Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-04-22 / 48. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: ... 12 írt — ki. Évre ...................... • Félévre . • • • Negyedévre • Havonként . • • Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szentegyház utcza 467. sz. 48-ik szám. Kolozsvárt*, szerda, április 22. 1868. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Otazor hatabozott sor Ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Déésen: Krémer Sámuel. Enyeren: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Demjén László. Legújabb távirati tudósítások. Zágráb, april 19. A horvát regnicolaris küldöttség tegnap Pestre elutazott. Konstantinápoly, april 19. Rainer, Ferdinand és Ernő főherczegek, Chambord gróf, a parmai és modenai herczegek múlt csütörtökön ide érkeztek. Berlin, april 19. Az országgyűlés tegnapi ülésében Laskernek a törvényhozás szólásszabadságát illető indítványa véglegesen elfogadtatott. Dresda, april 19. Az első kamara 34 szavazattal egy ellen elfogadta a választási törvényt. Bécsi ágro, april 18. Arany 5.58s/io Ezüst 114.65.—. Urb. köt. Magyarországi 71.—. Erdélyi 67.50. idenszeti politika. ii. Hogy nemzeti politikánkat körvonalazhassuk, főként három dolgot kell tekintetbe vennünk: első a nemzet állami joga, második a nemzet erkölcsi és anyagi ereje, harmadik az európai viszonyok. Hogy a magyar nemzetnek a független államiságra históriai és szerződvényszerű joga van, azt tudtunkkal még senki meg nem tagadta, sőt maga, a már lefolytnak tekinthető absolut kormány is elismerte azt, mert gyászos experimentation nem jogaink nem létére, hanem az úgynevezett Vérwirkolás theoriájára alapította volt. Itt ide vonatkozólag még csak annyit mondank, hogy: Magyarország souverain királyság volt, midőn a Habsburgház fiú ágát a magyar királyi székbe ültette, s koronánknak ezen souverainitása fenntartatott a pragmatica sanctioban is, mely szerint az örökösödés a leányágra is kiterjesztetett ugyan, de az ország korábban is megvolt függetlenségi jogának nyilván fenntartása mellett (lásd az 1723 beli III. t.-czikket) s koronánknak ezen souverainitása soha semmi törvény által (nem szólok a visszaélésről, vagy törvénysértésről, mi bővön volt) el nem töröltetett, meg nem csonkittatott, mindaddig, mig a 67 beli 12 ik törv.czikk világot nem látott. A közösügyi törvény — minthogy azt az országgyűlés megszavazta s a király megerősítette — bir ugyan a törvény jellegével; de miután alkotmányos fogalom szerint, az ország népének teljes joga van arra, hogy annak véleménye, akarata, óhajtása a hozandó törvényre nézve figyelembe vétessék ; a közösügyi törvény pedig éppen ezen kelléket nélkülözi, joga van hát a népnek gyűléseken, sajtóban, választásaiban az iránti óhajtását kifejezni, hogy a közösügyi törvény — mi a nemzet függetlenségét sérti — eltöröltessék, a magyar korona szuverainitása és megillető méltósága gyakorlatilag is helyreállithassék; vagy más szókkal, hogy Magyarország a maga jogos tulajdonának, mint a különálló bel-, kisl-, had , pénz-, államgazdászat, kereskedés, stb. teljes birtokába visszahelyeztessék, s ezen ország érdekei egy más ország érdekeinek alá ne rendeltessenek, úgy de a jognak nemzetközi viszonyokban csak addig van gyakorlati értelme, míg azt a nemzet erkölcsi és anyagi ereje támogatja. Lássuk hát ezt is. Az erkölcsi erő egy nemzetben leginkább a szabad szellemben nyilatkozik; ez csalhatatlan hévmérője amannak. A szabad szellem egy nemzet kebelében hihetetlen dolgokat teremt; Mucius Scaevolákat, ki hogy a haza ellenségének megölésében hibázott, saját jobbkezét égette el; Regulusokat, ki inkább hogy hazájának megalázó gyalázatos békét ajánljon, adott szava szerint, visszamegy az ellenséghez, hogy ott magát a legkínosabb halál nemével kivégeztesse; Manlius Torquatusokat, ki a katonai törvény óhajtása szerint saját fiát akkor öleti meg, mikor ez a legdicsőbb győzelmet hozta nemzetének ; de hogy példáért más nemzethez ne folyamodjunk, nálunk is névtelen közembereket, ki minthogy a törököt a toronyból le nem vetheti,magával rántja le azt. Zondikat és Zrínyiket mutat fel, hát a gályára hurczolt 90 protestáns pap mit vétett te vész belőlük 85, de hitét, vallását fel nem v a*Ka ma a köztársaság korában Olaszországot sem írja égésig jó szabadságra törő szelleme által, bámulata és tisztelete tárgyává válik a világnak, mert zsarnokságot nem tűrt s hazája megaláztatását a legutolsó sem nézte el; és ugyanazon Róma ura lesz az akkor ismert világnak, de elvesztvén a szabad szellemet, ezerenkint engedi polgártársait legyilkoltam a istenesitl a nemzet hóhérait: a Nérókat, Caligulákat, Tiberiusokat stb. s utoljára is barbár népeknek lesz martalékja. Rész jel egy nemzetben, ha annak bölcsei és vezérei a veszély elöl szépen félrevonulnak, rész jel, ha a népben a haza dicsősége, szabadsága és függetlensége iránti közönyösség lábra kap, ha a nép tagjai a nemzet solidaritása helyett a maga, fia és sógora magánérdekét keresi, s egy darab nyomorult kenyérért a hatalom előtt hajladoz. a fájdalom, ily jelek nálunk is kezdenek mutatkozni; rész jel, ha a vezérek, ha önérdemeik által emelkedtek is fel, ha a nép bizalmát kicsempészve vették is kezükbe, a haza sorsát, magukat annyira bálványozzák, hogy a nép nyugalmát felkavarják, s midőn az egyetértésre legnagyobb szükség van, szakadást idéznek elő, s fájdalom, már erre is van példa, itt van a még meleg Perczel-féle maneuvre! Mindemellett birunk Isten kegyelméből egy józan és romlatlan nép zömmel, s el merem mondani, hogy Európában nem igen van ország, melynek népei szabad szellem dolgában Magyarország népeit felülmúlnák. De szivósabb életű nemzet sem igen van, mit eléggé bizonyít azon körülmény, hogy annyi ellenséges elem közt, magára hagyatva, oly sok s oly huzamos csapások közt el nem veszett. Értelmiségét és józanságát eléggé bizonyítja az, hogy a törvényes állapot erőszakos feldúlására, ha mindjárt ezen állapot túl is élte magát, átalánosan soha, részletesen is ritkán fajult. Megvan az anyagi erő is az egészséges józan népben és a mindennel megáldott földben, csak az kell még, hogy a nép magának és hazájának dolgozzék és hazájának szolgáljon; a föld productuma és a munka bére a munkás és a munkás hazája szükségére fordíttassék, hogy mindenkinek a maga igazságát megadó törvény uralkodjék, és hogy az ország jól kormányoztassék. Egy ily nép, ily földön, ily törvény és ily kormány alatt, ha polgári kötelmeiről fölvilágosíttatik, ha az ily népben maga iránt bizalom keltetik, mindig képes az ország államiságát és függetlenségét fenntartani. Itt addig is, míg arról tán bővebben szólanék, kimondom, hogy nemzeti politikánk ott van elvétve, ahol az országgyűlés a magában való bizalomtól elriasztotta, s az ország megmaradásának (minthogy akart és akar, abban éppen nem kételkedem) támaszát kívül kereste. „Jó, jó,“ mondhatná valaki: „a föld jó, bö-,ven terem bort, búzát, aranyat, ezüstöt, vasat, sót, stb.; de a népnek alig fele magyar, a többi vagy közönbös az ország függetlensége iránt, vagy pláne más állapotot kíván; s aztán az az 5—6 millió magyar, melynek polgártársai ellen is küzdenie kell, hogy védi magát a máris fenyegető állásba lépett roppant szláv elemmel szemben?“ Nem tagadom, hogy ezen állapot első tekintetre ijesztő alakot mutat, de ha bátran szemébe nézünk, nincs mitől megijedjünk. Azonban mulaszthatlan kötelességünk a bajt nagynak, de legyőzhetetlennek semmi esetben sem tekintenünk; kötelességünk készülni és mindent megtenni, hogy az események készületien ne találjanak; kötelességünk mindenekfelett senkiben, csak magunkban lakni. De nem is áll az, hogy mi csak 5—6 millióból állanánk, mert nem az a magyar, ki a maga leszármazását Atillához vagy Árpádhoz viszi fel (ezek között aránylag legtöbb sántikál) hanem az, ki egy független szabad Magyarországot akar, s e végre éppen nem szükség, hogy román, tót, német, szerb stb. testvéreink a maguk individuális nemzetiségi s más őket megillető jogaikról lemondjanak; ilyen pedig a szorosan vett Magyarországon felül van 12 millión, s a magyar koronához tartozó társországokban is van ily törekvésű testvérünk annyi, hogy a politikai értelemben vett magyarok számát, azaz: a szabad Magyarországot óhajtókét bátran tehetjük 14 millióra; ennyi nép pedig, ha egy akaraton van, bátran szembenézhet a muszkával; ha pedig nincs egy akarat, úgy a legnagyobb népszám sem menti meg a nemzetet. De ha volna is okunk az aggodalomra, abból csak az elővigyázat s a honvédelem elintézésének szüksége származik; de megijednünk nem szabad, mert a mely nemzet a fenyegető veszélytől megijed, az el van veszve; országgyűlésünk megijedt ugyan, s ijedtében el is ejté a nemzeti politikát; úgy tett, mint aki, nehogy veszély érje, a vízbe ugrik, s hogy ki ne úszhasson, követ köt a nyakába. A nemzet mi vagyunk a nép, s fejünk a koronás Felséges király; nekünk élnünk kell, királyunk székének a maga dicsőségében fennállania s éppen azért, mert élnünk kell, nekünk megijednünk, az elejtett nemzeti politikát újból fel nem vennünk nem szabad, nem szabad mondom, ha mindjárt az országgyűlés tömegesen ugrik is a Dunába, különben nem csak ön-, de nemzetgyilkosságot követünk el. Tóth László, nyekben gazdag eseményt írt nemzetünk történetének évkönyvébe. Az akkor előterjesztett első magyar állam költségvetés kiinduláspontját képezi a törvényhozási teendők azon hosszú sorának, mely a nemzeti vagyont a nemzet rendelkezése alá helyezvén, annak a közterheknek megfelelő kezelését, okszerű felhasználását s ezáltal hazánk anyagi jóllétének felvirágoztatását czélozza. Nemzetünk államiságának e fontos jelével, mint ilyennel, szemben alig hisszük, hogy ellenzéki állást foglalhatnának el azon hazai pártok, melyeknek mindenike egyik fő feladatul tűzte ki a nemzetnek visszaszerezni a saját vagyona fölötti önrendelkezési jogot. De amennyire óhajta az egész nemzet egy magyar költségvetés előterjesztését, éppen oly természetesen támadhatnak aggodalmak minden fiának lelkében, midőn átvizsgálja a képviselőházban bemutatott budget egyes tételeit, összeállítását, a szükségletek és fedezet, a közterhek és államjövedelmek mérlegét. Nem szándékunk ez alkalommal részletes bírálat alá venni az egész államköltség,vetést; különben is, hogy ezt helyesen tehessük,annak még közzé nem tett mellékleteit kellene előbb ismernünk, egyes tételeihez azonban már most is hozzáfér néhány megjegyzés. Az erdélyi kormányszék 112.000 írttal foglal helyet a költségvetésben (11 -ik fej. I. sz.). Mi még hazánk kedvezőbb anyagi viszonyai között sem tudnók magunknak megmagyarázni, vajjon mi czélja van a ministeriumnak e felesleges és mégis oly költséges kormányközeg fentartásában, mely — eddigi teendőinek nagy részétől már megszabadítva — nem egyéb, mint kiáltó figyelmeztetés arra, hogy Erdély és Magyarországnak szentesített törvény által elrendelt egyesítése még mindig kívül áll a valóságok körén. Ott figurái továbbá (9-ik fej.) az őfelsége személye körüli ministerium 86,000 frt szükségletével. Még a kormánypárt közlönyei sem tartják szükségesnek e ministerium aránylag nagyszámú, gazdagon díjazott személyzetét, melynek alig van egyéb teendője nemesi diplomák, érdemjelek és más ily, korunkban a nevetségességek határszéléhez közeledő „kitüntetések“ osztogatásánál. Ezen és más hasonló kidási tételek — melyek közül elég legyen itt még felemlitenünk a 67-ik fej. Vl-ik czimét (Építkezések és helyreállítások Gödöllőn... 123.000 frt) — mégis egy kissé különösen veszik ki magukat oly kölségvetésben, mely pl. a népnevelésre nem jelöl ki többet 200,000 írtnál (41. fej. I. ez.) Az állambevételeknek most csak egy tételét az út- és hid vámok 129,000 írttal praeliminált jövedelmét (4. f. III. ez.) emeljük ki. Nem tudjuk ugyan, minő változásokat akar e vámok helyes beosztása és kezelése körül létesíteni a kormány, mely legjobban ismerheti a múlt korszakol alatt e téren felmerült, még mindig érvényben álló roppant visszaéléseket, abnban az országgyűlés múlt ülésszakában egy ide vonatkozó interpellációra adott válasz után legalább is következetlenség lell az út- és hídvámok jövedelmének ily alakban a költségvetésbe helyezése. Néhány szóval meg kell emlékeznünk az első államköltségvetés mérlegéről is. Azt mondá a pénzügyér úr expozéjában, hogy „minden budget csak úgy tárgyaltathatik czélszerűen, ha szem előtt tartatnak a múlt évi valóságos eredményei mind a bevételekre, mind a kiadásokra nézve.“ Kétségtelenül úgy van. Hanem hát ezen államgazdászati alap gazságról aligha nem felejtkezett meg a költségvetés egyes tételeinek összeállításakor, melyen első pillanatra, mint vezérelv fölismerhető, az állambevételeknek a lehetőleg magasra számítása, hogy így a deficit kis mértékben jelentkezzék a rendes szükségletek fedezésénél, sőt a rendkívüli szükséglet és fedezet hozzájárulása által még felesleg is üssön ki. Lónyay úr még azt is elmondja, miszerint „az anyagi felvirágzásnak-------első és nélkülözhetlen feltétele: a súlyegyen az államháztartásban.“ Ez is igaz, csakhogy nem kellett volna e súlyegyént a legkedvezőbb körülmények bekövetkezésére épíett légvárba, hanem az eshetőségek változatos atmosphaerája alá helyezni. Pénzügyérünk nem tanulta meg lajtháníimi collegájától a tények rideg valósága feltüntetésének szükségességét. Lónyay úr nem látta át, mily veszélyes az anyagi érdekek terén azon csalódás, melyben mi ringatjuk önmagunkat. Sic — non itur ad astra! Molnár Antal. Kolozsvár, april 20- 1868. A képviselőház folyó hó 16-kán tartott ülésében egy nagy horderejű, következmé ny Szolnokmegye állandó bizottmányának évnegyedes közgyűlése (Dézsen, april 15—16. napjain. A bizottmányi tagok szép számmal megjelenvén,, pontban 10 órakor ősi szokás szerint keblükből küldöttséget nevezének ki, kik a főispánt a gyűlés megnyitására felkérnék, ki kevés idő múlva éljenzések között elnöki székét elfoglaló, s tartalomdús beszéddel, melyben a megye álláspontját mind közigazgatási, mind törvénykezési tekintetben megnyugtatónak rajzolván, különösen a felelős ministérium Erdélyre nézve kifejtett üdvös intézkedéseiről emlékezvén, főleg az úrbéri bíróságok, telekkönyvek behozatala s a vasutat illetőleg s jövőre nézve a legjobb reményekre jogosultaknak lehetnünk biztosítvány a gyűlést megnyitottnak nyilvánná. Legelébb is a most már királyi aláírással s ministeri ellenjegyzéssel szentesített törvények olvastatnak, melyek már a mult gyűlés alkalmával se olvastatván, jelenleg csak is a bevezetés és berekesztés olvastatott fel, mit is ö Felsége neve és czimei olvasása közben az egész gyűlés felállva, kegyeletes tisztelettel s ö Felségét éljenezve, hallgatott. Ezután olvastatik az igazságügyministeri leirat, melyben az erdélyi fötörvényszék feloszlatása, s a hétszemélyes táblába erdélyi osztály név alatti beosztása elrendeltetett, mi is örvendetes tudomásul vétetik. Olvastatik továbbá a pénzügyministérium értesítése, mely szerint az erdélyi főszámvevőség feloszlatása ápril 24-én kezdve, elrendeltetett. Megkürdetik továbbá a kormányszék útján az igazságügyi ministérium rendelete, mely szerint Erdélyben úrbéri bíróságok állíttatnak a főbb közlekedési pontokon: Kolozsvárit, M.-Vásárhelyit, Csik-Szeredában, Sepsi-Sz.-Györgyön, Fogarasban, Dévát, N.-Enyeden, Dézsen. Deésy Károly megyei főügyész indítványozza: járulna a megye feliratilag a ministériumhoz, miszerint az árvák vagy távollevők, kik urbériségüket a kitűzött időben be nem jelenthették, ezekre nézve a bejelentési határidő hosszabbíttassék meg. Elfogadtatott. Az igazságügyminiszer továbbá értesít a kormányszék utján, hogy addig is, mig a törvényhozás az egész hazára nézve kiterjedő törvényeket hozna, Erdélyre nézve az osztr. törvények nyomán teddig divó adóssági személyes fogság szabályoztatik, s csak is 10—15 napra terjedhetőnek rendeltetik, mikor is ha az adós esküt ajánl, hogy tartozását letörli, azonnal szabadon bocsáttassák; ellen esetben is fogsága egy évnél tovább nem tarthat, ha hite ellenére a hitelezőt kitúszaná, mint, hitszegő ellen bűnvádi kereset indítandó. Alsó-Fehérmegye tiszteletbeli törvényszékiülnököket nevezvén, s ezeket hatályba is léptetvén, az igazságügyi minister ez intézkedést, mint az igazság lelkiismeretes kiszolgáltatásával meg nem egyeztethető tényt roszalja, s a megyéket hasonló cselekvénytől eltiltja. Értesittettünk továbbá, hogy a megyék költségvetései közelebbről országgyűlésileg szabályoztatni fognak, minek folytán megyénk múlt január hóban tartott bizottmányából történt folyamodások , hogy az árvaügyek halmozottsága miatt egy árvaszéki jegyző szavazat joggal, a népes és hegyektől elzárt m.láposi járásban egy szolgabirói segédjegyző, és egy főorvosi állomás 400 írttal állíttassák — megtagadtatok. Az árvaügyek elláthatása végett törvényszéki főblló Torma István indítványozza, hogy a megyei alügyész előadó- és szavazatjoggal ruháztassék fel, továbbá járásonként árvás bizottmányok alakíttassanak, kik a törvényszék felügyelete alatt állván, az árvák vagyonát összeírják, s azoknak érdekében femörködjenek, s a törvényszéknek azonnal jelentéseiket megtegyék. Elfogadtatik, s mint igen czélszerű intézmény életbe fog léptettetni. A m.-láposi orvosi állomás megtagadása élénk vitát idézett elő, s ezt, mint a közegészség érdekében fontos ügyet még egyszer sürgetni kívánják. Elnök véleményezi, jegyzőkönyvileg fejeztessék ki, hogy a megyék végleges ren