frt 50 kr. 1 olasz 20 lirás és 2 császári egyes aranyat. A kiadás volt összen . . . 139 frt 42 kr, melyet a bevétellel szemben tartva, maradt tiszta jövedelem .... 499 frt 8 kr. 20 lirás olasz és 2 cs. egyes arany. A rendes belépti díjon feljül fizettek : Királyi biztos gróf Péchy Manó önmltga jegyéért adott 50 frtot, báró Bánffi Albert ömliga 1 családijegyért 60 frt, Korbuly Gergely úr 1 jegyért 15 frt, Biahini Domokos úr 11 frt 50 kr, ügyvéd Váradi György úr 10 frt, Szentjánosi Ferencz úr 10 frt, ifj. gr. Bethlen János úr 2 jegyért 8 frt, gróf Eszterházi Mihály úr 5 frt, ifj. Bányai Vitális úr 5 frt, Ladányi Sándor úr 5 frt, ifj. Tauffer József úr 5 frt, ügyvéd Haller Rezső úr 5 frt, b. Veselényi Miklós úr 5 frt, b. Veselényi Miklósné úrasszony 5 frt, b. Veselényi Béla úr 5 frt, ifj. gróf Teleki Domokos úr 5 frt, Czink János úr 5 frt, Márk Ferencz úr Brassóból 5 frt, Stark József úr 5 frt, Simon Mátyás postaigazgató 5 frt, gróf