Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-01-26 / 12. szám

Második évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre .............................1*2 frt — kr. Félévre................................6 v r Negyedévre Havonként.............................1 „ — „ Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Szen­tegy­ház­ utcaa 467. sz. 12-ik szám Kolozsvárit, vasárnap, január ?f1. 1868. Hirdetési dijak. Ötször hatábozott sor ára 6 kr. Bályogdij minden hirdetéstől 30 kr. K . Jobb hirdetéseknél külön kedvez­­ményt is nyújt a k­iad­ó - h­i­va­tal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel, tájadon: Vekör János. Tordán: D. Papp Miklós. DiamosarvArtt : Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Dem­­jén László. POLITIKAI LAP:­I Széchenyi­ szemüvegei. (Y) Nem fényes, nem hangzatos, de mai „közösügyiségünk“ közepette is gyakor­lati eszme az, mit Széchenyi a szólásszabad­sági sérelem miatt felmerült viszályokból 1940-ben mondott beszédében közéletünk irányadó elvéül levont. Az absolutismus szem­üvegét tegye fel a nemzet, midőn kormánya eljárását bírálja. Ha az állam vezetőinek tet­teit az ő szemüvegeken át tekinti: a kormány jószándékú tettei felett nem tör igaztalanul pálczát, nem lát mephistoi ármányt ott, hol az államrúd igazgatóit egyedül a hibás alap kényszere, avagy a „mutidus rectorainak“ közmondásossá vált „parva sapientiája“ hajt­ja tévútra. Az a kormány se nézzen a ka­­marillák pápaszervével a nemzetre. Az alkot­mányosság üvegén át tartson szentjét a né­pek törekvései, közéletüknek mozzanatai fe­lett: akkor a falra festett ördög rémalakjai nem nyugtalanítandják, a hazafi szellem nyi­latkozatai által nem ijesztgeti magát, mint elszakadási törekvéssel, mint forradalmi pro­pagandák izgatásaival. Tizenegy hónap óta él a balközép Szé­chenyi receptjével, s nézi a praescribált ró­zsás szemüvegekkel alkotmányos, becsületes kormányát. Első üdvözlette a felülről jövő­­­jót, a­helyett, hogy evvel szemközt a forrás szenynyét, a közösügyi alap hiányait hány­­torgatta volna; első ismerte el nyereményei­nek fontosságát, s nem lökte tova ama még fontosabbak miatt, miknek élvezetétől mind máig jogtalanul meg van fosztva. Ha az eszélyes embernek egy schillingnyi követe­lése van, a volt OConnel kedvencz szójá­rása — egy pennyvel kínálják: elfogadja azt is előpénzéül az elvárandó schillingnek. A mi schillingünk: az önálló Magyarország, önálló pénzügygyel, önálló hadsereggel. Oh hány penny hiányzik még e schillingből ?! S ma, midőn a delegatió néhány pennyt akar kassánknak megmenteni a hadügyi budget-­­ nek alábbszállításával, még az ajándéknyujtó Danaoktól sem vonjuk meg helyeslésünket. Bár osztrák mind­máig a hadsereg, melynek kiadásaira delegátiónk millióinkat con amore megszavaztatja, a milliók a mieink, a redu­­­­kált összeg a mi népünk terhein könnyít, a mi beruházásainkra lesz fordítható A „Pres­se“ kerek számmal 85 millióra teszi a re­­ducált hadibudgetet. S a kiadásoknak 100- ról 85 millióra szállítása valódi salto morta­le volt John báróra nézve, kinek közös had­­ügyminiszteri bársonyszékében azóta már K­u­h­n helyezkedett el. Csalódnak mindazon­által, kik e kézzelfogható 15 millióban ke­resik John minister visszalépésének egyetlen okát. A politikai élet áradatának symptomái, maguk a számoknál is csalhatatlanabb adat lehetnek. Elvégre a reducált tizenöt milliót valódi értékére csak úgy szállítjuk le, ha számbavesszük Velenczét, mely elesett, és ezáltal Austria az olasz tartományokban el­helyezett, folyton hadilábon álló seregrész terheitől akarata ellenére megmenekült; ha nem feledjük az annyi milliót elnyelt Schles­­wig holsteini kérdés tavalyi megoldását, ha hajtunk némit ama rózsás békehírekre, me­lyek nimbusát a kormány vonja legszorgal­masabban önmaga körül. A hadügyi kiadások ilyetén könnyebbü­lései mellett vehető-e a 15 milliós reductio elegendő rugónak John úr leköszönésére? Oly férfiúról van szó, ki Grünne Schütter mindenhatóságának keserű napjaiban is édes élvek közt ringatódzott, bár ministeri szán­­dékát Albrecht és Grünne bírta, ki consorsaival együtt „numulos curavit, villulas, hortulos, non rem publicam.“ Az aranjuezi absolut napok letü­ntében leljük mi fel John visszalépésé­nek valódi indokát, a felelősség kilátásaiban a fénysugarat, mely a birodalmi ministérium odúiból a bureaucratiai sötétség emberét ki­­ugras­rta. Az eddigi ukázokban reánk sza­bott 100 millióból kikerült hadügyi refor­moknak csak új csákóformák, szűkült nad­rágok , a gennarmeok kakastollai tárták fenn jeleit a seregben, meg Magenta és Sadova a történetben. A hadügyi reformokra most kiszabott harminczmillió kamatait számon ké­ri a nemzet képviselete, mert a felelősség rovataiba esnek a delegációk elé.O­­ly rózsás szemüvegen át ejti a balkö­zép ítéletét a hadügyi budget reductiojáról, a kormány hadügyi működésének initiatívá­­járól. De a hadügyi költség alábbszálatása csak pennyje a mi követelésünknek, a schil­­linget: „egy önálló, nemzetiségünk­ és al­kotmányunkban gyökerező hadsereg“-et a pennyért nem adhatjuk fel. S most a kor­mányra került a sor Széchenyi alkotmányos szemüvegeivel; zárja ki kebléből a bizalmat­lanság utolsó csiráit is, ne indokolja a had­ügyi közösséget széllősködő ,fenegyereke­ink“ ártatlan demonstratiójával; ne kétkedjék tovább nemzeti önállóságunk sarokfeltételét, önálló hadseregünket tettlegesítni.­­ Ajánljuk a bizalm­i pápaszemeit kormányunk-­­ nak: „csak csengő érez és pengő czimba- i lom“ az annyit említett bizalom helyreállása, ha a szűkkeblűség továbbra feketesárga zász-­­ lók alá szedi katonáinkat, s John úr elavult rendszere bénítja az életerős magyar hadfi erejét, mintha Hauser Gáspár börtönébe vet­tetnék, mely a belefutott szerencsétlent terv­­i szerűen alélttá, butává, henyévé formálta. Ajánljuk a bizalom szemüvegeit kormányunk­nak : belátja, hogy az önálló nemzeti sereg kívánalmának indoka a trónnak s alkotm­á-­­­nyunk fentartásának s biztosításának érdeké­vel karöltve jár; belátja, hogy a nyerserő kora lejárt, a hátultöltő egyedül nem boldo­gít, s a nemzeti önállóság eszméjét szerke­zetében s keblében hordó sereg nélkül: „Ró­ma is ledől és rabigába görbéd.“ Mi elfogadtuk a pennyt, feltettük az ajánlott pápaszemet, vájjon mikor adja ki markából schillingüin­két a kormány, s mikor teszi fel ő is Széchenyi bizalmi szemüve­geit ?! L a p s z e m­ 1 e. (V.) „Auch der „Közlöny“ hat seine Stun­den“ — gondolja Halmágyi Sándor. Január 23 án derült órái lehettek neki is, jobboldali keblére öleli a világot, „und bricht mit der Zeit eine Rose“ — Keglevich Bélának. Mert „gróf Keglevich Béla az, ki a „Hon“ egyik közelebbi számában minden fél­tékenység nélkül bevallja a nyilvánosság előtt, hogy a jobboldaliaktól a szabadelvű s democraticus haj­lamokat megtagadni s a hazai kormány küzdelmei­nek az átmeneti viszonyokból származó nehézségeit számba nem venni méltánytalanság lenne.“ Ily szókra a „K. Közlöny“ is észreveszi, hogy az al­kotmányos kormányt tisztelő „Hon“-párt még­sem egészen Böszörményista, mint utóbbi számai egyikében bizonyítgatta, mégsem küzd azon nép zászlója alatt, melynek jeligéje: Deák hazaáru­ló. A „Közlöny“ is, „mint a mai politikai pártküz­delmek nemesebb vonását“ jegyzi fel Keglevich „nemesebb példáját“ papírhasábjainak ércztáblájá­­ra. Legyen ez tőle is „szép és nemes.“ De nem szép és nem ne­mes, midőn minden tiltakozása da­czára ebből politikai tőkét csinál s uzsorás kama­tokat akar pártja renoméjának felvirágoztatására kivonni. Keglevich elismeri a jobbpárt jóakaratát, alkotmányos érzelmeit; e propositiónak conclusioja a „Közlöny“ szerint, Keglevich azt mondja: „Sen­ki sem kétkedik a jobboldaliak sem szabadelvű, sem demokratikus hajlamaikban, sem azon szándé­­kában a kormánynak és pártjának, hogy azon az alapon, melyen épült az új alkotmány, az egész tért, egész terjedelmében elfoglalni ne akarják s jelenleg csak azért nem foglalhatták el, mert az átalakulásnak nem egy átmenete nehézségeivel küz­deniük oly kénytelenség, melyet ellenökben tagad­ni nem lehet méltányos.“ Ugyancsak nagyra tágítja a major terjedelmét a „Közlöny.“ Elismerni jószán­­dékot, nem tagadni nehézségeket, azonos szerinte a kormány lassú haladása okát csak e nehézségek­ben lelni fel. Cum hoc, post hoc, propter hoc. Mint a speculativ philosophia bármely nagymestere állít­ja fel Halmágyi czikke élén thesisét, melynek az­után be kell bizonyulnia, akár igaz legyen, akár nem. Formális licitátiót kezd reá. Jobboldali ember mondja, — nem. Talán a „Pesti Napló“ hirdeti? — Alles zu wenig. Tán az általa Deák zászlója alá verbuvált Tisza-párt? — Noch zu wenig. Hisz ezek már rég­óta csak árnyalatai a jobbnak. Maga: Keglevich! Ő az uj bal, a jobboldal horgán, Ii meglio un Soldo di buon acquisto e che miile d’intrighi! — Lám édes Halmágyi úr, kar volt e cantateban még Ghyczyékig is felvenni. Ők, kiket a Deák párt mézes czikkekkel csalogatott keblére, sem hisznek a csalfának, a „Hazánk“ ban úgy lát­ják, „hogy kormányunk e­zért mostanig sem foglalta el és nem követ tisztán szabadelvű democrat irányt.“ közte és a nemzet nagy többsége között a szellemi kapocs, a kölcsönös megértés mellőzhetlen föltétele meglazult, miután a kormány azt hiszi, hogy az ország anya­gi érdekeit vitá­zásba hozhatja az elavult formák­hoz kötött közigazgatással, s a közelmúltból átvett téveszmékkel.“ Egészen úgy hangzik, mint a „Köz­löny“ passusa. Csak azért nem foglalhatták el a kormány és pártja az új alkotmány egész terét, mert az átalakulás nem egy átmenetének nehézsé­gei gátolák. — Mint a gnostikusok egyik faja, Hal­­mágyi Sándor úr sem tekint tovább a jobboldali phrasisok ködökénél. S nevezi ezt : „Méltá­nyosságnak !“ „A Nép Zászlójáét már hárman lengetik: Aldor Imre, Madarász József és bátyja László, a „gyémántos minister.“ Sok mulattató olvasmány benne. Böngészszünk a harmadik számból. A Deák párt egyedüli cz­élj­a a nép elnyo­mása. (Ha Deák kristálytiszta jelleméről még a jószándékot is megtagadjuk , nevezzük el hazaáru­­lónak!) A „Nép Zászlója“ sokat álmodik, de azt „álmában sem képzelte volna, hogy Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán s más érdemes baloldali hazafiak (újabb keresztnevük: relibsratok, igy áll a „Ma­gyar Újságéban), miután hónapokig szidták a de­­legatiót s úgy mutatták föl az ország előtt, mint a nemzet sírját, maguk is bemenjenek ebbe a ve­szedelembe.“ Jó az argumentatio egy kis dilemma alakjában. „Vagy nem olyan rész az uj reichsratb, mint ti festettétek, s akkor mért izgattátok ellene hónapokon át a közvéleményt; vagy valóban olyan rész , akkor vétkeztek, hogy belementek s segí­tetek belerántani e sírba magát a nem­zetet is. S ezt az okoskodást megc­áfolni nem képes senki, sem Tisza, sem Ghyczy, annál kevés­bé báró Podmaniczky Frigyes s más emberei a pártnak.“ (Hogy mi is a „nép természetes józan eszével“ okoskodjunk. A delegátió veszélyes, ezt tartotta a balközép. Mielőtt a veszély beállott, a nemzetet óvta tőle mindaz, ki a veszélyt felismerte. De a nemzet többségét képviselő többség nem is­mert fel a delegációban veszélyt, s a nemzetet be­levitte. A balközép nem rettegett a veszélytől, ő is belement, hogy megmentse a megmenthetőt, elhá­rítsa a veszély súlyos következményeit Mások ké­nyelmesbnek találták be nem menni, s madár­távlatból nézik lefolyását, zsebeikben pihentetve ke­zeiket. Ki használ többet, ki a tűzvész idején csak kiabál: nem én vagyok a gyújtogató, vagy ki nem gyújtogató, de belemegy a tűzbe, koc­káztatva sa­ját megégetését, hogy a megmenthetőt kiszabadítsa a lángok közül, s a tüzet eloltsa?) A magyar kölcsönös biztosító­ bank alap­szerkezete. (Folytatás). Részletes határozatok. Kártérítése­k. 88. §. A­lap­elv. A kártérítés azon elv sze­rint adatik, hogy a biztosított tárgyban (73. §. szerint) okozott károsodás, a biztosított összeg kö­rén belül lévő, azon érték magasságig téríttessék meg, melyet az, az elavulás vagy értékcsökkenés leütése után, leégéskori valóságos állapotban tény­leges becsértékül képezett, ennélfogva a biztosított­nak kártérítés által, nyereménye soha sem lehet. 89. §. Káresetek megál­l­a­pitás. Ha a biztosított a mentesített tárgyaiban égés vagy leron­­tás, megmentés vagy oltás által kárt szenvedett, köteles kártérítés követelése esetében, jogainak elvesztése terhe alatt, az igazgatósághoz vagy a hozzá legközelebb lévő Ügynökhöz : 1) erről rögtön személyesen, vagy legkésőbb a gyuladás idejétől háromszor 24 óra alatt egyszers­mind a tűz valószínű okáról, és a kár lehető nagyságáról, írásban jelentést tenni; továbbá 2) négy hét alatt következendőket, a kártérí­tési igényeinek megállapítására, saját költségén kieszközölni és figyelemmel tartani: a) a biztosított, ha a tűz nála, vagy a tő­­szomszédjánál ütött ki, tartozik közvetlen az égés után, hatósági vizsgálatot eszközölni a tűz keletke­zésének indokai, 8 körülményei kiderítését illetőleg, 8 az erről készült jegyzőkönyvet eredetében, vagy hiteles másolatban benyújtani; továbbá b) építményeken történt károknál megkivántatik: két szakértő vagy építész által egy a leégett tárgyakról fekvésükhöz képest alap- és fedélszék rajzzal ellátott és sajátkezüleg aláírt épít­kezési rendszeres tervleírás és kárbecslés, melyben azon részek is, a­melyek sértetlenül maradtak, a megmentett építési anyagok és tűzégett maradványai­val együtt, értékkimutatással kell elősorolva lenni. E kárfelvételnek az előtt kell megtörténnie, mielőtt a leégett vagy elrombolt épület helyreállt,­tásához fogtak volna. A romok eltakarítása és elhordása általi költségek, fel nem számíthatók. c) Ingó javakban evett károknál tartozik a biztosított, az elégett vagy tűz által megkárosított, úgy a több vagy kevésbé megkímélt tárgyakról a valóságnak lehetesb bizonyítékaival igazsághíven készített lajstromban kimutatni. * E bizonyítás különösen megkívántatikis keres­kedelmi tárgyaknál a törvényesei a megrendelt kereskedelmi könyvek hitelesített kivonatának vagy, ha az igazgatóság kivárná, az Üzletkönyvek előr­­­mutatásával, az utolsó leltár előterjesztésével eredeti számolatokkal és levelekkel; továbbá ezeknél épen úgy mint minden más ingó tárgyaknál, részre- s hajlatlan törvényesen letett olyan egyének tanú­vallomásaik által, kik a biztosított tárgy valóságát bebizonyíthatják, annak minő- és mennyiségét tökéletesen ismerték, valamint annak értékét meg­ítélni, képesek. d) Ki­csépeletlen gabonánál, marha­tápszereknél szabadban, asztagba , boglyába­­vagy kazalba rakva, vagy más nagyobb mennyi­ségben felhalmozott tárgyaknál, a biztosítottnak teljesen megbízható pontossággal következőket kell kimutatni: 1) a lakhelyet, annak fekvését, kérdéseit tárgy helyi­ térfogatának hosszát, szélességét , magasságát; 2) mi és menyi volt a biztosításkor az egész készlet, beleértve a nem biztosított mennyiséget is; mennyi volt ebből az égés alkalmával, mennyi égett el abból, s mennyi vált kevésbbé használha­tóvá, s végre, mennyi használtatott vagy adatott el az égés előtt! 3) az égés előtt volt-e, s mennyiben oly mellékbefolyásoktól érintve, melyek eshetőleg a mennyiség és minőségére nézt, befolyást gyakorol­tak volna! 4) mi s mennyi költség kivántatott volna még, a legközelebb piactoni elértékesitéséig, hogy ha a tárgyakat, tűzvész nem érendte volna! és végre 5) az égés idejében a legközelebbi piaczos helyen létezett folyó árak. e) Oly alkalomkori kiürítéseknél, melyek tűz­vész miatt történnek, megkívántatik a megmentett tárgyakról a mérték, szám és hely szerinti lajstrons­í­táson kívül, a biztosított által beszerzendő hatósági bizonyítvány is, arról, hogy a kiürítés nem a valóságos veszély "nélkü­l történt, és hogy a bizto­sítói tárgyak megmentésére és biztos helyre szállí­tására, valamint az eltüntettek visszaszerzésére, a biztosított által, a megfelelő intézkedések megtétettek. 90. §: Kihordozkodási óvatosság. Gépezetek, raktárok kihordásából, vagy más nagy­mennyiségű oly készletek kiürítésétől, melyek kira­kott Üvegnemüekből, porczellánból, kőedényből vagy s más hasonnemü tűrhető czikkekből állanak, köteles s a biztosított minden körülmények közt — kárköve­telés igénye elvesztés terhe alatt, — magát megóvni. 91. §. Bizonyító iratok előterjesz­téséről. A kárfelvételi és minden hozzá tanúsító iratok, az igazgatósághoz eredetben beadandók. Ennek kötelessége a felől határozni, hogy a bea­dott okmányok, a kárt,­­ annak mennyiségét, kellő­en tanúsítják e, vagy szükséges, hogy az illető biztosított fél, a becsüsök és tanuk állításai, azok esküjével is megerősiltessenek. Ily esetben az igaz­gatóságnak jogába áll, eskütételt követelhetni. 92. §. Azokbóli határozat, későbbi intézkedések. Az igazgatóság haladék nélkül fog a kézhezvett bizonyítványok felől nyilatkozni, s azonban jogában áll, azok kiegészítését, illetőleg az adatoknak szakértők, vagy további tanuk általi helyreigazítását kívánni, s egyátalában: minden lépéseket megtenni, melyek a káreset valódi tényállás kiderítésére vezetnek. E mellett, a­mennyire a csalódás és tévútra veze­tés ellenébeni elővigyázattal megegyezhető: a biztosítottakat minden kikerülhető nehézségektől megkíméli; a károk ki­számításánál a lehetőleges legnagyobb méltányossággal fog eljárni, és ha a fennforgó kétség — a biztosított részakarata hozzájárta, vagy hibáján kívü­i — megoldható, azt mindenkor a károsult részére ked­­vezőleg dönti el. Ha azonban egy ujabbani becslés, vagy úi78. gálát által, a melyet az igazgatóság intézkedése folytán történt, a biztosítottnak a rész­akarat pá­rosítása nélkül — lett kárfelszámitása ’/*■ del, vagy ennél is lejebb szállíttatnék, akkor a második becslés költségei a biztosított félre háramlanak, ellen esetben azt az intézet hordozandja. Ha pedig végre az igazgatóság, a károsulttal a kártérítés érvényesítésére előterjesztett, — törvé­nyesen kiállított bizonyító — iratok alapján, a kártérítés iránt határozott, akkor ezen határozmány kiadása után, utólagosan felhozott bizonyító iratok, az intézet ellenében nem érvényesíthetők; miért is az ilyenek, semmi esetben, se a választott bíróság

Next