Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-10-18 / 124. szám

124 -ik szára. __________. «« - — - --------------------- | _ i.L HIRHARNAG. WW- Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala a bel­ Monostor utczába Bányai L. Károly ur házába tette át lakását. Ide kérünk tehát utasítani minden hazánk intézett levelet és megrendelést. Kiadó­hivatalunk a ..Ma­gyar Polgár“ október—decemberi fo­lyamára elfogad megrendelést 3 írt­jával. Azon­­. előfizetőinktől, kik e la­pok 115, 116, 117 és 118-ik száma­it nélkülözhetik, kiadó-hivatalunk kész e számokat visszaváltani vagy ujjak­kal kicserélni. □ A „Pester Lloydsnak írják Fogarasy Mihály ő exolájáról Szebenből. Az alkotmány lé­nyege felől itt-ott még uralkodó fogalomzavar jel­legzéséül megemlítjük az itteni egyházi congressus tagjai között elterjedt következő h­írt: Midőn Fo­garasy püspök közelebbi körútját téve, Naszód közelében ünnepélyesen fogado­tt egy román lovas bandérium, melynek zászlóin „1863- 4“ felirat va­­la olvasható. A bandérium szónoka a feliratra utal­va, elmondá, hogy Naszód románjai eljöttek , nagyméltósága előtt becsülésük­ és tiszteletüket nyilvánítandók, mert ő volt az egyedüli magyar főpap, ki az 1863—4-ik „korszakot alkotó“ évek­ben a szebeni országgyűlésre elment, s ott az egyen­jogúság valódi szellemétől átlengett minden igaz román politikai hitvallását képező s az összes ro­mán népség szivébe kitörölhetlen vonásokkal fölirt törvények alkotásánál közremunkált. Fogarasy, állítólag, ezen üdvözletre következőleg válaszolt: E különös kitüntetés annyival élénkebb örömet okoz neki, mert oly emberektől jó, kik más fele­kezetekhez tartoznak. ő sajnálatát fejezi ki, hogy a szónok által kiemelt üdvös, jó, szép s a testvérnépek kielégítését czélzó törvények, melyek létrehozatalánál csekély erőinek viszonyában ő is a haza jóllétét ezélzó szándékkal közreműködött, hatályon kívül helyeztettek; sajnálkozik továbbá, hogy a jelenlegi kormány élén álló államférfiak, a fennálló rendszer megbuktatására nyiltan törekvő hazai ellenzéki sajtó kiszámított támadásai­nak engedve, balfogásokat tettek, midőn a román nemzet érdemes férfiait, V. Bologa udvari­ és Macellariu kormányszéki tanácsost állásáról el­mozdította stb. — Ha e szavakat e nagyméltósága csakugyan igy monda el, azon esetben csak saj­nálatunkat fejelhetjük ki azon körülmény fölött, hogy magas személyével szemben eddig lapunk modora igen­is kíméletes volt. **: Eisenberger Lipótot — mint már említettük— a legfelsőbb törvényszék felmentette a személyes fogság alól. Az ítélet leérkezvén, tegnap hirdettetett ki a vádlott előtt, a­ki azonban sze­mélyes szabadságát még most sem élvezheti, miu­tán a megyei törvényszék tudtul adta, hogy a ki­hirdetés peremétől újabb gyamúokok miatt másod­szori személyes, fogsággal egybekötött vizsgálatot indított meg. Mentel tovább bonyolódik a per gor­­diusi csomója, annál feszültebbé vállik a közfigye­lem a megoldás kérdésére. Sokan par force üldöz­tetését akarják látni, a vádlottnak e másodszori elzáratásában,s részünkről most még tartózkodunk minden megjegyzéstől, s egyszerűen jelezni kíván­juk e nagy sensatiot gerjesztett pör ez újabb epi­­sodját. A vádlott mint halljuk folyamodni fog ez ítélet ellen, s más törvényszéket kér delegáltatni ügyében, — addig is megtagadván minden továb­bi vallatásokra feleletét. *** Haynald Lajos érsek v­exjáról a kö­vetkező érdekes tudósítást írják lapunknak: Mint tudva van, ő excja úgy ő­felsége, mint a tragikus sorsú Miksa császárnak nevelője volt. Ez utóbbi­val a többek között a füvészetet annyira megked­velteté, hogy rendszeres gyűjtésre birta, a évek során át Miksa főherczeg nagyszerű botanikus gyűj­teményt állított össze. Most Haynald ő excja sze­rencsétlen sorsú tanítványának emléke iránti ke­gyeletből a gyűjteményt 30,000 frton megvásárol­ta, s azzal saját, különben is európai hírű növény­gyűjteményét nagy darab földön páratlanná emelte. I Ő exja gyűjteményét előbb múzeumunknak akarta adni, miután azonban Kolozsvárit a füvészetnek nincsen rendes tanára, alkalmasint a pesti nem­zeti múzeum fogja e szép gyűjteményt megnyerni. Nem irigyeljük, hisz ott is a miénk lesz az, de hogy az erdélyi múzeum tagadhatlanul nagyobb hasznát tudta volna venni, az kétségtelen, valamint az is, hogy megőrzésére akadt volna intézetünknél is olyan szakember, ki competens magyarázója lett volna annak. *** Gr. Eszterházy Kálmán királyi biz­tosul neveztetett ki Kolozs , Torda- és Dobokame­gyékre vonatkozólag a marhavész ügyében. Vajha e kinevezés szerencsésebb fordulatot adna e sokáig elhanyagolt ügynek! A gróf úr erélyességétől so­kat várnak, s a várakozás igazolva is lehet, mi­helyt kérlelhetetlen szigorral fog fellépni, tekintet nélkül minden privát érdekekre. Közelebbről, mint halljuk, azon eszme merült fel, hogy az összes gyanús marhák megbecsültessenek, s egyszerre ki­irtassanak. * * A keleti marhavész állása Kolozs­várit, 1868 ban. A városi összes marhalétszám 2686. Járványlepte udvarok okt. 16én volt 17,okt 16 n van 19;járványlepte mezörészek okt. 15 n volt 2, lie­n van 2; járványlepte marhalétszámi okt. 15. volt Ul, okt. 16 án van 208; ezekből kivágatott mint teljesen egészséges okt. 15 n 1, lön —, meg­gyógyult 15-n —, 16 án 1 ; elhullott okt. 15-n 2, okt. 16 n 7; lebunkóztatott okt. 8 án —, 9 én —, beteg okt. 15-n volt 30, okt. 16-n van 35; gyanús’ de még egészséges okt.. 15-n volt 65. okt. 16án van 58. — Kolozsvár»., október 16. 1868. Fil­ep Samu id. polgármester.­­ Udvarhely székről írják lapunknak, hogy az úrbéri törvényszékhez kinevezett Nagy Lajos helyébe a szék értelmisége egyhangúlag Se­bestyén Mihályt, jelenleg Kolozsmegye főügyé­szét kívánja törvényszéki elnökké megválasztani. Gratulálunk az udvarhelyszékieknek e szerencsés választáshoz. Papp-Szilágyi József, nagyváradi gör. kath. püspök egy főpásztori körlevelet bocsátott egyházmegyéje lelkészeihez, melyet örömmel emlí­tünk meg, mint hazafias érzelem, higgadt gondol­kodás tanúságát, helyes oktatást arra, hogy ott ha­zafiak, jó románok legyenek. A pásztorlevél kez­detén megütközéssel említi, hogy a „Federatiunea“ lap szerint több lelkész a balázsfalvi pronuncia­­mentőhöz csatlakozott; a főpap elvárja, hogy a papság nem fogja önmagát és az egyházmegyét kompromittálni, hanem hivatásának megfelelőleg­­ fogja tudni polgári kötelmeit, melyek teljesítésével kell a nép előtt mindig ragyognia; kifejezi ezért nem helyeslését azon lépés felett, int a koronás ki­rály és a haza alkotmánya iránti hűségre, „mert Isten helyezett minket ezen földre, melyet többi honfitársainkkal együtt künyeinkkel és vérünkkel áztatunk, ez a mi hazánk, melyen élnünk és hal­nunk kell.“ Felszólítja végül, maradjanak papi hi­vatásuk mellett, mert kötelességüket csak igy fog­ják teljesíteni. (P. y.) Hódoson f. hó 5 én tűz ütvén ki, 24 gazdának gazdasági épülete a benne levő takarmánynyal együtt a tűzvész áldozatává lett. A tűz vigyázatlanságból származott, s mint tudósító írja, épen semmi sem volt biztosítva. (P. y ) Ugyancsak a Mező Madarason gyermek­játékból eredt tűznek 17 gazda minden épülete a benne összehalmozott takarmánynyal együtt lett a lángok martalékává. Biztosítva mi sem volt. (P. y.) A marosvásárhelyi ,,Egyenlő­ségi Kör“ Katalinbált fog rendezni, s tiszta jöve­delmét a „Kör“ gyarapítására fordítandja. Jó sikert kívánunk a vállalkozóknak! (P. g.) Sehol sem hallani több panaszt mint épen Marosvásárhely iparos polgáraitól a­miatt, hogy a közigazgatási tanács a 12 sontos jogügyek ellátásánál kevés erélyt fejt ki. Hasonló panaszokat hallhatni a városi rendőrségről is, a­mennyiben teendői közt a sikátorok jár­atlanságát nem igyekszik czélszerű intézkedések által orvo­solni. Mi azonban meg vagyunk győződve, hogy városunk derék főbírája ily irányban a szükséges intézkedéseket megtenni el nem mulasztandja. (Pályázat.) A marosujvári sóhivatalnál üre­sedésbe jött, 525 ft fizetés, 105 ft ideiglenes pénz­tári pótpénz, szabad szállás vagy utóbbinak hiányá­ban 100­0 szálláspénzzel összekötött pénztártiszti állomásra pályázni kívánók folyamodványaikat nov. 15-ig a kolozsvári m. kir. bánya-, erdő-­és sóügyi főigazgatóságnál nyújtsák be. O Déváról, f. hó 12-ről írják. A napokban tartá honvédegyletünk közgyűlését. A gyűlés bizott­mányokat alakítván Hunyad- és Zarándmegye va­lamennyi honvédei , úgy szintén ezek árvái és öz­vegyeihez egy felszólítás menesztését határozta el, melyben azok felhivatnak, hogy kik a felállítandó honvédseregben szolgálni akarnak, nyugdíjt vagy egyszeri kielégítést óhajtanak, úgy­szintén mint ár­vák- özvegyek és keresetképtelenek támogatást szükségelnek, végre kik minden anyagi segélyről lemondanak, az említett bizottmányok elnökeinél magukat jelentsék. A központi bizottmány Jósika Géza báró elnöklete alatt f. hó 24—30 napjain Dévád fog időzni a teendő jelentések felvétele czéljából.­­ Nemzeti színház. Folyó hó 8 án Takács Ádám felléptéül Obernyik Károly Brankovics Györgye adatott, elő, Takácscsal a czímszerepben. Takács tagadhatlanul öntudatos színész. Szerepét áttan­ulmányozza, a költő által teremtett jellemet átérteni s saját felfogása értelmében kivinni igyek­szik. S az alakító tehetség sem vitatható el tőle. Bár inkább sikerült jeleneteket ad, mint minden részében következetesen kidomborított alakot. így volt ez Brankovicscsal is, melyben Takács félala­kot adott. A büszke, az önfejű despotának nem kölcsönzött játékában elég erős vonásokat, és ama helyeket hangsúlyozd kevéssé, melyek e jellem tragikumának indoklói, értelmezője. Ennyit Takács első föllépéséről. Ez után ítélve is drámánk­nak legtehetségesebb tagját üdvözöljük benne. Az „Camil bolond“ (adatott vasárnap) czimszerepét Hatosi Gáspárt Zádor játszotta. Több drasticitással, mint comicai érzékkel, izetlen kiabá­lással és indokolatlan taghánytorgatással, mint psy­­chologiával. His tantum plebecula gaudet. S e mel­lett annyira belerekedt Zádor a nagy kiabálásba, hogy szerepének énekrészeire úgy is szerényen nyert éneklőszereiből nem maradt egyéb fülsértő rekedtségi productióknál. Az est hőse mindenesetre Takács volt, ki Krizay Boldizsárban, Szigethy­­nek sok­ humorral festett vén haszonleső, minde­mellett együgyü légél­yét sikerülten adta vissza. Albisy, mint Márton és K.­l’appné asszony, mint Mézesy Laura igénytelen szerepeiket jól oldák meg. Október 14-dikén Ma­cb both került színre Szász Károlynak a Kisfaludy társaság által kiadott (s nem mint a szinlap helytelenül hirdető — jutal­mazott) szép fordítása szerint. A czímszerepét Kovács Gyula adta szép si­kerrel. Mindvégig erőteljesen alakított, s noha e vezér sh­akespearei szerepben sok helyütt nem szí­­nedett kellőleg, mindvégig gonddal és erőtelljel ját­szódott. Kovácson is meglátszik a tanulás, az elő­szeretet szerepei iránt. Épp úgy, mint Takácson, ki mint Bankó ismét kitűnt, különösen a Bankó szelleme megjelenési jelenetben értelmes, kifejező arczjátékával. Fehérváryné, mint lady Machbeth; Albisy, mint kapus; Albisyné, mint első boszor­kány, jól játszódtak. Evvel aztán végeztünk is Machbettel. Figyelmeztetjük az igazgatót, hogy nagy balfogás valamely előadásban a rendezést épp arra bízni, ki, mint Macbethben Kovács Gyula is nehéz szerepével elfoglaltan, a legjobb szándéka mellett sem fordíthat a rendezői teendőkre kellő gondot. Másik szót a szerepkiosztásról. Nagy blamage az egy sh­akespearei darab bár kisebb, de jelentős szerepeit a társulat legóvatlanabb tagjaira , például Duncant Zádorra, Malcolmt Leöveire, Donalbaint Persiánra bizni. Az ily tapintatlan eljárás egy sze­repben az egész darab rovására boszulja meg ma­gát, természetesen sokat vesztvén a játék öszhang­­ja, melyben Kovács Gyula, Takács Ádám és Fe­­hérvárynéval a scenirozásban a fenntnevezettekhez hasonlók működnek össze. pélyt tartanak az absolutiszáns sírjától megmene-­­ külésüknek emlékére, nyomatékkal és nyíltan kije­lentvén, hogy erkölcsi fogyatkozásait külszen­­teskedés palástjába burkoló uralkodó család hatal­mát örökre lerázták nyakukról , de vájjon minő kormány forma- és vezető egyéniségekhez fog csat­lakozni a nemzet, hogy bizalommal tekinthessen jövője elé? E fölött még teljes bizonytalanság uralkodik. Az államügyek élén provisorius kormány éli, működésében a nép lelkesedésére támaszkod­va- A népet, mely örömünnepeket él, kitlnyd­ kor­mányozni. De mi lesz majd, ha a mámor elpáro­logván, azt a köznapiság számításai váltják fel ? A kormányzó junta elé már­is nem nagyon örven­detes képe gyanánt a jövőnek lépett a pénzügyi kérdés, a­melyet sajátszerű, de éppen nem kielé­gítő módon, a madridi képcsarnokra felveendő köl­csön által iparkodnak elodázni. E csarnok kime­­rü­letlen kincsbányája lehet ugyan a művészetnek, azonban financziális szempontból aligha kiállja a s sarat. Azt mondják ugyan, hogy a nemsoká összeülendő törvényhozó testület („cortes“) vég­­m­egállapodást fog előidézni, de mégis sajnálatra méltó s e testület feladatát igen megnehezítő kö­­rülmén­­y az, hogy a dolgok jövő állása felől Spa­nyolországban oly kevéssé vannak tisztázva a né­zetek. — Lapunk múlt számában említést tettünk a fogadtatásról, melylyel Cretzulescu bukaresti ro­mán ügynök párisi utazása egy franczia lap, a „Constitutionnel“ nél találkozott. E lap szerint Francziaország részvéte Románia iránt mindaddig eredménytelen marad, míg a nyugati hatalmak ta­nácsadásai fölött oly ellentétes törekvések emelked­nek Bukarestben túlsúlyra. A „ConStitutionnel“ e hitelesített kormányközlöny Románia elleni méltó kifakadásokkal teli czikke annyival nagyobb sen­­satiót idézett elő Párisban, mert különben élesen ellentétben áll a tuileriáknak a román kérdéssel szemben eddig követett politikájával. Nem egyéb, hanem egyenesen e politika okozá, hogy Románia azzá lehetett, a­mi most. Párisban az elkövetett hibát belátják ugyan, de már igen későn.­­ A nyugati hatalmak egyetértése a keleti ügyekre vonatkozólag s erélyes fellépésük Buka­restben naponként égetőbb szükségességgé válik. A párisi „Univers“ leveleket kapott f. hó 6-ról Konstantinápolyból, melyek szerint igen bensőséges szövetség köttetett az orosz czár s a román feje­delem között. Oroszország kötelezettséget vállalt minden erejével oda működni, hogy egy román királyság állíttassák fel, mely a jelenleg Ká­roly uralma alatt álló fejedelemségeken kívül Er­délyt, a Bukovina egy részét s Bessarábiát is magában foglalná. Ellenben az egyesült fejedelem­­s­­égek A,.rojanba tartoznék a döntő perezben m­a­­­­gát Oroszország rendelkezése alá helyezni. E szer­ződés alapja — jegyzi meg az „Univers“ levelező­je — bizonyosan akkor létesült, midőn a múlt té­len Sándor orosz c­ár a román fejedelem követei­nek, kik uralkodójuk számára az ifjú Leuchten­berg herczegnő kezét kérték meg, úgy válaszolt: Egy herczegnő családomból soha sem lehet neje Törökország vasall­jának! A külföldi lapok ismét a békét biztosító hí­­rek és combinatiók elkoptatott thémáját variálják. Ide igtatjuk illető közleményeiknek egy-két érde­­kendjét: A párizsi „Lemaine Financiere“ czimű­ heti­lap, mely nem­régiben több journalista és bankár­ból álló consortium kezébe ment, következőleg is: „Ha jól értesültünk, a császárnál az európai le­fegyverzésnek a béke és diplomácia által leendő kivitelének eszméje határozottan túlsúlyra vergő­dött amaz eszme ellenében, hogy a lefegyverzést háború és annak következményei idézzék elő. E Mólból a császár földabroszát három különféle kor­szakból készíttetné el és áruitatná olcsó áron, ugyanis: 1815-ből a Waterlooi ütközet után; 1852 bol a franczia és belga forradalmak után; végre 1860 ból Savoya és Nizza bekebelezése után. E földabrosz, melyhez maga a császár írt volna szö­­veget, azt bizonyítaná be, hogy Francziaországnak nincs oka Poroszország és Itália területi nagyob­bodása­ miatt nyugtalankodnia. A „Köln. Ztg.“ párizsi levelezője szerint is a császár lefegyverzési manifestumon dolgozik, mely Európa összes államaihoz intéztetnék, tulajdonképp azonban mégis Poroszország ellen van intézve. A manifestum hivatkozik arra, hogy Poroszország (Dél Németországgal) egy millió katonát képes láb­ra állítani, s hogy Francziaország a többi államok­kal együtt kénytelenek voltak hadseregeiket arány­­lag nagyobbitani. E mozgalom eredménye a kiadá­sok szaporodása s vége a pénzügyi bukás. Mielőtt a w.onban ez bekövetkeznék, le kell fegyvereznünk. E *gy pedig eZ nemcsak látszatos, hanem valósá­banleíTVmés legyen’ egy neto*&közi bizottság es­i ki, mely a rendszabály keresztülvitelére e ügyeljen, s szükség esetén kényszerítőig lépjen fel. Az egyes kormányok kijelentvén, hogy az es­­­et el­ eslik’ e£y congressusra bízatnék a módo­satok megállapítása és a nemzetközi lefegyverzési bizottság kinevezése. A császár tehát kerülő uta­kon bár, de mégis csak a congressusra tér vissza, melynek többszörös meghiúsulását el nem viselhe­ti Hogy azonban a dolog éle mégis Poroszország fatumiban ’Dté*Ve' Démi e°ndolkozás után magától 519 — October 18 A közönség köréből. *) Mégis Pávai a Pávai. Miután Pávai V. Elek úr egy „Frankenbewe­gung“ által azt akarja velünk elhitetni, hogy szó­ban forgó utjának se bányászattal se kohászattal nincs köze, tehát odavágó ismereteket tőle nem is kell követelni, annálfogva felszólítom : méltóztas­­sék P. ur, ész- és szivcsapongások nélkül, kima­gyarázni micsoda állami érdeke lehet a kereskedel­mi ministériumnak egy korlátolt kis vidék pusztán tudományos, geológiai kikutatásában ? És mi czím alatt fog bemenni a reáfordított 600 ft költség az illető budgetbe? Ha pedig privát passiója találna lenni Go­­rové ez exciájának, mi joggal disponál a múzeum fizetett hivatalnoka idejével, a­nélkül, hogy az egy­letet, vagy képviselőit megszólítod iránta? Továb­bá világosítson fel nevezett P. úr az iránt, minek nevezi­­ azt az eljárást, hogy maga fejétől, leg­sürgősebb hivatalos dolga idején, elfogad idegen megbízást és, mint biztos forrásból tudom, elöljá­róitól, jelesen akár a m­. választmánytól, akár a múzeumőrtől, kinek segéde, s a­kinek rendelkezé­se alá van adva, nem kér engedelmet reá, sőt még csak jelentést sem tesz senkinek is? A­mi az érintett ész- és szívcsapogásokat il­leti, azok abban lelik egyszerű­ magyarázatukat, hogy vannak emberek, kiknek állandó szokásuk, vagy inkább nyavalyájuk magukkal és maguknak beszélni, egyedül egy szobában vagy magános sétá­ikban gestálni, botjokkal hadarászni, fenyegetődzni, felváltólag nevetni, mozogni, sóhajtozni, káromkod­ni. És ezen paraxysmusaikat — úti figura docuit — olykor papirosra is teszik. Az első beküldő. Mi újság túl a Királyhágón? — A földmivelés, ipar és kereske­delmi ministerium által tervezett statistikai tan­folyam közelebbről nyílt meg Pesten. Keleti Károly osztálytanácsos tartott rövid bevezető beszédet, mely hangsúlyozza a statistikai tudomány országos fon­tosságát és nagy jelentőségét. A statistika nemzet­közi tudomány­yá fejlődött immár és Magyaror­szág nem maradhat el a többi civilizált állam mö­gött, melyek a hivatalos statistika művelése által oly nagy eredményeket mutattak fel. Azután üdvözölvén a nagy számmal összegyűlt hallgatósá­got, bemutatta tagtársait, kik az előadásokban támo­gatni fogják. Ezek a következők: Kőnek a statis­tikai elméletet és biztosítást; Keleti a mezőgazda­ságot és népszámlálást; a bányászatot és ipart Hunfalvy Ján.; a kereskedést Beöthy Leo; a közleke­dést Ilyeronimi; az igazságszolgáltatást dr. Schnierer Gyula; a népesedést és közigazgatást dr. Barsi; a közegészségügyet dr. Torm­ay és Niedermann; az államszervezést Havas Sándor urak adják elő. A fősuly a statistikára lesz fektetve. — A franczia hadügyministerium egy tár­sulat által vágómarhákat, lovakat és bőrt vásárol­tat Austriában. E társulat felhatalmazottja Elie van der Fist jelenleg Bécsben van, hogy megbízásai­nak eleget tegyen. A lóvételnél különösen kis ma­gyar lovak kerestetnek, melyek a könnyű lovas­ság számára alkalmasak. Mily jelentékenyek a ter­vezett vásárlások, kitűnik abból, hogy a nevezett telj hatalmazott a bécsi piaczon pusztán egy azar­­hakereskedővel, 10,000 db. ökörre kötötte meg az alkut. *) Midőn e rovatunkat a közönségnek közérdekű ügyek­re felajánljuk, kijelentjük egyszersmind, hogy minden e rovat­ban közölt czikkekért csak a sajtóhatóság irányában vállal fe­lelősséget . szerk.

Next