Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-11-08 / 133. szám
133-ik szám: ______________ kormány vasúthálózati tervezetét közelebbről megállapítván, Erdélyt merőben kikerüli, és ezáltal a keleti kereskedelemnek Erdélyen keresztül lehető vezetése elébe akadályokat gördíteni kíván; ezen Erdélyt fenyegető, mindenesetre rosz szándék kijátszására az általunk tervezett vonal sürgetes felépítését állampolitika, gazdászati szempontok és hadászati tekintetek igényelvén, nagyon is eljöttnek látszik az idő, hogy a kormány az erdélyi vasútnak legrövidebb vonalom felépítése iránt illletőleg intézkedjék, nehogy egy kitörendő bonyodalom vasutak nélkül készületlen találjon. Ezen indokok általi szilárd meggyőződésünkben hazafmi és polgári kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a közlekedési minister urat felkérjük, méltóztassék, mint maga ezen tervezet eszméjével megbarátkozni, mind pedig kiküldöttjét oda utasítani, hogy tervezett vonalunkat is szokott módon tanulmányozása tárgyául felvevőn, a szükséges előméréseket itt is tegye meg, a magas kormány belátásától függvén azután az országgyűlésen javaslatait úgy tenni, miként a közérdek tekintetéből czélszerűbbnek találandja. Többen Belpolitikai ^tittle. O E napokban újból összeülvén a delegatio, a képviselőház erejét már is abvorbeálja leendő tanácskozmányaira, s innét a lassúság, melylyel a képviselőház e napi üléseiben működik. Közelebbi működésének legfontosabb mozzanata a nezetiségi törvény tárgyalása az osztályokban. E hó harmadikán a képviselőház mind kilencosztálya e kérdés iránti törvényjavaslat tárgyalásával foglalkozott. A vita tüze itt teljes hévvel tört ki: a román és szerb nemzetiséghez tartozó képviselők mind szót emeltek a Kerkápoly — Horváthféle javaslat ellen, melyet ők igényeik ellenében gúnynak, becsületükkel s elfogadását megmaradásokkal a képviselőházban összeférhetlennek nyilatkoztaták. Ezen Erdélyt legközelebbről érdeklő kérdés folyamatát legapróbb részletéig figyelemmel óhajtván lapunk hasábjain kísérni, egybeállítjuk mindazt, mit a pesti lapok tudósításai e részben hoztak. A legtöbb osztályban először is azon kérdés merült fel: a bizottság többsége vagy kisebbségének javaslata képezze e a részletes tárgyalás alapját? A román és szerb képviselők az utóbbi mellett küzdöttek, mivel annak jogi alapja szt. István törvényeiben benfoglaltatik, hol hat külön nemzetiségről van szó, melyek a népet — de nem a magyar nemzetet — képezik, melyről a törvénykönyvben szó sincs, mely csak egy magyar királyságot ismer, s ennélfogva ők nem vethetik magukat alá a magyar felsőrobségnek. A többségi javaslat védői azt felelték erre, hogy a 800 év előtt szokásos elnevezések nem alkalmazhatók egy újabbkori államtestre , hogy az árpádházi királyoktól kezdve a legutóbbi időig populus (nép) név alatt csak a nemesség értetett, melyhez a szerb és román nemesek is tartoztak, míg ellenben a tősgyökeres magyarok nem, ha jobbágyok voltak. Négy osztályban az általános vitát el kelle napolni, minthogy még sok szónok volt feljegyezve. Csak két osztály készült el teljesen. — A román és szerb nemzetiségű képviselők azon esetben, ha az országgyűlés nyílt ülésben is elfogadja a többségi javaslatot tárgyalási alapul, valószínűleg le fognak mondani választókerületeik képviseletéről. — A képviselőház november 4 iki ülésében (nógrádi) Török Sándor a magyar éjszaki vasútnak Oderberg irányábani kiépítése ügyében interpellálta a ministériumot. Hollán Ernő közlekedésügyérségi államtitkár megnyugtató válasza után ----------- „Noszen Lee,“ *) „Ki tette ezt?“ Ne haragudjál. „Noszen Lee“ tette.“ A haragos kérdező elkezd mosolyogni és abban hagyja további megrovását. „Ezt állítani csak szemtelenség, de igen, Ön ez? — Bocsánatát! —Ez a beszélő körülbelüli gondolatmenete: amit csináljak vele, — ilyen „Noszen Lec“-et felelősségre nem vonhatok.“ „Ezen pletyka, ezen rágalom honnan származik? — „Noszen Lee“ mondta.“ „Noszen Lee? — ah, ez már más.“ A felbőszült kérdező, ki bármily más egyént felelősségre vont volna, most mosolyog, és a szánalom vagy megvetés minden jeleivel elfordul tőle. Azt kérdi már most a t. olvasó: ki, mi ezen „Noszen Lee?“ Mily fán terem? mindj^rt^ k'8 V^ra^oz^8^ kérek, — megmondom rás neHmUm0ldLSánd0r “. A ter^szetben ugre a m-f mindenUlt átmenetet vehetünk észhetik. Hatt8 emlödCnb--te méretbarát mc^özödközt némely ki ai “ T"’ ^ ** hUÜO z é. «I« dix»versfik' ts,° *mtoi szeretettel! Nesze Sokrates— ember — kinek (mint mondád) elméje néhány század után az Isteneknek veszedelmes lesz ! Nesze Mózes hitsorsosod, kit „választott népnek“ nevesél. És mindezek iszonynyal epéztek e karikatúrára és visszasiettek sirukba. .Falán, hogy a halál elfelejtett velök e rémként. „Noszen“ a héber nyelven „Nathan“ t, „Lee“ pedig bolondot jelent és így „Noszen Lee“ eredetileg „A bolond Náthán“ t jelenti. E névvel tisztelé meg eredetileg a zsidó nép is Lessing „Nathan der Weise“-t, mert a Sultánnak pénzt kölcsönzött, még piano perczent nélkül, ami mai viszonyok közt csakugyan bolondság lenne. Átvitt értelemben legelőször a Szikszi rabbi használta, mert szükségtelen éppen ,,Nathán“-nak neveztetni, hogy e nevet valaki megérdemelje. Ez pedig következő alkalomnál történt: A tisztelendő rabbi úr, Mamonides régi zsidó orvos óhéber nyelven irt műveit nagyon szorgalmasan tanulmányozá, és így ha beteg tőle tanácsot kért, rendesen ki is gyógyitá. Rendesen minden gyógyszer helyett mértékletességet evés- ivásban tanácsolt, egyszóval eltitta mindazt, amit műnyelven „Lumpolás“-nak Ez egy német orvost rémitően boszantván, ellene egy sajttakaró újságban tüzet hányó, követ lágyító, embereket őrültté tevő czikket írt, mert amint nekem személyesen monda: „Ugyan az Isten szerelmére, honnan vegyek kenyeret, ha az emberek elkezdenek természetileg élni? Hisz akkor a gyomor- és idegbetegségek, migrain, spleen, szem- t veszünk mindnyájan. Ez volt tehát indoka, miért neheztelt annyira a szikszi rabbi. Kérdenék aztán a tisztelendő urat, hogy válaszoljanak e helyette? Dehogy, hagyjátok e „Noszen Lec“et. — Azóta megmaradott az izraeliták közt szójárásnak a név: „No ezen Lee.“ Tauber Leon. (Vége következik. *) Mutatvány szeresnek A ♦/ .«Utó alatt levő művéből. * Uraas&e czimü 554 Kautz Gyula előadó az állandó pénzügyi bizottság jelentését olvassa fel az igazságügyminszterum költségvetése felett, mely jelentés k.nyomata, s az osztályokhoz utasittatni határoztál.k. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök átadja a szőlödézsma megváltásáról szóló s ő felségaltat szentesitett törvényt, mely azonnal felolvastatván és kihirdettetvén, a hasonczélból a főrendiházhoz is át fog küldetni. Napirenden van az aradtemesvári vasút kiépítéséről szólójavaslat és engedélyokmány tárgyalása. A vasúti, pénzügyi és központi bizottságok jelentései s a IX osztály ülönvéleményének felolvasása után, kezdetét veszi az általános tárgyalás. Első szónok Nikolics Sándor, ajavaslatot tehát általánosságban elfogadja, csupán a 2-ik szakaszra nézve kíván észrevételt tenni, mit a részletes tárgyalás alkalmával terjeszt elő. Hozzászólottak e kérdéshez Gubody Sándor, Károlyi Ede, Tisza Kálmán a törvényjavaslat ellen, Trefort Ágoston, Berzenczey László, Hollán Ernő a mellett, s az utóbbi az ellenfél érveit cáfolgatva. Elnök a kérdést szavazás alá bocsájtván, a törvényjavaslat a Ház nagy többsége által tárgyalási alapul elfogadtatott. Az ülés befejezte előtt az elnök kijelente, hogy a delegatio tagjait a delegátiók egybeülése felől elnökileg tudósítandja. Kőmáli emlékirat Erdélyből. A román kormány zsoldjában álló bukaresti lapok egyike, az „Etoile d’ Orient“ közelebbi száma egy terjedelmes iratot tesz közzé, mely állítólag 1867-ben az erdélyi románok köréből „a román ügyet védő hatalmakhoz“ intéztetett. Az emlékirat,röviden érintvén Erdély földrajzi fekvését , történeti múltját , azon következtetést vonva ki ezekből, hogy a központi Dácia a környék többi fennsíkjai felett uralkodni hivatva van, áttér a mult évi kiegyezkedés után Erdélyben történtek ismertetésére. E kiváló érdekességü része következőleg hangzik: 1867 május 5 dikén — úgymond — küldetett ez országba, teljhatalmú kormánybiztos minőségben gróf Péchy Manó. Az ország fővárosában tartott rövid tartózkodás után ugyancsak az említett biztos hivatalos körutat tett az országban, mely alkalommal kijelente a románoknak, hogy az nnno bevégzett tény lévén, minden ez irányban nyilvánuló oppositiót fog elfojtani még ha kell fegyveres erővel is. Péchy gróf e terroristikus magatartása szemben a románokkal, annál inkább sértő volt, mert az 1848-ki magyar országgyűlés VII ik CHiUkn községbevmnlatlan határozattá v állt, hogy az ország önnállósága, több feltételek mellett, mennyiben az a magyar birodalom egységének érdekeivel össze nem ütközik, fentartassék. E törvényczikkre, valamint a többi törvényekre is a király június 8 án esküt tön. Mert világos, hogy miután Péchy gr. a bevégzett reális unióról, a jövő elébe vágván értésére adja a románoknak, hogy nem is lehet többé szó Erdélynek az 1865-ik sept. 20-ik legmagasabb pátensben fentartatott „szabad rendelkezéséről, („libre accord de la Transilvanie“), vagy más szavakkal élnek, hogy Erdély a magyaroktól meghódított tartománynak s a románok, mint 1848 előtt, politikailag éretlen nemzetnek fognak tekintetni.“ A magyarok a francziák által három század folyásáig az 1790-ki forradalomig használt összpontosítás és czentralisatiot vették fel mintául. Ennek segélyével könyebben magyarázhatni meg a Magyarországban 1836 ig vagyis 30 éven át codifikált törvények értékét és lényegét. „Kifejlesztése, megerősítése, megsokszorozása, egy egyedüli vagyis inkább a magyar nemzetiségnek egy oly földteangyalok léte felett, a fennemlített mondatból, ki is igy szól: Mivel az egész természetben átmenet létezik egy fajból a másikhoz, mivel állat és ember közt majom van, ergo, ember és Isten közt is kell átmenetnek lennie, ezek az ... angyalok. Tehát, mert majom van, azért angyal is létezik, vagy visszáson, mert „angyal“ van, „majom“ is létezik. Az „imádott angyalokéra ezen tétel által különös consequentiákat lehetne hozni. De eltértem themamról. Ha fel is veszszük a majmot, mint átmenetet, állat és ember közt, mindamellett még nagy Ur létezne majom és ember közt, ha a bölcs alkotó nem teremtett volna „Noszen Lec.“ez Ő sem ember teljesen, sem barom teljesen, hasonlít az őskori centaurokhoz, ö kétlábú emlős, igy nevezné el Liáné vagy Bufi’on. Ő nem egyév, hanem egy egész faj, ö nem éppen csak héber, mert neve ilyen, lehet török, tatár is, a hottentotáktól az északi eszkimóig mindenütt gombakint buján terem, 6 orvos éppen úgy lehet, mint ügyvéd, mint kalmár, kereskedő, kézműves, földraiveló. Mindenütt van. A természetet egy humoristikus perezében teremté, farsangi kedden éjfél előtt. Összehordott egy emberi alakot, szem helyett egy vakond látás szervét, orr helyett uborkát, arcz helyett fújtatót, száj helyett egy lyukat, melynek a két fül határt vet, kéz helyett medvetalpakat, láb helyett két idomtalan dorongot tett, fejerébe pedig vizet, még pedig piszkos vizet, talán Hebe mosogató sajtárjából öntött, és oda áldta az emberiség e torzképét és gunykaczaj közt mondá: „Nesze Plato — testvér! — Légy iránta plarületen, mely az egész orsztrák monarchia 52'/5 76 részét teszi: ez ama czél, melyet a magyarok sohasem tévesztenek szem elöl.“ A felvilágosult Európa megítélésére bízzuk, ha váljon lehetséges-e a tizenkilenczedik században Richelieu és Mazarin terveinek keresztülvitele. Az öt millió tiszta magyar jelenlétén kívül (egész Európában nincs több) a többi nemzetek is bírnak történelemmel, irodalom és önérzettel, mert a románok, szlávok és németek nem akarnak többé bárgyú nemzeteknek tekintetni. Valamennyi európai hatalmasság, mely az osztrák monarchia megerősödését és boldogságát őszintén kívánja, véleményünk szerint ezáltal a nemzetiségi kérdés bevégzését is óhajtja. De Erdély autonómiájának megszüntetésével a román kérdés nincs megoldva, sőt mélyen szétziláltatott. Erdély társadalmi és polgári viszonyai legbonyolultabbak egész Európában. E viszonyokat csak az erdélyiek maguk szabályozhatják és csendesíthetik le saját országok diétáján. A magyar országgyűlés ellenben sohasem szabályozhatja azokat méltányos kivonatok szerint. A magyarok nem fogják fel az erdélyieket, — erre nem képesek és soha sem lesznek azok. — A Magyaroszágban mai napság túlsúlyban levő magyar elem (predominant en Hongrie) sokkal érdekeltebb e kérdésben és erdélyi nemzetbeliei irányában eltelt előszereteténél fogva sokkal inkább elvakultabb, semhogy a román nemzet iránt igazságos lehetne. Mindenki ismeri néhai Széchenyi István gróf jelmondatát: „Kell hogy a kövek is magyarokká legyenek.“ Senki se higgje, hogy a nemzetiségi vita Erdély és Magyarországban új tünemény e két ország politikájában; sőt ellenkezőleg: a nemzetiségi tan e két országban legalább is oly régi, mint a kereszténység dogmája. Ami itt mindenekelőtt itt, az ama tényben rejlik, hogy Európa 1844 ig mély feledékenységben hagyta Magyarországot és különösen Erdélyt. Senki sem tud e két országban történteket, senkisem gyantta a parázs alatt rejlő tüzet; innen van, hogy ami ez idő szerint itt végbemegy, teljesen meglepő a jelen nemzedékre nézve. „A magyarországi polgárháborút a bécsi camarilla ármánykodása idézte elő. E hibás vélemény csak azért kaphatott lábra és terjedhetett el, mert Európa semmi legkisebb adattal nem bir, ez ország és különösen Erdély múltja felől.“ Az 1848—41 ki polgárháború legbőségesebb forrása a magyar olygarchia közmondássá lett zsarnokságában és a román nemzet szakadatlan és legbarbárabb üldözésében rejlett, míg végre az utóbbi kényszerítve látta magát egye buti keresői menedékét. A román nyelven megjelent egyházi könyvek fotóta azaz háromszázhetven éven át, mint a nemzeti történet tanúsítja, nagy számmal voltak találhatók. „Az éppen jelemzett polgárháború okvetlenül és a februáriusi franczia forradalom nélkül is kitört volna, legott tavaszszal, midőn az aristokratia gazdagítására, több magyar és oláh paraszt fosztatott meg örökségétől.“ Ez igazolhatlan eltulajdonítás az 1847-ki aristokraticus dieta által rendeltetett el. „A parasztok tovább már nem tűrheték e ragadozást és Nik József császár napjainak vérengző jelenetei bizonyára ismét bekövetkeztek volna.“ „Hiedelmünk az, hogy mind az osztrák birodalom consolidálása tekintetéből, mind a keleti kérdés mielőbbi megoldhatása végett, Erdély nem hanyagoltathatik el, anélkül, hogy oly váratlan meglepetések veszélyétől ne kelljen tartanunk, melyek még az 1841 ki dolgoknál is kellemetlenebbekké válhatnak. Erdély nélkül Bécs, mint birodalmi főváros nincs biztonságban, ámda a jogaitól megrabolt és az oroszok által ellopott szerencsétlen „Lengyelország módjára elkinzolt Erdélyijel" nos jövö nincs garantirozva. A rosz bácáomat melyben Erdély részesült, mint az már kiderittet ’ a román nemzet elleni és és égő gyűlöletből Vfl. ’ eredetét. Az ezen igazság ellen felhozott ellenesemények üres szóbeszédnél nem egyebek. ]•■ szégyen nyíltan bevallani, de meg kell mondj', hogy az fajgyülölségből származik. gyűlölet eloltására csak olyat nyújthat kilátó minő 1864-ben nyittatott meg, az igazságos , méltányos törvény, mely egyik nemzetnek a mi 'ik fölött való uralmát mellőzte, és mind kettőnek a ki fejlődésére teljes szabadságot adott. Velünk született becsületességünk és ha érzetünk (?) kényszeritettek bennünket arra e ' ' eleget tegyünk kötelességünknek a haza és kormány, valamint a román nemzet iránt, melynek ürömpohara, úgy hiszszük már tultelt a szenvedésektöl. Meglehet, hogy felszólalásunk a pusztában kiáltó hangjához fog hasonlítani, mely esetben teljesített kötelesség érzetével vigasztalandjuk ül jagunkat, és úgy hiszszük, hogy azontúl minden felelősségtől mentesek leszünk. November 8 Hatósági élet. ('-) Brassóvidéke mezővárosai és falusi községeinek elöljárói és képviselői az országgyűléshez egy hoszszabb kérvényt nyújtottak be, melynek lényegét a következő kivonatban veszik olvasóink. Az emlékirat felemlíti, hogy Brassóvidék municipális helyzete felette viszás és igaztalan alapokra fektetett. E helyzet javításáért a vidék mindeddig csak az okból nem folyamodott a képviselőházhoz, mivel a helyhatósági viszonyok gyökeres újjászervezését, a municipális kérdés egyetemes megoldását közelinek vélte. Most azonban e hitében csalatkozásán kívül felszólalásra ösztönzi a közelebbi szász egyetemi képviselőválasztásnál szenvedett sérelme. Brassó városának tanácsa és colamnitási majoritása a vidék félremagyarázhatlan közhangulatára minden tekintet nélkül oly követi utasítást készített, mely a vidék politikai véleményének legkirívóbb ellentéte. S ezt a vidéki gyűlésnek minden akár csak tanácskozó kihallgatása nélkül késziték s csak utólag hívták össze a gyűlést. Midőn egyedül az ezen actrogált alapon küldhető s küldendő képviselők választásáról lehete csak szó. Ez okból a választásra jogosult vidéki gyűlés háromötödnyi többsége választási jogával sem élt. Az ily szépséges módon választott követek még azon utasítást is nyerték, hogy a nemzeti egyetemárgyalásai közben felmerülendő fontosabb kérdéseket illetőleg a városi commomisius, tőkét ignorálva, csakis Brassó képviselőtestületétől kérjenek utasítást. A fentebbiekből kitetszik mily szükkeblűen van az alkotmányos hatósági jogból Brassó, várossal szemben a vidék mezővárosainak és községeinek kimérve. S még e szűkkörű alkotmányos életben is oly kevés a jogegyenlőség, hogy míg 13 szász község részese, 10 vegy nemzetiségű, magyar és román ajkú helység e jogokból is ki van rekesztve. S miért igy? Mivel e községek lakói 1848 előtt jobbágyok voltak. Igen de a nevezett év alkotmánya e jobbágyi viszonyt megszüntetvén s igy az alkotmányos jogokbóli kizáratás okát is megszüntetvén, hallgatólagosan e 10 községet is részeltetni kívánta a többiek minden jogában. Folytatólag előadja a kérvény, hogy a városi és vidéki elemekből alkotott, s Brassó vidéke autonóm akaratának kifejezést adni hivatott „vidéki gyűlés“ (Bezirks Sitzung) csak nagy ritkán hivatik össze, s akkor is csak az önkormányzati jogánabajok, görcs, podagra, hipochondria, őrültség stb. betegségek, az én fejősteheneim elvesznének! Ki fog akkor orvost hivatni? Az ördög sem veszi be a gyönyörűséges balsam cápaival vagy elateriumot. Ha rendelvényt írnék valakinek, egy kis ciankaliumot kéksavval, kis arsenikum egy csepp mirenynyel, illatozó szerül pedig egy fehér kutya excremental, mindez mixtum et compositum, signum, óránkint egy nagy kanállal. Ha, mondom, ezt valakinek rendelném, még fejembe találná vágni és azt mondani, hogy lehetetlen a mérgek gyógyítási hatásában hinni. így legjobb a világ ránk orvosokra nézve, igy, azon állapot, melyet b. Forgrich Emil oly találóan leírt: Búvárkodásomnak az lett eredménye, Hogy az igazságnak fáklyája kiégett, Csak dörű várhat itt tökéletességet, Hogy e lomba vak föld, a bűnnek tanyája, Az élet, a morál hangos satirája. Mihelyt e kenyérrabló rabbira hallgatnak, el