Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-09-11 / 108. szám

108-ik szám­­ lap, privilégiumokkal sallangozott állapot fenntar­tására utasítják az instruktiók az egyetem utonvá­­lasztott képviselőit. Mintaképe az utasításoknak a D­ezebeni komunitásé, melyet a „Siebenbür­­gische Blätter“ „Instruktion und doch keine“ czik­­ke éllel bírál, s vezet le a képtelenségre. — „Lás­sak ez instructiót. Első pontjának tartalma: A kép­viselők tiltakozzanak a nemzeti egyetem törvényes illetőségének minden alkotmánytalan megszorítása ellen.“ Különösen áll ezen illetőségi kérdés Ugye, ma alig találkoznék valaki a szász nemzet­ben, ki ez illetőségnek valódi, a mai államalkot­mány által garantírozott terjedelmét szabatosan ki tudná jelölni. A nemzeti egyetem törvényes il­letőségének korlátozása legkevésbbé jár a ma­gyar kormánynak s az általa kiküldött bizalmi fér­fiúnak esze ágában. Csak ne fogjuk fel törvényes illetőségét holmi férfiúnak esze ágában. Csak ne fogjuk fel törvényes illetőségét holmi szász őrgróf­­sági képzelgések alakjában, hanem szállítsuk saját értékére. Ha ennek daczára a valódi törvényes illetőséget támadná meg valaki, kötelme lenne minden képviselőnek, — akár az­­ akár az új szás­­zság volt politikai keresztelésénél komája — a határozott tiltakozás. A második pont kívánja, hogy a község új­jászervezése körüli tanácskozás egészben vétessék elő : a kerületnek a szabad nyilatkozás jogát vin­­di­álja. Az egybehívási irat csak a nemzeti képvi­selőtest részére szóló választótörvény fontosságát hangsúlyozza különösen. Az összes községrend­­szer-szabályzásra vonatkozó indítványokat nem zárja ki. Az utasítás harmadik pontja a jelenlegi kor­mány elleni kifakadás. Erről szólni nem érdemes; még Nagy-Szeben oratora is fölöslegesnek nyilvá­nítá. S e három pontot nevezi az utasítás súlyos tartalmának; ha jól megnézzük, a szebeni commu­­nitástól ugyancsak meg kell kérdenünk: 1. com­­munitás, miért hozta Shakespeare-nek „Sok lár­ma semmiért“ művét színre, s nem maradt meg csendesen eddigi szokásánál? A képviselők képességük és lelkiismeretük szerint járandnak el. Ezen utasítás nem kötheti őket többé, csak kötelmük tudata és a népek jö­vőjébe vetett gondolatnak.“ Hatósági élet. (v. E.­ Segesvárszék sept. 7-diki székülésében Ernszt Frigyes, plébános és Theil István választottak a nemzeti egyetembe képviselőkké. A városi képviselőtesttel fogalmazott utasítási pontokat ugyan e gyűlésben a képvise­lők is magukénak vallották. — Brassó vidéke f. hó 3-án tartá Pán­­czél Joachim senator elnöklete alatt vidéki gyűlé­sét. Tárgyalás alá kerül Arz, egyetemi jegyző nyugdíjaztatási ügye. A vidékgyű­lés tagjainak több­sége nagyon magasnak találja a nyugdíj összegét, a nyugdíjazásra vonatkozó iratok felolvastattak, végül ez ügy a nemzeti egyetemgyű­lésre jön vég­leges tárgyalásra halasztva. Majd Brassó városa képviselő testületének a vidékgyűléshez intézett irata került felolvasás alá. Kiemeli ez, hogy a vá­rosi börtönben a brassóvidéki fegyelerek eddig nemcsak hogy ingyen lőnek elszállásolva, de sőt "az érettük járó illeték fejében a­örtönmesternek évenként 120 frtot fizetett a városi pénztár. Ez összeg felét kéri a következő évekre a kerületi gyűlés által megszavaztatni. Ez h­at nagy vitát keltett, melyet Heldsdorf képviselő indítványának elfogadása rekesztett be. Ennek értelmében a­ bör­tönügy tárgyalása a jövő vidékgyűlésre halaszta­­tott, idő engedtetvén ez által a kerületi községek­nek a kérdés megvitatására. A vidéki gyűlés mult ülésében bizottmányt küldött ki Brassó városa communitásának a szász­föld agráriai viszonyairól készített véleményezésé­nek megvizsgálására. Most ujonta felolvastatott e véleményezés, melyet a kerületi bizottmány is ma­gáévá tett. E véleményezés a többi közt a tago­sításra nézve oda megy ki, hogy az a községek­ben rögtön munkába veendő, mihelyest a földbir­tokosok fele mellette szavaz. A tagosítás költségeit városokban a birtokosság, falvakban a községi pénztár fedezze stb. Felolvastatott azon ministeriális leirat, mely elrendeli, hogy a politikai s törvényszéki letétemé­­nyek a majorsági pénztár felügyelete alatt állja­nak. A kerületi gyűlés idevágólag oda nyilatkozott, hogy a saját hatásköréhez tartozó letétemény- és árvapénzeket minden község önmaga kezelje. A majorsági pénztárakat nélkülöző községekben a municipalis hatóság vigye a főfelügyeletet. A legfensőbb helyen szentesített törvények hosszú sora felolvastatván, az ideiglenes szász co­­mesnek az egyetemet September 15-ére egybehívó rendelete tétetett a közgyűlésen közzé. A követvá­lasztás előtt a vidékgyűlés a képviselőknek adandó utasítás felolvasását kívánta. Az elnök kijelente, hogy e kívánságnak képtelen eleget tenni, miután a városi közgyűlés is csak nem rég vette azt ta­nácskozás alá, hozzá néhány pontot akar függesz­teni, képviselőgyűlése ép most tanácskozik e felett, s igy nem állítható még meg, váljon közös utasí­tásban állapodik-e meg a hatóság és képviselőgyű­­lés. A követválasztás a fentebbi okból September 7-re jön halasztva. — Bras­só-vidéke September 7-én foly­tatta közgyűlését Pán­ez és Joachim, senator el­nöklete alatt. A gyűlés tárgyát az egyetemi követ­választás képezte. Felolvastatván az utasítási ja­vaslat Murz jegyző rosnyói képviselő az indítványt téve, hogy az utasítás ejtessék el egészben, s a választandó képviselők infructió nélkül küldesse­nek az egyetem­gyűlésre. A városi komunitás azon nézetét nyilvánító, hogy az utasítási rendszert kor­hadt intézménynek tartja ugyan, de még törvény, fentartandónak. A kerületi képviselők is belenyugod­tak végül az utasításadásba, de az utasítást módo­sításnak óhajták alávetni. A többség nem engedett, mire a kerületi képviselők s a városiak közül 7-en odahagyták a termet. A benmaradtak a szavazás­hoz fogtak, melynek eredménye, hogy Manger Károly 18, Langer Tamás 18 szóval egyetemi képviselőkké lettek. — Kolozsmegye állandó bizottmá­nyának tagjait gr. Eszterházy Kálmán főispán e méltósága a megye bizottmányának martius havi határozata értelmében f. hó 18-ára rendkívüli köz­gyűlésre hívta össze. A közgyűlés tárgyát az ujon­­czozási előmunkálatok képzendik. A Kőhalomszék aug. 31-ki székgyü­­lésében mindenekelőtt az utolsó ülés jegyző­könyve len felolvasva. Ez minden megjegyzés nél­kül jóváhagyatván, a szék két követének dr. Lind­ner­ és Schreibernek az utolsó egyetem gyűlésről irt jelentése került felolvasás alá és vézetett tudo­másul. A tárgyalás napirendjére került ezután a székgyülés véleményezése, Arz Frigyes, egyetemi főjegyzőnek ő Felsége által 1865. ápril 24-én tör­tént nyugdíjaztatásáról. A székgyülés elhatárzá a törvénytelen, mivel a nemzetegyetem véleményezé­sét elkerülő uton történt nyugdíjaztatást elfogadni ugyan, de a nyugdíjösszegnek, mely a jegyzői fi­zetésnél is magasbra hág, kisebbítésére hatni. Majd a Kőhalmon állítandó távirda Ügye len megvitatva. Ezen másfél évig húzott halasztott ügy, mert más­félév óta alkuszik a szék a távirdahivatallal a Kő­halmon állítandó távirda ügyében, s az inspectora­te hivatallá a tanácsházat óhajtja átalakítani. Ide­vágó s felterjesztett tervezeteit a székgyűlés hosz­­szabban meghánytavezette, kijelenté, hogy a táv­irda felállítását fölötte fontos ügynek tartja, és a tervezetet egész terjedelmében magáévá téve. E szerint van reménye Kőhalomnak is, hogy nemso­kára egybefűzi a világgal a távsodrony, s a rég­óta megvásárolt sodronypóznák átadatnak hivatá­suknak. A kőhalmi kéményseprőnek egy folyamodvá­nya hosszú vitát keltett. A kéményseprő, szék­ké­ményseprő minőségében a székpénztárból évi se­gélyösszeget kér utalványoztatni magának, össze­get, melyet elődei is húztak ugyanazon pénztárból. A vita folyamában fel lön említve, hogy 1856 évig húzott ugyan a székkéményseprő a székpénztárból 50 frtnyi segélypénzt, de ez összeget még az egy­kori helytartótanács állította a kéményseprőnek ré­szére be, s tizenkét év óta nem is folyt a szék­pénztárából. A helytartótanácsi rendelet értelmé­ben a kéményseprő kérelme tagadó válaszszal jön visszautasítva. Végtárgyul a nemzetgyűlés Ügye is szóba jö­­vőd, erre vonatkozólag úgy nyilatkozott a szék­gyűlés, hogy a­mely mérvben elismeri a küszöbön álló egyetemgyűlés fontosságát, és olyanban szük­ségesnek tartja az idő s a körülmények által kö­vetelt reformok megvitatását és életbeléptetését. Egy régi román költőről. Kedves dolgot vélek cselekedni akkor, midőn román tudósaink előtt felmutatom egy XVII-dik századi faj- és nyelvrokonukat, a ki önvallomása szerint első tett kísérletet a római-rumén nyelvnek költészetre való alkalmazásában s a kit a román irodalom története mégis aligha ismer. Ez író, kinek verse nem csak mint költői mű, hanem mint nyelv-emlék is figyelmet érdemelhet, saját latinos helyesírása szerint Halicius Mihály nemes román polgár Karánsebesről. Alább közölt munká­ját Pápai Páriz Ferencz orvosnövendék s később tekintélyes és nagyhírű enyedi tanár üdvözlésére irta Nagy-Enyeden 1674 junius 1-én s innét kül­dötte ki Páriz felavató értekezése alkalmára Báselbe. Megjelent ez ugyancsak 1674-ben és Básel­­ben egy „Vota Solennia“ című s a helybeli, vala­mint a pápai ref. főtanoda könyvtárában is meg­levő kis füzetben, a­hol szóról szóra így áll az említett költemény: „Carmen primo et vin­genitvm Linguse Romano — Rumanse, Honoribus Fortuna et Auspiciis Impenetrabilis Dacici Argonaut® Praenobilis Domini FRANCISCI PARICII, Papensis etc. Veteris oculissimique in Illustri Enyedina, „ Haliciastri, natum. L»2 * * S^61^6’ 8zerUni* V0J, Ronaanus Apollo, Denn/’ 6tZ 8zvente ’n Emperedie sedetz! De AmBtefe/am^pren Legse derapte au dat 97te n­omenie Ecz vine Francisca« 886 C8etate Geneva, Prindecz Pari9! . Fratzi, fretatzi, NymplS7 r,___ ._’ jászé curund. Donmy hm, Doctor,, si bunele Domn», Cu patse et fitz, cu penge si szaré, rugem. Nagy Enyedini Transylv. 1. Juni, A. 1674. Condidit ex improviso, Amiculus Pariciaster Michel Halicius, Nob. Romanus Cívis, de Caránsebes.“ Haliciusnak élettörténetét nem ismerem; ne­vét is kizárólag e helyen láttam, de hihetőleg ismeretlen is az mind irodalmi, mind közéletünk­ben, azonban a szerző iránti tájékozatlanságom nem riasztott vissza azon szándéktól, hogy ez erdélyi emléket egy erdélyi lapban közzé­tegyen]. Vajha adalékot nyújthatnék ez által román testvéreink irodalmához! A vers milyenségéről, értékéről, nem szólha­tok, mert be kell vallanom, hogy a román nyelv végkép ismeretlen előttem, de tegyék meg ezt —­­ hiszem, hogy nem is mulasztandják el — az avatottak s azok, a kiket ez érdekelhet. Részemről csakis azon örvendetes tényre mutatok, hogy a román költészet első terméke a magyar elem iránti testvériség kifejezője gyanánt tűnik fel, s hogy e testvéri üdvözlet esetleg a szabad Helvétiában látott legelőször napvilágot. Óhajtom, hogy a szeretet imeren érzése századok múltával se enyész- Bzék el közülünk, s hogy a szabad Haza soha ne ismerjen egymással szemközt álló, torzsalkodó fiúkat! Amen. Eötvös Lajos. T­­o­rn­a. Román népballada. Beszól Tomna a szobába: — Jöjj ki hozzám, jöjj ki drága. A küszöbig, — azt ne lépd át. Vagy tán félsz a rászedéstől... Ne félj attól, a ki imád! — Nem mehetek ki a házból, Kemenczémben a tűz lángol. És a gyermek­eir, a kincsem, Kivüle ma senkim sincsen, -- 440 — K­ÜLFÖLD. (.r.) A külföldi lapok legújabb számaiból né­mi megnyugvást meríthetnek azok, kik egy euró­pai bonyodalomnak már a közeljövőben kitörésé­től tartottak. Olyasmi látszik alakulófélben lenni, a mit még e lapok mult számában is jámbor óhajtás­ként említünk meg , a hatalmak coalitioja t. i. a béke fenntartása végett, melylyel szemben a fran­­czia sajtó is jónak látja egy kissé több óvatosság­gal járni el. A „Pays“ utasítást nyert, hogy hall­gasson el barezi riadóival, s a nevezett lap meg is téve ezt, csakhogy most a háború helyett más után igyekszik a figyelmet magára vonni. A „Mor­ning P.“ tudósítása, miszerint Oroszország-, Paris- és Berlinben lefegyverzési indítványokkal lépett fel, nem igazolta magát. A „Kreuzzeitung“ pedig mai számában Austria ellen kél ki, kifejezvén azon hitét, hogy az osztrák birodalmi (?) kan­­czellár mindinkább meggyőződik arról, miként az általa nyíltan vallott béke- és kiengesztelődési po­litika Austriának Francziaországhozi helyes viszo-Mert a férjem ágyban alszik, — Két pisztoly van két lábánál, Fejtől töltött puskája áll. — Beszól Torna szobájába: Jöjj ki hozzám, jöjj ki drága, A küszöbig, azt ne lépd át, Vagy tán félsz a rászedéstöl... Ne félj attól, a ki imád. És az asszony kijött erre, Övnél fogva felragadta: Széles — mondá — lovam nyerge! ...Közepében az erdőnek, Hol a „holló“ vize vagyok, Elfáradva, leülének. És a férfi igy beszéle: — Keress kincsem a fejembe... S puha keze babrált fején ... Látott bárányt szopni emlőt, Anya keblen szép csecsemőt, Látott gerlét, nyomba párja, A mint fészkét körüljárja, Rigót, a mint étket szállít, Hogy táplálja fiókáit... S szép szemének könye-árja Lefoly Torna arczájára... — Mit akartál? mit műveltél? Megforráztál, megperzseltél? Vagy szemeddel megkönyeztél ? — Semmit, Torna! nem is sírtam; Láttam bárányt szopni emlőt, Anya-keblen szép csecsemőt, Láttam gerlét, nyomba párja, A mint fészkét körüljárja, Rigót, a mint étket szállít, Hogy táplálja fiókáit----­_ Öltözzél át gyorsan tehát, Oltsd fel ezt a férfi ruhát... Menjünk haza éjszakára !.... mi.­nyától függ, utóbbi azon pillanattól kezdve i­dén nem számíthat többé semmi szin alat/ \ cabinet szövetségére, a béke fenntartás* *­­ kényszerítve. Beust ur előtt — igy 87., ra levén lap-nagy feladat áll; ő biztosíthatja melyet az egész világ óhajt, Austria békét­ nem nélkülözhet.“ Örülünk annak k P ,g ^PPeQ birodalom állása az északnémetoráz/^ / °8zrák jeleinél ily felfogással találkozik ^8ajW képvis­ják meg Berlinben azt is, hogy AustrU^ g0Dll­)1' majd viszontszolgálatot várni Poroszor^’^“ f°g nálánál több hasznot fog húzni Franc»-?61, békére kényszerítéséből. Ua megtörténő képviselőválasztások foglalkoztat­ják. Bármily hevesen foly­ik a pártharcz egyes jel­ötéi mellett és ellen, mégis megtörténik, hogy különben egészen ellentétes irányú lapok is ugyan­azon férfiú érdekében szólalnak fel, mint p. köze­lebb a „Liberté“ és az ultramontan „Univers“ Azon egyén, ki szerencsés e két egymással farkas­szemet néző lapot pártfogói közé számítani, a na­pokban egy levelet irt választókerületében levő ba­rátaihoz, s ebben politikai álláspontjáról a követ­kező érdekes nyilatkozatot teszi: „Oly alkotmány határai között, mely szerint „az 1789 ki elvek a franczia közjog sarkkövei, szabadon mondhatom ki és védelmezhetem azon elveket, melyektől, meg­győződésem szerint, kizárólag függ hazánk boldog­­sága. A pillanat nagy politikai érdeke abban rejlik hogy vége szakítandó egy absolut akarat azon mű­­­ködésének, mely napról napra veszélyes­ zavarok­ba döntheti az országot, sőt annak jövőjét is bi­zonytalan esélyeknek teheti ki. A gyógyszer isme­retes önök előtt: a szabad sajtó, szabad tanítás szabad gondolatcsere által felvilágosított s a tör­vényhozótestület által az átalános szavazatjog kép­viselőit megillető tekintéllyel proclamált közvéle­mény mindenhatóságában áll az. Ha megválasztat­nának, azon agg és ifjú államférfiakhoz csatlakoz­nék, kik a múlt ülésszakokban éppen oly szónoki erővel, mint bátorsággal dolgoztak ezen elvek dia­dalra jutásán. Nem akarok tapogatódzni a kérdé­sek körül, melyeknek megoldására a jövő ülésszak lesz hivatva; én mindazokat öntudatom szabadsá­gával vizsgálnám meg, s mindig szabad meggyő­zödésem, a lelkiismeret szabadsága és a haza sze­retete szolgálna vezéremül.“ Bulgáriából írják az „Augsb. A. Ztg“­­nak, hogy az idegen izgatóknak sikerült a bulgár lakosságot a felkelésben résztvevősre reábízni. Ruszsub, Lovtsi, Nazgrad és Nicopolje községek­ből minden fegyverfogható férfiú a szükséges fegy­verek­, élelmiszer- és pénzzel bőven ellátva a Bal­kán hegyei közé vonult. Számukat — valószínűleg túlozva — 4000 re teszik, azonban ennél jóval ki­sebb haderő is nem fogná veszélyes vállalatnak találni a csatározás megkísértését. A török ható­ságok rövid uton bánnak ugyan el az elfogott fel­kelőkkel, s csak a napokban is 20-at fejeztetett le a ternovoi basa, de az agitátorok ennek daczára is mindig újabb követőkre találnak. Mint Sabri basa Konstantinápolyba távsürgönyző, Romániában is két uj csapat alakul, egyik Braila, a másik Ka­­lafat mellett. E tényekkel szemben a török kor-Megérkeztek a kis házhoz, A kis háznak ablakához. — Aludj, aludj, árva kincsem, Atyád van, de anyád nincsen, Nincs a török hálójába’, — Tornával m­ent a világba. Atyád neked csinálni fog, Sima bölcsöt, diófából, S felakasztja a kilincsre, Az eresztől nem is távol. Ott a szellő suhogása, Ringatni fog lassan, szépen, És a madár szép dalára, Előtted zárt lesz az éden.... Beszél Torna a szobába: — Visszaveszed nődet bátya ? _ Hogy nem venném, jámbor ember, így magamra ég s a föld ver! S beugrott a nő a házba, Megszoptató csecsemőjét, A ki sokáig volt árva. De a férj a pallost vette, És a nőnek fejét vette! ....Aludj, aludj, árva kincsem! Atyád van, de anyád nincsen, — Atyád neked csinálni fog, Sima bölcsőt diófából; S felakasztja a ki,in­.810’ Az eresztől nem is távol; Ott a szellő suhogása, Ringatni fog lassan, szépen, És a madár szép dalára, Előtted zárt lesz az éden ! • • • Hanem atyád boldogsága, Oda lett... lehűlt virága! — Moldován Gergely-

Next