Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-11-08 / 133. szám

133-ik szám: ______________ kormány vasúthálózati tervezetét közelebbről meg­állapítván, Erdélyt merőben kikerüli, és ezáltal a keleti kereskedelemnek Erdélyen keresztül lehető vezetése elébe akadályokat gördíteni kíván; ezen Erdélyt fenyegető, mindenesetre rosz szándék ki­játszására az általunk tervezett vonal sü­rgetes fel­építését állampolitika, gazdászati szempontok és hadászati tekintetek igényelvén, nagyon is eljött­nek látszik az idő, hogy a kormány az erdélyi vasútnak legrövidebb vonalom­ felépítése iránt ill­letőleg intézkedjék, nehogy egy kitörendő bonyo­dalom vasutak nélkül készületlen találjon. Ezen indokok általi szilárd meggyőződésünk­ben hazafm­i és polgári kötelességet vélünk telje­síteni, midőn a közlekedési minister urat felkér­jük, méltóztassék, mint maga ezen tervezet esz­méjével megbarátkozni, mind pedig kiküldöttjét oda utasítani, hogy tervezett vonalunkat is szokott módon tanulmányozása tárgyául felvevőn, a szük­séges előméréseket itt is tegye meg, a magas kor­mány belátásától függvén azután az országgyűlé­sen javaslatait úgy tenni, miként a közérdek te­kintetéből czélszerű­bbnek találandja. Többen Belpolitikai ^tittle. O E napokban újból összeülvén a delegatio, a képviselőház erejét már is abvorbeálja leendő tanácskozmányaira, s innét a lassúság, melylyel a képviselőház e napi üléseiben működik. Közelebbi működésének legfontosabb mozzanata a n­e­­­­z­e­t­i­­ségi törvény tárgyalása az osztályok­ban. E hó harmadikán a képviselőház mind kilenc­­­osztálya e kérdés iránti törvényjavaslat tárgyalásá­val foglalkozott. A vita tüze itt teljes hévvel tört ki: a román és szerb nemzetiséghez tartozó kép­viselők mind szót emeltek a Kerkápoly — Horváth­­féle javaslat ellen, melyet ők igényeik ellenében gúnynak, becsületükkel s elfogadását megmaradá­sokkal a képviselőházban összeférhetlennek nyilat­­koztaták. Ezen Erdélyt legközelebbről érdeklő kérdés folyamatát legapróbb részletéig figyelemmel óhajt­ván lapunk hasábjain kísérni, egybeállítjuk mindazt, mit a pesti lapok tudósításai e részben hoztak. A legtöbb osztályban először is azon kérdés merült fel: a bizottság többsége vagy kisebbségének javas­lata képezze e a részletes tárgyalás alapját? A román és szerb képviselők az utóbbi mellett küz­döttek, mivel annak jogi alapja szt. István törvé­nyeiben benfoglaltatik, hol hat külön nemzetiségről van szó, melyek a népet — de nem a magyar nemzetet — képezik, melyről a törvénykönyv­ben szó sincs, mely csak egy magyar király­ságot ismer, s ennélfogva ők nem vethetik magu­kat alá a magyar felsőrobségnek. A többségi javas­lat védői azt felelték erre, hogy a 800 év előtt szokásos elnevezések nem alkalmazhatók egy újabb­­kori államtestre ,­ hogy az árpádházi királyoktól kezdve a legutóbbi időig populus (nép) név alatt csak a nemesség értetett, melyhez a szerb és ro­mán nemesek is tartoztak, míg ellenben a tősgyöke­res magyarok nem, ha jobbágyok voltak. Négy osztályban az általános vitát el kelle napolni, minthogy még sok szónok volt feljegyezve. Csak két osztály készült el teljesen. — A román és szerb nemzetiségű képviselők azon esetben, ha az országgyűlés nyílt ülésben is elfogadja a több­ségi javaslatot tárgyalási alapul, valószínűleg le fognak mondani választókerületeik képviseletéről. — A képviselőház november 4 iki ülésében (nógrádi) Török Sándor a magyar éjszaki vasút­nak Oderberg irányábani kiépítése ügyében inter­pellálta a ministériumot. Hollán Ernő közlekedés­­ügyérségi államtitkár megnyugtató válasza után -----------­ „Noszen­ Lee,“ *) „Ki tette ezt?“ Ne haragudjál. „Noszen Lee“ tette.“ A haragos kérdező elkezd mosolyogni és ab­ban hagyja további megrovását. „Ezt állítani csak szemtelenség, de igen, Ön ez? — Bocsánatát! —Ez a beszélő körülbelüli gon­dolatmenete: amit csináljak vele, — ilyen „Noszen Lec“-et felelősségre nem vonhatok.“ „Ezen pletyka, ezen rágalom honnan szárma­zik? — „Noszen Lee“ mondta.“ „Noszen Lee? — ah, ez már más.“ A felbő­szült kérdező, ki bármily más egyént felelősségre vont volna, most mosolyog, és a szánalom vagy megvetés minden jeleivel elfordul tőle. Azt kérdi már most a t. olvasó: ki, mi ezen „Noszen Lee?“ Mily fán terem? mindj^rt^ k'8 V^ra^oz^8^ kérek, — megmondom rás neHmUm0ldLSánd0r “. A ter^szetben ug­­re a m-­f mindenUlt átmenetet vehetünk ész­hetik. Hatt8 emlödCnb--te méretbarát mc^özöd­­közt némely ki ai “ T"’ ^ ** hUÜO z é. «I« dix»versfik' ts,° *m­toi szeretettel! Nesze Sokrates— ember — kinek (mint mondád) elméje néhány század után az Iste­neknek veszedelmes lesz ! Nesze Mózes hitsorsosod, kit „választott népnek“ nevesél. És mind­ezek iszonynyal epéztek e karikatúrára és visszasiettek sirukba. .Falán, hogy a halál elfelejtett velök e rémként. „Noszen“ a héber nyelven „Nathan“ t, „Lee“ pedig bolondot jelent és így „Noszen Lee“ erede­tileg „A bolond Náthán“ t jelenti. E névvel tiszte­lé meg eredetileg a zsidó nép is Lessing „Nathan der Weise“-t, mert a Sultánnak pénzt kölcsönzött, még piano perczent nélkül, a­mi mai viszonyok közt csakugyan bolondság lenne. Átvitt értelemben legelőször a Szikszi rabbi használta, mert szükségtelen éppen ,,Nathán“-nak neveztetni, hogy e nevet valaki megérdemelje. Ez pedig következő alkalomnál történt: A tisztelendő rabbi úr, Mamonides régi zsidó orvos óhéber nyel­ven irt műveit nagyon szorgalmasan tanulmányozá, és így ha beteg tőle tanácsot kért, rendesen ki is gyógyitá. Rendesen minden gyógyszer helyett mér­tékletességet evés- ivásban tanácsolt, egyszóval el­­titta mindazt, a­mit műnyelven „Lumpolás“-nak Ez egy német orvost rémitően boszantván, ellene egy sajttakaró újságban tüzet hányó, követ lágyító, embereket őrültté tevő czikket írt, mert a­mint nekem személyesen monda: „Ugyan az Isten szerelmére, honnan vegyek kenyeret, ha az embe­rek elkezdenek természetileg élni? Hisz akkor a gyomor- és idegbetegségek, migrain, spleen, szem- t veszünk mindnyájan. Ez volt tehát indoka, miért neheztelt annyira a szikszi rabbi. Kérdenék aztán a tisztelendő urat, hogy válaszoljanak e helyette? Dehogy, hagyjátok e „Noszen Lec“et. — Azóta m­egmara­dott az izraeliták közt szójárásnak a név: „No ezen Lee.“ Tauber Leon. (Vége következik.­ *) Mutatvány szeresnek A ♦/ .«Utó alatt levő művéből. * Uraas&e czimü 554 Kautz Gyula előadó az állandó pénzügyi bizott­ság jelentését olvassa fel az igazságügymin­szter­­um költségvetése felett, mely jelentés k.nyomata, s az osztályokhoz utasittatni határoztál.k. And­rás­sy Gyula gr. miniszterelnök átadja a szőlödézsma megváltásáról szóló s ő felséga­l­tat szentesitett törvényt, mely azonnal felolvastat­ván és kihirdettetvén, a hasonczélból a főrendi­házhoz is át fog küldetni. Napirenden van az arad­­temesvári vasút kiépítéséről szóló­­javaslat és enge­délyokmány tárgyalása. A vasúti, pénzügyi és köz­ponti bizottságok jelentései s a IX osztály ülön­­véleményének felolvasása után, kezdetét veszi az általános tárgyalás. Első szónok Ni­ko­lics Sán­dor, a­­javaslatot tehát általánosságban elfogadja, csupán a 2-ik szakaszra nézve kíván észrev­ételt tenni, mit a részletes tárgyalás alkalmával terjeszt elő.­­ Hozzászólottak e kérdéshez Gubody Sán­dor, Károlyi Ede, Tisza Kálmán a törvényjavaslat ellen, Trefort Ágoston, Berzenczey László, Hollán Ernő a mellett, s az utóbbi az ellenfél érveit c­áfol­­gatva. Elnök a kérdést szavazás alá bocsájtván, a törvényjavaslat a Ház nagy többsége által tárgya­lási alapul elfogadtatott. Az ülés befejezte előtt az elnök kijelente, hogy a delegatio tagjait a delegátiók egybeülése felől elnökileg tudósítandja. Kőmáli emlékirat Erdélyből.­ ­ A román kormány zsoldjában álló buka­resti lapok egyike, az „Etoile d’ Orient“ kö­zelebbi száma egy terjedelmes iratot tesz közzé, mely állítólag 1867-ben az erdélyi románok köré­ből „a román ügyet védő hatalmakhoz“ in­­téztetett. Az emlékirat,röviden érintvén Erdély föld­rajzi fekvését , történeti múltját , azon következ­tetést vonva ki ezekből, hogy a központi Dácia a környék többi fennsíkjai felett uralkodni hivatva van, áttér a mult évi kiegyezkedés után Erdélyben történtek ismertetésére. E kiváló érdekességü része következőleg hangzik: 1867 május 5 dikén — úgymond — küldetett ez országba, teljhatalmú kormánybiztos minőségben gróf Péchy Manó. Az ország fővárosában tartott rövid tartózkodás után ugyancsak az említett biz­tos hivatalos körutat tett az országban, mely al­kalommal kijelente a románoknak, hogy az nnn­o bevégzett tény lévén, minden ez irányban nyilvá­nuló oppositiót fog elfojtani még ha kell fegyve­res erővel is. Péchy gróf e terroristikus magatar­tása szemben a románokkal, annál inkább sértő volt, mert az 1848-ki magyar országgyűlés VII ik CHiUkn községbevmnl­atlan határozattá v állt­, hogy az ország önnállósága, több feltételek mellett, mennyi­ben az a magyar birodalom egységének érdekeivel össze nem ütközik, fentartassék. E törvényczikkre, valamint a többi törvényekre is a király június 8 án esküt tön. Mert világos, hogy miután Péchy gr. a bevégzett reális unióról, a jövő elébe vágván ér­tésére adja a románoknak, hogy nem is lehet töb­bé szó Erdélynek az 1865-ik sept. 20-ik leg­magasabb pátensben fentartatott „szabad rendelke­zéséről, („libre accord de la Transilvanie“), vagy más szavakkal élnek, hogy Erdély a magyaroktól meghódított tartománynak s a románok, mint 1848 előtt, politikailag éretlen nemzetnek fognak tekin­tetni.“ A magyarok a francziák által három század folyásáig az 1790-ki forradalomig használt össz­pontosítás és czentralisatiot vették fel mintául. Ennek segélyével könyebben magyarázhatni meg a Magyarországban 1836 ig vagyis 30 éven át codi­­fikált törvények értékét és lényegét. „Kifejlesztése, megerősítése, megsokszorozása, egy egyedüli vagy­­is inkább a magyar nemzetiségnek egy oly földte­angyalok léte felett, a fennemlített mondatból, ki is igy szól: Mivel az egész természetben átmenet létezik egy fajból a másikhoz, mivel állat és em­ber közt majom van, ergo, ember és Isten közt is kell átmenetnek lennie, ezek az ... angyalok. Te­hát, mert majom van, azért angyal is létezik, vagy visszáson, mert „angyal“ van, „majom“ is létezik. Az „imádott angyalokéra ezen tétel által különös consequentiákat lehetne hozni. De eltértem themamról. Ha fel is veszszük a majmot, mint átmenetet, állat és ember közt, mind­amellett még nagy Ur létezne majom és ember közt, ha a bölcs alkotó nem teremtett volna „No­szen Lec.“ez Ő sem ember teljesen, sem barom tel­jesen, hasonlít az őskori centaurokhoz, ö kétlábú emlős, igy nevezné el Liáné vagy Bufi’on. Ő nem egyév, hanem egy egész faj, ö nem éppen csak héber, mert neve ilyen, lehet török, tatár is, a hottentotáktól az északi eszkimóig minde­nütt gombakint buján terem, 6 orvos éppen úgy lehet, mint ügyvéd, mint kalmár, kereskedő, kéz­műves, földraiveló. Mindenütt van. A természet­et egy humoristikus perezében teremté, farsangi ked­den éjfél előtt. Összehordott egy emberi alakot, szem helyett egy vakond látás szervét, orr helyett uborkát, arcz helyett fújtatót, száj helyett egy lyu­kat, melynek a két fül határt vet, kéz helyett med­vetalpakat, láb helyett két idomtalan dorongot tett, feje­­rébe pedig vizet, még pedig piszkos vizet, talán Hebe mosogató sajtárjából öntött, és oda ál­­dta az emberiség e torzképét és gunykaczaj közt mondá: „Nesze Plato — testvér! — Légy iránta pla­rületen, mely az egész orsztrák monarchia 52'/5 76 részét teszi: ez ama czél, melyet a magyarok so­hasem tévesztenek szem elöl.“ A felvilágosult Eu­rópa megítélésére bízzuk, ha váljon lehetséges-e a tizenkilenczedik században Richelieu és M­a­­zarin terveinek keresztülvitele. Az öt millió tiszta magyar jelenlétén kívül (egész Euró­pában nincs több) a többi nemzetek is bírnak tör­ténelem­mel, irodalom és önérzettel, mert a romá­nok, szlávok és németek nem akarnak többé bár­gyú nemzeteknek tekintetni. Valamennyi európai hatalmasság, mely az osztrák monarchia megerősödését és boldogságát őszintén kívánja, véleményünk szerint ez­által a nemzetiségi kérdés bevégzését is óhajtja. De Er­dély autonómiájának megszüntetésével a román kérdés nincs megoldva, sőt mélyen szétziláltatott. Erdély társadalmi és polgári viszonyai legbonyolultabbak egész Európában. E viszonyokat csak az erdélyiek maguk szabályoz­hatják és csendesíthetik le saját országok diétáján. A magyar országgyűlés ellenben sohasem szabá­lyozhatja azokat méltányos kivonatok szerint. A magyarok nem fogják fel az erdélyieket, — erre nem képesek és soha sem­ lesznek azok. — A Ma­­gyaroszágban mai napság túlsúlyban levő magyar elem (predominant en Hongrie) sokkal érdekeltebb e kérdésben és erdélyi nemzetbeliei irányában el­telt előszereteténél fogva sokkal inkább elvakultabb, semhogy a román nemzet iránt igazságos lehetne. Mindenki ismeri néhai Széchenyi István gróf jelmondatát: „Kell hogy a kövek is magya­rokká legyen­ek.“ Senki se higgje, hogy a nemzetiségi vita Er­dély és Magyarországban új tünemény e két or­szág politikájában; sőt ellenkezőleg: a nemzetisé­gi tan e két országban legalább is oly régi, mint a kereszténység dogmája. A­mi itt mindenekelőtt itt, az ama tényben rejlik, hogy Európa 1844 ig mély feledékenység­ben hagyta Magyarországot és különösen Erdélyt. Senki sem tud­ e két országban történteket, senki­­sem gyantta a parázs alatt rejlő tüzet; innen van, hogy a­mi ez idő szerint itt végbemegy, teljesen meglepő a jelen nemzedékre nézve. „A magyaror­szági polgárháborút a bécsi camarilla ármánykodá­sa idézte elő. E hibás vélemény csak azért kap­hatott lábra és terjedhetett el, mert Európa semmi legkisebb adattal nem bir, ez ország és különösen Erdély múltja felől.“ Az 1848—41­ ki polgárhábo­rú legbőségesebb forrása a magyar olygarchia köz­mondássá lett zsarnokságában és a román nemzet szakadatlan és legbarbárabb üldözésében rejlett, míg végre az utóbbi kényszerítve látta magát egye buti keresői menedékét. A­ román nyelven megje­lent egyházi könyvek f­ot­­óta azaz három­­száz­het­­ven éven át, mint a nemzeti történet tanúsítja, nagy számmal voltak találhatók. „Az éppen jel­­emzett polgárháború okvetlenül és a februáriusi fran­­czia forradalom nélkül is kitört volna, legott ta­­vaszszal, midőn az aristokratia gazdagítására, több magyar és oláh paraszt fosztatott meg öröksé­gétől.“ Ez igazolhatlan eltulajdonítás az 1847-ki aristokraticus dieta által rendeltetett el. „A parasz­tok tovább már nem tűrheték e ragadozást és N­­ik József császár napjainak vérengző jelenetei bi­zonyára ismét bekövetkeztek volna.“ „Hiedelmünk az, hogy mind az osztrák biro­dalom consolidálása tekintetéből, mind a keleti kér­dés mielőbbi megoldhatása végett, Erdély nem ha­­nyagoltathatik el, anélkül, hogy oly váratlan meg­lepetések veszélyétől ne kelljen tartanunk, melyek még az 1841 ki dolgoknál is kellemetlenebbekké válhatnak. Erdély nélkül Bécs, mint birodalmi fő­város nincs biztonságban, ámda a jogaitól megra­bolt és az oroszok által ellopott szerencsétlen „Len­gyelország módjára elkinzolt Erdélyijel" nos jövö nincs garantirozva. A rosz bácáomat melyben Erdély részesült, mint az már kiderittet ’ a román nemzet elleni és és égő gyűlöletből Vfl. ’ eredetét. Az ezen igazság ellen felhozott ellene­semények üres szóbeszédnél nem egyebek. ]•■ szégyen nyíltan bevallani, de meg kell mondj', hogy az fajgyülölségből származik. gyűlölet eloltására csak oly­at nyújthat kilátó minő 1864-ben nyittatott meg, az igazságos , méltányos törvény, mely egyik nemzetnek a m­­i 'ik fölött való uralmát mellőzte, és mind kettőnek a ki fejlődésére teljes szabadságot adott. Velünk született becsületességünk és ha érzetünk (?) kényszeritettek bennünket arra e ' ' eleget tegyünk kötelességünknek a haza és kor­m­ány, valamint a román nemzet iránt, melynek ürömpohara, úgy hiszszük már tultelt a szenvedé­sektöl. Meglehet, hogy felszólalásunk a pusztában kiáltó hangjához fog hasonlítani, mely esetben teljesített kötelesség érzetével vigasztalandjuk ül ja­gunkat, és úgy hiszszük, hogy azontúl minden fele­lősségtől mentesek leszünk. November 8 Hatósági élet. ('-) Brassóvidéke mezővárosai és falusi községeinek elöljárói és képviselői az országgyűléshez egy hoszszabb kérvényt nyújtottak be, melynek lényegét a következő kivonatban ve­szik olvasóink. Az emlékirat felemlíti, hogy Brassóvidék municipális helyzete felette viszás és igaztalan ala­pokra fektetett. E helyzet javításáért a vidék mindeddig csak az okból nem folyamodott a kép­­viselőházhoz, mivel a helyhatósági viszonyok gyöke­res újjászervezését, a municipális kérdés egyetemes megoldását közelinek vélte. Most azonban e hité­ben­ csalatkozásán kívül felszólalásra ösztönzi a közelebbi szász egyetemi képviselőválasztásnál szenvedett sérelme. Brassó városának tanácsa és colamnitási majoritása a vidék félremagyarázhatlan közhangulatára minden tekintet nélkül oly követi utasítást készített, mely a vidék politikai vélemé­nyének legkirívóbb ellentéte. S ezt a vidéki gyűlés­nek minden akár csak tanácskozó kihallgatása nélkül késziték s csak utólag hívták össze a gyű­lést. Midőn egyedül az ezen actrogált alapon küld­hető s küldendő képviselők választásáról lehete csak szó. Ez okból a választásra jogosult vidéki gyűlés háromötödnyi többsége választási jogával sem élt. Az ily szépséges módon választott követek még azon utasítást is nyerték, hogy a nemzeti egyetem­á­rgyalásai közben felmerülendő fontosabb kérdéseket illetőleg a városi com­momisius, tő­két ignorálva, csak­is Brassó képviselőtestületétől kérjenek utasítást. A fentebbiekből kitetszik mily szükkeblű­en van az alkotmányos hatósági jogból Brassó, város­sal szemben a vidék mezővárosainak és községei­nek kimérve. S még e szűkkörű alkotmányos élet­ben is oly kevés a jogegyenlőség, hogy míg 13 szász község részese, 10 vegy nemzetiségű, magyar és román ajkú helység e jogokból is ki van rekeszt­­ve. S miért igy? Mivel e községek lakói 1848 előtt jobbágyok voltak. Igen de a nevezett év alkotmá­­nya e jobbágyi viszonyt megszüntetvén s igy az alkotmányos jogokbóli kizáratás okát is megszün­tetvén, hallgatólagosan e 10 községet is részeltetni kívánta a többiek minden jogában. Folytatólag előadja a kérvény, hogy a városi és vidéki elemekből alkotott, s Brassó vidéke autonóm akaratának kifejezést adni hivatott „vidéki gyűlés“ (Bezirks Sitzung) csak nagy ritkán hivatik össze, s akkor is csak az önkormányzati jog­ána­bajok, görcs, podagra, hipochondria, őrültség stb. betegségek, az én fejősteheneim elvesznének! Ki fog akkor orvost hivatni? Az ördög sem veszi be a gyönyörűséges balsam cápaival vagy elateriumot. Ha rendelvényt írnék valakinek, egy kis cianka­­liumot kéksavval, kis arsenikum egy csepp mireny­­nyel, illatozó szerül pedig egy fehér kutya excre­­mental, mindez mixtum et compositum, signum, óránkint egy nagy kanállal. Ha, mondom, ezt va­lakinek rendelném, még fejembe találná vágni és azt mondani, hogy lehetetlen a mérgek gyógyítási hatásában hinni. így legjobb a világ ránk orvosok­ra nézve, igy, azon állapot, melyet b. Forgrich Emil oly találóan leírt: Búvárkodásomnak az lett eredménye, Hogy az igazságnak fáklyája kiégett, Csak dörű várhat itt tökéletességet, Hogy e lomba vak föld, a bűnnek tanyája, Az élet, a morál hangos satirája. Mihelyt e kenyérrabló rabbira hallgatnak, el­

Next