Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-02-14 / 20. szám

Második évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre ............................. írt­­ ki Félévre..........................’ * » Negyedévre..........................» n Havonként..................... n » Megjelenik heten kint h­áromszor-v­aaárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó hivatal Szen­tegy­ház ■ utcza 467 sz POLITIKAI LAP. — 20 ik­ szám kolozsvárii, péntek, februar 14. 1818. Hirdetési fiijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetistől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a ki­a­d­ó - hi­va­t­a­l. Fiók kiadó-hivatalok: Déézen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárit.. Stein János és Dem­jén László. •­­ 'V­ért“ Előfizetési felhívás és értesítés . ..Lovassy László pere, el­itéltetése és fogsága“ czinni korrajz ükrében. E lapok 1. évi első számának „tárcza“ rovatában megkezdettem közlését a „Lovas­ai­ László pőrének“, melyet az eddig birto­komban levő adatok nyomán írtam meg. Alig jelent meg azonban egy ívnyi tartalom, mi­dőn egy somogymegyei köztiszteletben álló hazánkfia éppen oly váratlan mint kedves meglepetésemre, szintén e pörre vonatkozó, végtelenül nagy becsű adat­gyűjteményét rendelkezésem alá bocsátó. E gyűjtemény hazai történetünkre nézve annyi fontos s ez ideig ismeretlen okmányt tartalmaz, hogy minden habozás nélkül megszüntettem kor­rajzom közlését, s a legkészebb örömmel újból hozzá­kezde­k e fontos politikai per megírásához, most már új adataimat is föl­használva. A véletlen szerencse még tovább is kedvezett. A napokban e lapok egyik köztisztelet­ben álló munkatársa örvendeztetett meg is­mét egy csomó okm­ánynyal, mely most már adatgyűjteményemet — alig élek merész ki­fejezéssel, ha azt mondom, hogy — telje­sen kiegészíti, s ha történetét adhatom: a) „Az ifjak társulatáénak, mely­nek több tagját a kormány, mint felségsértő­­ket fogatott el, s közöttük Lovassy Lászlót is. b) B Wesselényi Miklós perbe fogatását, mely ez események szoros kap­csolatában történt. c) Kossuth Lajos elfogatása , per­be idézése­ és fogságát. A Kossuth föllépte politikai pályájára fuatal eseményeket vont maga után, erősza­kos elfogatásával pedig oly epocha állott be Magyarországon, mely a nemzet uj életre ébredését idézte elő, s az 1848-diki esemé­nyekben culminált. E per legérdekesebb rész­letei közé tartozik a Kossuth Lajos val­latása fogsága közben, s azon nagysze­rű védbeszédek, melyek egyenként a leg­­ragyogóbb lapjai lesznek a magyar bisoriának. Ez adatok legnagyobb része ezúttal ke­rül legelőször az olvasó közönség elé, ki­sérve Kossuth Lajos eredeti napló­jegyzeteivel 1837 ik évből. Az elmondottak után meg vagyok győ­ződve, elnézéssel lesznek e lapok olvasói, hogy megszakitom korrajzommat, melyet újból dolgozva, e hó folytán ismét megkezdettem ,i''n törekvéssel, hogy megszakítás nélkül közölhessem. K. Papp Miklós: Azon érdek, melyet több oldalról tanú­sítottak e korrajz iránt, arra ösztönzi a kiadó­hivatalt, hogy az eddiginél több példányban nyomassa a „Magyar Polgár“-t, 8 uj előfizetési felhívást hirdessen. * * * AZ „IFJAK ÍAVISZLATA.“ Lovassy László pőre, elitéltetése és fogsága. Történeti korrajz, K. PAPP MIKLÓS-tól. (Folytatás). Nemes Barsmegye a többi megyéket is a lengyelek pártfogására szólítván fel, a királyhoz következő feliratot intézett:­­­ „Császári királyi Felség! Mig ezen várat­lan eseményekben dús korszak, szokatlan gyor­sasággal egy rövid év keretébe szorítja, mit hajdan századok alig tartalmazának; és mi a minden valószínűtlenség daczára csodásan ered­ményezett sikert megindulva szemléljük: egy­részről legbensőbb megnyugtatásunkra szolgál ugyan a szer­etett hazát a fenséges uralkodó ■) E felirat szerzője alkalmasint thy volt, kinek tollat maga drenez és ismerte. Egy alkalommal egy „Olvastam sok szellemmel, banera cr! tollal irt representatioidat; ifjú, élen van. Vigyázz! Annak idején areg fogt rólad.“ Lásd Fálk Miksa „Széchenyi kora“ czim­ű­ művét 29 lap­­ház csillagzata alatt, és a mi boldogságunkat nem kevésbbé, mint Felséged trónját biztosító alkotmányos függetlenségünk pajzsa alatt mély békében látnunk; de lehetetlen mégis másrész­ről a hazának határainál felriadt fegyverzajt s véres harczokat szemlélve, nem szánakoznunk, egy­ nemzeten, mely a szomszédság kötelékei, az általunk tőle vett s neki kölcsönösen adott királyok emléke s maga ügyök igazsága által — melynek érzetét nem fojthatjuk el sziveink­ben , részvétünket oly nagyon igénybe veszi; egy nemzeten, mely hajdan diadalmas fegyve­reit a halhatatlan Lothringeri Károly herczeg, Felséged őse, fegyvereivel egyesítve, a Felséged remegő ,fővárosára kevélyen lenéző félholdat szétzúzta, s­ a kelet zsarnokát megalázva, a Habsburg-ház fejedelmeinek a trónt, a népnek a szabadságot, hazánknak egy békésebb, bol­dogabb jövendő reményeit visszaadta. Midőn e nagy jótéteményekről hálásan megemlékezünk, s a népek változó viszontag­ságait, nemkülönben, mint az események lán­­czolatát szemeink előtt lebegtetjük: a dolgok­nak azon csodálatos változékonysága tűnik fel előttünk, mely a népnek viszonyait idő folytá­val átalakítva, helyzetüket gyakran ellentétekre vezeti, s majd a kért segedelmet megadni, majd az ajánlottat elfogadni, most a szomszédokat védelmezői, máskor a szomszédoktól védelmez­............ ..........— - ----------------------------- - ■" térni tanácsolja, és úgy találjuk, hogy a poli­tika nehéz ösvényén a múlt idők történelme a legjobb tanító, mely nem csak a — bár külön­böző név alatt — szünetlen visszaforduló ha­sonló eseményeket, hanem egyszersmind az elő­dök halfogásait élőnkbe állítja. És valóban, ha ne az ozmán kapunak hajdani, oly nagy erőre növekedett hatalmát és a byzanczi császárság­gal folytatott harczait emlékezetünkbe vissza­idézzük, lehetetlen nem látnunk azon hibát, hogy e birodalom önmagára hagyatott, minek következtében­ a török fegyvere által megtöret­ve a maga sorsát reánk örökítette. A hazának számtalan viszontagságai s az események ha­sonlatossága intenek bennünket, hogy ama nem örökösödés, sem a népek szabad választása, ha­nem fegyverhatalom által a végtelenig növeke­dő, hozzánk oly közel létező északi colossus­­nak válaszára korlátokat vetni, s míg a mi függetlenségünkért s fenmaradásunkért egykor rettenthetlenül harczoló Lengyelországnak hálánk köteles adóját lefizetjük, azáltal egyszersmind magukunkat is védeni igyekeztünk, nehogy ha most a még ugyan le nem győzött, de a túl­nyomó hatalom által elbontott lengyeleket ma­gukra hagyjuk, unokáink egykor könnyen elő­fordulható, hasonló veszélyben, ugyanazon el­lenségeknek megfelelni képtelenek, keserűen megsirassák, hogy nem létezik többé Sobieszky. «■———————— Csikszék, febr. 9. 18118. T. Szerkesztő ur! Későn szólok az ügyhöz, mi természetes,mert a Hargitán át, s meg vissza, hogy átjussanak az eszmék, idő kell reá. De azért ne tessék a leveles­­ kosárba venni közleményemet, mert a mit mondani akarok, aligha­nem tartósabb érvényű, mint a „há­­tulharcz“ divata. (Néhai b. Naláczy József ötlete szerint, mikor kérdésbe jött, hogy lehetne magya­­­rosizni a „Schlepp“-et.) Szavam m. gróf Bánffy Béla intő és rettentő s­zoriolánusi kifakadását illeti, melyre, mivel a „K. Közlönyt“ ritkán látom, a Sámi L. felelete tett fi­­­­gyelmessé. Bámulom, hogy az a lap, mely a „vélemény­­szabadság“( oly hangosan kürtöli*) és oly fennen igényli, mások felett és előtt egy czikknek ad he­lyet, mely r­etorikájából kivetkőztetve, csak arra a szemrehányásra megy ki, miképp képes oly derék becsületes ember mint Sámi L., a balpárthoz csat­lakozni ? Főirányában a némely egyes vonásaiban is hát, a szerk. jegyzés daczára „nem elméleti téren mozog,“ hanem „részletezésekkel foglalkozik.“ Mert ugyanis „elmélet“ vagy „elméleti tér“ e az, midőn azt állítja valaki, hogy a választás hir­detési napi bravalt, melyben, mint a hir tán na­gyítva hozta hozzánk, a kolozsvári bal párt vagy ennek hátulharcza a megválasztott képviselő házát kövenkint akarta szétszedni, ha nem is a balpárti kortesek egyenes müve, minden bizonynyal és ki maradhatlanul az ő „izgatásuk eredménye!“ S erre aztán méltán elfajdulhatott volna a czikkíró: „et in mi fini Brute!“ Volna, mondom, mert tolla elsiklott s Brutus helyett Antoniusra tévedt, kinek példája úgy illik ide a német kint, mint „die Faust auf das Ange.“ Felteszem ugyanis, hogy azon egyetlen né­zőpont ellen, melyből Antonius idézett szavait nem idétlenül alkalmazni lehet­­, a czikkíró lovagiasan tiltakoznék. Azt az állítást hát, hogy a történt rendetlen­ség „a baloldali izgatás szüleménye“ gyanúsításnak , vagy vádnak nevezhetni, de elméletnek bizonyosan­­ nem. Hanem igenis rejlik benne elmélet, mivel­­ minden következtetés valami elvre, minden codelu­­sio egy major propositiora kell hogy alapítva le­gyen. A főispán gróf ur okoskodási lánczolata te­hát ez: Minden izgatás kihágást szül.—a baloldal izgatott, tehát a baloldal csinálta a kihágást. Te *) L. „K. K.“ febr. 1. a vezérczikket. „Független vé­lemény.“ És ebben: „Legyen tehát szabad a gondolat, s .a mire az vezet, független a vélemény.“ — „A magyar társada­lomnak azon hatalmas productiv erőre van szüksége, mely rejlik az önálló individualitás, véleményszabadság s a po­litikai és társadalmi lelkiismeret függetlenségében.“ — Végre: „Jelszavunk legyen véleményszabadság és ildom!“ — A szó a Jákob szava, de a kezek az Éz­au kezei. Roczul harmonizál­nak ezek a gr. Bánffy Béla czikkével. Iyesen helyes, mert az ok oka, az okozatnak is oka. De, nagyságos uram, az az elv kétélű fegyver, mert a major propositio alá más minort is felve­hetni, t. i.: „Minden izgatás kihágást szül, a jobb­oldal izgatott, tehát a jobboldal csinálta a kihá­gást.“ Hogy tetszik? Első felelet, persze a szokott tagadás: nego minorem, azaz: a jobb párt nem izgatott! Ebből a sánczból azonban könynyű kiverni az ellenfelet már csak azzal az egy röppentyűvel is, hogy a jobb pártnak kortesei voltak, s a­ki kortest és izga­tást el bír választani egymástól, az olyan ma szü­letett­ gyermek a politikában, a­kivel vitatkozásba nem ereszkedhetni. „Legyen hát, nem vitatjuk, mondják tovább, „izgattunk, de a jó rend nevében és eszközeivel; a balpárt ellenben az anarchia despoticus szellemé­ben izgatott.“ Más szóval: a minorral nem boldogulván, a majort támadják meg, s átalánosságát megszorít­ván, igy fogalmazzák: „A rendetlenségre izgatás kihágásokat szül:­ a balpárt stb. De ha így értel­mezzük a második ellenvetést, merőben elenyészd a gr­óz látszólag udvarias concessióját. „Távol le­gyen tőlem, hogy én azt állítsam, miként a balol­dal főbb tényezői szándékosan idézték volna elő a botrányos jeleneteket“ stb. Mert ezt is aztán így kell érteni: „én nem állítom, hogy Tisza László, Papp Miklós, Sámi László vezették volna párthívei­ket a választott képviselő háza elé, hanem fékte­lenségre buzdították őket, s aztán reájok hagyták, hogy minő tettekben nyilvánítsák anarchico despo­­ticai ingerültségüket. Megköszönném én az ilyen­­ concessiot; de nem hiszem, hogy a lovagias gróf is elfogadja szavainak ily értelmezését. E szerint bántatlanul hagyván a majort, vizs­gáljuk más oldalról a kérdéses ellenvetést. Elsőb-­­ ben is, én nem tudom képzelni, miképp lehessen a jó rend nevében s eszközeivel „izgatni.“ Ezt a két fogalmat szintúgy nem bírom egyeztetni, mint a kortesi s izgatási működést egymástól elválasztani. Másodszor, várjon merre-e akár czikkire, akár a jobbpárt „főbb tényezői“ jót állani minden eszmé­ről, minden szóról, szóval minden eszközről, — ide nem értve az anyagiakat — melyekkel kortesei iz­­­­gattak? Harmadszor, vonatkozva a gr. ur megkü­lönböztetésére, mely szerint a jobbpárt a „közös ügyek“ mellett, a baj azok ellen izgaott volna,azt mondom, hogy ez a második ellenvetést sem nem magyarázná, sem nem támogatná, ha mögötte nem rejtenék az a tény, hogy a „közös ügyek“ dolga országos törvény, miszerint a­ki­­k nek izgat, tör­vénytelenségre, vagy éppen törvény ellen­szegülésre, tehát anarchiai szellemben izgat. Így értve, pedig képtelen vád, hogy a „baloldal főbb tényezői,“ azaz szabatosan es kétértelműség nélül mondva, a balközépnek Kolozsvárit működő párthívei a tör­vény ellen­szegülésre izgattak volna. De negyedszer, van még egy magyarázata a szóba vett ellenvetésnek, melyről a czikkíró úr böl­csen hallgat, az t. i . hogy az egyik fél a kormá­nyon ülő párt mellett, a másik fél ellene izgatott és izgat. Itt ugrik ki mindjárt a nyúl. Oly tény ez, melyet egyfelől egyik fél sem tagad, de másfe­lől azt sem hozza senki kétségbe, hogy ily érte­lemben mind a két részre hatályosan lehet iz­gatni. Mielőtt megirvánk­ mikén­­t meg kell dicsér­nem saját érdekében a czikkírót, hogy ezt a meg­különböztetést elhallgatta. Ha szóra hozza, ugyanis az a kötelesség terheli vala, hogy kimutassa, ho­gy a jobbpárt ügye lényegesen egy a jórend, a törvé­nyesség, a balpárté átalában a törvény ellenszegü­lés, a féktelenség ügyével. E pedig nem csak me­rész és csiklandós, hanem bátor vagyok állítni, re­ménytelen feladat lett volna. Hanem a­mit elméletben nem lehet, megkí­sértjük gyakorlatban tenni, s e gyakorlat legtermé­szetesebb tere az izgatás, s ennek két leg­hatályosb eszköze: a névadás és az abból folyó ijesztgetés. Apámtól hallottam, hogy Kolozsvár a­laktában ismert egy cynikust, a­kinek neve Ribiczei volt. Ő többet lakott az utczán, mint szobájában. Jelesebb tartózkodó helyei a piaczi két sarok volt, egyike az akkori Bánffy Györgyné házánál, másika a Kré­mer boltja előtt. Lézengésében nem volt ott elme­nő akár társadalmi állásánál, akár személyes köve­teléseinél fogva, másoknál kitűnőbb ember, a kinek Ribiczei valami nevet ne rögtönzött volna S ha egyszer egy ilyen kiesett a száján, százankint kap­kodták fel, s az illető egyén azonnal népszerűtle­nitve volt? Ő nem, sőt népszerűsítve, mert azontúl az egész Kolozsvár közönsége, nagyja azon névén ismerte, szóval, ő egész életére meg volt vele bé­lyegezve. Ezt tanulták el, úgy látszik, **) a többség hí­vei is, és mindennek, a­ki az ellenzékhez szitás gyanúja alatt nyög, nevet adnak, csak hogy nem egyet, mint Ribiczei, hanem hármat: communi­st­a, anarchista és vörös (republicans.) Ezek­kel izgatnak ők és ijesztgetik a kereskedőt, az ipa­ros gazdát a segédeitől, a tanárt a tanítványaitól, az apát a fiaitól, s a jámbor polgárt a csőcse­léktől. Snum cuique. A másik fél sem marad adós egészen, s ő is használ egy régen talált, de jobb hitelünk daczára el nem avult, hanem újra alkal­mazható nevet: pecsovics. S ezzel biz­t is iz­gat a hogy lehet. Azt hallom, hogy Kolozsvár, a többség hivei eszélyes és „ildomos“ eljárása következtében az ellenzék szótára is megszaporodott egy szóval, társ gyanánt a pecsovics mellé, ezzel t. i.: i­n teli igen­ci a. „Te mondád!“ Oltmelléki. Február—márcziusi folyamára 2 frt. Február—júniusra ... 5 Február—decemberre . . 11 „ Február elsejétől teljes számú pél­­j­a lányokkal szolgálhatunk. A ..M. Polgár“ kiadóhivatala. Valljon ki tévedett? — Senki sem kétkedik a jobboldaliaknak sem­­ szabadelvű, sem democratikus hajlamaikban stb. Ki mondja ezt? Nem valami jobboldali, nem a „P. Napló,“ nem. Ghiczy s Tiszapártja Maga a „Hon“-párt egyik vezérférfia Keglevich Béla gróf, midőn a „Hon“ egyik közelebbi számában bevallja, hogy a jobboldaliaktól a szabadelvű, demokratikus hajlamokat megtagadni s a hazai kormány küzdel­meinek nehézségeit számba nem venni méltány­talanság lenne. Ez híven kivont tartalma, ez gondolatmenete a „K. Közlöny“„Méltányosság“ czikkének. Az előtét itt úgy van odaállítva, mint a cikk írójának thesise, melynek érvét, fensőbb téte­lét az utómondatban igyekszik feltalálni. Az első tét idézőjel, a szerző nevének említése nélkül van ' __________ **) Sokkal régibb dolog lesz a levelező úr, mert már I Augustus idejében megírták: „Hic niger est, hone tu Roma­­­­ne caveto.“ S­z­e­rk. Mennél mélyebben át vagyunk hatva ezen­­ érzelemtől, annál inkább kötelességünknek tar­tok... megkérnünk Felségedet, hogy tekintetbe vévén a veszedelmet, mely a legmagasabb háza iránt annyi érdemet szerzett nagylelkű lengyel nemzetet, bár páratlan hősiességgel, de egyen­lőtlen erővel küzd s csak végerőlködéssel tart­ja még fenn magát, a változékony hadiszeren-­­ cse kétségtelenül elérendi- tekintetbe vévén az­­ észak felől minden szomszéd népet fenyegető vesze­delmet, az országgyűlést azonnal kihirdetni, s míg ideje a maga hű népével a lengyel nem­zet sorsa felett tanácskozni, addig is ama, leg­újabban kibocsátott rendeleteket, melyeket a vámrendszer még fenhagyott, kegyelmesen meg­változtatni méltóztassék. Kelt Aranyos-Maró­­th­on Szent-Benedek várában, 1831. máj. 3-án és következő napjaiban tartott közgyűlésünkből.“ (Folytatása következik.) Világosítás a philharmoniai hangversenyek ügyében. A „K. Közlöny“ idei 14 ik számában a ze­nereferens feladatához s a dologhoz egyszerre hűt­­lenül a Pichler B. ur rendezte hangversenytől azt a czimet, mely alatt hirdetve volt, megtagadá­s egyszerűen vagy inkább együgyűen csak „Pichler Bódog első hangversenyeinek nevez”. Igaz, hogy

Next