Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-07-10 / 81. szám

81-ik szám­­ gálás végett. A bizottmány megvizsgálván, kiderült h­ogy Andrássy István, mint a törvényszéknek se­gédlettel járuló közigazgatási tisztviselő, hatalmá­val vissza nem élt, sőt éppen ez okokból a tör­vényszék előtt indított bűnvádi eljárás szerint is felmentetvén, a bizottmány helyeslései és éljenzé­sei között igazoltatott. Valóban csodálatos, hogy a gubernium a törvényszéki felmentő vizsgálat után is, úgy látszik, a birói függetlenség rovására to­vább fűzte e dolgot a mindenki által humánusnak és igazságosnak ismert Andrássy ellen!! Gyárfás Ferencz törv. Itlnök ellen bizonyos végrehajtásos ügyben azon panasz támasztatott, hogy egy árverezést, birói hatáskörével visszaélve, felfüggesztett, még a gyűlés előtt főispán­i maga megvizsgáltatván ez ügyet, ártatlannak találtatván, nem is óhajtotta a gyűlés elébe vinni, de Gy. F. maga kérvén ezt, a felhozott periratokból kitűnt, hogy a vastag szavakkal támogatott panasz alap­talan,­­ hogy a birói eljárás correct volt, s a má­sodik árverezés felfüggesztéséhez nemcsak joga, sőt kötelessége volt, mint az elnök távollétében törv. elnöki helyettesnek azon okból, hogy a kitű­zött idő előtt végrehajtandó, a kívánt összeget a törvényszék előtt letette, valamint az is, hogy végrehajtónak ezen öt illető összege más törvény­szék rendelvénye folytán lezárultatott, s csak azért adathatott később, miután megengedteti ezt, kezéhez; mindezek a periratokból s nyugtákból­­kitűnvén a Gy. F. ellen beadott panasz feletti indignatioval Gy. F. teljesen igazoltatott. Főispán­a maga felkéretett a B. K. alispán ellen egy küküllővári polgár által a gyűléshez be­adott pofozódási panasz megvizsgálására, úgy egy a „M. P.“ egyik nyílt terében megjelent, küküllő­­megyei tisztviselőnek kiléte iránti kinyomozására, hogyha a vád igaz, az illető s csak két betűvel jelzett valamiféle tisztviselő magát a jövő gyűlé­sen igazolja. Nesztor József, Bonyhai Bálint és Kocsis Alajos hites ügyvédek oklevelei kihirdettetni vé­geztettek. A sok órát magában tartó átiratok, leiratok között fontosabbak valának a honvédelmi kérdés­ben való átiratok és az úrbéri törvénykezés újabb szabályozásai iránt kiadott rendelkezés. A honvédelmi kérdésben kimondta végzésileg a bizottmány, hogy reméli a törvényhozástól, hogy nemzeti hadsereg szerveztetik menten minden nem­­magyarországi befolyástól, mert csak ez nyugtat­hatja meg a népet, ez adhatja meg vagy szerez­heti vissza önállóságunkat, s ez biztosíthatja a ko­ronát. Az úrbéri rendelkezésre nézve egy felirat in­­téztetett a képviselőházhoz. A feliratban felfejtetett, hogy a tett igazságügyéri rendelkezés aggodalma­kat okoz, t­ör az által, hogy ez fontosabb és több időkre szóló, sem mint­egy a csupán az átalaku­lás módosulásaira adott indemnity keretébe befér­­hessen; 2­or, hogy nem hatóságonként alakíttatnak az m­b. törvényszékek, és nem kinevezés, hanem választás útján, miután első folyamodású törvény­székeink, törvényeink szerint a hatóságok által neveztethetnek ki; 3 or, hogy nem felel meg a minden tekintetből szükséges azon czélnak, hogy egyszer mindenkorra kiegyenlíttessenek és elenyész­­tessenek az úrbéri viszonyokból eredő állapotok, mely csak úgy érezhetnék el, ha a szervezendő bíróságok egy osztályát képezve a hatósági tör­vényszékeknek, helységről helységre járnának, m­íg így csak a már tett tapasztalatokból támogatva, a bureaucratiát nevelnék stb. Az urb. viszonyok vég­leges megoldását akként óhajtaná e megye, hogy az okmányilag vagy hiteles tanuk által be nem bizonyított zsellér­telkek szabadíttassanak fel or­szágos közköltségen, a bebizonyítottak adassanak vissza az illető tulajdonosnak. Még két felirat menesztetett, egyik, hogy egyik főútvonalunk vézessék által az állam által; másik, hogy a vasút még készen volna, építtessék Fehérvártól Brassóig. Szintén felirat menesztetett az iránt, hogy a kormányszéknek azon a magánbiztosítási társula­tok irányában kimutatott különös érdeklődése su­gallatából, a tűzkármentesítő egylet megerősítése végett tett intézkedéseivel hagyna fel, hiszen mi nem akarunk üzleti ügyet, mi nem újat, mi a régi megerősített megyei tűzkármentő egyletet elevenít­jük csak fel, azaz folytatjuk, ez ellen még az „usus“-sal sem lehet érvelni. Egyébiránt azt meg­alakulnak jelentette ki július 1-je napja déli 12 óra óta, s érvényesnek a bizottmány. Ez időben, melyek nem a bizottmány gyűlé­sei, de azért megyei érdekűek, megalakultak egy „gazdasági egylet“ és „megyei olvasó egylet.“ Amannak czélja, kiállítások rendezése s az egylet költségén hozatott gépek kisorsolása által emelni a gazdászatot. Ezekről majd más alkalommal. Farnos Elek: Ch­orinsky Gusztáv pere. Ötödik tárgyalási nap. (Délutáni tárgyalás.) München, junius 26. (Folytatás és vége.) Dr. Schausz következőleg szól: Mélyen tisztelt esküdtszék! Az államügyész úr beszéde, mely ép oly következetes, mint szel­­lemdús volt, a legszélsőbb határáig ment el annak, a­mit egy védtelen vádlottról elmondhatni. Állam­­ügyész úrnak igaza van, midőn a gonosz tettről irtózattal szól, én is osztom irtózatát. De véden­­czem ellen intézett támadásának módja, ki azokra nem válaszolhat, arra birt engem, képviselőjét, hogy — engedelmükkel — e támadásokkal szembe­­szálljak. A közvélemény fel van izgatva, de izgatott­sága igaztalan, mert megelőzte az ítéletet. Védő mindenekelőtt a vádlott és neje közötti viszonyt fejtegeti, s kimutatja, hogy ha csakugyan vádlott részes lett volna a gyilkosságban, a meg­gyilkolt nem kevésbbé oka annak, mint ő. „De ki — így folytatja — a harmadik személy e drámá­ban? Egy nő, felruházva az élet minden cselszö­­vényeivel, ki 300 frtnyi jövedelemmel Bécsbe köl­tözik, mert szülőföldjét unalmasnak találja. (Vád­lott közbeszól, az nem igaz. — Védő: Hallgas­son, ön beteg és orvosra van szüksége, ennek sze­repét én vállaltam magamra.) Viszonyt köt nem­csak Chorinskyval, hanem több más, különböző rangú férfiakkal is. (Vádi, felugorva: Elnök úr, tiltsa meg védőmnek, hogy Júliámról így beszéljen. — Elnök: Csöndességre figyelmeztetem önt, kü­lönben el fog vezettetni.) Azt nem vonom kétségbe, hogy Matild grófnő meggyilkoltatott. A kérdés, melyre önöknek esküdt urak felelni kell, következőleg hangzik: Vájjon Chorinsky gr. részt vett.De és mily arányban, a birlény behajtásában? S ha erre válaszoltak, ui­sza még a 70 k­érdés merül fel, vájjon vádlott e­s­apátjánál fogva bsr-e akaratképesség- és be­számíthatóság­nyal ezen A logikai rend követelésének engedve, utóbbi kérdéssel kezdem, mert ennek megtagadá­sánál az előbbi önmagától elesik. Senki közülünk nem oly szerencsétlen, hogy a szerelmet nem ismerné, de e férfiúnak szerelmi tulságai egészen más fokon állanak, mint a mino­12. §. A honvédség összes számereje ö Fel­sége birodalmának mindkét államában 200 ezerből fogván állani, ezen számhoz a magyar korona or­szágai 82 zászlóalj gyalogsággal és 32 század lo­vassággal járulnak. Az erre vonatkozó tüzetes intézkedések a hon­védségi törvényben foglaltatnak. 13. §: Évről évre mindkét államterület képvi­seletének alkotmányos megszavazása alá fog bo­csáttatni azon, a népesség számaránya szerint fel­osztandó újonczjutalék, a­mely a hadsereg és hadi­tengerészeinek az új életbeléptetett törzs- és oktató­­rendszer kívánalmai szerint fentebb megállapított számerőben (11. §.) leendő fenntartására szük­séges. A két fél ebbeli jutalékának kivetésénél mind­két mi átéltünk , egész éveken keresztül kedve­sének lakása előtt az utczán szaladgál, szétmar­­czangolja saját mellét, levágja körmeit, s kedve­sének küldi; szivét régi czipekkel s ruhadarabok­kal födi be stb. Nem esztelenség, nem őrültség , mindez? De a bizonyítványokból mindez még in­kább kiderül. H­e­r­w­e­r­t­h mondja egy alkalommal: „A jog­tudós útja az elmekórtan terén idegen kerten ve­zet keresztül, s csak a tudomány által tehető meg.“ Az orvosok vádlott állapotát nem találták egészségesnek, s nejének zsidószagáróli képzelődé­sét esztelenségnek nevezék. S ha ezekhez még két szakértő azt mondja, hogy e férfiúnak az őrültek házában van helye, háromszor meg kell önöknek, esküdt urak fontolni a dolgot, mielőtt ítéletet hoz­nának. Vádlottnál hiányzik az önelhatározás, az ér­zelmek két sarka nála a szeretet és gyűlölet, s ha ezek közül egyik erőt vett rajta, akkor nem bír beszámíthatósággal. Az államügyész azt mondá, hogy Chorinsky volt a kezdeményező, és Júliának mi érdeke sem volt a gyilkosságban. Éppen ellen­kezőleg, vádlott mindent föltalált kedvesénél, a­mit csak a házasság nyújthat, neki tehát a legkevesebb szüksége sem lehetett erre. Védő ezután csípős megjegyzéseket tevén az osztrák bűnvádi törvénykezési rendszerre, beszédét a következő szavakkal végző: „Az elítélés köny­­nyebb, mint a vizsgálat; ne engedjenek önök ré­gibb elővéleményeiknek maguk fölött befolyást, s határozzanak — tekintet nélkül — a felizgatott köz­véleményre, saját tudomásuk és lelkiismeretük szerint. Az ülés ezután estvéli tizedfél órakor bezá­ratik. Utolsó tárgyalási nap: M­nch­en, jan. 27. Az államügyész válaszol védő beszédé­re, s visszautasítja annak gyanúsító kifejezéseit. A­mit vádlottról elmondott, az a dologhoz tartozott, kit gyilkossági vád terhel, annak, szerinte, nincs joga elnézést és kíméletet várni. Ezután azon állí­tásokat czáfolgatja, melyeket védő Chorinsky gróf elmegyöngeségének bebizonyítására felhozott, alap­talanoknak nevezvén az osztrák törvények ellen védő részéről tett kifakadásokat, következőleg vég­zi: „Esküdt urak, én is figyelmeztetem önöket. Elnök jelenti, hogy Dósa Dániel maros­vásárhelyi képviselő királyi táblai ülnökké nevez­tetvén ki, képviselői állásáról lemond, Simoy Gergely pedig sürgős családi ügyei miatt 8 napi szabadságidőt kér. Megadatik. A beérkezett egyéb irományok a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök: Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy a belgrádi szomorú események folytán részvétét ki­bűnös voltának­ megítéléléséhez szükséges önelhatá­­rozási és ítélőtehetség a tett elkövetése idejében volt-e vádlottnál jelentékenyen megfogyat­kozva? Az esküdtek visszavonulván, körülbelöl egy órai tanácskozás után ismét megjelennek a terem­ben, s elnökük, Barbarino kereskedő kijelenti, hogy „becsületük és lelkiismeretük“ szerint az 1-ső kérdésre „nem“, a 2­ ikra „igen“, a 3 ikra „néni­mel feleltek. Vádlott erre bevezettetvén, tudtára adatik ne­ki az esküdtek ítélete, melyet ez minden megjegy­zés nélkül fogad. Elnök fölszólítja államügyészt a büntetési indítvány megtételére. Államügyész élethoszsziglani fogsá­got és a kölségekbeni elmarasztalást,a védő nyolcz évi fogságot indítványoz. Kevéssel 3 óra előtt a törvényszéknek követ­kező ítélete hirdettetik ki: A bajor király nevében a müncheni kerületi törvényszék által Chorinsky Gusz­táv gróf, bécsi születésű, 36 éves, cs. kir. főhad­nagy, az esküdtek részéről vétkesnek találtatván, a gyilkosságban részesnek mondatik ki, és husz évi fegyintézet!’ fogságra ítél­tetik, mely azonban a 19 ik §. értelmében, mint várfogság töltendő el. Egyszersmint a költségek megtérítésében is elmarasztaltatik.“ Nehezítő körülményeknek tekinté a törvényszék vádlott há­zassági kötelékét, a gyilkosság előre tervezését, méreg alkalmazását és vád­lott makacsságát. — Szeliditöknek dicsé­retes múltját, könnyen rábeszélhetősé­gét s az idegen befolyást. Elnök tudtára adja vádlottnak, hogy az ítélet ellen nyújthat be semmiségi panaszt, de en­nek csak akkor lehet eredménye, ha kimutatja, mi­szerint vagy az eljárásban formahiba történt, vagy pedig az esküdtek ítélete hamis alapon vagy hely­telenül alkalmazott törvényeken nyugszik. Vádlott szótalanul meghajtja magát, ennek köszönetet mond az esküdteknek, s a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja, így végződött e nevezetes per. 1. Törvényjavaslat a védrendszerről. (Folytatás.) addig, míg mind a két államterületen egyenlő alap­­elvekre fektetett új népszámlálás foganatosíttatnék, a lélekszámról jelenleg létező hivatalos adatok szol­gálnak alapul. 14. §. A hadsereg és hadtengerészet kiegészít­tetik: a) a katonai képzőintézetek növendékeinek beosztása (19. §.), b) önkéntes beállás (20.—24 §§.), c) hivatalból eszközlött állítás, (45.—49. §§.) d) rendes ujonczállítás, (31.—35. §§.) által. 15. §. A honvédség kiegészíttetik: a) kiszol­gált tartalékosok beosztása (4. §.), b) védkötelesek közvetlen beosztása (23. §.), c) oly önkéntesek ál­tal, a­kik a hadseregbeli szolgálatkötelezettségek­­nek eleget tettek, a­mennyiben egyébiránt a hon­védséghez nem tartoznának, d) oly önkéntesek ál­tal, a­kik már nem honvédkötelezettek, a 36 éves életkorukat meg nem haladták. (16. §.) A c) és d) alatt említett önkénytesek szolgá­latkötelezettsége két évre, esetleg háború tarta­mára terjed. 16. §. A hadseregbe, a hadi­tengerészetbe és honvédségbe léphet: a) a ki é­felsége birodal­mának egyik vagy másik részében honpolgári jo­got vagy a magyar korona területére nézve állan­dó megtelepedési engedélyt nyert; b) a ki legalább 59 bécsi hüvelyknyi testmagasság mellett a szük­séges szellemi és testi képességgel bir (a hadsereg számára szükséges mesteremberek, hajóslegények és hajó-kézművesek, testi nagyságra ,való tekintet nélkül elfogadtatnak ; c) a­ki életkorának legalább 17. évét betöltötte, de a 45. túl nem haladta. Külföldiek a törvényszerű sorkatonai szolgá­­latidőre, a) és c) pontokbeli feltételek alatt, kivé­telesen csak ő­felsége engedélyével vétethetnek fel a hadseregbe, ha kormányuktól ez iránt feltétlen engedélyt képesek felmutatni. 17. §. A hadseregbe, hadi­tengerészetbe vagy a honvédségbe való belépés kötelezettsége alól ide­iglenes mentesek: 1. a kereset­képtelen apának vagy özvegy anyának egyetlen fia; 2. az apa halá­la után a keresetképtelen vagy apának vagy öz­vegy nagyanyának egyetlen unokája, ha azoknak fi­­juk nincsen; 3. teljes árvaságra jutott testvéreknek egy bátyja. Azonban csak a házasságból származott s a vér szerinti egyetlen fiúnak, unokának, vagy bá­tyának lehet felmentetésre igénye s csak azon eset­ben, ha felmentetésétöl szüleinek, öreg­ szüleinek, vagy testvéreinek eltartá­sa függ, s e e kötelezett­séget teljesíti is. Egyetlen fi-unoka vagy bátyával egyfele igé­nyű­eknek tekintetnek ugyanazon feltételek alatt azok is, a­kiknek egyetlen vagy több fivéreik: a) a sorhadi vagy tartalékbeli szolgálatkötelezettség alatt állanak, b) 18 évesnél ifjabbak, c) gyógyít­­hatlan szellemi vagy testi fogyatkozások miatt bár­mi keresetre képtelenek. A­ki ezen alapokon ideiglen felmentetett, de felmentési czímét feladja vagy annak feltételeit nem teljesíti, korosztályához képest a hadseregbe, hadi hogy ne engedjenek a közvélemény nyomásának ott, hol élet és szabadság forog kérdésben; a tör­vényszéki terem szentély, hova nem szabad beha­tolni a gyakran meghamisított közvéleménynek.“ Védő viszonválaszában tiltakozik az állam­­ügyész azon nyilatkozata ellen, mintha a vádlott eljárását igazolni törekednék. Ő is irtózattal gon­dol a Chorinsky grófnőn elkövetett bűntettre. De minden vádlottnak saját védtelensége jogot nyújt arra, hogy magát a meggyaláztatások ellen védője által oltalmazhassa, s védő, mint az igazság kép­viselője, nem fog e jogról lemondani, míg mostani helyén áll. Védő ezután kimutatja, hogy az államügyész­ség részéről már a vádiratban minden elkövettetett a tények sötét és regényszerű kiszínezésére. Védő az államügyészt a becsülésre méltóbb oldalról is­meri ugyan, de azt hiszi, hogy mindkettőjüknek közös hibájuk, miszerint foglalkozásukban túlbuz­gók (derültség). Végül még egyszer bizonyítgatja vádlott be nem számíthatóságát, s azt, hogy a gyil­kosság csakis Ebergényi J.-nak állott érdekében. E per, szerinte, a tudományra két szempontból volt előnyös. Az elmegyógytan benne oly módon szerepelt, hogy ezáltal újabb ösztön szolgálatik an­nak a törvényszéki orvostannal összekapcsolására. Egyidejűleg azonban kitűntek a bajor büntető el­járás hiányai, s a gyökeres reformok szü­kségessé­­ge e körül, így tehát a törvényszék előtt lejátszott tragoedia bir nagy és fölemelő oldalakkal is, me­lyek az emberiség javára ezernyi ágakból összefo­lyó közművelődésnek használnak. Elnök (vádlotthoz): Van-e még valami meg­jegyezni valója védő beszédéhez? Vádi. Nincs. Elnök elmondja az esküdteknek, hogy 3 kérdésre fognak szavazni „igen“­ és „nem“-mel. A két első vádkérdés s azokhoz két­harmad, az utol­sóhoz egyszerű szavazattöbbség szükséges. E kér­dések következők: 1) Vétkes-e vádlott a nején el­követett gyilkosság eszközlésében azáltal, hogy Ebergényi J.-át a tett végrehajtására rábírta, s így a gyilkosságot okozá? 2) Vétkes e vádlott a nején elkövetett gyilkosság eszközlésében az által, hogy az Ebergényi J. által már elhatározott gyilkosság támogatását megígérte, s azt valóban támogatta s előmozditá? ( 3) Az első vagy második, vagy mindkét kérdésben megjelölt tény tengerészetbe vagy honvédségbe való belépés kö­telezettsége alá esik. Az ideiglenes felmentés tárgyában a sorozó bizottság határoz (32. §.), melynek határozatai el­len a honvédelmi minisztériumhoz lehet feljebb fo­­lyamodni. A honvédelmi minisztérium által helybenha­gyott utonszállítási bizottsági határozat ellen feljebb folyamodni nem lehet. 18. §. Oly védkötelesek, kik a tulajdonképe­­ni hadi szolgálatra bár nem, de egyéb hadi czé­­lokra szükség lett másnemű szolgálatokra, polgári hivatásukhoz képest alkalmasak, háború esetében ily szolgálatok tételére kötelezhetők. 19. §. A katonaképző intézetekből kilépő nö­­vendékek besorozása a hadseregbe (a hadi­tenge­részetbe) a katonai hatóságok által az e végre fenn­álló külön szabályok értelmében eszközöltetetik. Az ily intézetekben kiképzett díjmentes díj vagy alapítványi növendékek 10 évig, a fél vagy fizetés melett felvett és kiképzett növendékek pe­dig 7 évig tartoznak az intézetből történt kilépés napjától számítva a hadseregben (hadi tengerészet­ben) folytonosan és valósággal szolgálni. 20. §: Minden belföldi beléphet önkényt a a hadseregbe vagy hadi tengerészetbe, ha ő végre a törvényszerű kellékekkel bír. (14. 16 §§.) Az önkénytes belépésből kizárvák azok, a­kik valamely bűnvádi elmarasztalás folytán nincsenek polgári jogaik teljes élvezetében. Kiskorúaknál az önkéntes belépésre az atya vagy gyám beleegyezése szükséges. Az önkénytes a hadtestületét, melyben szolgál­ni kiván, maga választandja, feltéve, hogy az illető testület önkénytesek befogadására jogosult, s hogy az önkénytes az abba leendő felvételre képesít­ve van. Azon védköteleseknek, kik korosztályuknál fogva (32. §.) a rendes sorozásra már meghivattak, az avatási idény alatt az önkénytes belépés nem engedtetik meg. A ki­sorozásra előállani törvényszerűleg köte­les volt, és meg nem jelent, ez által önkénytes beléptetési jogát mindaddig elveszti, míg az újon az állítási bizottság részéről ezen mulasztás tárgyában hozandó határozatnak magát alá nem vetette. (Folytatása következik.) L_ 328 — Július 10. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése július 4-én.

Next