Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-01-26 / 12. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre .............................1*2 frt — kr. Félévre................................6 v r Negyedévre Havonként.............................1 „ — „ Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Szentegyház utcaa 467. sz. 12-ik szám Kolozsvárit, vasárnap, január ?f1. 1868. Hirdetési dijak. Ötször hatábozott sor ára 6 kr. Bályogdij minden hirdetéstől 30 kr. K . Jobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel, tájadon: Vekör János. Tordán: D. Papp Miklós. DiamosarvArtt : Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Demjén László. POLITIKAI LAP:I Széchenyi szemüvegei. (Y) Nem fényes, nem hangzatos, de mai „közösügyiségünk“ közepette is gyakorlati eszme az, mit Széchenyi a szólásszabadsági sérelem miatt felmerült viszályokból 1940-ben mondott beszédében közéletünk irányadó elvéül levont. Az absolutismus szemüvegét tegye fel a nemzet, midőn kormánya eljárását bírálja. Ha az állam vezetőinek tetteit az ő szemüvegeken át tekinti: a kormány jószándékú tettei felett nem tör igaztalanul pálczát, nem lát mephistoi ármányt ott, hol az államrúd igazgatóit egyedül a hibás alap kényszere, avagy a „mutidus rectorainak“ közmondásossá vált „parva sapientiája“ hajtja tévútra. Az a kormány se nézzen a kamarillák pápaszervével a nemzetre. Az alkotmányosság üvegén át tartson szentjét a népek törekvései, közéletüknek mozzanatai felett: akkor a falra festett ördög rémalakjai nem nyugtalanítandják, a hazafi szellem nyilatkozatai által nem ijesztgeti magát, mint elszakadási törekvéssel, mint forradalmi propagandák izgatásaival. Tizenegy hónap óta él a balközép Széchenyi receptjével, s nézi a praescribált rózsás szemüvegekkel alkotmányos, becsületes kormányát. Első üdvözlette a felülről jövőjót, ahelyett, hogy evvel szemközt a forrás szenynyét, a közösügyi alap hiányait hánytorgatta volna; első ismerte el nyereményeinek fontosságát, s nem lökte tova ama még fontosabbak miatt, miknek élvezetétől mind máig jogtalanul meg van fosztva. Ha az eszélyes embernek egy schillingnyi követelése van, a volt OConnel kedvencz szójárása — egy pennyvel kínálják: elfogadja azt is előpénzéül az elvárandó schillingnek. A mi schillingünk: az önálló Magyarország, önálló pénzügygyel, önálló hadsereggel. Oh hány penny hiányzik még e schillingből ?! S ma, midőn a delegatió néhány pennyt akar kassánknak megmenteni a hadügyi budget- nek alábbszállításával, még az ajándéknyujtó Danaoktól sem vonjuk meg helyeslésünket. Bár osztrák mindmáig a hadsereg, melynek kiadásaira delegátiónk millióinkat con amore megszavaztatja, a milliók a mieink, a redukált összeg a mi népünk terhein könnyít, a mi beruházásainkra lesz fordítható A „Presse“ kerek számmal 85 millióra teszi a reducált hadibudgetet. S a kiadásoknak 100- ról 85 millióra szállítása valódi salto mortale volt John báróra nézve, kinek közös hadügyminiszteri bársonyszékében azóta már Kuhn helyezkedett el. Csalódnak mindazonáltal, kik e kézzelfogható 15 millióban keresik John minister visszalépésének egyetlen okát. A politikai élet áradatának symptomái, maguk a számoknál is csalhatatlanabb adat lehetnek. Elvégre a reducált tizenöt milliót valódi értékére csak úgy szállítjuk le, ha számbavesszük Velenczét, mely elesett, és ezáltal Austria az olasz tartományokban elhelyezett, folyton hadilábon álló seregrész terheitől akarata ellenére megmenekült; ha nem feledjük az annyi milliót elnyelt Schleswig holsteini kérdés tavalyi megoldását, ha hajtunk némit ama rózsás békehírekre, melyek nimbusát a kormány vonja legszorgalmasabban önmaga körül. A hadügyi kiadások ilyetén könnyebbülései mellett vehető-e a 15 milliós reductio elegendő rugónak John úr leköszönésére? Oly férfiúról van szó, ki Grünne Schütter mindenhatóságának keserű napjaiban is édes élvek közt ringatódzott, bár ministeri szándékát Albrecht és Grünne bírta, ki consorsaival együtt „numulos curavit, villulas, hortulos, non rem publicam.“ Az aranjuezi absolut napok letüntében leljük mi fel John visszalépésének valódi indokát, a felelősség kilátásaiban a fénysugarat, mely a birodalmi ministérium odúiból a bureaucratiai sötétség emberét kiugrasrta. Az eddigi ukázokban reánk szabott 100 millióból kikerült hadügyi reformoknak csak új csákóformák, szűkült nadrágok , a gennarmeok kakastollai tárták fenn jeleit a seregben, meg Magenta és Sadova a történetben. A hadügyi reformokra most kiszabott harminczmillió kamatait számon kéri a nemzet képviselete, mert a felelősség rovataiba esnek a delegációk elé.Oly rózsás szemüvegen át ejti a balközép ítéletét a hadügyi budget reductiojáról, a kormány hadügyi működésének initiatívájáról. De a hadügyi költség alábbszálatása csak pennyje a mi követelésünknek, a schillinget: „egy önálló, nemzetiségünk és alkotmányunkban gyökerező hadsereg“-et a pennyért nem adhatjuk fel. S most a kormányra került a sor Széchenyi alkotmányos szemüvegeivel; zárja ki kebléből a bizalmatlanság utolsó csiráit is, ne indokolja a hadügyi közösséget széllősködő ,fenegyerekeink“ ártatlan demonstratiójával; ne kétkedjék tovább nemzeti önállóságunk sarokfeltételét, önálló hadseregünket tettlegesítni. Ajánljuk a bizalmi pápaszemeit kormányunk- nak: „csak csengő érez és pengő czimba- i lom“ az annyit említett bizalom helyreállása, ha a szűkkeblűség továbbra feketesárga zász- lók alá szedi katonáinkat, s John úr elavult rendszere bénítja az életerős magyar hadfi erejét, mintha Hauser Gáspár börtönébe vettetnék, mely a belefutott szerencsétlent tervi szerűen alélttá, butává, henyévé formálta. Ajánljuk a bizalom szemüvegeit kormányunknak : belátja, hogy az önálló nemzeti sereg kívánalmának indoka a trónnak s alkotmá-nyunk fentartásának s biztosításának érdekével karöltve jár; belátja, hogy a nyerserő kora lejárt, a hátultöltő egyedül nem boldogít, s a nemzeti önállóság eszméjét szerkezetében s keblében hordó sereg nélkül: „Róma is ledől és rabigába görbéd.“ Mi elfogadtuk a pennyt, feltettük az ajánlott pápaszemet, vájjon mikor adja ki markából schillingüinkét a kormány, s mikor teszi fel ő is Széchenyi bizalmi szemüvegeit ?! L a p s z e m 1 e. (V.) „Auch der „Közlöny“ hat seine Stunden“ — gondolja Halmágyi Sándor. Január 23 án derült órái lehettek neki is, jobboldali keblére öleli a világot, „und bricht mit der Zeit eine Rose“ — Keglevich Bélának. Mert „gróf Keglevich Béla az, ki a „Hon“ egyik közelebbi számában minden féltékenység nélkül bevallja a nyilvánosság előtt, hogy a jobboldaliaktól a szabadelvű s democraticus hajlamokat megtagadni s a hazai kormány küzdelmeinek az átmeneti viszonyokból származó nehézségeit számba nem venni méltánytalanság lenne.“ Ily szókra a „K. Közlöny“ is észreveszi, hogy az alkotmányos kormányt tisztelő „Hon“-párt mégsem egészen Böszörményista, mint utóbbi számai egyikében bizonyítgatta, mégsem küzd azon nép zászlója alatt, melynek jeligéje: Deák hazaáruló. A „Közlöny“ is, „mint a mai politikai pártküzdelmek nemesebb vonását“ jegyzi fel Keglevich „nemesebb példáját“ papírhasábjainak ércztáblájára. Legyen ez tőle is „szép és nemes.“ De nem szép és nem nemes, midőn minden tiltakozása daczára ebből politikai tőkét csinál s uzsorás kamatokat akar pártja renoméjának felvirágoztatására kivonni. Keglevich elismeri a jobbpárt jóakaratát, alkotmányos érzelmeit; e propositiónak conclusioja a „Közlöny“ szerint, Keglevich azt mondja: „Senki sem kétkedik a jobboldaliak sem szabadelvű, sem demokratikus hajlamaikban, sem azon szándékában a kormánynak és pártjának, hogy azon az alapon, melyen épült az új alkotmány, az egész tért, egész terjedelmében elfoglalni ne akarják s jelenleg csak azért nem foglalhatták el, mert az átalakulásnak nem egy átmenete nehézségeivel küzdeniük oly kénytelenség, melyet ellenökben tagadni nem lehet méltányos.“ Ugyancsak nagyra tágítja a major terjedelmét a „Közlöny.“ Elismerni jószándékot, nem tagadni nehézségeket, azonos szerinte a kormány lassú haladása okát csak e nehézségekben lelni fel. Cum hoc, post hoc, propter hoc. Mint a speculativ philosophia bármely nagymestere állítja fel Halmágyi czikke élén thesisét, melynek azután be kell bizonyulnia, akár igaz legyen, akár nem. Formális licitátiót kezd reá. Jobboldali ember mondja, — nem. Talán a „Pesti Napló“ hirdeti? — Alles zu wenig. Tán az általa Deák zászlója alá verbuvált Tisza-párt? — Noch zu wenig. Hisz ezek már régóta csak árnyalatai a jobbnak. Maga: Keglevich! Ő az uj bal, a jobboldal horgán, Ii meglio un Soldo di buon acquisto e che miile d’intrighi! — Lám édes Halmágyi úr, kar volt e cantateban még Ghyczyékig is felvenni. Ők, kiket a Deák párt mézes czikkekkel csalogatott keblére, sem hisznek a csalfának, a „Hazánk“ ban úgy látják, „hogy kormányunk ezért mostanig sem foglalta el és nem követ tisztán szabadelvű democrat irányt.“ közte és a nemzet nagy többsége között a szellemi kapocs, a kölcsönös megértés mellőzhetlen föltétele meglazult, miután a kormány azt hiszi, hogy az ország anyagi érdekeit vitázásba hozhatja az elavult formákhoz kötött közigazgatással, s a közelmúltból átvett téveszmékkel.“ Egészen úgy hangzik, mint a „Közlöny“ passusa. Csak azért nem foglalhatták el a kormány és pártja az új alkotmány egész terét, mert az átalakulás nem egy átmenetének nehézségei gátolák. — Mint a gnostikusok egyik faja, Halmágyi Sándor úr sem tekint tovább a jobboldali phrasisok ködökénél. S nevezi ezt : „Méltányosságnak !“ „A Nép Zászlójáét már hárman lengetik: Aldor Imre, Madarász József és bátyja László, a „gyémántos minister.“ Sok mulattató olvasmány benne. Böngészszünk a harmadik számból. A Deák párt egyedüli czélja a nép elnyomása. (Ha Deák kristálytiszta jelleméről még a jószándékot is megtagadjuk , nevezzük el hazaárulónak!) A „Nép Zászlója“ sokat álmodik, de azt „álmában sem képzelte volna, hogy Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán s más érdemes baloldali hazafiak (újabb keresztnevük: relibsratok, igy áll a „Magyar Újságéban), miután hónapokig szidták a delegatiót s úgy mutatták föl az ország előtt, mint a nemzet sírját, maguk is bemenjenek ebbe a veszedelembe.“ Jó az argumentatio egy kis dilemma alakjában. „Vagy nem olyan rész az uj reichsratb, mint ti festettétek, s akkor mért izgattátok ellene hónapokon át a közvéleményt; vagy valóban olyan rész , akkor vétkeztek, hogy belementek s segítetek belerántani e sírba magát a nemzetet is. S ezt az okoskodást megcáfolni nem képes senki, sem Tisza, sem Ghyczy, annál kevésbé báró Podmaniczky Frigyes s más emberei a pártnak.“ (Hogy mi is a „nép természetes józan eszével“ okoskodjunk. A delegátió veszélyes, ezt tartotta a balközép. Mielőtt a veszély beállott, a nemzetet óvta tőle mindaz, ki a veszélyt felismerte. De a nemzet többségét képviselő többség nem ismert fel a delegációban veszélyt, s a nemzetet belevitte. A balközép nem rettegett a veszélytől, ő is belement, hogy megmentse a megmenthetőt, elhárítsa a veszély súlyos következményeit Mások kényelmesbnek találták be nem menni, s madártávlatból nézik lefolyását, zsebeikben pihentetve kezeiket. Ki használ többet, ki a tűzvész idején csak kiabál: nem én vagyok a gyújtogató, vagy ki nem gyújtogató, de belemegy a tűzbe, kockáztatva saját megégetését, hogy a megmenthetőt kiszabadítsa a lángok közül, s a tüzet eloltsa?) A magyar kölcsönös biztosító bank alapszerkezete. (Folytatás). Részletes határozatok. Kártérítések. 88. §. Alapelv. A kártérítés azon elv szerint adatik, hogy a biztosított tárgyban (73. §. szerint) okozott károsodás, a biztosított összeg körén belül lévő, azon érték magasságig téríttessék meg, melyet az, az elavulás vagy értékcsökkenés leütése után, leégéskori valóságos állapotban tényleges becsértékül képezett, ennélfogva a biztosítottnak kártérítés által, nyereménye soha sem lehet. 89. §. Káresetek megállapitás. Ha a biztosított a mentesített tárgyaiban égés vagy lerontás, megmentés vagy oltás által kárt szenvedett, köteles kártérítés követelése esetében, jogainak elvesztése terhe alatt, az igazgatósághoz vagy a hozzá legközelebb lévő Ügynökhöz : 1) erről rögtön személyesen, vagy legkésőbb a gyuladás idejétől háromszor 24 óra alatt egyszersmind a tűz valószínű okáról, és a kár lehető nagyságáról, írásban jelentést tenni; továbbá 2) négy hét alatt következendőket, a kártérítési igényeinek megállapítására, saját költségén kieszközölni és figyelemmel tartani: a) a biztosított, ha a tűz nála, vagy a tőszomszédjánál ütött ki, tartozik közvetlen az égés után, hatósági vizsgálatot eszközölni a tűz keletkezésének indokai, 8 körülményei kiderítését illetőleg, 8 az erről készült jegyzőkönyvet eredetében, vagy hiteles másolatban benyújtani; továbbá b) építményeken történt károknál megkivántatik: két szakértő vagy építész által egy a leégett tárgyakról fekvésükhöz képest alap- és fedélszék rajzzal ellátott és sajátkezüleg aláírt építkezési rendszeres tervleírás és kárbecslés, melyben azon részek is, amelyek sértetlenül maradtak, a megmentett építési anyagok és tűzégett maradványaival együtt, értékkimutatással kell elősorolva lenni. E kárfelvételnek az előtt kell megtörténnie, mielőtt a leégett vagy elrombolt épület helyreállt,tásához fogtak volna. A romok eltakarítása és elhordása általi költségek, fel nem számíthatók. c) Ingó javakban evett károknál tartozik a biztosított, az elégett vagy tűz által megkárosított, úgy a több vagy kevésbé megkímélt tárgyakról a valóságnak lehetesb bizonyítékaival igazsághíven készített lajstromban kimutatni. * E bizonyítás különösen megkívántatikis kereskedelmi tárgyaknál a törvényesei a megrendelt kereskedelmi könyvek hitelesített kivonatának vagy, ha az igazgatóság kivárná, az Üzletkönyvek előrmutatásával, az utolsó leltár előterjesztésével eredeti számolatokkal és levelekkel; továbbá ezeknél épen úgy mint minden más ingó tárgyaknál, részre- s hajlatlan törvényesen letett olyan egyének tanúvallomásaik által, kik a biztosított tárgy valóságát bebizonyíthatják, annak minő- és mennyiségét tökéletesen ismerték, valamint annak értékét megítélni, képesek. d) Kicsépeletlen gabonánál, marhatápszereknél szabadban, asztagba , boglyábavagy kazalba rakva, vagy más nagyobb mennyiségben felhalmozott tárgyaknál, a biztosítottnak teljesen megbízható pontossággal következőket kell kimutatni: 1) a lakhelyet, annak fekvését, kérdéseit tárgy helyi térfogatának hosszát, szélességét , magasságát; 2) mi és menyi volt a biztosításkor az egész készlet, beleértve a nem biztosított mennyiséget is; mennyi volt ebből az égés alkalmával, mennyi égett el abból, s mennyi vált kevésbbé használhatóvá, s végre, mennyi használtatott vagy adatott el az égés előtt! 3) az égés előtt volt-e, s mennyiben oly mellékbefolyásoktól érintve, melyek eshetőleg a mennyiség és minőségére nézt, befolyást gyakoroltak volna! 4) mi s mennyi költség kivántatott volna még, a legközelebb piactoni elértékesitéséig, hogy ha a tárgyakat, tűzvész nem érendte volna! és végre 5) az égés idejében a legközelebbi piaczos helyen létezett folyó árak. e) Oly alkalomkori kiürítéseknél, melyek tűzvész miatt történnek, megkívántatik a megmentett tárgyakról a mérték, szám és hely szerinti lajstronsításon kívül, a biztosított által beszerzendő hatósági bizonyítvány is, arról, hogy a kiürítés nem a valóságos veszély "nélkül történt, és hogy a biztosítói tárgyak megmentésére és biztos helyre szállítására, valamint az eltüntettek visszaszerzésére, a biztosított által, a megfelelő intézkedések megtétettek. 90. §: Kihordozkodási óvatosság. Gépezetek, raktárok kihordásából, vagy más nagymennyiségű oly készletek kiürítésétől, melyek kirakott Üvegnemüekből, porczellánból, kőedényből vagy s más hasonnemü tűrhető czikkekből állanak, köteles s a biztosított minden körülmények közt — kárkövetelés igénye elvesztés terhe alatt, — magát megóvni. 91. §. Bizonyító iratok előterjesztéséről. A kárfelvételi és minden hozzá tanúsító iratok, az igazgatósághoz eredetben beadandók. Ennek kötelessége a felől határozni, hogy a beadott okmányok, a kárt, annak mennyiségét, kellően tanúsítják e, vagy szükséges, hogy az illető biztosított fél, a becsüsök és tanuk állításai, azok esküjével is megerősiltessenek. Ily esetben az igazgatóságnak jogába áll, eskütételt követelhetni. 92. §. Azokbóli határozat, későbbi intézkedések. Az igazgatóság haladék nélkül fog a kézhezvett bizonyítványok felől nyilatkozni, s azonban jogában áll, azok kiegészítését, illetőleg az adatoknak szakértők, vagy további tanuk általi helyreigazítását kívánni, s egyátalában: minden lépéseket megtenni, melyek a káreset valódi tényállás kiderítésére vezetnek. E mellett, amennyire a csalódás és tévútra vezetés ellenébeni elővigyázattal megegyezhető: a biztosítottakat minden kikerülhető nehézségektől megkíméli; a károk kiszámításánál a lehetőleges legnagyobb méltányossággal fog eljárni, és ha a fennforgó kétség — a biztosított részakarata hozzájárta, vagy hibáján kívüi — megoldható, azt mindenkor a károsult részére kedvezőleg dönti el. Ha azonban egy ujabbani becslés, vagy úi78. gálát által, a melyet az igazgatóság intézkedése folytán történt, a biztosítottnak a részakarat párosítása nélkül — lett kárfelszámitása ’/*■ del, vagy ennél is lejebb szállíttatnék, akkor a második becslés költségei a biztosított félre háramlanak, ellen esetben azt az intézet hordozandja. Ha pedig végre az igazgatóság, a károsulttal a kártérítés érvényesítésére előterjesztett, — törvényesen kiállított bizonyító — iratok alapján, a kártérítés iránt határozott, akkor ezen határozmány kiadása után, utólagosan felhozott bizonyító iratok, az intézet ellenében nem érvényesíthetők; miért is az ilyenek, semmi esetben, se a választott bíróság